A szombaton véget ért brüsszeli csúcson nem sikerült elfogadni az unió Alkotmányos Szerződését (ASZ). A dokumentum, amin közel két évig dolgozott az "alkotmányozó gyűlés", a konvent, komoly lépést jelentett volna a szorosabb európai védelmi és külpolitika, sőt Európa nemzetállami maradványainak felszámolása felé. Legalábbis ezzel az ambícióval vágtak neki tervezői. Az ASZ bírálói viszont a tervezet mögött az uniót kisajátítani kívánó francia és német mesterkedéseket fedeznek fel. Hogyan alakult a magyar álláspont az ASZ legfontosabb kérdéseiről?
Medgyessy Péter: Kincstári optimizmus lenne a történteket sikerként felfogni. De arra sincs ok, hogy bárki kételkedjen abban, hogy az EU jól fog működni a következő időszakban. Nem tudtunk megegyezni, ezért elnapoltuk a tárgyalást. A csúcs úgy döntött, hogy az ír elnökség alatt, egy jól felépített menetrend szerint folytatjuk az egyeztetéseket, és így a holland elnökség idején meg lehet egyezni az Alkotmányos Szerződés szövegében. De számos kérdésben valódi előrelépés történt. Eredménynek tekintem, hogy a vita három témára korlátozódott. Ezt a záróebéden minden állam- és kormányfő megerősítette. Az első ilyen kérdés a szavazatsúlyozás. A következő, hogy milyen témákban indokolt az Európai Tanácsban vétójogot fenntartani, azaz hogy mely kérdésekben legyen egyhangú a szavazás; s végül nyitott maradt az európai biztosok számát és feladatkörét érintő vita is. Ezek a kérdések valóban súlyosan érintik mind az unió működését, mind az egyes nemzetek érdekeit. Ugyanakkor nagy sikernek tartom, hogy az ASZ tervezetében szerepelni fognak a kisebbségi jogok mint az európai értékek fontos elemei. Három hónappal ezelőtt ez szinte lehetetlennek tűnt.
MN: Egyelőre csak annyi biztos, hogy az erre irányuló módosító javaslat bekerült az utolsó körbe.
MP: Ez így igaz, de ha ezt a kérdést felnyitják, akkor még 82 témát lehet felnyitni. Hiszen az olasz elnökségnek 82 kérdésben sikerült dűlőre jutnia. Senki nem vetette fel, sem a kétoldalú tárgyalásokon az olasz elnökségnek, sem a záróebéden, hogy ez a téma nincs rendben. A magyar politika sikerének könyvelem el azt is, hogy a "megerősített együttműködés" kérdésében sikerült bizonyos kompromisszumos formákat találni. Ebben jelentős szerepe volt a Schröder kancellár és köztem folytatott megbeszélésnek is. Az erre vonatkozó elképzelések lehetővé teszik ugyan szűkebb országcsoportok számára a szorosabb együttműködést, de tartalmaznak néhány nagyon fontos elemet. A megerősített együttműködés nyitott lesz, tehát bármelyik ország csatlakozhat hozzá, ha eleget tesz a feltételeknek. Továbbá: kifejezett ösztönzést, pénzügyi ösztönzést kaphatnak azok, akik ebben részt kívánnak venni. Ezt javasoltam Schröder kancellárnak, és ő egyetértett.
MN: A legkomolyabb problémának a szavazatsúlyozás kérdése tűnt. Miért a konvent változata mellett tettük le végül a garast?
MP: Hadd válaszoljak erre most nem mint miniszterelnök, hanem mint józanul mérlegelő értelmiségi. Én értem a lengyelek álláspontját. A nizzai megállapodással jelentős pozíciókat nyertek, és ez részben igaz a spanyolokra is. Értem azt is, hogy fájdalmas dolog lemondani egy megszerzett jogról. Ráadásul a lengyelek nagyon erősen elkötelezték magukat, hogy ezen nem szabad változtatni. De látnunk kell azt is: nincsen teljesen rendjén, hogy Németország, Európa legnépesebb országa és legjelentősebb gazdasági ereje, amely a legnagyobb befizető az európai büdzsébe, szinte azonos szavazati joggal rendelkezzék, mint Lengyelország. Ezért tudtam elfogadni a konvent javaslatát. Jobbnak tartanám, ha egy-egy döntéshez 50-50 százalékos többség kellene, azaz ha mind az országok számát, mind az országok lakosságának arányát tekintve az egyszerű többség elég lenne. De elfogadhatónak tartom az 50 és 60 százalékos arányt is, mert úgy vélem, ez igazságosabb. A másik fontos szempont, ami miatt a konvent által javasolt megoldást támogattuk, az unió működőképessége volt. Ha erős vétójogokat biztosítunk, akkor a legkisebb ellenállás is megbéníthatja az unió döntéshozatalát, és a szűk keresztmetszet fogja meghatározni a haladás irányát és ütemét. Ha azok az országok, amelyek kevésbé gyorsan akarnak vagy tudnak haladni, rendre kisebbségi blokkoló erőt képviselnek, akkor az unió egy helyben fog topogni.
MN: A tavalyi koppenhágai csúcs óta, amikor a lengyel delegáció különalkut kötött az agrártámogatásokról, mintha nem lenne teljesen felhőtlen a lengyel-magyar kapcsolat. Ugyanakkor Magyarország - érthető módon - sokáig nem tette egyértelművé az álláspontját a lengyeleket leginkább érdeklő szavazatsúlyozás ügyében. Mikor tájékoztatták a végleges magyar álláspontról a lengyel diplomáciát?
MP: Hiszek a regionális együttműködésben, így a visegrádi országok együttműködésében is. De vannak játékszabályok, melyeket a működőképesség érdekében be kell tartani. Ha megegyezünk valamiben, majd eltérünk tőle, az önmagában még nem tragédia. De előtte illik tájékoztatni azt a kört, akivel megegyeztünk. Ha például egy évvel ezelőtt, a koppenhágai tárgyalások során úgy alakult volna a kérdés, hogy megegyezünk egy közös fellépésben, és egyik vagy másik ország később másképp vélekedik róla, azzal nem lett volna semmi bajom. De nem elegáns dolog az, ha valakit kész tények elé állítanak. Nos, ebből a filozófiából kiindulva, amikor Lengyelországban jártam, mind Kwasniewski köztársasági elnöknek, mind Miller miniszterelnöknek elmondtam: megértem az álláspontjukat, de nem ígérem, hogy az utolsó körben is Nizza mellett fogunk kitartani, mert úgy vélem, hogy az igazságosságnak és az unió működőképességének jobban megfelel a konvent javaslata. Világos, egyértelmű véleményt mondtam. Elmondtam azt, hogy korábban a kérdéseket így fogadtuk el, viszont én az európai megegyezés érdekében meg fogom változtatni az álláspontunkat.
MN: És nem hallották meg?
MP: De meghallották. Nem örültek neki, de én azt gondolom, hogy a tisztesség szabályainak eleget tettem. Időben elmondtam azt, hogy mi lesz a végső magyar álláspont.
MN: A lengyelek szinte nemzeti hisztériába hajszolták magukat az ASZ ügyében. De megfontolandó érveket is elővezettek. Az egyik elvi jellegű. A konvent megoldása az egy ember, egy szavazat elv felé közelíti a képviseletet. Miközben az EU - vélik sokan - legalább annyira a nemzetek Európája, mint az egyes polgároké.
MP: A kettőt együtt veszi tekintetbe a konvent tervezete. A double majority, a kettős többség intézménye, az tudniillik, hogy a döntésekhez az országok 50 és a lakosság 60 százalékának kell felsorakoznia, épp a két elv együttes érvényesítésére garancia. Európa egyszerre a nemzeteké és a polgároké. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy országban 80 vagy 36 millió ember él. Nem ugyanazt a súlyt képviselik. Ha azt szeretnénk, hogy gyorsan haladjon az unió, ha mi, magyarok abban vagyunk érdekeltek, hogy Európa erős legyen, és versenyképes alternatívát tudjon kínálni, akkor számot kell vetnünk azzal is, hogy ez bizonyos áldozatokat követel. De a kettős szavazati arány figyelembe veszi mind a két szempontot.
MN: A másik lengyel kifogás a konvent javaslatával szemben merőben politikai természetű volt. Attól tartanak, hogy a konvent javaslata révén az uniós döntéshozatalban a francia-német tengely olyan erőre tesz szert, ami...
MP: ...megfelel a valós erőviszonyoknak. Ezt én mondom. Németország jelentős mértékben járul hozzá az európai büdzséhez. Alapítóként eminens érdeke a gyors európai haladás. És nem azt tartja a legfontosabbnak, hogy az újonnan érkezett országoknak ennek érdekében milyen súlyos erőfeszítéseket kell tenniük. Magyarországnak is, mint minden olyan államnak, amely képes e kihívásokra válaszolni, az az érdeke, hogy gyors legyen a haladás. Látnunk kell, Európa mennyire le van maradva az Egyesült Államoktól. Európában a GDP kutatásfejlesztésre költött hányada az amerikai mutató törtrésze. Miközben köztudott: a tudásalapú társadalom lehet a húzóerő a világban. Európa nem akar kiesni, fontos szereplő akar lenni a világ dolgaiban, és fel kell zárkóznia.
MN: Ugyanakkor ez a két ország immár harmadik éve szegi meg a stabilitási paktumot azzal, hogy költségvetési hiánya nagyobb 3 százaléknál. Ez éppenséggel még az eddigi eredményeket is megkérdőjelezi. Miért pont a francia-német szövetségben látjuk a gyors előrehaladás zálogát?
MP: Mert ez a realitás, és ez Magyarország érdeke is. Ez a két ország gazdasági értelemben is, népesség szempontjából is Európa legnagyobb erejét képviseli. Mi több: a tradíciói és az unió iránti elkötelezettsége okán is. Magyarország gazdasága erősen kötődik hozzájuk, a külföldi beruházók, befektetők jelentős része e két országból jött. Természetes dolog, hogy a szoros együttműködést keressük velük. És ami ennél szerencsésebb: ők is úgy gondolják, Magyarország méltó társ a haladáshoz. Ezt - amint azt személyesen is megerősítették - a francia köztársasági elnök és a német kancellár is így gondolja. Ugyanakkor a stabilitási paktum tekintetében kritikus véleményt fogalmaztam meg, nem is biztos, hogy borzasztóan szerettek emiatt. A belga televíziónak adott nyilatkozatomban elmondtam: a szabályok arra valók, hogy betartsák őket. Nem baj, ha egy szabályt megváltoztatunk. Lehet azt állítani, hogy a stabilitási paktumnak vannak gyenge pontjai, és nem minden problémára hoz megoldást. Hiszen a konjunktúra időszakában kötötték, és talán érdemes bizonyos módosításokat megfontolni. Magyarország mint jövendő tagállam ehhez partner lenne, sőt két éve én magam javasoltam változtatásokat. De addig az érvényes szabályokat kell betartani. Egyébként amikor az unió országai mérlegelték a paktum áthágását, figyelembe vették azt is, hogy Németország az európai gazdaság húzóereje, és hogy a Schröder által beterjesztett és a német parlament által elfogadott reformok a hiány csökkentésének az irányába mutatnak. És ez nagyobb súlyt kapott, mint a szabályok betartása.
MN: Ezek szerint a "megerősített kooperációval", illetve a francia-német tengellyel, a mag-Európával szemben nemhogy nincsenek kifogásaink, de szeretnénk a részévé válni.
MP: Számunkra a sorrend elején az szerepel, hogy a 25 ország egyezzen meg az ASZ szövegében, és együtt haladjunk előre. Minél gyorsabban. És hogy az európai szolidaritás elve érvényesüljön a tíz új ország esetében. Ez a szolidaritás korántsem csak szólam, hiszen -nagyon helyesen - a haszonélvezője volt Portugália, Spanyolország és Görögország. Ha ez megvalósul, jöhet a második lépés, az olyan esetek, amikor megerősített együttműködés szükséges. De katasztrofálisnak tartanám, ha a megerősített együttműködési programmal egy új berlini falat építenénk fel. Ennek még a látszatától is távol kell hogy álljon az unió. Ezt hangsúlyosan elmondtam a belga miniszterelnöknek és a francia elnöknek is. Meg kell teremteni ezen együttműködési formák nyitottságát, és az ösztönzést, hogy a többiek fel tudjanak zárkózni. Készek vagyunk a megerősített együttműködésre, ha szívesen látnak minket. És úgy tűnik, hogy szívesen látnak.
MN: A tervezett katonai együttműködésben milyen szerepet lát Magyarországnak?
MP: Az ASZ a korábbinál szorosabb katonai együttműködést tételez, és egy valódi, működőképes katonai erő létrehozását vetíti előre. Ezt jó törekvésnek tartom. De egy dolgot minden alkalommal hangsúlyozok. Mi abból indulunk ki, hogy a NATO garantálja ez európai biztonságot. Nem akarunk konkurenciát neki. Értelmetlennek, pocsékolásnak és politikailag feleslegesnek találnám. De ahhoz, hogy Európának önálló, saját karaktere legyen, ez a fajta közös erő egy következő és jó kezdeményezés. Ebben Magyarország is részt vehet.
MN: Lesznek magyar delegáltak a NATO-n belül felállítandó uniós katonai tervezőcsoportban is?
MP: Ezt elvi lehetőségként nyitva tartom. Kiadtam a feladatot, hogy vizsgáljuk meg, hogyan és mikorra tudjuk a feltételeket teljesíteni.
MN: Az EU-biztosok ügyében Magyarország azt az álláspontot képviseli, hogy mindegyik országnak legyen szavazóbiztosa. De nem veszélyezteti-e ez a bizottság, az uniós "kormány" működőképességét? Egyrészt felduzzasztja a létszámot, másrészt egy kormányba miért nemzeti vagy etnikai alapon kerüljenek tisztviselők?
MP: A bizottságnak már ma sem 15, hanem 20 tagja van. A létszám tehát már most elég bő. De nem csak emiatt tartom indokoltnak azt, hogy a csatlakozás után minden tagország egy szavazati joggal is rendelkező biztossal vegyen részt a bizottság munkájában. A csatlakozó országok feszített előkészítő szakaszt éltek át. Most erős bennünk a vágy, hogy jelen legyünk az érdekérvényesítésben és a vezetésben, hogy hallassuk a hangunk. Ezt a régi tagországoknak is meg kell érteniük. Ez olyan érzelmi kérdés az újak számára, amit nem hagyhatnak figyelmen kívül. A racionalitás ebben a kérdésben nem lehet kizárólagos szempont. Ezt elmondtam az Európai Tanácsban, és tudomásul vették. Felháborodást vártam: de nem ez történt. Persze, ha sikerül valamifajta gyakorlatra szert tennünk, és otthon érezzük magunkat az unióban, nem zárom ki, hogy azt mondjuk: maradjon az egy ország, egy szavazóbiztos elve, de 2014-től csökkentsük a bizottság létszámát. A kettő közötti különbséget, tehát a bizottság taglétszáma és az országok száma közötti különbséget rotációval hidalhatjuk át. Legyen minden országnak egy biztosa, akár az idők végezetéig, de ne egyszerre. Ennek a kompromisszumnak egyébként már most láttam a lehetőségét. Ha a szavazás kérdésében meg tudtunk volna állapodni, akkor ebben is. Még az egy ország, egy szavazati joggal bíró biztos elvet leghevesebben ellenző államok, Franciaország, Németország és Anglia is beadták volna a derekukat. De ezek folyosói beszélgetések voltak, hiszen a kérdést nem sikerült megvitatni.
MN: Mintha kötéltáncot járna a magyar diplomácia. Kell valami a nemzetállamok Európájából, de pártoljuk a szoros együttműködést is. Hasonlónak tűnt a magyar álláspont a keresztény értékek dolgában is.
MP: Kényes egyensúlynak nevezném ezt, nem kötéltáncnak. Nem ugyanúgy közelítünk az egyes kérdésekhez. Van, ahol elvi alapon állunk. Ilyen az euroatlanti együttműködés kérdése. Van, ahol érzelmi alapon is kell szólni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni egy nemzet büszkeségét. Az elmúlt évszázadban egyetlen nagy változásból sem tudtunk jól kijönni. Most nekünk is meg kell kapni a lehetőséget, hogy örüljünk, hogy érezzük, hogy mi is ott vagyunk. És vannak olyan kérdések, amelyekhez merőben gyakorlatiasan kell viszonyulni. Ami a kereszténységet illeti: ebben elvi álláspontot képviseltem. Európában jelen van a zsidó, a görög, a keresztény, azon belül is a katolikus és a protestáns örökség. Abban a pillanatban, amikor Törökország az unió tagja lesz, a muzulmán tradíció és kultúra formálisan is európai lesz. Nem tudnám elfogadni, ha a keresztény értékek megfogalmazása az alkotmányban kirekesztő jellegű lenne. De ha ez a hivatkozás a befogadás kultúráját erősíti, megmutatja, hogy e kulturális értékek között a kereszténységnek milyen helye volt, akkor nincs kifogásom ellene. Azt mondtuk: ha megfelelő fogalmazást találunk, nem vagyunk ellene. Ha a szöveg a sokkultúrájú Európa összes gyökerét megjeleníti, miért ne legyen benne ez is? De a legutóbbi ülésen egyedül a lengyelek vetették fel ezt a javaslatot, és nem talált visszhangra.
Bojtár B. Endre
Nizza vs. Alkotmányos Szerződés
A hét végi csúcs végül a Leszek Miller miniszterelnök vezette lengyel és az Aznar kormányfő által gardírozott spanyol küldöttség makacsságába bicskázott bele. A nagy európai vita a Miniszterek Tanácsában, illetve az Európai Tanácsban alkalmazandó szavazatszámlálási módszer körül jegecesedett ki.
Ez a váltakozó összetételű testület (mindig azok a miniszterek alkotják, amelyek kompetenciájába az épp terítéken lévő szabályozás tartozik; adott esetben a miniszterelnökök) az unió legfontosabb döntéshozó szerve. Minden tagország értelemszerűen egy-egy fővel képviselteti magát benne, ám nem ugyanakkora szavazati súllyal. A 2001-ben aláírt és a bővítés mikéntjéről is rendelkező Nizzai Szerződés Németországnak, Franciaországnak, Olaszországnak és Nagy-Britanniának 29-29, Lengyelországnak és Spanyolországnak 27-27 szavazatot adott. E nagylelkűség a két utóbbi államnak aránytalan befolyást - és erős vétójogot - biztosított volna: míg Németország lakossága az unió összlélekszámának 17 százaléka, addig az ET-ben mindössze 8,4 százaléknyi szavazattal lett volna jelen. Lengyelország esetében ez az arány 8/7,8. Az ASZ új leosztása viszont 170 szavazatot ad Németországnak, 123-at Franciaországnak, 122-t Olaszországnak - és mindössze 82-t Spanyolországnak és 80-at Lengyelországnak. Ez a szavazati súly szinte ezrelékre megegyezik az adott ország népességének az unió összlakosságához viszonyított arányával (hisz épp így számolták ki). A konvent ugyancsak megváltoztatni javasolta az ET-ben a minősített többséget igénylő szavazás feltételeit is. Már a nizzai rendszer megkövetelte, hogy egy-egy döntéshez ne csak a szavazatok többsége (méghozzá nem egyszerű, hanem több mint 70 százalékos többsége) legyen szükséges, hanem azt is, hogy az igennel szavazó országok összesített lakossága meghaladja az unió összlakosságának 62 százalékát. A konvent tervezete ezt 50, illetve 60 százalékra módosította volna. (A magyar szavazati arányokat e változtatások lényegében nem érintették volna.)
A lengyelek azt is forszírozták, hogy az ASZ-ben említsék meg a keresztény értékeket mint Európa (egyik) gyökerét és hagyományát: ha a szavazatsúlyozással a németeket, akkor ez utóbbival a franciákat sikerült maguk ellen hangolniuk. (Elvégre mégiscsak utóbbiak bonyolították a nagy francia forradalmat.)
A "megerősített együttműködés" (enhanced cooperation), azaz a lehetőség, hogy egyes tagállamok - a többiek jóváhagyásával - szorosabb együttműködésre lépjenek egymással, számos uniós szerződésben szerepel (maga az euró is ilyen elven működik); a konvent ezt tovább specifikálta volna. És akkor az európai elnökről vagy elnökségről meg az erős európai külügyminiszterről úgy istenigazából még el sem kezdődött a vita.
