Interjú

„Még nem látott várost”

Csárdi Antal (LMP) országgyűlési képviselő

Belpol

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.

Magyar Narancs: A költségvetési vita során a parlamentben többször is felszólalt és azt mondta, hogy a benyújtott költségvetés átláthatatlan és igazságtalan.

Csárdi Antal: Mi azt valljuk, hogy a magasabb jövedelműeknek nagyobb arányban kell részt venniük a közteherviselésben, az erre való törekvés viszont nem látszik a költségvetésben. Például egy országgyűlési képviselő a maga 1,5 milliós fizetésével ne csak 15 százalékkal járuljon hozzá a közös ügyeink finanszírozásához. Az alacsony jövedelműeknek viszont részben vagy egészben engedjük el ezt a 15 százalékot, ahogy a minimálbért is adómentessé kellene tenni. A másik eleme az igazságtalanságnak az, hogy a költségvetés minden terhét a hétköznapi emberek viselik. Áfa-bevételből 7100 milliárd forintot tervezett be a kormány, személyi jövedelemadóból 4 ezer milliárdot, jövedéki adókból 1500 milliárdot. Ami együtt közel 13 ezer milliárd forint, ezzel áll szemben a cégektől beszedni tervezett 792 milliárd forintnyi nyereségadó. Ez őrületes aránytalanság. Míg a kisvállalkozások befizetik a hatályos törvény szerinti 9 százalékos nyereségadót, addig megnéztem, hogy néz ki mindez egy multinál, illetve a 100 legnagyobb magyar tulajdonú cégnél. Utóbbiak átlagosan 4 százaléknyi nyereségadót fizetnek, a multiknál ez jócskán 1 százalék alatt van. A Molnak például több mint 400 milliárd forint volt az adózás előtti nyeresége, az adózás utáni ennél magasabb lett. A Richter 38 millió forintnyi adót fizet a 200 milliárdos nyeresége után – abból még egy budapesti lakás sem jönne ki.

MN: Hogyan tenné igazságosabbá a költségvetést?

CSA: Készítettünk egy alternatív költségvetést, amelyben javasoljuk a társasági adó többkulcsossá tételét: a legmagasabb kulcsot 25 százalékban határoznánk meg. A nagy nyereséget termelő vállalkozások fizessenek nagyobb hozzájárulást. A kormány azzal próbál versenyelőnyt szerezni a piacon, hogy alacsony adózású országként tünteti fel magát, ahol azonban a fizetések is alacsonyan tartottak, a munka törvénykönyve pedig rugalmas – így viszont a munkavállaló teljesen kiszolgáltatottá válik. Ehelyett az innovációba és az oktatásba kellene fektetnünk. Azzal is igazságosabbá lehetne tenni a költségvetést, ha minden közalkalmazottnak inflációkövetővé tennék a fizetését.

MN: Mit gondol az extraprofitadóról?

CSA: Ha egy cég ügyes, az profitot termel, ez a piacgazdaság lényege. De azt senki sem tudta nekem megmagyarázni, hogy mi az extraprofit. Először is meg kellene határozni, hogy a profitot a nettó forgalomhoz mérem, vagy tőkearányosan, illetve eszközarányosan veszem. Ezt a magyar kormány nem közölte, csak kiválasztott néhány ágazatot. Nem vagyok repüléspárti, fontos lenne, hogy kompenzációs díjakat építsünk a jegyek árába, de azt végtelenül igazságtalannak tartom, hogy két veszteséges év után, amit a Covid okozta gazdasági helyzet idézett elő, a kormány rámutat a légitársaságokra, hogy fizessenek ők. Tudomásom szerint a bányászati cégeknél árbevétel-arányosan 2 százalék körüli az átlagos profitráta. De például a miniszterelnök édesapja tulajdonában lévő bányáknál a profitráta duplája az átlagosnak. Akkor miért nem az ilyen a cégektől szedik be az extraprofitadót? A nagy cégeket a kormány szent tehénként kezeli. Hiszek a piacgazdaságban, de csak ha kontrolláltan működik. Az a neoliberális agymenés és rombolás, amit a kormány az elmúlt 12 évben a multikkal karöltve elvégzett, nagyon káros, főként a következő generációnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.