"Meg szokták köszönni" (Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány)

  • - bbe, bi -
  • 2006. november 9.

Belpol

(A nyomtatott lapszám elkészülte után értesültünk arról, hogy Gergényi Péter 2006. december 31-ével nyugdíjazását kérte.)

Magyar Narancs: Volt előzetes információjuk arról, hogy október 23-án zavargások várhatók?

Gergényi Péter: Nem volt. Hogy a toleranciánkat érzékeltessem: az engedély nélkül kialakult jogszabálysértő tömeget mi ünneplőkként fogtuk föl. A tömeg elment a Corvin közbe, majd onnan vissza, de rendőri beavatkozásra mindaddig nem került sor, amíg délután az Alkotmány utcában minket meg nem támadtak. Letarolták a kordonokat, az ott lévő viszonylag csekély rendőri biztosítást visszaszorították. A tömeg a Parlament irányába támadott. A Parlament az ország első számú háza, amit kötelességük megvédeni a rendfenntartó erőknek. Ezért az Alkotmány utca közepétől a rendőri erők felfejlődtek, és megkezdődött a támadók kiszorítása.

MN: Ez volt a kezdete a 23-i eseményeknek?

GP: Igen.

MN: Mert a számtalan beszámoló között akadnak olyanok is, amelyek konzekvensen rendőri provokációt emlegetnek.

GP: Az Alkotmány utcában történtekig nem volt rendőri intézkedés, kivéve persze a közlekedésrendészeti intézkedéseket. Kevés felvétel van arról, amikor a jogszabálysértők először lépnek föl ellenünk, de amik vannak, azokon is látható, hogy effektíve megtámadnak minket. Molotov-koktélokkal, kövekkel dobálták a rendőröket, több sérült emberünk volt - ekkor szúrtak meg egy rendőrt is.

MN: Mekkora volt ez a tömeg?

GP: Bőven ezres nagyságrendű.

MN: Ki mozgatta a rendőri erőket?

GP: Én vagyok en bloc a felelős az irányításért. Van egy parancsnoki vezetési pont; egy busz, ami tele van monitorral. Ott tartózkodtam a parancsnoktársaimmal egyetemben. Az összes rendőrségi rádió be van oda kötve, tehát hallottam valamennyi forgalmazást.

MN: Amikor a tömeg a Corvin közből elindult, még nem sejtettek semmit?

GP: A tömeg akkor még békés volt. Teljesen váratlanul ért minket a támadás az Alkotmány utcában.

MN: Azonnal erősítést vezényeltek oda?

GP: Igen.

MN: Összesen mennyi rendőr vett részt a nap folyamán az akciókban?

GP: A szükséges létszám.

MN: Fővárosiak, vidékiek?

GP: Vegyesen: a BRFK, a Rebisz erői és vidéki századok. Ezek nagyon fárasztó szolgálatok. Akik végigcsinálták 23-át, azok 22-én éjszaka is szolgálatban voltak. Velem együtt. Azon a két éjszakán sem a parancsnoki kar, sem a rendőri állomány nem aludt.

MN: Annyira csúcsra volt járatva a rendőrség, hogy nem voltak tartalékok, akikkel leválthatták volna a legfáradtabb egységeket?

GP: Bizonyos egységek kaptak rövid pihenőidőket. Egyrészt ugye biztosítani kellett a kiemelten védett vezetőket; több mint félszáz külföldi delegáció jött-ment a fővárosban, ami a rendőrségtől nagy létszámot, technikát és erőt kívánt. Teljesen leterheltek voltunk. Az a két nap hihetetlen nagy munka volt.

MN: Miközben az Alkotmány utcában a rendőrség nagy tömeggel áll szemben, tudható, hogy két metrómegállóval odébb hamarosan egy több tíz ezres nagygyűlés lesz. Ezt a szituációt hogyan tervezték kezelni?

GP: Először is nem lehetett tudni, hogy amikor kiszorítjuk a támadókat az Alkotmány utcából, akkor merre mennek. Ez akkor derült ki, amikor kiértünk a Bajcsy-Zsilinszky útra. Egy részük elment a Nyugati tér felé, nagyobbik részük pedig az Andrássy út irányába. A rendőri sorfal mindig lassan ment előre, ez a felvételeken is jól látható. Előrement egy kicsit, megállt. És közben folyamatosan mentek a felszólítások a törvény nevében. Ez nagyon lényeges.

MN: Tudja dokumentálni a rendőrség, hogy ezek a felszólítások elhangzottak?

GP: Hogyne, természetesen.

MN: Mert többen hivatkoznak arra, hogy a rendőrök felszólítás nékül estek neki a demonstrálóknak.

GP: Van egy felszólítókocsink, ami állandóan teljes hangerővel megy, de a teljesítménye nyilván behatárolt. Ha nagy a hangzavar, üvöltenek, akkor elképzelhető, hogy a tömeg végén nem hallják. Kedden (október 31-én - a szerk.) a parlamenti biztottságban az országos rendőrfőkapitány úr egy prezentációban bemutatta, mit tettünk azért, hogy elkerüljük az akkor még messze, az Astoriánál lévő békés, tisztességes, jogkövető tömeg és a minket támadók keveredését. De ezeket az erőinket ott egyszerűen felszámolták. Ugyanakkor az Alkotmány utcából kiszorítottak rengeteg helyen el tudtak volna menni - az Andrássy úton, a Roosevelt tér felé, a Király utcán, és még számos más bekötőutcán -, ha el akartak volna menni. A törvény úgy fogalmaz, hogy fel kell szólítani a jogszabálysértőket tevékenységük abbahagyására, és nem szabad akadályozni azokat, akik el akarják hagyni a helyszínt. Õk akkor átmennek jogkövető állampolgárba, és a továbbiakban semmi dolgunk velük. Mi egyébként megállítottuk az Erzsébet térnél a rendőri sorfalat.

MN: A fő stratégiai cél, ha jól értettük, a Kossuth tér, az Országház védelme. Miért kellett a sorfalnak egy kicsit mindig előbbre menni? Miért nem várt, amíg eloszlik a tömeg?

GP: Várt. Azért állt meg, hogy ha a tömeg oszolni akar, és jogkövetővé akar válni, ám tegye. A tömeg és a rendőrök között mindig volt 50-100 méter. De folyamatosan támadták a mieinket. A Deák téren fölszedték a műmárvány köveket, és azzal dobálták a rendőröket. Mutatok egyet önöknek, ezt emlékbe kaptam az állománytól. Ezek azért elég komoly dolgok. A törvény mindenhol büntetni rendeli, ha a rendfenntartó erőket támadják. Ráadásul tankokat kötöttek el.

MN: Nem csak egyet?

GP: Egy tankról szól a fáma, de volt egy másik is, csak az rögtön lefulladt. Beindítottak egy régi teherkocsit. Buszt állítottak keresztbe. Egy gyalogsági ágyút állítottak velünk szembe. A rádióforgalmazás egyértelműen bizonyítja - ezt Bene László tábornok úr ismertette is a bizottság előtt -, hogy nem nyomtuk a tömeget. De a meglepetésünk teljes volt, amikor a tank beindult. Azt sem tudtuk, hogy a löveg működik vagy sem. Tank ellen nincs kiképezve az állomány. Telefonon kérdeztem valakit, hogy mit kell tenni, és akkor kaptam a megfelelő felvilágosítást, hogy hol van az a nyílás, ahol a könnygázgránátot be lehet juttatni a tankba. Ekkor állt keresztbe a vízágyúnk, ami egy hatalmas szürke jószág, és emiatt egy manővernél fulladt le a tank, amit aztán sikerült elfoglalnunk. Az ágyú szerencsére nem volt üzemképes.

MN: A keresztutcákban álltak-e rendőrök?

GP: Nem.

MN: Vannak beszámolók, amik szerint önök végig a Bajcsyn tartották a tömeget, mert a mellékutcákon is végig rendőrök voltak.

GP: A sorfal előtt soha nincs rendőr. A sorfal után a bekötőutcákat viszont fogni kell, nehogy mögé kerüljenek és hátulról megtámadják.

MN: Azokra a fideszes vádakra mit tud mondani...

GP: Ne is folytassák, mert politikai megnyilvánulásokra nem reagálok.

MN: Akkor úgy kérdezzük, hogy technikailag kivitelezhető lett volna-e, hogy a Károly körúton sorfalat állítsanak az Astoriánál lévő nagygyűlés és a randalírozók közé?

GP: Voltak próbálkozásaink, de a tömeg fölőrölte ezeket.

MN: Mikor történtek ezek a próbálkozások?

GP: Folyamatosan. A prezentáción ezt is bemutatta az országos rendőrfőkapitány úr a bizottság előtt az ülés nyílt részén.

MN: Tehát önök megpróbáltak a Károly körúton sorfalat létrehozni?

GP: Különböző helyeken, de ez nem vezetett eredményre. Azt is hozzá kell tenni, hogy mi mindaddig álltunk, amíg a békés demonstráció be nem fejeződött és le nem ürült. Közben a rendőri erőket folyamatosan támadják, de a sorfal csak jóval később indul meg újra, megint lassan és ütemezetten... Mondok egy példát: biztosan látták a Ferenciek terén és az Erzsébet hídon történteket.

MN: Igen.

GP: Akkor látták, hogy milyen sokáig vártunk azokon a helyeken is arra, hogy ürüljön a helyszín. Felszólítottuk a tüntetőket többször is a helyszín elhagyására. Aki akart, hazamehetett. Végül tényleg csak azok maradtak a hídon, akik végképp sehova nem akartak menni. Nos, pontosan ilyen ütemezést alkalmaztunk korábban az Erzsébet térnél is.

MN: Többször elmondták, hogy folyamatosan tartották a kapcsolatot a nagygyűlés szervezőivel. Van ennek dokumentációja?

GP: Ezek mobiltelefonon zajlottak, és ezekről természetesen hivatalos jelentések, feljegyzések születtek. Rögzítve csak a rendőrségi rádióadások vannak. Többek között utóbbiakat mutatta be az országos főkapitány úr a bizottságban is, hogy a helyszínen lévő alparancsnokok folyamatosan azt rádiózták, hogy nem megyünk közel, nehogy rányomjuk a tömeget az Astoriára, vigyázzunk, próbáljunk intézkedni. Folyamatos volt a kommunikáció az alparancsnokokkal.

MN: A nagygyűlés szervezőit figyelmeztették a veszélyekre? Tehát hogy például merre küldjék haza a résztvevőket?

GP: Igen. Három útvonal volt nyitva, azt javasoltuk.

MN: Volt-e a helyszínen bármilyen információjuk arról, hogy a nagygyűlés eloszlása nem úgy és nem csak azokban az irányokban működik, ahogyan önök elképzelték?

GP: Nem volt ilyen előzetes információnk. Nem láttunk oda. Mi ráhagytuk a feloszlásra azt a bizonyos időt, ugyanakkor a nagygyűlést biztosító kollégák tették mindaddig a dolgukat, amíg őket is nem kezdte el támadni egy tömeg. Nem a nagygyűlés résztvevői, hanem az Erzsébet és a Deák téri tömeg egy része.

MN: Tehát voltak rendőrök az Astoriánál is?

GP: Igen, hiszen minden békés demonstrációt is biztosítunk.

MN: És azokat a rendőröket menekülésre kényszerítették?

GP: Igen. De akkor már levonult a békés tömeg. Az Erzsébet térről a ráhagyott idő után indultunk meg újra ütemezve, a szokásos módon. Közben folyamatosan támadtak minket. A jogszabály szerint aki a rendőri felszólításra nem hagyja el a jogszabálysértő, agresszív tömeget, az ezzel szándékegységet mutat, és a rendőrségtől nem várható el, hogy egyenként vizsgálja mindenkinek a személyi felelősségét. Aki ott marad, annak vállalnia kell a rendőri intézkedés következményeit.

MN: Azt is a rendőrség szemére hányják, hogy a könnygázgránátok vagy a gumilövedékek nem a megfelelő szögben lettek kilőve. És szükséges volt-e a lovasroham meg a kardlapozás?

GP: Fordítsuk meg! Az egész kezdődik egy állampolgári brutalitással: rendfenntartó erőket támadnak kövekkel, márványlapokkal, késsel, tankkal, Molotov-koktéllal, és ki tudja még, mi mindennel. Így indult, talán erről kellene beszélni.

MN: Mikor lehet gumilövedéket használni?

GP: En bloc engedélyeztem az összes, törvényben meghatározott kényszerítő eszköz bevetését - egyetlen kivétellel, és ez a fegyverhasználat. Az első vonalban lévő alparancsnok dönti el, hogy ezek közül melyiket vagy melyikeket célszerű használni. A gumilövedékek célja az, hogy a támadást megakasszák és a jogszabálysértőt a támadás feladására kényszerítsék.

MN: Célzottan lövik?

GP: Ezt nem lehet célzottan lőni.

MN: De ennek a fajta puskának nincs egy olyan kiszámítható röppályája, ami alapján legalább annyit tudni lehet, hogy mondjuk ha fejmagasságban tartom, akkor az azért nem a lábakat fogja érni?

GP: Valamennyi röppályát ki lehet számítani, de ha mozog a célpont és mozog a lövő, akkor célzott lövést leadni nem lehet.

MN: Vannak olyan felvételek is, amiken például a már harcképtelenné tett, földön fekvő emberbe rúgnak bele. Ezek miatt születtek feljelentések is.

GP: Mindig azt mondtam: a rendőri intézkedések összességében szakszerűek és jogszerűek voltak. Ha valakinek egyéni sérelme keletkezett, abban az esetben egy független szervezetnél, az ügyészségnél tegye meg bejelentését. Ilyen esetekben nem egy vágott felvétel alapján kell megítélni, hanem aki dönt majd ebben, az ügyészség, az egész alapján ítéli majd meg a konkrét eseteket. Az ügyészség, amely egy pártatlan szervezet, el tudja majd dönteni a rendelkezésére álló anyagok alapján, hogy történt-e jogsértés a kérdéses esetekben, és ha igen, azt ki vagy kik követték el. Mi a munkájukhoz minden segítséget megadunk.

MN: Lapértesülés szerint a rendőrség nem megnevezett köreiben is aggályosnak és eltúlzottnak tartották a 23-i fellépést, és felvetik az ön felelősségét.

GP: Pletykákkal nem foglalkozom.

MN: Ön szerint ennek az információnak nincs alapja?

GP: Ha konkrétumokról lenne szó, akkor azt írnák, hogy név, cím, ezt mondta. Ködös megfogalmazásokkal, pletykákkal soha nem foglalkozom. És hozzáteszem, hogy az ORFK-val jó az együttműködésünk.

MN: Ez egy másik híresztelés, hogy nem jó.

GP: Pletykálni mindent lehet a városban.

MN: A bizottsági meghallgatáson elhangzottak utalások a randalírozók esetleges szervezettségére. A rendőrségnek voltak-e korábban ilyen jellegű információi?

GP: Kérem, ezt 80 évre titkosították.

MN: Amiket a kancelláriaminiszter az ülésen ismertetett, azok rendőrségi vagy titkosszolgálati információk voltak?

GP: Mondom: 80 évre titkosították.

MN: A sajtó egy része úgy értelmezi a történteket, hogy a rendőrség és személy szerint ön a politika játékszerévé vált. Amíg ez az akció tartott, tehát amikor a Corvin köztől elindult az Alkotmány utca felé a tömeg, állt-e ön akár a rendészeti miniszterrel, akár a kormányfővel, bármelyik más politikussal bármilyen kapcsolatban?

GP: Nem. A magyar rendőrséget az országos rendőrfőkapitány úr vezeti altábornagyi rendfokozatban. Neki természetesen folyamatosan jelentettem. Õ a főnököm. Mondok egy példát: jelentettem, hogy megtámadtak minket, majd azt, hogy körülbelül hol tudjuk megfogni a tömeget. A megfelelő egyeztetések az országos főkapitány úr és közöttem mindenkor megtörténtek. És senki mással nem.

MN: Az országos rendőrfőkapitány ilyenkor felülbírálhatja az ön intézkedését vagy elképzelését?

GP: Természetesen, hiszen ő a rendőrség vezetője.

MN: Történt ilyen október 23-án?

GP: Nem. A műveletekre én adtam utasítást, ezért is mondtam, hogy azért én vállalom a felelősséget. Szerintem ez egy jó utasítás volt. Hozzáteszem, ez ilyenkor egy csapaterős mozgás. Hihetetlen nehéz körülmények között álltak helyt a rendőreink. Máshol is elmondtam, de önöknek is megismétlem: fejlett demokráciákban ilyenkor meg szokták köszönni a rendőrség munkáját, és nem próbálják szétszedni a rendfenntartó erőket.

Neked ajánljuk