A párt csak a budapesti (öt fő) és a Pest megyei közgyűlésbe (két fő) került be - a bukta teljes, a hangulat kedélyes volt.AMIÉP belvárosi székházának frissen meszelt, vakító fehér falain egy-egy aranyozott lemezből kivágott Szent István-korona, Kossuth-címer vagy Nagy-Magyarország-tabló, benne a kicsi, zöld Magyarországgal. A pártelnökkel ma bárki kezet rázhat, egész este ott ül a széksorok között, de csak hat-nyolc újságíró és néhány pártember lézeng a teremben. A vendéglátók oldottak és közvetlenek, az elnök 0,4 százalékos feldolgozottság mellett emeli fel utoljára a hangját ("Hiszen akkor nyertünk!"), de akkor még nyolc helyet jósoltak a MIÉP-nek a fővárosi közgyűlésben. Fél kilenc felé Csurka közli a firkászokkal, hogy "tőlem drámát ne várjanak". Valaki felfedezi a férfimosdóban Gy. Németh Erzsébet kidekorált választási plakátját. "Maga is megnézte?" - kérdezi az elnök a vécéből jövet, és komiszul felkacag. ("Együtt többre jutunk itt! Inkább a Gobbi Hildával!" - áll öles betűkkel az egyik képen, például.) Harmincszázalékos feldolgozottságnál Csurka hevenyészett sajtótájékoztatót hív össze: "A választási kampányban a MIÉP nem kapott nyilvánosságot, nem tudhatták meg az emberek, hogy mit akarunk, miközben a Fidesz és a polgári körök satuba fogtak minket, és folyamatosan követelték, hogy lépjünk vissza a javukra, de cserében semmit nem ajánlottak. Egyébként ahol ki lehetett egyezni a polgári pártokkal, ott a helyi erőink ezt megtették. Második helynél roszszabbat ebben az esetben nem is értünk el sehol" - kezdi Csurka István. A nyilatkozat kísértetiesen emlékeztet Torgyán parlamenti választások utáni zárófelszólalására, azaz a Fidesszel nem életbiztosítás mutyizni. Elhangzik, hogy "a polgári oldal számára ez tanulság", és hogy a "kétpártrendszer ámítása révén pillanatokon belül visszasüllyedhetünk az egypártrendszerbe". A Narancs kérdésére az elnök kijelenti: "Üzenem az olvasóinak, hogy a párt nincs a szétesés állapotában, a MIÉP van, volt és lesz." (Ugyanezt hallhattuk azon a bizonyos kisgazda-sajtótájékoztatón is fél éve.)
Az eredmények valamelyest Csurka Istvánt látszanak igazolni: a MIÉP a fővárosban 3-4. helyeket szerez, a közgyűlésben ötfős frakciót állíthat, és jelöltjeik egyes kerületekben elérik az 5-6 százalékot. Matematikailag is igazolhatóan a jobboldal nyerhette volna a polgármester-választást a II., az V. és a XXII. kerületben, ha sikerült volna megállapodni a MIÉP-jelölttel. Csurka kitesz magáért a főpolgármesteri versenyben is: ha azt vesszük, hogy a rá adott voks eleve elveszett szavazatnak számított, és a Medián a választások előtt már nem is tudta mérni a MIÉP-listavezető esélyeit, a 3,24 százalék tisztes helytállásnak tekinthető. Egy azonban kiderül: kisebb vidéki (főleg Pest megyei) felvillanástól eltekintve a MIÉP marginális fővárosi párttá zsugorodott, elnöke pedig országosból nyilvánosságot vesztett fővárosi politikussá, aki négy társával a fővárosi közgyűlésben kénytelen tevékenykedni.
Az elnök nyolc körül Ágh Attilát figyelve a tévében kijelentette: "A következő inkarnációmban politológus vagy krokodil lennék. De ha krokodil, biztosan megenném a politológust." Akkor még nem hallhatta Ágh késő esti értékelését, miszerint az önkormányzati választásokon Orbán "egy a tábor, egy a zászló" stratégiája becsődölt. Pedig ebben biztosan igazat adott volna neki.
Bogár Zsolt
