Megmutatjuk, hogy miért futamodott meg Orbán az olimpiai népszavazás és a tévériporter elől

  • Gera Márton
  • 2017. március 13.

Belpol

Illa berek, nádak, erek: dolgozni.

Vasárnap este újraindult a Napló című riportmagazin, immáron Heti Napló Sváby Andrással címmel, amiben semmi különös nem lenne, ha nem úgy kezdődött volna az adás, hogy egy televíziós népszavazást hirdetnek, mert a műsor készítői „megadják azt, amit a politika elvett tőlünk”.

false

 

Hülye mondat, a legsötétebb múltat idézi, mikor egy beázáshoz is csak akkor szállt ki az IKV, ha előtte már bemutatták a Kék fényben, de sajnos igaz, hisz – 266 151 aláírást levegőnek tekintve – tényleg nem lesz itt semmiféle népszavazás.

Kicsit vártuk hát e tévés referendumot, és nem hiába: az eredmény elég jól néz ki.

A posztolimpiás riportban egyébként nagy újdonság nem volt, Fürjes Balázs kormánybiztos azt bizonygatta, „az olimpia miatt semmit nem kellett volna Budapesten csinálni”, ami nyilván azt jelenti, hogy

Mészáros Lőrinc és Garancsi István nagyon ügyesen megcsinált volna mindent,

nekünk csak a pénzt kellett volna adni. A kormánypárti politikusok pedig azt magyaráznák, hogy úgyis megnyerték volna a népszavazást – úgy legalábbis, ahogy a kvótareferendumot megnyerték. Aztán megjelent teljes testi valójában Orbán Viktor, ment a Parlament folyosóján, jobbján Havasi Bertalan, s jött a riporter is, aki szerette volna megállítani a miniszterelnököt. Félő volt, hogy még a végén kérdéseket tesz fel a kormányfőnek, így Havasi gyorsan intézkedett, beállt Orbán elé, aki maga sem teketóriázott, azt mondta, megengedné ő a kérdést, „csak menne dolgozni”. Ment is rögtön.

Ja, igen, 2017-ben vagyunk, Magyarországon.

Ebben a sietésben sok minden benne van, de leginkább az, ami jó pár éve szörnyen mérgezi a hazai közéletet. Hogy a kormányzati szereplőket nem lehet számon kérni, mert kitiltanak, nem válaszolnak, az adventre hivatkoznak vagy szimplán csak elszaladnak. Pardon, dolgozni mennek.

A Heti Napló végén aztán jött a nagy leleplezés, ami egészen sokféle okból nem reprezentatív (telefonos szavazás, kicsivel kevesebb mint 10 ezer ember véleménye), de közben mégiscsak jó kis válasz arra, hogy miért nem lett itt semmiféle népszavazás. A válaszadók

90 százaléka mondta, hogy nem támogatna egy esetleges budapesti olimpiát,

10 százalék azonban igen.

Azt is mutatja ez a szám, hogy az új nemzeti egység nem valami hazugság, hiszen itt van, 90 százalék képviseli.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.