Megmutatjuk, hogy miért futamodott meg Orbán az olimpiai népszavazás és a tévériporter elől

  • Gera Márton
  • 2017. március 13.

Belpol

Illa berek, nádak, erek: dolgozni.

Vasárnap este újraindult a Napló című riportmagazin, immáron Heti Napló Sváby Andrással címmel, amiben semmi különös nem lenne, ha nem úgy kezdődött volna az adás, hogy egy televíziós népszavazást hirdetnek, mert a műsor készítői „megadják azt, amit a politika elvett tőlünk”.

false

 

Hülye mondat, a legsötétebb múltat idézi, mikor egy beázáshoz is csak akkor szállt ki az IKV, ha előtte már bemutatták a Kék fényben, de sajnos igaz, hisz – 266 151 aláírást levegőnek tekintve – tényleg nem lesz itt semmiféle népszavazás.

Kicsit vártuk hát e tévés referendumot, és nem hiába: az eredmény elég jól néz ki.

A posztolimpiás riportban egyébként nagy újdonság nem volt, Fürjes Balázs kormánybiztos azt bizonygatta, „az olimpia miatt semmit nem kellett volna Budapesten csinálni”, ami nyilván azt jelenti, hogy

Mészáros Lőrinc és Garancsi István nagyon ügyesen megcsinált volna mindent,

nekünk csak a pénzt kellett volna adni. A kormánypárti politikusok pedig azt magyaráznák, hogy úgyis megnyerték volna a népszavazást – úgy legalábbis, ahogy a kvótareferendumot megnyerték. Aztán megjelent teljes testi valójában Orbán Viktor, ment a Parlament folyosóján, jobbján Havasi Bertalan, s jött a riporter is, aki szerette volna megállítani a miniszterelnököt. Félő volt, hogy még a végén kérdéseket tesz fel a kormányfőnek, így Havasi gyorsan intézkedett, beállt Orbán elé, aki maga sem teketóriázott, azt mondta, megengedné ő a kérdést, „csak menne dolgozni”. Ment is rögtön.

Ja, igen, 2017-ben vagyunk, Magyarországon.

Ebben a sietésben sok minden benne van, de leginkább az, ami jó pár éve szörnyen mérgezi a hazai közéletet. Hogy a kormányzati szereplőket nem lehet számon kérni, mert kitiltanak, nem válaszolnak, az adventre hivatkoznak vagy szimplán csak elszaladnak. Pardon, dolgozni mennek.

A Heti Napló végén aztán jött a nagy leleplezés, ami egészen sokféle okból nem reprezentatív (telefonos szavazás, kicsivel kevesebb mint 10 ezer ember véleménye), de közben mégiscsak jó kis válasz arra, hogy miért nem lett itt semmiféle népszavazás. A válaszadók

90 százaléka mondta, hogy nem támogatna egy esetleges budapesti olimpiát,

10 százalék azonban igen.

Azt is mutatja ez a szám, hogy az új nemzeti egység nem valami hazugság, hiszen itt van, 90 százalék képviseli.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.