Az EU-s oktatási pályázatok NER-esítése

Megjött már a komisszár

Belpol

Pártkatona került az uniós oktatási pályázatok koordinálásával foglalkozó Tempus Közalapítvány élére – de mennyire fog tudni beleszólni a politika a pályázatok elbírálásába?

Október végén nagy nyilvánosságot kapott, hogy a Tempus Közalapítványt 2008 óta vezető Tordai Pétert indoklás nélkül menesztette az alapítványt felügyelő kuratórium vezetője, helyét pedig a Fidelitas volt budapesti elnöke, Varga-Bajusz Veronika veszi át. Utóbbi korábban azzal került a hírekbe, hogy 2017-ben kirúgatta Simicska Lajos fiát a szervezetből. Tordai leváltása után Hermándy-Berencz Judit főigazgató-helyettes beadta felmondását, a közalapítvány 183 munkatársa pedig levélben tiltakozott a kuratórium döntése ellen.

Varga-Bajusz Veronika a Fidelitasban viselt tagsága mellett az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) Rácz Zsófia elődje, az azóta Fidelitas-elnökké választott Illés Boglárka mellett volt ifjúságügyi főosztályvezető, az utóbbi években pedig a Miniszterelnöki Kormányirodán dolgozott. A közalapítvánnyal nem most kerül először kapcsolatba – egyrészt a minisztériumban foglalkozott az Erasmus+ ifjúságügyi programjaival, másrészt 2016-tól előbb állandó vendégként, majd 2018-tól tagként vett részt az alapítvány kuratóriumának munkájában is. Személyében gyakorlatilag mégis egy pártkatona került a közalapítvány élére: Varga-Bajusz ugyanis nem csak a Fidelitasban viselt tisztséget, 2018-ban a Fidesz–KDNP országos választási listáján is szerepelt, igaz, a nem túl előkelő 204. helyen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.