Meghiúsult sertéstelep-gigaberuházás - EU-k haza!

  • Tamás Gábor
  • 2010.08.12 00:00

Belpol

Furcsa közigazgatási kanyarok után vonták vissza egy holland tulajdonú, Magyarországon évek óta működő vállalkozás tervezett sertéstelepének korábban megadott építkezési engedélyeit. A fordulat egybeesett ugyan a kormányváltással, de a hivatal szerint a konkrét ügyben szigorúan szakmai alapon döntöttek. Hivatalos álláspont szerint az ilyen típusú "gyarmatosítást" a jövőben sem szabad engedélyezni.
Furcsa közigazgatási kanyarok után vonták vissza egy holland tulajdonú, Magyarországon évek óta működő vállalkozás tervezett sertéstelepének korábban megadott építkezési engedélyeit. A fordulat egybeesett ugyan a kormányváltással, de a hivatal szerint a konkrét ügyben szigorúan szakmai alapon döntöttek. Hivatalos álláspont szerint az ilyen típusú "gyarmatosítást" a jövőben sem szabad engedélyezni.

"Az EU hatalmas disznóságot pénzel Pest megyében!" Ezzel invitálta lakossági tiltakozó fórumra a sajtó képviselőit a Pest megyei Újlengyelbe az önkormányzat és az egyik magyar zöldszervezet. A szomszédos település, Újhartyán közigazgatási határán belülre, de a lengyeliekhez közelebbi területre tervezett hatalmas, évi ötvenezer hízó nevelésére alkalmas sertéstelep építése már csaknem megkezdődött, amikor a helyiek kétségbeesett, utolsó akciója végül célba ért: az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (OKTVF) saját, két éve másodfokon is megerősített elfogadó határozatát felülvizsgálva úgy döntött, mégsem engedélyezi a projektet. Holland tulajdonú sertéstelep Újhartyán és Újlengyel között nem épülhet sem most, sem a jövőben.

Pedig majdnem épülhetett. Az egy cégáttételen (Hunland Trade Kft.) keresztül a hollandiai Joseph Henri Peter Sevrien Janssen többségi tulajdonában lévő, 2006 júliusában a Pest megyei Bugyi székhellyel bejegyzett Hunland Pork Kft. 2007-ben megvásárolta az egykori újhartyáni termelőszövetkezetnek a falu határában omladozó állattartó telepét. Megtehette, mivel az általános ingatlannak számított, nem termőföldnek, ezért a külföldiekre és cégszerűen működő vállalkozásokra vonatkozó birtokszerzési moratórium nem volt érvényes rá. A telep formailag az újhartyáni határon belül esik ugyan, de közelebb van Újlengyelhez: a település utolsó utcája 660 méterre húzódik a létesítménytől. Kisvártatva a két település önkormányzatánál hivatalosan megjelentek a cég képviselői, és jelezték: az ingatlanon az eredeti besorolásnak megfelelően állattartó telepet kívánnak létesíteni. Nem is akármilyet: Magyarország legnagyobb sertéshizlaldáját, évi ötvenezer hízós kapacitással. Újlengyel a várható bűztől és egyéb károsító hatásoktól tartva azonnal nemet mondott, pedig a cég még azt is felajánlotta, hogy ingyenes bemutató látogatást szervez Hollandiába, hogy egy hasonló telepet megtekinthessenek a képviselők, illetve a helyi civilszervezet tagjai. "Amikor erre is nemet mondtunk, tovább már nem keresték velünk a kapcsolatot" - emlékezett a Narancsnak Cserna Ferenc újlengyeli polgármester.

Mennyiségek

Újhartyán viszont befogadta az építési kérelmet és az engedélyezési dokumentációt. "Nem tehettünk mást, elvégre a terület állattartó telepként volt bejegyezve évek óta, és szabályosan jutott a Hunland birtokába. Természetesen tudtunk az újlengyeliek ellenkezéséről, de nem volt formai lehetőségünk a kérelem elutasítására" - mondta lapunknak Schulz József polgármester. A történet innen fura kanyarokat kezdett venni. Az ügyben a legfontosabb ütőkártyákat mindvégig a környezetvédelmi hatóság tartotta a kezében, és hol így, hol úgy játszott velük.

Mit jelent a gyakorlatban évi ötvenezer disznó felhizlalása? Ennyi disznó élő hústömege nagyjából hatvanezer tonna. A hizlaláshoz kilogrammonként minimum 2,5 kilogramm takarmányra, napi 3 liter vízre és egyedenként mintegy két mázsa "melléktermék" vagy hígtrágya kezelésére van szükség. Némi (a környezetvédelmi hatóságnál is elvégzett) számítgatás után kiderül, hogy ekkora mennyiségek mozgatása közúton minimum heti 35-40 nehézszerelvényes járművel lehetséges, ám az első fokú hivatali határozat szerint ez még innen volt a "lakossági elviselhetőség" határain. Ennél jóval keményebb a bűzhatás és a hígtrágya ügye: az előbbitől az újlengyeliek félelme mindenképpen indokolt, részben a távolság, részben az uralkodó széljárás miatt. A hígtrágyánál pedig azt kellett megoldani, hogy valahova legálisan elkerülhessen az irdatlan mennyiség. Szakmailag, szigorúan meghatározott korlátokon belül még az ilyen mennyiségű, természetesen szakszerűen kezelt trágya termőföldre juttatása is megoldható, csak megfelelően nagy és bizonyos vízügyi feltételeknek megfelelő terület kell hozzá. Ezzel pedig az eredetileg beadott dokumentumok szerint - két környékbeli szándéknyilatkozat formájában - rendelkezett a Hunland. Miként azt is rögzíti az első engedélyezési dokumentum, hogy a tervezett telep megfelel az "elérhető legjobb technika" támasztotta feltételeknek. Ezt a szakmában BAT-nak (Best Available Techniques) nevezett követelményrendszert 2004 óta alkalmazzák Magyarországon; a dátum nem véletlen, az uniós támogatási pénzek alapvető feltétele a BAT elveinek és gyakorlati utasításainak a betartása. E követelményeket a beadott dokumentáció szerint oly mértékben sikerült a Hunlandnak beépítenie az újhartyáni telep terveibe, hogy pályázatára csaknem 1,3 milliárd forintos támogatást nyert el az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból. Az erről szóló megállapodás természetesen azzal számolt, hogy a létesítmény hamarosan üzemelni kezd. Nem így történt.

Első fok, másodfok

Az első körben sikeres engedélyeztetési eljárás ellen az újlengyeli jegyző hivatalos felülvizsgálatot kért. Svébis Mátyásné a környezetvédelmi hatóságnak megírt állásfoglalásában ezt azzal indokolta, hogy az újlengyeli önkormányzat egyik helyi rendelete szerint nem lehet a falutól 1500 méteres távolságon belül nagy létszámú állattartó üzemet létesíteni. Feltűnt a dokumentumok között egy további furcsaság is: a cég engedélyeztetési hatástanulmánya nem tüntette fel a település már említett utolsó utcáját és egy még közelebb eső lakott tanyát sem. Egy hatályos kormányrendelet szerint viszont egy ilyen üzem köré védőzónát kell húzni, vagyis a sertéstelepnek 500- 1000 méter távolságra kell lennie a lakott területektől.

E kifogásokat a hivatali felülvizsgálat során lényegében azzal utasították el, hogy a jegyzőnek más közigazgatási területre vonatkozóan nem volt joga állásfoglalást készíteni. (Ebben a körben az Arany János utca már szerepelt a beadott térképen, de a tanya nem.) E ponton aktivizálta magát egy helyi civilszervezet, az Újlengyeli Diáksport Egyesület, amelynek jogi képviselője előbb az OKTVF-nél, majd a bíróságon támadta meg az eljárást. A Pest Megyei Bíróságon a bíró első fokon igazat is adott az egyesületnek, és felfüggesztette a cég környezethasználati engedélyét - a Hunland ennek hiányában nem kezdhette el a beruházást. A cég fellebbezett, mégpedig azzal a formai indokkal, hogy a bíróság nem értesítette őket a perről. A Fővárosi Ítélőtábla a Hunlandnak adott igazat, és hatályon kívül helyezte a Pest Megyei Bíróság döntését - kezdődött minden elölről.

A második eljárásban aztán az a bíró, aki fél évvel korábban érvénytelenítette a cég engedélyét, a civil egyesület, a környezetvédelmi hatóság és a cég érveit mérlegelve másként döntött. A lapunkhoz eljuttatott indokolás szerint "a civil egyesület magánérdekeit ütköztette a beruházás társadalmi érdekeivel, konkrétan az uniós támogatásra való tekintettel", és ennek okán "az engedély megadása nem jár súlyosabb következményekkel, mintha nem adnák azt ki". A bíróság ezúttal tehát lényegében szabad utat adott az építkezésnek.

A kormányváltással azonban új és erőteljes szelek kezdtek fújdogálni a környezetvédelmi engedélyeztetés berkeiben is. Az OKTVF idén júniusban újra elővette az ügy aktáit, és a szakértők immár súlyos, az engedélyezést kizáró szabálytalanságokat találtak, ráadásul a már említett hígtrágya-kihelyezés engedélyezéséről szóló szándéknyilatkozatokat a kibocsátóik visszavonták. Sőt az egyikük kerek perec kijelentette: soha fel sem merült komolyan, hogy a földjére akár egyetlen kiló hígtrágya kerülhetne a telepről; ő csak azért segített átmenetileg a nyilatkozat aláírásával a Hunlandnak, hogy sikeresen pályázhasson az uniós támogatásra.

Csönd

A helybeliek és a lapunk által megkérdezett több szakmabeli is egybehangzóan úgy vélekedett, hogy a holland vállalkozó idén tavaszig "fentről" érzékelhető támogatást élvezett. Ennek hátszelével tárgyalhattak képviselői a hatóság tisztviselőivel, akik a helyzet ismeretében az elképzelést támogatva egyeztettek például az újlengyeli önkormányzattal is. Cserna Ferenc polgármester elmesélte lapunknak, hogy az egyik hivatalos tárgyaláson a felügyelőség egyik ifjú tisztviselője egyenesen oda nyilatkozott, hogy ideálisabb helyszín nem is létezik egy modern sertéstelep számára. "Ön hol lakik?" - kérdezte tőle a polgármester. "Budán" - jött a válasz. "Ha itt, az Arany János utcában, négyszáz méterre a teleptől élne, akkor is ez lenne a véleménye?" - ez a kérdés azonban megválaszolatlan maradt.

Az ügyben mindvégig konokul hallgató Hunland Pork képviselőjénél szerettünk volna rákérdezni arra, hogy igazak-e a "magas kapcsolatokat" emlegető pletykák (a húsipari vállalkozásaival akár üzleti partnerként is szóba jöhető Csányi Sándor és a szaktárca korábbi szakállamtitkárának a neve merül föl ezekben a spekulációkban), de a tulajdonos Hunland Trade vezetése mereven elzárkózott mindenféle nyilatkozattól. Hallgatnak az ügyről a határozatokat és engedélyeket előkészítő-aláíró hivatalnokok is; egyikük mindössze annyit jegyzett meg a Narancsnak, hogy "az adott pillanatban, a beadott dokumentáció alapján meg lehetett hozni az engedélyező döntést, és lényegében ezt bírósági ítélet is igazolja". Szakmabeli hírek szerint a Hunland pillanatnyilag azért játszik támadás és pereskedés helyett a kivárásra, mert a jövőben másutt létre kívánnak hozni ilyen telepet - akár többet is.

Ami tény: a vállalkozást támogató hivatalos hangvétel gyökeresen megváltozott a tavaszi választások után. A helybeliek a Magyar Hírlap tudósítása szerint az új kormánytól egyértelmű és gyors intézkedéssel a telep összes engedélyének viszszavonását várták, és ebben a szellemben nyilatkozott a térség fideszes országgyűlési képviselője, Szűcs Lajos is. Így is lett, de a tárca lapunknak nyilatkozó szakállamtitkára, Rácz András a döntés szakmai és formai szempontjait hangsúlyozza: "A főfelügyelőség a hozzájáruló határozatát saját hatáskörben vonta vissza, tekintettel a sertéstelep kapcsán felmerülő széles körű lakossági tiltakozásra (a lakóházaktól 650-700 méterre épülne a telep, elviselhetetlen szagot és körülményeket okozva az ott élőknek). Mivel a hígtrágya kihelyezésével kapcsolatban hiányoznak a szükséges megállapodások, a határozat meghozatalára jogszabálysértő módon került sor, ez is oka volt a saját hatáskörben történt felülvizsgálatnak" - olvasható a kérdéseinkre adott államtitkári válaszban, amelyben Rácz András azt is kiemeli, hogy a beruházás aligha tekinthető munkahelyteremtőnek, hiszen mindössze öt-hat alkalmazottal tervezték működtetni a teljesen automatizált termelést.

Trend ellen

Az államtitkár a konkrét eset ürügyén a jövőről is beszélt. "Hollandiában a környezet védelmében jelentősen megszigorították a hígtrágya kihelyezésének lehetőségét, így az állattartó telepek olyan országokat keresnek, ahol a hígtrágya kihelyezésének enyhébb szabályai vannak. Ezért próbálnak Magyarországon sertéshizlaló telepeket létesíteni, amit felfoghatunk az ország gyarmatosításának, hiszen a környezetet itt fogja szennyezni a sertéstelep a hígtrágya kihelyezésével. A jövőben ilyen telep nem kaphat engedélyt."

A hollandok számára valóban egyszerre kényszer és lehetőség is a kelet-európai terjeszkedés, de ennek távolról sem csak a németalföldi környezetvédelmi szabályok három évvel ezelőtti megszigorítása az oka. A romokban heverő magyar állattenyésztés is megalapozza e terveiket. Az Agrárgazdasági Kutatóintézet egyik tanulmánya szerint a szétszórt és szervezetlen termelés miatt bőven vannak olyan piaci "lyukak", amiket az élelmes és tőkeerős külföldi tőke szívesen betöltene. A tanulmány szerzői szerint ez ellen a belső szervezettség erősítésével kell válaszolni, és nem merev tiltással. E megoldás viszont sok, manapság preferált kistermelőnek nagyon fájna. A kutatók szerint ugyanis "a szervezetlen kisüzemi (ún. háztáji) termelés piacról történő kivonása viszont elengedhetetlen feladat. Nemzetközi összehasonlításban ugyanis példátlan az olyan alapanyag-termelőknek az aránya és száma, akik a szervezetlenség, ellenőrizhetetlenség, piaci zavarkeltés mellett a nemzetközi piacokon elfogadhatatlan minőséget termelnek. Magyarországon csak a szervezett, megfelelő méretű családi gazdaságok és a koncentrált kibocsátók alapozhatják meg a versenyképes sertéshús-termelés stratégiáját."

Erre azonban még várni kell. A gyenge hazai ágazat azonban valóban egy kellemetlen európai trenddel találja szembe magát: néhány nagy sertéstermelő országban (Hollandia, Dánia) az állatsűrűség már olyan mértéket ért el, hogy (mint a tanulmány megállapítja) "a környezet terhelése felvetheti a termelés csökkentésének igényét. Ebben az összefüggésben felvetődhet a leginkább környezetterhelő fázis (a vágósertés-előállítás) bővítésének áttelepítése a csatlakozó országokba. Magyarországon a környezet még terhelhető. (...) Ezért a termelés, illetve egyes kapcsolódó tevékenységek sajátos exportja prognosztizálható már a csatlakozás utáni első években is."

E trendnek próbál most ellenszegülni az agrártárca, pontosabban a környezetvédelmi hatóságot is irányító politikai erő. Kérdéses, sikere lehet-e az ügyben, mivel egy teljes korlátozás nyílt kimondása több uniós és versenyjogi alapelv megsértését jelentheti, az pedig aligha marad uniós szankció nélkül. Márpedig az említett BAT-követelmények teljes körű betartására korszerűsítéssel alkalmassá tehető, a környezetkárosítást minimalizáló és a lakóövezetektől távol eső, olcsó telepekből akad jó néhány Magyarországon. Ráadásul a jó minőségű húsalapanyagból huzamosabb ideje hiány van a hazai piacon, és egyáltalán nem biztos, hogy nem akad olyan gigatelepben gondolkodó - és netán banki befektetői körökből érkező - hazai vállalkozó, aki a közeljövőben esetleg újra "fentről" kaphat hátszelet. Az ágazatban legalábbis masszívan tartja magát ilyesfajta föltételezés. Most már csak az a kérdés, hogy a magyar tulajdonos disznótelepe is úgy szennyez-e, mint a hollandé.

Neked ajánljuk