A múlt év legfigyelemreméltóbb honvédelmi beruházása az a 44 Leopard 2A4 típusú harckocsi volt, amelyek összeszerelését az elmúlt hetekben kezdték el Németországban. Márciusig úgy tűnt, hogy 2020 is tartogat hasonló izgalmakat: a Népszava írta meg, hogy ugyancsak a németektől érkezhetnek kerekes, illetve lánctalpas csapatszállítók, ismertebb nevükön Boxerek és Pumák.
Honvédelmi forrásainktól lapunk úgy tudja, hogy a harci eszközök azokhoz a nehéz-, valamint közepes dandárhoz kellenének, amelynek a felállítását a magyar kormány megígérte a NATO-nak. Már csak azért sem lenne meglepő az újabb német üzlet, mert az ottani sajtó decemberi értesülése szerint 2019-ben – 585 milliárd forintnyi összeggel – Magyarország vásárolta a legtöbb fegyvert Németországtól (lásd: Van az a pénz, Magyar Narancs, 2020. február 6.).
A Zrínyi 2026 haderő-fejlesztési program alapvetően a német technológiákra épül, nem mellesleg a német beruházásokban mindig benne van az áttelepülés, vagyis az itthoni gyártás lehetősége. Azért is logikus a Boxerek és a Pumák megvétele, mert azokat a Leopardok mellé fejlesztették. „A beruházások kijelölik, hogy milyen országokkal leszünk kompatibilisek. Én már korábban is lelkes voltam” – mondja egyik forrásunk, aki üdvözli a németekkel létesített védelmi viszonyt.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy más partnerségeknek hátat fordítunk; kerekes csapatszállítót hasonló színvonalon gyártanak az olaszok, osztrákok és a finnek is. És azt is jelentheti, hogy a török üzlet is meghiúsul, pedig sokáig tényként kezelte a sajtó, hogy Ejder Yalcin 4×4-eseket vásárolunk, a páncélozott járművet be is mutatták tavaly májusban Budaörsön a magyar honvédelem napján. A honvédelem az elmúlt öt évihez hasonló fejlesztést évtizedek óta nem látott: a Zrínyi 2026 keretén belül 3500 milliárd forintot szán a kormány fejlesztésekre – a koronavírus-járvány azonban mindezt felülírhatja.
| ||
.jpg "Puma harckocsi")
Központosítás
Tavaly novemberben létrehozták az állami tulajdonú MNV Üzletviteli és Tanácsadó Zrt.-t, amely papíron vállalkozások számára ad tanácsot a költségek csökkentésében, a társasági stratégiában, valamint az üzleti folyamat áttervezésében. Hogy ennek mi köze a fegyverkezéshez? A társaságot decemberben átnevezték Védelmi Beszerzési Ügynökség Zrt.-vé (VBÜ), és felpumpálták 800 millió forinttal (ebből 50 millió a cég jegyzett tőkéjét erősíti, 750 millió forint pedig a tőketartalékba került), az addigi munkatársakat pedig lecserélték.
A VBÜ megalakulásáról januárban juttatott el közleményt az MTI-nek Maróth Gáspár, a nemzeti védelmi ipari és védelmi célú fejlesztésekért, valamint a haderő-modernizáció koordinálásáért felelős kormánybiztos titkársága: eszerint az ügynökség tervezettebbé, rendszerezettebbé, szakszerűbbé és átláthatóbbá teszi a kormány által irányított állami szervezetek védelmi és biztonsági beszerzéseit.
A tulajdonosi jogokat pedig Maróth Gáspár – az Orbán Viktor miniszterelnökkel remek viszonyt ápoló Maróth Miklós, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnökének orvos végzettségű fia – gyakorolja. Ő korábban már bekerült a hírekbe akkor, amikor mint a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt. (HM EI) vezető tisztségviselője kormánygépekként fungáló repülőket szerzett be formálisan a hadsereg számára, ám azokat többnyire a kormányfő és Szijjártó Péter külügyminiszter használja.De miért van szükség különálló beszerzési apparátusra, és miért kellett egy másik céget elföldelni ezért?
Beszerzési ügynökségben gondolkodni 2015-ig nem volt értelme, ugyanis nem voltak ilyen volumenű beruházások. Egyik forrásunk szerint könnyen lehet, hogy miután letárgyalták az üzleteket, hirtelen szükség lett egy olyan szervezetre, amely felel a lebonyolításért, tehát a számlák begyűjtéséért, a teljesítés ellenőrzéséért.
Ez megmagyarázhatja, hogy gyakorlatilag miért szüntettek meg egy frissen alapított állami tanácsadó céget: új társaság gründolása hosszabb időt vett volna igénybe, egyszerűbb volt átalakítani egy meglévő, de a gyakorlati működést el sem kezdő vállalkozást. A honvédelmi forrásainkkal folytatott háttérbeszélgetéseinkből ugyanakkor arra lehet következtetni, hogy a hivatalos kommunikációval ellentétben nem a transzparencia erősítése volt a cél, hanem a döntéshozatal meggyorsítása.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) bürokratikus szervezet, különböző érdekcsoportokkal, egy különálló ügynökségnek pedig nem kell annyit egyeztetnie a beszerzések előtt, mint korábban. Ráadásul a vásárlásokba a pénzügyminiszternek és a jegybankelnöknek is van általában beleszólása, hiszen gazdasági-financiális szempontokat is figyelembe kell venni. Továbbá az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy a politikailag érzékeny területeket – és a fegyverkezés annak mondható – közvetlenül a miniszterelnök alá csatornázzák be, nem hagyják a döntést a területért felelős miniszterre.
A VBÜ minderre alkalmas; egyik forrásunk arra emlékeztetett, hogy például a szuperkórház-beruházáshoz Kásler Miklósnak, az emberi erőforrások miniszterének ugyanúgy csekély köze van, ahogyan Benkő Tibor honvédelmi miniszternek a harci járművek megvételéhez. „A NER mindig is erről szólt. Ettől még működhet hatékonyan a beszerzési ügynökség” – mondja egy forrásunk, aki foglalkozott honvédelmi beruházásokkal korábban. Szerinte legitim megoldás, hogy a nagy volumenű honvédelmi fejlesztéseknél központosított legyen a rendszer, és ne minisztériumi szempontok érvényesüljenek. „Más országokban is van, hogy ilyen módon zajlik a fegyverbeszerzés” – teszi hozzá.
| ||
.jpg "Budapest, 2019. november 18.")
A sok egybehangzó vélemény ellenére sem kifogástalan e gyakorlat. A közigazgatáson belül mindig is volt beszerzési apparátus (lásd: HM Beszerzési Hivatal), és aggályos, hogy a szakminiszternek minimális lehetősége van – vagy annyi sincs – felülvizsgálni a haderőfejlesztéseket. „Megnézném, hogy mi lenne az Egyesült Államokban, ha a Pentagonból kivennék a beszerzést. Ott nem lehet ilyet csinálni” – mondja egy másik, szkeptikusabb álláspontot képviselő informátorunk, aki korábban a HM berkein belül szolgált beruházási területen.
Az ő idejében a megrendelőnek, a beszerzőnek és a minőségi ellenőrnek nem lehetett közös főnöke (maximum a miniszter), így biztosították a fejlesztések több szempontú ellenőrzését. A legtöbb országban a fegyverkezési igazgató a védelemgazdaságért felelős helyettes államtitkár – Magyarországon ilyen pozíció nincs is, a területet egyedül Maróth felügyeli (ugyanakkor értesüléseink szerint a kormánybiztos stábjában komoly szakemberek dolgoznak).
Az sem mellékes, hogy a NATO kötelezően előírja a civil kontrollt a beruházások (és a minisztérium működése) fölött – értesüléseink szerint azonban az Országgyűlés honvédelmi bizottsága tagjai számára leginkább a külföldi sajtó áll rendelkezésére, ha tájékozódni szeretnének.
Több informátorunk szerint is azért a HM-nek és a Magyar Honvédség Parancsnokságának valamennyi rálátása kell, hogy legyen a beszerzésekre, elvégre mégis csak ők tudják a legjobban, milyen fejlesztéseket igényel a honvédség.
Betehet a járvány
Akármilyen céllal jött is létre a VBÜ, az elmúlt évben egyértelműen tapasztalható volt, hogy a HM háttérbe szorul: például tavaly ősszel a tárca tudta nélkül vett meg a magyar állam egy aknavetőket előállító osztrák gyárat (lásd: Hej, te puska!, Magyar Narancs, 2019. november 28.). De forrásaink ennek jeleként értelmezik azt is, hogy a minisztériumban megjelentek Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnökének katonai tapasztalattal nem rendelkező emberei (lásd: Fegyverbe!, Magyar Narancs, 2019. október 10.).
Mások szerint a kormányzati lépéseket az indokolja, hogy a HM-mel szemben több kifogás is van. Egyik forrásunk szerint például a Pénzügyminisztériumban arra panaszkodtak, hogy míg a végrehajtó tárcák közül a Belügyminisztériumban dolgozó hivatalnokok „átlátják a dolgokat”, addig a HM-nél beosztott kollégákról ez nem mondható el.
De minden ilyesfajta fennforgást zárójelbe tehet a koronavírus-járvány, mivel az emiatti gazdasági visszaesés feltehetőleg a fegyvervásárlásokban is meg fog mutatkozni: egyik forrásunk szerint vannak olyan országok, ahol már leálltak a haderőfejlesztések, továbbá a korábbi krízishelyzetekben (például a 2008–2009-es pénzügyi válság idején) is rendre a honvédelmen spóroltak az államok.
Ha pedig a fertőzés Németországban is komoly károkat okoz, akkor az megrengetné a magyar gazdaságot is, ami a már megkötött fegyverüzletekre is hatással lenne. Egyik forrásunk arra hívta föl lapunk figyelmét, hogy előbb-utóbb a NATO-nak is reagálnia kell a járvány miatti helyzetre, hiszen a tagállamok többsége valószínűleg nem fogja vállalni, hogy 2024-ig az éves GDP 2 százalékát honvédelmi fejlesztésekre fordítsa.
