„Megkérdeztem Orbán Viktort, milyen érzés a hatalom”

  • - urfi -
  • 2015. szeptember 15.

Belpol

Adam LeBor vezető nyugati lapok magyarországi szakírója. És van egy durva története.

Adam LeBor neve sokaknak ismerős lehet, és nemcsak azért, mert hosszú évek óta tudósítja Budapestről a világ legbefolyásosabb lapjait, köztük a The Economistot, a The Timest és a Newsweeket. Hanem például azért is, mert Budapest protokoll címen kiadott egy meglehetősen elszállt, fantáziadús és nagyot mondó politikai krimit, amelyben Magyarországot a szélsőjobboldali Hunfalvi Attila miniszterelnök irányítja, az EU leendő elnöke pedig idegengyűlölettel próbál szavazatokat szerezni (lásd keménynek tűnő, de visszatekintve inkább engedékeny kritikánkat).

2010-ben a fideszes sajtó hőse lett néhány napra, mivel a The Timesban közölt publicisztikájában védelmébe vette Orbán gazdasági szabadságharcát. „Szóval éljen Magyarország, amiért szembeszállt a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval” – írta akkor. Azóta is folyamatosan tudósít hazánk ügyes-bajos dolgairól, és láthatóan próbál „kiegyensúlyozottan tájékoztatni”. Többször sietett például leszögezni, hogy a magyarországi antiszemitizmus nem mindennapi erőszakot jelent, vagy hogy az „orbánizmus” nem diktatúra, és még csak nem is a putyini irányított demokrácia, hanem valami speciális magyar képződmény. Legutóbb azzal keltett kisebb feltűnést, hogy Simicska kirohanása után meglehetősen részletesen járta körül a világ vezető gazdasági lapjában, hogy mit jelent a „gecizés” nyelvileg és politikailag.

Adam LeBor most a The Intercepten tette közzé írását, amelynek már a címe – Hogyan lett Magyarország miniszterelnöke fiatal liberálisból menekültgyalázó autokrata? – is jelzi, hogy valami elnagyolt pályaképpel lesz dolgunk. Nagy Imre újratemetésétől indul a cikk, amely az elmúlt negyedszázad villámgyors áttekintése után eljut a jelenig és a következtetésig, hogy „Orbán jelenleg megállíthatatlannak tűnik”. Ezután LeBor gyorsan összegzi a helyzetet:

A politikai és gazdasági hatalom olyannyira centralizált, mint a kommunizmus bukása óta még soha. Párthű emberek vették át az irányítást az állami intézmények fölött. Felemelkedett a jó kapcsolatokkal rendelkező ’minigarchák’ új osztálya, és hatalmas vagyonokat szerez. Az állami televízió kormánypárti propagandát nyomat. Magyarország pengékkel felszerelt kerítést épít a déli határára, hogy távol tartsa a migránsokat. A hadsereg a határon gyakorlatozik, ahol hamarosan csatarendbe állhat.

LeBor természetesen leszögezi, hogy Magyarország szabad ország, ahol még politikai foglyok sincsenek, sőt tüntetni is lehet, a Fidesz pedig továbbra is a legnépszerűbb párt.

A legjobb azonban a cikk végén olvasható anekdota:

Még 1999-ben, amikor Orbán csak egy éve volt miniszterelnök, megkérdeztem tőle a parlamenti irodájában, hogy milyen a politikai hatalom a valóságban. Olyan, mint amilyennek elképzelte? Erre nagy kedvvel felnevetett, és azt mondta: „Ez sokkal jobb.”

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.