Mélyponton Iványi Gábor egyháza – képriport a Dankó utcából

Pusztán civil adományokból működik Iványi Gábor egyháza és egyesülete, amely mintegy 500 hajléktalant lát el a fővárosban. A halálos ítéletükkel érne fel, ha az intézményeik bezárnának, márpedig ennek egyre nagyobb az esélye. A kormány addig vegzálta őket, hogy ez bármikor bekövetkezhet. 

Július óta nulla forint állami támogatás érkezik a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET), valamint a hozzá tartozó Oltalom Karitatív Egyesület számlájára. A működést kizárólag civil adományokból tudják biztosítani, melyek a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú Alapítványhoz érkeznek. Máshogy ez nem is lehetne, ugyanis a MET és az Oltalom bankszámláit inkasszózta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). 

Mindez annak a következménye, hogy mintegy tizenöt évvel ezelőtt Orbán Viktor hadjáratot indított az egyházat és az egyesületet vezető Iványi Gábor ellen. 2011-ben elvették a MET egyházi státuszát, ami miatt mostanra mintegy 13 milliárd állami támogatástól esett el. Ezt követték további intézkedések, törvénymódosítások, elvonások, melyekkel a megszűnés szélére sodorták Iványiékat: a túlélés érdekében nem fizették teljeskörűen a járulékokat a munkatársak után, illetve tetemes közműtartozást halmoztak fel. Részben ennek okán a MET több hátrányos helyzetűekkel foglalkozó iskoláját kellett átadnia más fenntartónak. 

 
Iványi Gábor, a MET és az Oltalom vezetője
Fotó: Palágyi Barbara
 

Iványi maga sem tudja, hogy egészen pontosan miért támadja őt a hatalom, de ez szerinte több mozaikból tevődik össze. Egyfelől ez üzenet Orbán Viktor egykori szövetségeseinek, hogy azok, akik neki hátat fordítottak, ne számítsanak semmire: a lelkész régről ismeri a miniszterelnököt, idősebb gyermekeit ő keresztelte meg. Az első Orbán-kormány idején Balog Zoltánon keresztül felajánlották neki egy közös fotóért cserébe, hogy kiemelt támogatást kaphat a MET, de ő ezt visszautasította. Nem akart megalkudni, és nem kért többet annál, mint ami jár. A kormányfő a többi egyháznak is irányt mutat a lejáratás által, hogy addig van jó dolguk, amíg csendben vannak. Iványi Gábor friss riportunkban részletesen beszél az anyagi helyzetükről, az ellehetetlenítésük folyamatáról.

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

Az Iványi Gáborral való beszélgetés után meglátogattuk a MET és az Oltalom fővárosi központját, ami a VIII. kerületi Dankó utcában található. Itt működik több hajléktalanellátó intézmény, a Fűtött Utca, a Nappali Melegedő és a kórház is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a munkatársak, illetve az ellátottak mennyit éreznek a kialakult helyzetből. Az egyház Budapesten mintegy 500 hajléktalannak ad menedéket, ennyien kerülhetnek utcára, amennyiben nem tudják a szállók működését tovább biztosítani. 

 
A Dankó utca: itt található a MET és az Oltalom több intézménye
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

A Fűtött Utca a legnagyobb szálló, amit Iványiék üzemeltetnek. Egyszerre 100-120 lakója van, de ez a szám a téli időszakban megugorhat. A lelkész és a munkatársak tesznek róla, hogy a végtelenül kiszolgáltatott emberek lehetőleg semmit ne érezzenek abból, amin átment az egyház az elmúlt években. 

 
Ellátottak a Fűtött Utcában
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Egy férfi rejtvényfejtéssel üti el az időt
Fotó: Palágyi Barbara

 

 
Egy másik férfi a kamerára sandít, amíg a kép készül
Fotó: Palágyi Barbara
 

 
Rózsaszín ölelkező plüss majmok egy felső emeleti szinten
Fotó: Palágyi Barbara
 

Az ellátottak valóban nem túl sokat éreznek a kormányzati lejáratásból, legalábbis erre lehet következtetni abból a beszélgetésből, melyet Kocsis Lászlóval folytattunk: 40 évet húzott le, volt különböző fővárosi közműszolgáltatóknál, de a nyugdíjból nem tud megélni. A közelmúltban takarítóként dolgozott, de betegség miatt abba kellett hagynia. Korábban nyolc és fél évet élt az utcán, „saját” padja is volt. Ha bezárna a szálló, akkor feltehetőleg „bóklászna” valahol. 

 
Kocsis László
Fotó: Palágyi Barbara
 

A víz-, gáz- és fűtésszerelő Tichy Ferenc tíz évet élt Amerikában. Egészségügyi okokból nem tud a szakmájában dolgozni, komoly műtét előtt áll. Nem panaszkodik, ugyanis a szállón nem ázik-fázik, kap reggelit, ebédet és vacsorát. Felesége is vele van, a női részlegen lakik, ami takarosabb, mint a férfi. Állítja, ha bezárna a szálló, akkor egy hónapon belül találna magának helyet – ha máshogy nem tudná megoldani, sátorozna. 

 
Tichy Ferenc
Fotó: Palágyi Barbara

 

 
„De akik az Úrban bíznak...”
Fotó: Palágyi Barbara

 

 
A női részleg
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Kríziságy a szállón
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Csap, ami épp nem működik
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Napi menü: raguleves. Az étkeztetést is adományokból oldják meg
Fotó: Palágyi Barbara
 

A Fűtött Utca után átsétáltunk a Nappali Melegedőre, ahová bárki bemehet a hideg elől, vagy hogy egy falat ételt kapjon. Itt működik a kórház és a pszichiátria, ahol sok végső stádiumú beteget kezelnek. Mint megtudtuk, sokan keresik meg őket inkontinenciával, fekélyes lábbal, és egyre több a relatív fiatal, 40-50 éves ellátott. Üresedés nem nagyon van: ha valakit nem sikerül elhelyezni, jó eséllyel itt fog meghalni. Márpedig sokukat más intézmények nem vesznek át, ugyanis nincs rendezve a társadalombiztosításuk.  

 
A kórház férfi részlege. A kórterem szemernyivel sem néz ki rosszabbul, mint egy átlagos hazai kórház kórterme
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
A női részleg
Fotó: Palágyi Barbara
 

Az egyház és az egyesület vegzálását és a napi megterhelést nehezen bírják a munkatársak, de még kitartanak. A munkájuk kicsit hospice szolgálat is: ők az utolsók, akik megfogják az ellátottak kezét. De azért vannak apró örömök is, melyek átsegetik őket: ottjártunkkor épp egy kürtőskalács adomány érkezett az Élelmiszerbank jóvoltából. 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 
 

 
Fotó: Palágyi Barbara
 

Iványi Gábornak van reménye arra nézve, hogy egy esetleges kormányváltás esetén tudják rendezni a helyzetüket. Ugyanis az Alkotmánybíróság kimondta, 2012-ig visszamenőleg vissza kell állítani az egyházi státuszukat, amit viszont a kormány nem tett meg. Ez jó jogalap lehet, ha bukik a Fidesz. Ugyanakkor nemrégiben a strasbourgi bírósághoz fordultak, ami egyszer már hozott kedvező ítéletet számukra: 2017-ben mintegy egymilliárd forint kártérítést fizetett a kormány. Most körülbelül 12-13 milliárd forint kikényszerítésében bízhatnak, ami két évi működésüket biztosítaná. 

A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség által üzemeltetett intézményekről a Magyar Narancs legfrissebb, február 6-i számában olvasható riport.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.