Mindegy, mi van az interneten – Szakértők a média helyzetéről

  • B. Simon Krisztián
  • 2013.09.30 13:40

Belpol

Hogyan korlátozhatja az EU a média feletti gazdasági és politikai hatalmat? Lehet-e választást nyerni a közmédiával? És hogy jönnek a képbe a háromfejű birkák? Izgalmas médiakonferenciát rendeztek múlt pénteken Budapesten.

Nyár óta egy sereg magyar és külföldi szakértő, illetve aktivista kampányol azért, hogy egy médiapluralizmusról szóló jogalkotási javaslat előterjesztésére kötelezze az Európai Bizottságot. A cél az, hogy a jövőben valamelyest harmonizálva legyenek az elvárások a médiatulajdonlás, az átláthatóság, a politikai befolyás és a felügyelő testületek összetétele terén. Ehhez az európai polgári kezdeményezés intézménye adna nekik lehetőséget, amely előírja a bizottságnak, hogy érdemben foglalkozzon azokkal a beadványokkal, amelyeket legalább hét ország egymillió állampolgára biztosított a támogatásáról.

A Magyarországi Európa Társaság Európai polgári kezdeményezés a média sokszínűségéért című konferenciáján összegyűltek azt vitatták meg, miért is lenne erre szüksége Magyarországnak. (Az aláírásokat a www.mediainitiative.eu oldalon várják.)

A rossz példa ragadós

A Milla színeiben fellépő Molnár Péter azzal kezdte a beszédét, hogy elmondta, Magyarországon olyan helyzet alakult ki, amelyben az emberek már csak akkor értesülhetnek fontos közügyekről, ha azokat célzottan keresik. „Lényegében ennek egy ország elbutulása lesz a következménye” – mondta. Éppen ezért az Európai polgári kezdeményezés magyarországi megszövegezőjeként Molnár két célt fogalmazott meg: egyrészt a tulajdoni viszonyok ne szűkíthessék a sajtó sokszínűségét, másrészt a sajtó feletti politikai kontroll se tehesse meg ugyanezt.

Szerinte egy európai szintű megfogalmazáshoz az Alkotmánybíróság 37/1992-es határozata lehet az irányadó, amely szerint se az állam, se bármely más csoport nem gyakorolhat „meghatározó befolyást” a médiafelügyeletre. „Magyarországon ehhez képest most kizárólagos befolyás van” – teszi hozzá.

Dióssy és Obersovszky sem a neten ragyog

Dióssy és Obersovszky sem a neten ragyog

Fotó: MTI – Zih Zsolt

Bayer Judit médiajogász, a Zsigmond Király Főiskola tanszékvezető tanára szerint a túlzott politikai befolyás olyan dolog, aminek régiónkban hagyománya van: a közmédia már korábban is leginkább a hatalmat szolgálta, és joggal lehetett kritizálni a közpénzek pazarlása miatt is, de akkoriban még voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy jobb lesz. Most viszont olyan törvényeket hoztak, amelyektől épp hogy rosszabb lett minden. Ezt Orbán Sándor, a Délkelet-európai Médiaközpontok Hálózatának igazgatója azzal egészíti ki, hogy az Orbán-kormány hatalomra lépésével a magyar média a tökéletes vihar állapotába került, ugyanis a jogi túlszabályozottság mellett nehezítették helyzetét a hirdetési piac anomáliái, a befolyással rendelkező gazdasági és politikai szereplők, de probléma még a média globális átalakulása és a szakmabeliek megosztottsága is.

Ráadásul mindaz, ami nálunk történik, negatív precedenst is teremt, vélekedik. Mint elmondja, Macedóniában lehet már látni, hogy a rossz példa ragadós, és még ki tudja, mely kormányok próbálnak Magyarországtól meríteni, főleg azután, hogy látták, a médiatörvényért sem voltak retorziók.

Mint Orbán Sándor mondja, az EU-nak ma eléggé limitáltak a lehetőségei, ha bele akar szólni abba, hogyan működjön a média egy tagállamban, de Bayer szerint a bizottság még akkor sem lép, ha lenne lehetősége. Annyira erősen él az EU-n belül a kép, hogy a közszolgálatba beleszólva megsértenék a nemzeti szuverenitást, hogy inkább ráhagyják ezt a kérdést az országokra. Éppen ezért lenne jó az egybegyűltek szerint, ha a bizottság napirendre tűzné a témát.

Ebben segítene az általuk felkarolt polgári kezdeményezés – még ha ez nem is írhatná elő Európának, pontosan hogyan viszonyuljon a médiához. Lorenzo Marsili, az European Alternatives ügyvezető igazgatója ugyanis felhívta a figyelmet, hogy nem konkrét törvényjavaslatot adnak be. A polgári kezdeményezés lényege, hogy irányt sugall, ez az irány pedig a média és a pluralizmus védelme lenne az unión belül, de hogy milyen formában valósul meg, az már az EU politikusain és bürokratáin múlik.

Háromfejű birkák, liberális jó fejek

Polyák Gábor médiajogász, aki a Mérték Médiaelemző Műhely színeiben jelent meg, arról beszélt, hogy a gazdasági befolyás korántsem csak a magyaroknak probléma. Európa-szerte olyan napi rutint eredményez, amivel nagyon nehéz szembeszállni, hiszen eléggé nehéz megfogni, milyen cikkek nem születtek meg a gazdasági nyomás miatt. „Kicsi piac vagyunk, minden médium rá van utalva teljesen a hirdetőkre” – mondja, ezért nálunk kizárható, hogy a hirdetőről rosszat írna az újság. Ilyenkor ugyanis a gazdasági szereplők teljesen nyilvánvalóan megvonnák a hirdetéseket.

Majd hozzáteszi, hogy az elmúlt években újdonságként jelent meg nálunk a politikai és gazdasági érdekek összekapcsolása, ami lehetőséget ad a hatalomnak arra, hogy akkor is nagy sikerrel formálja a közvéleményt, ha amúgy az esetleg másképp gondolkodó médiumok zavartalanul működhetnek. „Ha választást akarnék nyerni, én a közszolgálati médiát és a regionális újságokat próbálnám a hatalmam alá vonni, barátságossá tenni vagy felvásárolni” – mondja, hangsúlyozva, hogy amennyiben ezek megvannak, úgy a hatalom szempontjából teljesen mindegy, hogy mi olvasható az interneten vagy a réteglapokban.

Vince Mátyás, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke hozzáteszi, hogy a politika nemcsak azokra a médiumokra vetette ki a csápjait, amelyek a tulajdonában vannak, hanem még azokon túl is hatása van. Sok lapnak és a két nagy, országos lefedettséggel rendelkező kereskedelmi televíziónak is külföldi tulajdonosa van, és ők nem feltétlenül akarnak összetűzésbe kerülni a hatalommal, ezért „csak háromfejű birkákról és balesetekről van szó a híradóban” – mondja.

Martin József újságíró próbálja valamelyest árnyalni a képet. Elmondja, hogy szerinte a külső sokszínűség még mindig érvényesül. „Persze nem mondhatom, hogy virágzik, de ahol van Élet és Irodalom és Magyar Narancs, ahol egy portál megbuktathatott egy elnököt, ott médiapluralizmus is van” – mondja. Ami szerinte nagyon hiányzik, az a belső pluralizmus, vagyis annak a lehetősége, hogy egy médiumon belül különböző világnézetű publicisztikák is megjelenhessenek. Ezen a téren szerinte nagyon messze vagyunk az optimálistól, és ez egy olyan probléma, amit nem lehet a Fidesz nyakába varrni, hiszen már az előző kormányok idején sem nagyon adtak a lapok teret az irányvonalukkal ellentétes véleménynek.

Ehhez kapcsolódik Molnár Péter, amikor kifejti: "Egy csomó szakmai hiányosságot rá lehet tolni, szarkasztikusan fogalmazva, a fasisztákra, azt gondolva, hogy mi vagyunk a liberális jófejek, és ez nagyjából elég is. Az egyik vezető liberális hetilap nem volt hajlandó tudósítani a kezdeményezésről, megdöbbentő módon azt mondva, hogy ez a sajtó szabadságát célzó, az európai unió számos országában egyszerre zajló civil akció nem igazán érdekelné az olvasókat, ami ítélőképesség-problémának is tűnik. Önkéntesként csináljuk ezt a kampányt a sajtószabadságért, amit nagyon megnehezít, ha a liberális sajtó esetében is előfordul, hogy ilyen hozzáállással találkozunk."

(Cikkünk utolsó bekezdésében az idézetet Molnár Péter kérésére az eredeti közlés után pontosítottuk. A szerk.)

Neked ajánljuk