Megérkezett Tatára az első tíz török harcjármű

  • narancs.hu
  • 2021. február 11.

Belpol

A Magyar Honvédség összesen több mint 300 Gidránt fog rendszerbe állítani a közeljövőben – a beruházás részleteit azonban 30 évre titkosították.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter csütörtökön átvette a török Nurol Makina harcjármű gyártó cég vezérigazgatójától az első tíz Gidrán típusú, támogató feladatú páncélozott járművet az MH 25. Klapka György Lövészdandár laktanyájában – számolt be róla az MTI. A miniszter elmondta, hogy hamarosan további negyven jármű érkezik Tatára, illetve kiemelte, hogy a honvédség több alakulatához olyan járművek kerülnek majd, amelyeket már Magyarországon készítenek, a török gyártóval közösen.

Bár 2020 első felében a koronavírus járvány miatt felmerült a hadi beruházások elhalasztása is, decemberben végül mégis bejelentették, hogy a Magyar Honvédség több mint 300 Gidrán 4x4-es páncélozott kerekes katonai járművet rendszeresít majd. A járműveket a török Nurol Makina Ejder Yalcin és NMS 4x4 katonai járműveinek mintájára Magyarországon is gyártják majd, Kaposváron. Engin Aycol, a Nurol Makina vezérigazgatója elmondta, ezek a járművek az Ejder Yalcin platformjára készültek, az egyik legkorszerűbb és legmegbízhatóbb négykerék-meghajtású harcászati támogató járműnek számítanak. A típus változataiból több ezer készült el, a világ több pontján szolgálatban állnak. A vezérigazgató hangsúlyozta: Magyarország az első európai uniós állam, mely ezt a járművet rendszerbe állítja és a Nurol Makina „kész arra, hogy befektessen Magyarországon, és egy helyi társaságot hozzon létre”.

Az Ejder Yalcin harcjárművet 2014-ben rendszeresítették Törökországban. Az 5,7 hosszú, 2,5 méter magas járműben kilenc katona fér el. A 16 tonnás eszközt egy 375 lóerős dízelmotor hajtja, legnagyobb sebessége 120 kilométer óránként, hatótávolsága elérheti a 700 kilométert. Kerekei golyóállóak, alsó páncélzata aknaálló, lövegtornyába egy stabilizált 12,7 milliméteres géppuskát szereltek.

Ahogy arról beszámoltunk korábban, a Magyar Honvédség fejlesztésének részeként a Zrínyi 2026 program keretében 2019-ben rendelt a haderő Németországból 44 Leopard 2A4 típusú harckocsit, valamint Boxer és Puma típusú lánctalpas csapatszállítókat is.

Magyarország 1,77 milliárd euró, 585 milliárd forint értékben vásárolt német gyártmányú fegyvereket 2019-ben, ezzel pedig az adott évben a német hadiipar legnagyobb megrendelőjévé vált, megelőzve Egyiptomot, az Egyesült Arab Emírségeket és az Egyesült Államokat is.

Mint írtuk: „A kormány 2017 óta hatalmas összeget szán hadügyi fejlesztésekre: a Zrínyi 2026 programban 3500 milliárd forint áll a HM rendelkezésére. Egy határozat értelmében nem kell nyílt pályázatokat kiírni, így minden titokban zajlik. Olyannyira nem nyilvánosak az adatok, hogy még a parlament szigorú átvilágításon átesett honvédelmi bizottsági tagjai is csak a nemzetközi sajtón keresztül értesülnek a beszerzésekről”. 

Arról, hogy mindez mennyibe kerül az Magyar Honvédségnek, nincsenek pontos információk, a megállapodás részleteit ugyanis 30 évre titkosították.

A Népszava számolt be arról, hogy Vadai Ágnes Orbán Viktornak címzett ezirányú érdeklődésére Benkő Tibor honvédelmi minisztertől kapott elutasító választ. „A honvédelem ügyével hosszú évek óta foglalkozó politikusként bizonyára tisztában van azzal a ténnyel, hogy a kérdésében megnevezett információk (…) a keletkezésüktől számított 30 évig honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből nem nyilvánosak” – fogalmazott a miniszter Vadainak címzett válaszában.

Szakértők a típus egy példányának vételárát 200-250 millió forint közé becslik, vagyis a 300 jármű ára 6 és 7,5 milliárd forint között lehet. Ebben ugyanakkor nincsen benne a Kaposváron létesítendő magyar-török közös összeszerelő üzem és karbantartó állomás létesítési és működtetési költsége.

Január végén arról számoltunk be, hogy Németh szilárd és Bakondi György a szerb-magyar határon tekintett meg egy új, H145M típusú felderítő helikoptert. Az Airbus által gyártott korszerű helikopterből a honvédség 2018-ban rendelt 20 darabot, ezzel Magyarország rögtön ennek a típusnak is a legnagyobb beszerzőjévé vált.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.