Megálmodták a Mini Hungary makettparkot, most a vádlottak padján ülnek

Belpol

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2021. december 9-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Bejárható Nagy-Magyarország kicsinyített mása, makettek formájában láthatók emblematikus épületei, így például az Országház, a soproni Tűztorony, az aradi Városháza. Mindez Mórahalomon, 1600 forintért. Ha tízfősnél nagyobb csoport érkezik, 900 forint a kedvezményes jegyár, a mórahalmiak a városkártya felmutatásával 800 forintért is bemehetnek. Van családi belépő, lehet fényképezkedni korhű ruhákban, kihelyezett tanórát tartani múzeumpedagógussal. Csapatépítő tréningek is szervezhetők a kiállítóhelyen, amelynek eredeti ötletgazdája és megépíttetői most a vádlottak padján ülnek a Szegedi Törvényszéken.

A létesítményt jelenleg az Ezer Év Parkjának nevezik, de eredetileg Mini Hungary Parkként nyílt meg 2015 márciusában. A mórahalmi önkormányzaté 2017 májusában lett. A vásárlás körülményeit nem részletezte a Délmagyarország az év júliusában, csak hivatkozott a park új üzemeltetőjére, a Móra-Tourist Nonprofit Kft. ügyvezetőjére, Stampf Mariannra, aki szerint a város azért döntött a park megvétele mellett, mert fontosnak tartotta, hogy ez a turisztikai attrakció „ne vesszen el, és a minősége is megfelelő maradjon”. Az előző tulajdonos, a park megálmodója pedig azt nyilatkozta, azért lett a városé a kiállítóhely, mert így a többi helyi turisztikai vonzerővel – a fürdővel és a lovas színházzal – együtt lehet működtetni.

 
Minden egy helyen
Fotó: Bornemzet Nonprofit Kft.

A megyei napilap 2018 júniusában már arról írt, hogy a korábbi tulajdonost különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás kísérletének gyanújával őrizetbe vette a NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága. A büntetőper előkészítő ülésén, 2020 szeptemberében a Szegedi Törvényszéken Bálint Márton ügyész a vádat ismertetve azt mondta, a 2010-ben kezdődött 650 milliós beruházás építtetői a kezdetektől finanszírozási gondokkal küzdöttek. Ezt úgy próbálták orvosolni, hogy az építkezés alatt a valóságnak nem megfelelő teljesítési igazolásokat állítottak ki. Készre jelentettek olyan munkafázisokat, amelyek még zajlottak; ezt azért tették, hogy a támogatás következő részletét felvehessék, csakhogy a trükk kiderült az ellenőrzéskor. Félrevezették a támogatást folyósító hatóságot, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökséget (DARFÜ), ezzel követték el a költségvetési csalás kísérletét. A fejlesztési ügy­nökség menet közben megbírságolta az építtetőt, elvonta a megítélt támogatás 25 százalékát. A Csongrád-Csanád Megyei Főügyészség úgy látja, a park végül nem is a tervek szerinti minőségben készült el – bár elkészült és működött is, ezt a főügyészség nem vitatja.

Az államot 436 millió forint kár érte, amiből 50 millió térült meg a vádirat szerint. A DARFÜ ugyanis elállt a projekt támogatásától, az építtetőnek pedig az összes megkapott uniós támogatást, azaz a 436 milliót vissza kellett volna fizetnie. Mivel ezt nem tudta megtenni a Bornemzet Nonprofit Kft., az állam végrehajtást rendelt el. A végrehajtás után licitálni lehetett a parkra, amelyet az egyetlen jelentkező, Mórahalom önkormányzata vett meg – 50 millióért.

Ketten beismerték

A büntetőügy előkészítő tárgyalásán Gaudi Tibor bíró elmagyarázta a vádlottaknak: ha beismerik bűnösségüket, és ezt a bíróság elfogadja, nem kaphatnak súlyosabb büntetést, mint ami a vádiratban szerepel. Az első-, a másod- és a negyedrendű vádlott, B. S., D. I. és Sz. K. ragaszkodik az ártatlanságához. Az ötödrendű vádlott, K. S. R. műszaki ellenőr azonban elismerte, hogy bűnös. Azt mondta, tisztában volt azzal, hogy a teljesítési igazolások egy része valótlan tartalmú, de a projekt vezetője, a harmadrendű vádlott K. B. arra kérte, írja alá ezeket is, és ő megtette, együttműködött vele, hogy megmaradjon az állása.

Így volt – ismerte el a következő tárgyaláson K. B., aki nagyon megbánta, hogy azután is kitartott a projekt mellett, amikor már látszott, nem lehet megcsinálni problémák nélkül. Nem akarták ők megkárosítani az államot, csak befejezni, amit elkezdtek. K. végül már a saját pénzét is betette a projektbe, kölcsönöket vett föl, és diplomás ember létére hordta a téglát, hogy kész legyen a park. A projektvezető tehát szintén elismerte a bűnösségét, és elnézést kért az államtól.

Az elsőrendű vádlott, B. S. építőmérnök, közgazdász, a park ötletében fantáziát látó üzletember azt mondta, szereti a makettparkokat, a brüsszeli Mini-Europe-ot is, ezért gondolta jó ötletnek, hogy régi ismerősével, a másodrendű vádlott D. I.-vel ilyet hoznak létre. Biztosítékot szerzett a beruházáshoz, letette az önerőt is – s bár az csak egy napig volt a számlán, az akkori szabályoknak ez megfelelt. B. S. szerint a hatóságok késlekedése miatt akadozott a projekt: a támogatás első részletét 12 hónap, a másodikat 6 hónap késéssel kapták meg. A büntetést, a 25 százalékos támogatáselvonást egy adminisztratív hiányosság miatt rótták ki rájuk. Azt mondta, ha mindenben a szabályok szerint járnak el, a projekt 70 százalékos készültségi állapotában új közbeszerzési eljárást kellett volna kiírni, de ilyet ő még nem látott. Állítja, nem áraztak túl semmit, és nem látott pénzt a projektből, inkább fizetett bele.

A másodrendű vádlott D. I. magyar–történelem szakos középiskolai tanár és újságíró, szerkesztő. Riportkötetek, borról, nemzeti értékekről szóló könyvek szerzője, könyvkiadó vállalkozása van, több rendezvény és médium ötletgazdájaként, a Bozsik-program írójaként ismerik. „Marketingből vagyok” – mondta a bíróságon. Elérzékenyült, amikor arról beszélt, szülei Mórahalmon tanítottak, azért építették oda a parkot. Azt vallotta, amikor elhatározták a makettpark létrehozását, ilyen szerkezetek építésével foglalkozó cég még nem működött Magyarországon. Nagy nehezen találtak olyan vállalkozásokat, amelyeket meg lehetett bízni a munkával. Ő bölcsészként nem tudott sokat hozzátenni a kivitelezés aprómunkájához, de tényleg aláírta a dokumentumokat. Elhitte, hogy nyugodtan készre lehet jelenteni a parkot, mert az ellenőrök úgyis később jönnek – nem így lett. Ám jellemző szerinte, hogy az 52 hónap alatt, amíg készült a park, 27 hónapig a hatóságok miatt állt az építkezés. A vád egyik legfőbb állítására, hogy a makettek nem megfelelő minőségben készültek el, azzal védekezett: amíg az ő cége működtette a parkot, télre több réteg fóliába csavarták a maketteket.

Az utód azonban oldalról nyitott sátortetőt rakott föléjük, amely alá befújhatta a szél a csapadékot, s a fagyott víz szétrepesztette az anyagot.

Azt, hogy ez tényleg így történt-e, nehéz megállapítani. A Délmagyarország 2017. július 12-én arról írt, hogy a makettparkot restaurálják. Ekkor már Mórahalomé volt a kiállítóhely, de a cikk szerint a restaurátort még a park előző tulajdonosa, a Bornemzet Nonprofit Kft. bízta meg. A keramikus végzettségű szakember arról beszélt, hogy ezek az épületek kis csodák, lelkük van, viszont háromféle minőségben készültek el: „Az elején még látszott, hogy eleget tudtak rájuk költeni, a végére valószínűleg elfogyott a pénz, mert azok nagyon gyenge minőségben készültek, és egyszerűen nem bírták az időjárás viszontagságait.”

Hiába lobbizott Orbánnál

A Mini Hungary ügyét aránylag könnyen kapcsolatba lehet hozni a politikával – mindkét oldallal. A projektvezető – bár ez nem tartozott a tárgyhoz – elmondta a meghallgatásakor, hogy korábban, a kétezres években két országgyűlési választáson is kampányfőnökként dolgozott Ujhelyi Istvánnak (MSZP). Az előkészítő ülésre pedig eljött Szabó Bálint szegedi önkormányzati képviselő, akinek neve egy időben az őszödi beszéd kiszivárogtatása miatt is szóba került. (Szabó Bálint újabb és régebbi politikai akcióiról lásd: Az örök áldozat, Magyar Narancs, 2021. február 25.) Szabót nem a park érdekelte, csak B. S. miatt jött. Az elsőrendű vádlott ugyanis vádlottja a Szeviép-ügynek is, és Szabó a tönkrement építőipari vállalkozás ki nem fizetett alvállalkozóinak ügyében járt el több alkalommal, el is intézte, hogy kártérítést kapjanak. A Szeviép Kft. tulajdonos-ügyvezetőit csődbűntettel vádolják, egyszer bűnösnek mondta ki őket a bíróság, aztán felmentő ítélet született, majd az idén új eljárás kezdődött az ügyben a Debreceni Törvényszéken. Szabó a Szeviép-ügyet minden alkalommal a szocialistákkal, illetve a szegedi városvezetéssel hozta kapcsolatba, bár állítását nem tudta bizonyítani. A Mini Hungary-ügyben – mondta Szabó a Magyar Narancsnak – egy másféle összefonódás lehetőségét látta meg: B. S.-t ugyanis egy korábbi fideszes országgyűlési képviselő, Varga István védi. Le is fotózta őket együtt a bíróság folyosóján, bár mindketten tiltakoztak, mondván, nem közszereplők.

D. I. is szóba hozta a politikát a vallomásában. Azt mondta, amikor látta, hogy nehezen boldogulnak a beruházással, lobbizni próbált a Miniszterelnökségnél, hogy simább útja legyen a projektnek, és bár nemzeti, konzervatív értékrendű lévén ismerős közegben mozgott, nem boldogult, mert „mások befolyása erősebb volt”. Amikor őt őrizetbe vették, a börtönben kórusban kiabálták a nevét, trágárságok kíséretében: szerinte előkészítették a fogadtatását, ez is a nyomásgyakorlás része volt. Úgy gondolja, a park sorsáról politikai döntés született a háttérben, és a hatóságok ennek megfelelően álltak hozzá: a vonzerejében rejlő értékét nem nézték, csak épített beruházásként kezelték, így érhetett csupán 50 milliót a licitáláson egy szerinte milliárdos érték. Az a kör, amelyik meg akarta szerezni magának a kiállítóhelyet, meg is szerezte – mondta a bíróságon.

Kizárásos alapon Mórahalom önkormányzatára gondolhatott. A parkhoz és korábbi működtetőjéhez fűződő kapcsolatáról nem akart nyilatkozni a Narancsnak a mórahalmi polgármester, Nógrádi Zoltán (Fidesz). A Pesti Srácoknak azonban elmondta, nem tudtak a beruházás hátteréről. Először annyi közük volt a parkhoz, hogy a területet eladták az építtetőnek, aki csak a vételár felét fizette ki. Azzal, mi készült el a tervekből és mi nem, a park átvételekor szembesült a város. A képviselő-testület hezitált, tényleg szüksége van-e erre a kiállítóhelyre Mórahalomnak. Végül azért fizették ki érte az árverésen az 50 milliót, mert a Mini Hungaryt a köztudat Mórahalomhoz kötötte, és nem vetett volna jó fényt a városra egy kútba esett projekt, mert amúgy ez nem jellemző a településre. Több tízmillió forintot költöttek még rá,

ám ha előre tudja, hogy az ötletgazda majd őt zaklatja a leveleivel, és a sajtó Mórahalmot is összefüggésbe hozza a büntetőeljárással, egy bebukott projekttel, akkor inkább hagyta volna, hogy a park „rohadjon szét ott, ahol van”

– mondta Nógrádi.

Azt eddig nem vizsgálta a bíróság, hogy ki szerezte vagy nem szerezte meg a parkot, vagy hogy tényleg hátráltatta-e a hatóság a beruházást, és ha igen, az kifejezetten a parknak szólt, vagy minden beruházás így járt az idő tájt; így pedig azt sem vizsgálta, hogy mennyire bocsánatos bűn ilyen helyzetben, ha a beruházó akár szabálytalanul is megpróbálja befejezni az építkezést. Az egyik tárgyalási napon a szünetben egy érintett arról beszélt, dolgozott nemrég egy szintén uniós támogatásból készülő projekten, és az irányító hatóság embere egy adott pillanatban azt kérte tőle, jelentsék készre a beruházást, mert most van pénz rá, hogy kifizessék; az ellenőr később fog menni, addigra úgyis meglesznek vele.

Nem a méret számít

A törvényszék azt próbálja tisztázni, hogyan készült el a Mini Hungary, és milyen minőségben. Ez sem egyszerű feladat.

Az idei utolsó, november 9-i tárgyalásra két tanú nem jött el, és mivel nem mentették ki magukat, a törvényszék 80–80 ezer forint rendbírsággal sújtja őket. Januárra úgy idézte be őket Gaudi Tibor bíró, hogy felvette a kapcsolatot a lakóhelyük szerinti rendőrkapitánysággal, hogy ha szükséges, rendőri segítséggel hozzák el őket tanúskodni. Az is kiderült, hogy az igazságügyi szakértő, aki szakvéleményt készített a park 2019-es állapotáról, jelenleg nem tagja a szakértői kamarának, mert törölték statisztikai adatszolgáltatási mulasztás miatt – és még nem vették vissza. Szakvéleménye azonban – az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása szerint – bizonyíték, mert amikor készítette, még kamarai tag volt. Annak idején azt kellett fölmérnie, mennyibe kerülhetett valójában a Mini Hungary, figyelembe véve a korábbi készültségi állapotokat. A szakértő arra jutott, hogy a park makettjei három különböző időpontra, háromféle minőségben készültek el, és majd’ mindegyik makett kisebb lett a tervhez képest. Szerinte a nyersanyagköltséget, az elkészítés munkadíját és a kihelyezés költségeit is túlszámolták 30–70 százalékkal.

A szakvélemény megállapításaira írásban is reagált D. I., aki a tárgyaláson előadta, feleségével kimentek a parkba, lemérték a maketteket. Ezek a tervnek megfelelő méretben készültek el, miközben a szakvéleményben majdnem minden makett kisebbnek van feltüntetve. Például a soproni Tűztorony makettje a terv szerint 260 centiméter, és a parkban a valóságban is ekkora – a szakvélemény viszont 120 centit rögzít. Az aradi Városháza 270 centi széles – a szakvélemény szerint csak 240. Aki pedig készpénznek veszi, ami a szakvéleményben áll, az elfogadhatja azt is, hogy itt tényleg elcsalták a pénzt a projektből. A vádlottak és a védőik azt kérték, a bíróság zárja ki a bizonyítékok sorából a szakvéleményt – a centiméter mégiscsak objektív mérce. Az ügyész viszont azt mondta, a vád a szakvéleménynek csak arra az állítására alapoz, amely szerint az utólag elkészült makettek nem megfelelő minőségben készültek.

D. I. leírta, hogy „az eltérő anyagválasztás nem jelent szabálytalanságot, hiszen a tervező e téren csak ajánlásokat fogalmazott meg. A tervek elkészültekor, 2009–2010-ben teljesen új utat jártak be a tervezők, majd a kivitelezők is. Ma sincs mindenki számára kötelező érvényű kültéri makettépítő előírás vagy szabvány”.

Nem az a lényeges, hogy a makettek hány centisek lettek a tervhez képest, hanem az, hogy olyan minőségben kellett volna elkészülniük, hogy 5–8 évig legalább ne kelljen hozzájuk nyúlni. Ehhez képest rövid időn belül mállottak szét, mivel teljesen észszerűtlenül beltéri használatra ajánlott anyagokból, MDF-lapból, pozdorjalemezből építették ezeket a kültérre szánt építményeket, és a festék is beltéri volt rajtuk” – emelte ki a szerinte lényeges szempontot a Narancs kérdésére Fehér László bútorrestaurátor és műtárgyszakértő, a szakvélemény készítője.

A bíróság azt kérte a vádlottaktól, írják össze, milyen kérdésekre várnának választ egy esetleges új szakértőtől. E kérdések függvényében dönti el Gaudi Tibor tanácsa, hogy megbíz-e új szakértőt, vagy erre nincs szükség.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk