Adam LeBor neve sokaknak ismerős lehet, és nemcsak azért, mert hosszú évek óta tudósítja Budapestről a világ legbefolyásosabb lapjait, köztük a The Economistot, a The Timest és a Newsweeket. Hanem például azért is, mert Budapest protokoll címen kiadott egy meglehetősen elszállt, fantáziadús és nagyot mondó politikai krimit, amelyben Magyarországot a szélsőjobboldali Hunfalvi Attila miniszterelnök irányítja, az EU leendő elnöke pedig idegengyűlölettel próbál szavazatokat szerezni (lásd keménynek tűnő, de visszatekintve inkább engedékeny kritikánkat).
2010-ben a fideszes sajtó hőse lett néhány napra, mivel a The Timesban közölt publicisztikájában védelmébe vette Orbán gazdasági szabadságharcát. „Szóval éljen Magyarország, amiért szembeszállt a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval” – írta akkor. Azóta is folyamatosan tudósít hazánk ügyes-bajos dolgairól, és láthatóan próbál „kiegyensúlyozottan tájékoztatni”. Többször sietett például leszögezni, hogy a magyarországi antiszemitizmus nem mindennapi erőszakot jelent, vagy hogy az „orbánizmus” nem diktatúra, és még csak nem is a putyini irányított demokrácia, hanem valami speciális magyar képződmény. Legutóbb azzal keltett kisebb feltűnést, hogy Simicska kirohanása után meglehetősen részletesen járta körül a világ vezető gazdasági lapjában, hogy mit jelent a „gecizés” nyelvileg és politikailag.
Adam LeBor most a The Intercepten tette közzé írását, amelynek már a címe – Hogyan lett Magyarország miniszterelnöke fiatal liberálisból menekültgyalázó autokrata? – is jelzi, hogy valami elnagyolt pályaképpel lesz dolgunk. Nagy Imre újratemetésétől indul a cikk, amely az elmúlt negyedszázad villámgyors áttekintése után eljut a jelenig és a következtetésig, hogy „Orbán jelenleg megállíthatatlannak tűnik”. Ezután LeBor gyorsan összegzi a helyzetet:
A politikai és gazdasági hatalom olyannyira centralizált, mint a kommunizmus bukása óta még soha. Párthű emberek vették át az irányítást az állami intézmények fölött. Felemelkedett a jó kapcsolatokkal rendelkező ’minigarchák’ új osztálya, és hatalmas vagyonokat szerez. Az állami televízió kormánypárti propagandát nyomat. Magyarország pengékkel felszerelt kerítést épít a déli határára, hogy távol tartsa a migránsokat. A hadsereg a határon gyakorlatozik, ahol hamarosan csatarendbe állhat.
LeBor természetesen leszögezi, hogy Magyarország szabad ország, ahol még politikai foglyok sincsenek, sőt tüntetni is lehet, a Fidesz pedig továbbra is a legnépszerűbb párt.
A legjobb azonban a cikk végén olvasható anekdota:
Még 1999-ben, amikor Orbán csak egy éve volt miniszterelnök, megkérdeztem tőle a parlamenti irodájában, hogy milyen a politikai hatalom a valóságban. Olyan, mint amilyennek elképzelte? Erre nagy kedvvel felnevetett, és azt mondta: „Ez sokkal jobb.”
