Interjú

„Még nem látott várost”

Csárdi Antal (LMP) országgyűlési képviselő

Belpol

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.

Magyar Narancs: A költségvetési vita során a parlamentben többször is felszólalt és azt mondta, hogy a benyújtott költségvetés átláthatatlan és igazságtalan.

Csárdi Antal: Mi azt valljuk, hogy a magasabb jövedelműeknek nagyobb arányban kell részt venniük a közteherviselésben, az erre való törekvés viszont nem látszik a költségvetésben. Például egy országgyűlési képviselő a maga 1,5 milliós fizetésével ne csak 15 százalékkal járuljon hozzá a közös ügyeink finanszírozásához. Az alacsony jövedelműeknek viszont részben vagy egészben engedjük el ezt a 15 százalékot, ahogy a minimálbért is adómentessé kellene tenni. A másik eleme az igazságtalanságnak az, hogy a költségvetés minden terhét a hétköznapi emberek viselik. Áfa-bevételből 7100 milliárd forintot tervezett be a kormány, személyi jövedelemadóból 4 ezer milliárdot, jövedéki adókból 1500 milliárdot. Ami együtt közel 13 ezer milliárd forint, ezzel áll szemben a cégektől beszedni tervezett 792 milliárd forintnyi nyereségadó. Ez őrületes aránytalanság. Míg a kisvállalkozások befizetik a hatályos törvény szerinti 9 százalékos nyereségadót, addig megnéztem, hogy néz ki mindez egy multinál, illetve a 100 legnagyobb magyar tulajdonú cégnél. Utóbbiak átlagosan 4 százaléknyi nyereségadót fizetnek, a multiknál ez jócskán 1 százalék alatt van. A Molnak például több mint 400 milliárd forint volt az adózás előtti nyeresége, az adózás utáni ennél magasabb lett. A Richter 38 millió forintnyi adót fizet a 200 milliárdos nyeresége után – abból még egy budapesti lakás sem jönne ki.

MN: Hogyan tenné igazságosabbá a költségvetést?

CSA: Készítettünk egy alternatív költségvetést, amelyben javasoljuk a társasági adó többkulcsossá tételét: a legmagasabb kulcsot 25 százalékban határoznánk meg. A nagy nyereséget termelő vállalkozások fizessenek nagyobb hozzájárulást. A kormány azzal próbál versenyelőnyt szerezni a piacon, hogy alacsony adózású országként tünteti fel magát, ahol azonban a fizetések is alacsonyan tartottak, a munka törvénykönyve pedig rugalmas – így viszont a munkavállaló teljesen kiszolgáltatottá válik. Ehelyett az innovációba és az oktatásba kellene fektetnünk. Azzal is igazságosabbá lehetne tenni a költségvetést, ha minden közalkalmazottnak inflációkövetővé tennék a fizetését.

MN: Mit gondol az extraprofitadóról?

CSA: Ha egy cég ügyes, az profitot termel, ez a piacgazdaság lényege. De azt senki sem tudta nekem megmagyarázni, hogy mi az extraprofit. Először is meg kellene határozni, hogy a profitot a nettó forgalomhoz mérem, vagy tőkearányosan, illetve eszközarányosan veszem. Ezt a magyar kormány nem közölte, csak kiválasztott néhány ágazatot. Nem vagyok repüléspárti, fontos lenne, hogy kompenzációs díjakat építsünk a jegyek árába, de azt végtelenül igazságtalannak tartom, hogy két veszteséges év után, amit a Covid okozta gazdasági helyzet idézett elő, a kormány rámutat a légitársaságokra, hogy fizessenek ők. Tudomásom szerint a bányászati cégeknél árbevétel-arányosan 2 százalék körüli az átlagos profitráta. De például a miniszterelnök édesapja tulajdonában lévő bányáknál a profitráta duplája az átlagosnak. Akkor miért nem az ilyen a cégektől szedik be az extraprofitadót? A nagy cégeket a kormány szent tehénként kezeli. Hiszek a piacgazdaságban, de csak ha kontrolláltan működik. Az a neoliberális agymenés és rombolás, amit a kormány az elmúlt 12 évben a multikkal karöltve elvégzett, nagyon káros, főként a következő generációnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.