„2010 óta lefelé tartó spirálban halad az ország, véleményem szerint a rendszer konszolidálhatatlan. A diktatúra és a demokrácia között elhelyezkedő rezsimek teoretikusai egykor abból indultak ki, hogy bizonyos autoriter államok csak félig vagy csak látszólag demokratizálódnak. Magyarországon ellentétes irányú a mozgás, de-demokratizálódásról beszélhetünk” – mondta Szűcs Zoltán Gábor politológus az Ökopolisz Alapítvány szerdai rendezvényén.
Filippov Gábor politikai elemző is úgy látja, Orbán Viktor rendszerének fő jellemzője a megállás nélküli eszkaláció. „A választási törvény átírásától eljutottunk odáig, hogy a köztévé székházából ellenzéki politikusokat dobnak ki, az Állami Számvevőszéket ellenzéki pártok ellehetetlenítésére használják. Hosszú az út a tiszta autokráciáig, ami például Oroszországban van, de a rendszer logikájából az következik, hogy magától nem fog megállni.”
Hibrid vagy kompetitív?
Filippov és Szűcs az LMP pártalapítványa által kiadott Ellensúly közéleti folyóirat első lapszámának bemutatóján vitatkoztak. Igaz, a legtöbb kérdésben egyetértettek, például abban, hogy a „hibrid rendszer” bár jól hangzó, nem túl sokat mondó elnevezés. „A hibrid rendszer annyit jelent, hogy valami se nem demokrácia, se nem diktatúra. A kompetitív autoriter rezsim címke viszont leírja a rendszer két lényegi tulajdonságát: az autoriter hatalomgyakorlást és a választásokat, mint fontos legitimációs eszközt” – magyarázta Filippov.
| ||
A kompetitív autoriter rezsimek elméletét Steven Levitsky és Lucan Ahmad Way találta ki még 2010-ben, a két amerikai politológus épp a napokban bizonygatta a Washington Postban, hogy Orbán Magyarországára is hézagmentesen illik a leírásuk.
A szerdai vitán részt vett volna Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója is, de végül nem tudott eljönni. Pedig ő írásaiban kritizálta Szűcs és Filippov rendszermeghatározását, és amellett érvelt, hogy Magyarország már a rendszerválás után is hibrid rendszer volt. Filippov Gábor szerint ez azért lehet, mert Csizmadia a szocializmusból átmentett struktúrákról és mentalitásokról beszél, ők viszont a hatalomgyakorlás módjáról.
„2010-ig Magyarország konszolidált liberális demokrácia volt, persze súlyos politikai, társadalmi és gazdasági problémákkal. A spontán privatizáció nyerteseit nem lehet egy lapon említeni Mészáros Lőrinc 2010 utáni felemelkedésével” – mondta Szűcs Zoltán Gábor.
Merre indul a rezsim?
Filippov Gábor mindezt úgy magyarázta, hogy 2010 előtt a politikai szereplők megsértették a játékszabályokat, mint amikor a kosárlabdában valaki faultol, 2010 után a Fidesz ellenben a saját képére formálta a szabályokat, mintha az egyik csapat csak 10 kilóval nehezebb labdával engedné a másikat büntetőt dobni. Filippov szerint a 2006-os rendőri túlkapások például nagyon súlyos jogsértések voltak, de nem az akkori rendszer logikájából következtek.
A két politológus nemzetközi előzmények alapján vázolta fel, merre mehet tovább Orbán rendszere. A kompetitív autoriter rezsimek viszonylag új, hidegháború utáni fejleménynek számítanak. Filippov szerint a körülbelül 50 ilyen rezsimből viszonylag kevés tudott hosszabb távon stabil maradni, sok tiszta autokráciába ment át, mint Putyin Oroszországa, de volt példa demokratizálódásra is, például Ghánában. „A társadalmi elfogadottságon, az ellenzék stratégiáin és főleg a külső, például gazdasági körülményeken múlik a kompetitív autoriter rezsimek sorsa” – mondta Filippov.
Szűcs Zoltán Gábor szerint az ilyen rezsimek átlagosan 8-15 évig tudnak köztes állapotukban megmaradni, de relatív, hogy ezt hosszú vagy rövid időnek tekintjük-e, „a Harmadik Birodalom is összesen 12 évig állt fenn.” Szűcs rámutatott, hogy a Fidesz számos fegyvert egyelőre nem élesített, annak ellenére, hogy az elnyomó jogszabályokat meghozták. Ilyen a civilek vegzálásának lehetősége, de az is, hogy MTA-s kutatóként most neki is minden hónapban izgulnia kell, megkapja-e a fizetését.
A kompetitív autoriter rezsimek természetéből következik, hogy az ellenzék csak veszteséggel járó stratégiák közül választhat, így Magyarországon az összefogás és a külön indulás is borítékolható kritikákat von maga után. „Ugyanakkor afelé haladunk, hogy lassan a Fidesz/nem Fidesz kérdés lesz az egyetlen releváns törésvonal a magyar politikában” – mondta Szűcs Zoltán Gábor. Úgy látja, az ellenzék fő baja az, hogy senki nem képes 5-6 lépéssel előre gondolkodni, mert maga a rendszer is kiszámíthatatlan.
Lesz rendszerellenzék?
Szűcs és Filippov szerint egyelőre a rabszolgatörvény elleni tüntetésekből sem bontakozott ki hosszabb távú ellenzéki stratégia, ennek ellenére a Fidesz megzavarodott, amire lehetne építkezni. „Ez ugyanaz a tömeg, amelyik az áprilisi választás után is az utcán volt, még kevesebben is vannak, a diskurzus mégis megváltozott, az ellenzék húzott néhány váratlant, átvette a kezdeményezést, amitől a Fidesz nagyon elszokott” – véli Szűcs Zoltán Gábor.
Filippov Gábor azt mondta, nem az összefogás lesz a legfontosabb kérdés, hanem hogy mennyire tart ki az ellenzék a nem konvencionális eszközök mellett. Ezt nehezíti, hogy az ellenzéki pártokban „vannak árulók.” „Decemberben az ellenzék számára kedvező irányba indultak a folyamatok, most viszont megint összefogásról, előválasztásról van szó, ami inkább a Fideszt segíti” – magyarázta az elemző. Szerinte a szakszervezeteket talán még erősebben fogja a Fidesz, ezért bár papíron elképzelhető lenne, nem valószínű, hogy ők kényszerítenék ki a rezsimváltást.
Filippov úgy látja, az elkövetkező heteket az határozhatja meg, az ellenállással szembesülve hogyan kalibrálja magát újra az Orbán-rezsim, az elnyomó oldalát erősíti vagy igyekszik a szebbik arcát mutatni.
A politikai elemző szerint az őszi önkormányzati választás nagy esélyt kínál az ellenzéknek, mert ha sok polgármesteri, képviselői pozíciót szereznek, akkor a helyi szintről, alulról indulva a lerohadt pártszervezeteket is megpróbálhatják újraépíteni. Az európai parlamenti választást inkább kockázatnak, kellemetlen akadálynak látja, amin az ellenzéknek túl kell esnie.
