Főispánok Magyarországon

Az ötödik zsarnok

Tudomány

Változatos előtörténetű intézményt támasztana fel az Orbán-rezsim. A poszt betöltőinek rekrutációja és a még kialakítandó hatáskör tekintetében is szolgál tanulságokkal a múlt.

A főispáni poszt gyakorlatilag végigkísérte a magyar állam történetét. A magyar közigazgatás-történet számos, egyaránt valamilyen ispánnak hívott, de egymással össze nem keverendő funkciót is ismert (akár egy időben többet is), amelyek mindegyike ugyanabból a vitatott eredetű kifejezésből ered. A legelterjedtebb etimológia szerint az „ispán” a déli-nyugati szláv (esetleg, mint Engel Pál állította, avar eredetű szláv) „zsupán” szóból származik, ami nemzetségfőt, illetve egy területi egység (župa) fejét jelenthette. Annyi biztos, hogy államalapító királyunk hű ispánjaival (korábbi nemzetség-, illetve törzsfőkkel, azok leszármazottaival, illetve nyugatról érkezett keleti frank/német lovagjaival) együtt kormányozta az országot. Ők alkalmanként több vármegyét is uralhattak, feladatuk lehetett az adók beszedése (természetben vagy pénzben – ezen azután osztozkodtak a királlyal), talán a bíráskodás, no meg a népesség fegyverforgató részének hadba állítása királyi hadjárat esetén. A korabeli várak (leginkább földvárak) urait várispánnak hívták; ha a központi fekvésű várhoz tartozott megye is, akkor ő volt egyben a megyésispán is. De előfordult, hogy a kapcsolat nem volt kölcsönösen egyértelmű: jellemző, hogy a korai Árpád-korban (a 12. században) 72 várispánságot soroltak fel – ehhez képest István 45 megyét hozott létre, és ezek száma nem is nagyon gyarapodott később (bár a nevek változhattak – a néhai Kolon megye manapság már csak a proktológusok rémálmaiban létezik). Megjegyzendő, hogy számos ma is önállóan vagy egy nagyobb terület részeként létező megye az alapító ispán nevét viseli – ilyen lehetett Szolnok vagy éppen Csanád (esetleg Veszprém) megye.

Az ispánok nevét korabeli írásos forrásokban leginkább comesként találjuk meg – ez a latin kifejezés megfelelhetett a frank birodalomban és annak utódállamaiban szokásos grófi címnek. Az ispánok hierarchiájában akadt egy vitathatatlan első – ez volt a nádor- vagy udvarispán, amely szinte kancellári poszt volt, de az udvari ügyeken kívül ő intézte az udvari birtokok felügyeletét is.

Ispánok, ispánok mindenütt

Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy az imént részletezett funkciók és hatáskörök a 11. századtól készen álltak – ezzel szemben igaz, hogy idővel mind több funkció, rang és cím nevében szerepelt az ispán kifejezés. Ispánok álltak a királyi udvartartáson kívül a királyi kápolna (kápolnaispán), a pénzügyi igazgatás különböző szintjei élén is (harmincadispán, pénzverőispán, sókamaraispán, urburaispán). De az úri nemzetségek vezető tagjait és egyes kiváltságolt, határvédelemmel megbízott népcsoportok vezetőit (besenyők ispánja, székelyispán) is így hívták, sőt, a magánuradalmak első embereit is ekképp illették (uradalmi ispán).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.