Magyar Narancs: Mi vitte ki az embereket az utcára?
Tordai Bence: A triviális válasz szerint a rabszolgatörvény, de akik erre felkapták a fejüket, már régóta figyelik, mit művel az állampolgáraival Orbán rendszere. Ez a törvény a sokadik csepp volt a pohárban. Talán az utolsó.
Donáth Anna: Bár az első tüntetést szakszervezetek kezdeményezték, ma már mindegy, ki hirdeti meg az eseményt, a tömeg elindul magától. Ez egy rendszerellenes megmozdulás, aminek fontos része a rabszolgatörvény, de annál sokkal többről szól.
| ||
MN: Rabszolgatörvény vagy túlóratörvény?
Tordai Bence: A munka törvénykönyve két éve is rabszolgatörvény volt, a kifejezés is ebből az időből ered. Mára egyértelműen ráégett a Fideszre, látszik a kínlódás, amivel próbálják átkeretezni, de baromira nem megy. Ebben az ügyben legyőztük Habonyék propagandáját.
Donáth Anna: Nem önmagában a túlórakeret a lényeg, hanem az, hogy az emberek társadalmi rétegüktől függetlenül válnak kiszolgáltatottá. Ezt fejezi ki a rabszolgatörvény: már nem a közmunkásokról, az egészségügyi dolgozókról vagy a pedagógusokról van szó, hanem mindannyiunkról. Akármit mond a Fidesz, nem lesz önkéntes a túlóra, rá fogják kényszeríteni a dolgozókra akkor is, ha nem szeretnék.
MN: Biztosan akkora változást jelent ez a törvény a gyakorlatban? A G7 elemzése szerint 2017-ben átlagosan 36 órát túlóráztak a magyarok, ami elég messze van az eddig elrendelhető 250-től.
Donáth Anna: Több rendőrrel beszélgettem a X. kerületi rendőrkapitányságon, ahová az egyik tüntetésről bevittek. Saját bevallásuk szerint az idén 600 túlóra felett járnak. Lehet, hogy az átlag elfedi, de sokan ma is a törvényi maximum felett dolgoznak, és nincsenek rendesen kifizetve. Most legalizálják ezt a gyakorlatot. Fontos kimenni az utcára, nem akkor kell kiabálni, amikor a bőrünkön érezzük a változást, hanem akkor, amikor még meg lehet akadályozni. De még ha a kormány nem is vonja vissza a törvényt, ez lehet a gyújtószikra, ami felszínre hozza az emberek minden sérelmét.
Tordai Bence: Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy visszavonják, de az biztosan rajtunk múlik, hogy mennyire lesz ténylegesen gyakorlat. A Párbeszéd nevében felszólítottam a munkáltatókat, hogy ne alkalmazzák, és hasonlót mondott Botka László is. Ha nem érint tömegeket a rabszolgatörvény, az azért lesz, mert a döntési helyzetben lévő vállalkozások – leginkább a szakszervezetektől félvén – nem élnek vissza a hatalmukkal.
MN: Fontos kérdés, visszakozik-e a Fidesz, az internetadós tüntetések méregfogát is ezzel húzta ki. Ha visszavonják vagy kozmetikázzák a törvényt, folytatódhatnak a tüntetések?
Donáth Anna: Nem véletlenül tolták át karácsony előtt a törvényt: az ünnepek alatt a családok visszahúzódnak, nehéz lesz januárban újraindulni. A tüntetéseken mégis úgy láttam, hogy már nem lesz elég, ha a törvényt visszavonják vagy kozmetikázzák: az elmúlt évek minden dühe és frusztráltsága tört most elő.
Tordai Bence: Megtanultuk már, hogyan használja az „oszd meg és uralkodj” taktikáját a Fidesz, vagy hogyan tesznek látszatengedményeket, amiket utána visszavonnak. A rabszolgatörvény tárgyalása alatt is volt ilyen: a szakbizottság elfogadott néhány lazítást, majd a törvényalkotási bizottság pár nappal később visszaszigorította a szöveget. Fontos, hogy észnél legyünk, és a sikerélményeink ne a Fidesz látszólagos kegyeiből táplálkozzanak.
MN: Legnagyobb számban egyetemista korú fiatalok tüntetnek. Nekik miért fontos a rabszolgatörvény?
Donáth Anna: Mert a legtöbb egyetemista nem teheti meg, hogy ne dolgozzon tanulás mellett. Ők a leginkább kiszolgáltatottak, őket hívják be hétvégén, ünnepek alatt, mert még nincs gyerekük. Persze, a fiatalok sem csak a törvény miatt mennek az utcára: már most elegük van ebből a rendszerből, egy normális országban szeretnének élni. Itthon, nem külföldön. A sok fiatal résztvevő a Momentum sikere is, mi tudtuk a legjobban mozgósítani a saját bázisunkat. Ezen a többi ellenzéki párt is elmerenghetne. Nagyon szép, amit a parlamentben csináltak a törvény zárószavazásakor, de hatékony mozgósítás nélkül nem elég.
Tordai Bence: Valóban, mobilis fiatalok alkotják a tömeget, a magam 37 évével erősen kilógok felfelé. Új volt az egymáshoz viszonyulás, a másikhoz fordulás kultúrája is. Gyurcsány Ferencnek sem szóltak be, az MSZP-s zászlóra mosolyogtak. Az idősebb generáció megkövült beidegződései, távolságtartása hiányoznak a fiatalokból.
MN: Kevésbé pártellenesek, mint az idősebbek?
Donáth Anna: Inkább abban látom az újdonságot, hogy egyik párt sem tudott és nem is nagyon akart rátelepedni a tüntetéssorozatra. Az az üzenet, hogy a tömeg saját kezébe vette a sorsát, ezért mindenki, aki eljön, pártzászlótól függetlenül a közösség részévé válik. A pártok segítenek és példát mutatnak, de a tömeg nem belőlük lesz, hanem belőlünk, mindannyiunkból.
MN: A rendőrség az elmúlt évekhez képest keményebben lép fel: könnygázt alkalmaznak, kiemelnek embereket. Ez központi utasítás lehet, vagy a tüntetések dinamikája alakult így?
Donáth Anna: Szerintem központi utasítás, hogy nem a keményvonalasokat emelik ki, nem akarnak mártírt csinálni senkiből. Engem is véletlenszerűen találtak meg, nyilván nem tudták, hogy egy párt alelnöke vagyok. A háttérben ügyesen zajlik a tüntetők eltántorítása, ritkán szerepel a hírekben, amikor napokkal az igazoltatás után a fiatalok megkapják az idézést meg a 150 ezer forintos szabálysértési bírságot.
Tordai Bence: A tüntetéseket alapvetően békésnek, a rendőrség hozzáállását alapvetően professzionálisnak látom, de mindkét oldalon a megszokottnál több esemény lóg ki ebből a mintából. A rutinszerű könnygázhasználat szükségtelen, és ez a tüntetőkben is kicsit erőszakosabb válaszreakciót generál. Fidesz-közeli, szélsőjobboldali figurákkal is találkozunk a tömegben, nyilvánvalóan használnak provokátorokat, de eddig nem mentek sokra. Nem szabad felülnünk a provokációnak, meg kell húzni a határt, ameddig elmehetünk, és ez a személyi sérülésen innen van.
MN: Mennyire tudják kontrollálni a pártok az eseményeket?
Donáth Anna: Előzetes kommunikációval, a célok világos meghatározásával keretet lehet szabni a tüntetéseknek, de a helyszínen a tömeg magát hergeli és magát is tudja kontrollálni. Voltak dobálások, de többségében tojást, vécépapír-gurigát dobtak a rendőrök felé. Ezért én senkit nem tudok hibáztatni, miután a Lendvay utcában bokán rúgott egy rendőr, és két másiknak kellett leállítania. Emberi reakció, hogy az egyén és a közösség megvédi magát. Egy gumibottal, könnygázzal felszerelt rendőrnek okosabbnak kellene lennie akkor is, ha provokálják.
Tordai Bence: Ha öt politikailag tudatosabb ember elkezd kiabálni, hogy ne dobáld a rendőrt, akkor valószínűleg le is állnak. Ilyen eszközeink vannak. Én is értem a dühöt és a frusztrációt, el is mondtam a beszédemben, hogy a közösséget a gumibotok fogják összekovácsolni. Amíg komoly és tudatos atrocitás nem történik, nem fogok elhatárolódni a tömegnek attól a részétől sem, amelyik felgyújt egy szánkót. Egy lángoló szánkó a legkevesebb azután, amit az elmúlt nyolc évben kaptunk.
MN: A közösség mellett az ellenzéki pártokat is összekovácsolják a gumibotok?
Donáth Anna: A Momentum közösségét biztosan felrázza minden ilyen esemény.
A pártok közötti kommunikáció is megélénkült, mi rögtön megkerestünk mindenkit, hogy mozgósítsanak. Szép sorban kezd beleállni az összes ellenzéki párt. A szolidaritást a tüntetéseken is érezni, amikor engem bevittek, Szél Bernadett és Kunhalmi Ágnes minden követ megmozgatva próbálta megakadályozni a rendőri jogsértést.
Tordai Bence: Újszerű élményeim vannak, jobbikos és szocialista arcokat mutattam be egymásnak, olyan újságíró kért tőlem interjút, aki korábban az engem is listázó Kuruc.infónál dolgozott. Azt hiszem, túl kell lépnünk ezeken a régi sérelmeken, és legalább időlegesen, egy ügy köré szerveződve kezet kell nyújtanunk egymásnak. Bajtársak vagyunk, ha tetszik, ha nem.
MN: Napi szintű egyeztetések vannak a pártok között?
Tordai Bence: Ahogy itt beszélgetünk (az interjú december 15-én, szombaton készült – a szerk.) épp zajlik egy tüntetésszervezési egyeztetés szakszervezetek és pártok részvételével.
MN: A szakszervezetekkel való együttműködéstől mit várnak?
Tordai Bence: A munkahelyeken igazán csak ők tudnak jelen lenni. Nem olyan tempóban mozgósítanak, mint a fiatalok, de azt mondják, a január 2-i tüntetésre már nagyot fognak gurítani. A januári fizetés is vízválasztó lesz, abból már hiányozni fognak a Fidesz által ősszel megadóztatott cafeteriaelemek.
A szakszervezetek az ilyen jól tervezhető, a dolgozók zsebét érintő eseményekre tudnak készülni. A szakszervezeti mozgalom rendkívül tagolt, de nagyon lelkesítő az aktívabb vezetőkkel beszélni: arról számolnak be, hogy alulról, a tagok irányából jön egy nyomás, ők inspirálják a vezetőket, hogy legyenek kicsit bátrabbak, keményebbek.
Donáth Anna: Ha a szakszervezetek most nem is tudnak annyi embert mozgósítani, fontos, hogy ott legyenek, a nevüket adják a tüntetéshez, jelezzék, hogy ez egy közös ügy. Középtávon az is fontos lehet, hogy hajlandók leülni velünk, nem utasítják el élből a pártokat. Igazán erős szakszervezetiséghez persze az kellene, hogy kevésbé függjenek az államtól, hogy a dolgozók tartsák el a saját szervezeteiket.
MN: A szakszervezeti tagokra is igaz az általános kormányellenesség? A CEU elüldözése vagy a különbíróságok miatt is tüntetnének, vagy csak a rabszolgatörvény miatt?
Donáth Anna: A Momentum számára ezek elsőrendűen fontos kérdések, a bíróságok átalakítása miatt például népszavazást sem lehet majd kezdeményezni, a Fidesz a saját embereit ülteti az erről döntő bírói szervekbe. Az igaz, hogy ezek többszintű, elvont, a hétköznapi életben közvetlenül nem lecsapódó ügyek, és nehéz rájuk olyan szlogent találni, mint a rabszolgatörvényre.
Tordai Bence: Ma még kevesen érzik, hogy igazán hatékony csak a kölcsönös szolidaritással lehet az ellenállás. Jó példák azért vannak, A Város Mindenkié hajléktalan aktivistái eljönnek a CEU melletti tüntetésre, a CEU-s diákok a rabszolgatörvény ellen vonulnak. A mostani tüntetéssorozat azért is lehet nagyon erős, mert végső soron mindenki melós. A munkásosztályi öntudat pár évtizede elpárolgott, de azt mindenki át tudja érezni, mit jelent alkalmazottnak lenni: a kék- és fehérgalléros dolgozók, a diákok vagy a már nem dolgozó nyugdíjasok is.
MN: A botrányba fulladt parlamenti szavazás után mondhatjuk, hogy az ellenzék végre megmutatta, van értelme a parlamenti politizálásnak. De a Fidesz a tiltakozás ellenére átvitte a törvényt, ami más szemszögből megint csak a parlamenti munka hiábavalóságát húzza alá.
Tordai Bence: A múlt szerdán megszavazott 46 törvényt közjogilag érvénytelenül fogadták el, hiába hirdetik ki azokat a Magyar Közlönyben, meggyőződésünk szerint nem léphetnek hatályba. Ezt a meccset majd a jogászok lejátsszák. A parlamentet én a konfrontáció legerősebb szimbolikus színterének látom, még akkor is, ha törvények elfogadását nem sikerül megakadályozni. A rabszolgatörvény szavazásának napján közel 2,5 millió embert ért el az élő közvetítésem, ha a Kossuth térről kiabálok Orbánnak, az aligha hozott volna ennyit. Mi most egy közvetítő közeg vagyunk, bevisszük az emberek hangját a parlamentbe, és kihangosítjuk a legdurvább botrányokat.
Donáth Anna: Parlamenten kívüli pártként fontosnak gondoljuk, hogy végre a parlamenti ellenzék is megmutatta a hangját. A sajtótájékoztatók már nem érdeklik, sőt fel is dühítik az embereket. „Azért kaptok milliós fizetést, hogy odaálljatok egy mikrofon elé?” – gondolja a választó. Most órákon keresztül, élő adásban bizonyították, mennyire cinikus és képmutató ez a rendszer, hogyan röhögik ki Orbánék az ellenvéleményeket. Ezek után a parlamenti pártok sem térhetnek vissza az eddigi kényelmes politizáláshoz. Ez a szerda szép és jó volt, de ebből még nem lesz fordulat.
Tordai Bence: Régóta szorgalmazom a parlamenten kívüli és belüli, a pártos, a civil és a szakszervezeti ellenzék együttes fellépését. Remélem, ez nemcsak egy kivételes pillanat, hanem egy hosszú távú építkezés kezdete lesz. A közös ellenzéki cselekvésnek ideálisan lenne egy parlamenten belüli és egy parlamenten kívüli szárnya, meg persze egy munkahelyi, egy utcai és egy médiaszárnya. Nem kibújva a felelősség alól, azt is közösen kellene kitalálni, minek van értelme a parlamentben.
A parlamenti munka az ellenzéki cselekvés egy terepe, teljesen újra kell gondolni, hogy a februári ülésszakban hogyan folytassuk az itteni politizálást.
Donáth Anna: Azért van közös ellenzéki cselekvés, mert van közös ügy. Önmagában nincs értelme az ellenzéki pártok „összefogásának”, azokat a témákat kell megtalálni, amelyek a társadalomnak és a pártoknak is fontosak. A rabszolgatörvény ilyen. A parlamenti pártoknak azt kellene végiggondolniuk, hogy a pluszerőforrásaikat és a mandátummal járó jogosítványaikat miként tudják a közös ügyek szolgálatába állítani. Eddig nem láttuk, hogy elmentek volna a falig, most végre hatásosan éltek egy eszközzel.
MN: Ha már erőforrások: az Állami Számvevőszék megvonná a Momentum és a Párbeszéd állami támogatását. Ez mennyiben nullázná le a pártjaikat?
Donáth Anna: Jogi alapja nem lenne egy ÁSZ-büntetésnek, mindkét párt kampányköltéseinek elszámolása átlátható és igazolhatóan tiszta. Az ÁSZ célja, hogy mondvacsinált indokkal legalább az európai parlamenti választásig felfüggessze az állami támogatás kifizetését. Az infrastruktúra fenntartását, a napi működést ez nagyon megnehezíti, de egy aktív és lelkes csapat sok mindent tud pótolni.
A NOlimpia-kampányt is 14 millió forintból csináltuk végig.
Tordai Bence: Kövér László azt mondta, úgy akar szankcionálni, hogy az fájjon. A Párbeszéd állami támogatását is felfüggeszthetik januártól, ami nem jönne jól, de most van annyi lelkesedés és lendület, hogy tudunk számítani az állampolgárok támogatására. Üzenem Kövér Lászlónak, hogy az ellehetetlenítési kísérletek csak erősítenek minket.
MN: Mi kell ahhoz, hogy a mostani elégedetlenség növelje az ellenzék esélyét az európai parlamenti és önkormányzati választásokon?
Donáth Anna: A pártok támogatottságát meghatározza, hogy milyen akciókat csinálnak, de mi nem a közvélemény-kutatások miatt megyünk az utcára, hanem azért, mert ezt gondoljuk helyes politikának.
Tordai Bence: Amikor az emberek látják, hogy végre megtaláltuk a vért a pucánkban, kicsit lelkesebben csatlakoznak mindenhez, amit meghirdetünk. A Facebook-követőim száma 5–6 ezerrel nőtt csak azért, mert megnyomtam egy gombot a telefonomon, és kommentáltam az eseményeket. Ha tudjuk tartani ezt a fordulatszámot, akkor az emberek is látni fogják, hogy az ellenzéki pártok megérdemlik a bizalmukat.
MN: Választáson vagy az utcán lehet legyőzni a Fideszt?
Donáth Anna: A kettőt nem lehet elválasztani. Hiszünk abban, hogy a választásoknak még van értelme, hogy ennyi még megmaradt a jogállamból. De az utca nélkül ez nem fog menni, meg kell mutatnia a népnek, hogy nem lehet mindent letolni a torkán csak azért, mert kétharmados parlamenti felhatalmazást hozott ki egy torz választási rendszer.
Tordai Bence: Ha az utcán és a közösségi médiában erősek vagyunk, az látszódni fog a jövő évi dupla választás eredményein. Az önkormányzati választáson valódi hatalomról döntünk, ha az ellenzéki képviselőket juttatják pozícióba a választók, hatalmi ellensúly alakul ki, és onnantól közjogi korlátai is lesznek az Orbán-rezsimnek. Nem akarok abban reménykedni, hogy az utcán, véres események hatására dől meg a rendszer – lesz olyan választás 2019-ben, amely gátat szabhat a Fidesz őrjöngésének.
Donáth Anna: Az EP-választás sem csak szimbolikus kérdés. A tisztán arányos szisztéma miatt az ellenzéki választók végre taktikázás nélkül kifejezhetik pártszimpátiájukat, nem kell befogott orral szavazniuk. A részvétel emelkedni fog, a Fidesz fel fogja pörgetni a migránskampányt, ezért ha nem akarjuk, hogy a mainál is több képviselőjük legyen, minél több Európa-párti szavazót kell mozgósítanunk. Ki kell fejeznünk, hogy Európához tartozunk, az ország nem egyenlő az Európát megosztó, gyűlölködő, felesleges szabadságharcot vívó miniszterelnökével.
