Nyár óta egy sereg magyar és külföldi szakértő, illetve aktivista kampányol azért, hogy egy médiapluralizmusról szóló jogalkotási javaslat előterjesztésére kötelezze az Európai Bizottságot. A cél az, hogy a jövőben valamelyest harmonizálva legyenek az elvárások a médiatulajdonlás, az átláthatóság, a politikai befolyás és a felügyelő testületek összetétele terén. Ehhez az európai polgári kezdeményezés intézménye adna nekik lehetőséget, amely előírja a bizottságnak, hogy érdemben foglalkozzon azokkal a beadványokkal, amelyeket legalább hét ország egymillió állampolgára biztosított a támogatásáról.
A Magyarországi Európa Társaság Európai polgári kezdeményezés a média sokszínűségéért című konferenciáján összegyűltek azt vitatták meg, miért is lenne erre szüksége Magyarországnak. (Az aláírásokat a www.mediainitiative.eu oldalon várják.)
A rossz példa ragadós
A Milla színeiben fellépő Molnár Péter azzal kezdte a beszédét, hogy elmondta, Magyarországon olyan helyzet alakult ki, amelyben az emberek már csak akkor értesülhetnek fontos közügyekről, ha azokat célzottan keresik. „Lényegében ennek egy ország elbutulása lesz a következménye” – mondta. Éppen ezért az Európai polgári kezdeményezés magyarországi megszövegezőjeként Molnár két célt fogalmazott meg: egyrészt a tulajdoni viszonyok ne szűkíthessék a sajtó sokszínűségét, másrészt a sajtó feletti politikai kontroll se tehesse meg ugyanezt.
Szerinte egy európai szintű megfogalmazáshoz az Alkotmánybíróság 37/1992-es határozata lehet az irányadó, amely szerint se az állam, se bármely más csoport nem gyakorolhat „meghatározó befolyást” a médiafelügyeletre. „Magyarországon ehhez képest most kizárólagos befolyás van” – teszi hozzá.
| ||
Bayer Judit médiajogász, a Zsigmond Király Főiskola tanszékvezető tanára szerint a túlzott politikai befolyás olyan dolog, aminek régiónkban hagyománya van: a közmédia már korábban is leginkább a hatalmat szolgálta, és joggal lehetett kritizálni a közpénzek pazarlása miatt is, de akkoriban még voltak jelek, amelyek arra utaltak, hogy jobb lesz. Most viszont olyan törvényeket hoztak, amelyektől épp hogy rosszabb lett minden. Ezt Orbán Sándor, a Délkelet-európai Médiaközpontok Hálózatának igazgatója azzal egészíti ki, hogy az Orbán-kormány hatalomra lépésével a magyar média a tökéletes vihar állapotába került, ugyanis a jogi túlszabályozottság mellett nehezítették helyzetét a hirdetési piac anomáliái, a befolyással rendelkező gazdasági és politikai szereplők, de probléma még a média globális átalakulása és a szakmabeliek megosztottsága is.
Ráadásul mindaz, ami nálunk történik, negatív precedenst is teremt, vélekedik. Mint elmondja, Macedóniában lehet már látni, hogy a rossz példa ragadós, és még ki tudja, mely kormányok próbálnak Magyarországtól meríteni, főleg azután, hogy látták, a médiatörvényért sem voltak retorziók.
Mint Orbán Sándor mondja, az EU-nak ma eléggé limitáltak a lehetőségei, ha bele akar szólni abba, hogyan működjön a média egy tagállamban, de Bayer szerint a bizottság még akkor sem lép, ha lenne lehetősége. Annyira erősen él az EU-n belül a kép, hogy a közszolgálatba beleszólva megsértenék a nemzeti szuverenitást, hogy inkább ráhagyják ezt a kérdést az országokra. Éppen ezért lenne jó az egybegyűltek szerint, ha a bizottság napirendre tűzné a témát.
Ebben segítene az általuk felkarolt polgári kezdeményezés – még ha ez nem is írhatná elő Európának, pontosan hogyan viszonyuljon a médiához. Lorenzo Marsili, az European Alternatives ügyvezető igazgatója ugyanis felhívta a figyelmet, hogy nem konkrét törvényjavaslatot adnak be. A polgári kezdeményezés lényege, hogy irányt sugall, ez az irány pedig a média és a pluralizmus védelme lenne az unión belül, de hogy milyen formában valósul meg, az már az EU politikusain és bürokratáin múlik.
Háromfejű birkák, liberális jó fejek
Polyák Gábor médiajogász, aki a Mérték Médiaelemző Műhely színeiben jelent meg, arról beszélt, hogy a gazdasági befolyás korántsem csak a magyaroknak probléma. Európa-szerte olyan napi rutint eredményez, amivel nagyon nehéz szembeszállni, hiszen eléggé nehéz megfogni, milyen cikkek nem születtek meg a gazdasági nyomás miatt. „Kicsi piac vagyunk, minden médium rá van utalva teljesen a hirdetőkre” – mondja, ezért nálunk kizárható, hogy a hirdetőről rosszat írna az újság. Ilyenkor ugyanis a gazdasági szereplők teljesen nyilvánvalóan megvonnák a hirdetéseket.
Majd hozzáteszi, hogy az elmúlt években újdonságként jelent meg nálunk a politikai és gazdasági érdekek összekapcsolása, ami lehetőséget ad a hatalomnak arra, hogy akkor is nagy sikerrel formálja a közvéleményt, ha amúgy az esetleg másképp gondolkodó médiumok zavartalanul működhetnek. „Ha választást akarnék nyerni, én a közszolgálati médiát és a regionális újságokat próbálnám a hatalmam alá vonni, barátságossá tenni vagy felvásárolni” – mondja, hangsúlyozva, hogy amennyiben ezek megvannak, úgy a hatalom szempontjából teljesen mindegy, hogy mi olvasható az interneten vagy a réteglapokban.
Vince Mátyás, a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke hozzáteszi, hogy a politika nemcsak azokra a médiumokra vetette ki a csápjait, amelyek a tulajdonában vannak, hanem még azokon túl is hatása van. Sok lapnak és a két nagy, országos lefedettséggel rendelkező kereskedelmi televíziónak is külföldi tulajdonosa van, és ők nem feltétlenül akarnak összetűzésbe kerülni a hatalommal, ezért „csak háromfejű birkákról és balesetekről van szó a híradóban” – mondja.
Martin József újságíró próbálja valamelyest árnyalni a képet. Elmondja, hogy szerinte a külső sokszínűség még mindig érvényesül. „Persze nem mondhatom, hogy virágzik, de ahol van Élet és Irodalom és Magyar Narancs, ahol egy portál megbuktathatott egy elnököt, ott médiapluralizmus is van” – mondja. Ami szerinte nagyon hiányzik, az a belső pluralizmus, vagyis annak a lehetősége, hogy egy médiumon belül különböző világnézetű publicisztikák is megjelenhessenek. Ezen a téren szerinte nagyon messze vagyunk az optimálistól, és ez egy olyan probléma, amit nem lehet a Fidesz nyakába varrni, hiszen már az előző kormányok idején sem nagyon adtak a lapok teret az irányvonalukkal ellentétes véleménynek.
Ehhez kapcsolódik Molnár Péter, amikor kifejti: "Egy csomó szakmai hiányosságot rá lehet tolni, szarkasztikusan fogalmazva, a fasisztákra, azt gondolva, hogy mi vagyunk a liberális jófejek, és ez nagyjából elég is. Az egyik vezető liberális hetilap nem volt hajlandó tudósítani a kezdeményezésről, megdöbbentő módon azt mondva, hogy ez a sajtó szabadságát célzó, az európai unió számos országában egyszerre zajló civil akció nem igazán érdekelné az olvasókat, ami ítélőképesség-problémának is tűnik. Önkéntesként csináljuk ezt a kampányt a sajtószabadságért, amit nagyon megnehezít, ha a liberális sajtó esetében is előfordul, hogy ilyen hozzáállással találkozunk."
(Cikkünk utolsó bekezdésében az idézetet Molnár Péter kérésére az eredeti közlés után pontosítottuk. A szerk.)
