Friss lapszámunkban megpróbáltuk felderíteni az eset részleteit, az alábbi idézet cikkünkből való.
A helyszínre kitelepült tűzszerész ezred 2015. január 15-én újrakezdte a lőszer-megsemmisítést. Egy év lemaradást kellett volna behozniuk, és megpróbáltak beleadni apait-anyait. (…) A 2015 nyarától diktált feszített tempónak köszönhetően a tűzszerészek állítólag jól álltak a megsemmisítéssel. A talajkutatást végző KBSZT Kft. egyik tulajdonosa, Koklács András szerint ők 99 százaléknál, a tűzszerészek 80-nál tartottak, amikor a tragédia bekövetkezett. Ez az optimista becslés erősen vitatható. Árulkodóak azok a bejegyzések, amelyeket a Facebookon osztanak meg az ezred tagjai és szimpatizánsai. Itt van például ez: „Ahol egy parancsnok feláldozható bábukat lát, ott a katona szorult helyzetben lévő bajtársakat”, majd a megjegyzés: „Ugye, ezredes úr.” Még beszédesebbek azok az események, amelyek ez alatt az egy év alatt történtek az ezrednél. Az állomány jelzéseit általában figyelmen kívül hagyták, a parancsnokokban sokkal erősebb volt a megfelelés vágya, mint a bajtársiasság (sokat idézik ebben a körben mostanság A sólyom végveszélyben című filmet, amelynek épp ez utóbbi a tárgya). Soha annyi tűzszerész nem szavazott a lábával, azaz szerelt le – vagy lépett át a Készenléti Rendőrséghez –, mint az elmúlt másfél évben: huszonöten, talán harmincan is. Előtte senki. Nagyjából a baleset előtt fél évvel vezényelték el egyetemre a vezető tűzszerészt, Horváth Csabát, aki többször is felhívta a vezetőség figyelmét arra, hogy ha nem változtatnak a körülményeken, itt hamarosan temetés lesz. Helyére megbízottként az az Ember István került, aki 2011-ben még csupán főhadnagy volt. Ma már őrnagy.
A tragédia bekövetkeztének egyik feltételezett oka az, hogy valakik ki akarták állítani az üres bombát, mint valami trófeát, ahhoz pedig ki kell vésni belőle a robbanóanyagot. Ilyet csak a vezető tűzszerész engedélyével lehet megtenni.
