Az antiszemita provokáció megállításában kérte Orbán ötven amerikai kongresszusi képviselő segítségét a minap, hogy – kimondatlanul is egyértelműen a kuruc.infóra utalva – segítsenek letiltatni az amerikai szerverek üzemeltetőinél a tartalomszolgáltatást. (A szélsőjobb portál amerikai szervereken fut.) Elismerte, hogy korábban a kormányközi kapcsolatok s a nagykövetség révén sem tudott eredményt elérni, pedig az említett portál nélkül az antiszemitizmus magyarországi erői jelentősen meggyengülnének. (A levelezésről lásd A provokátor című keretes írásunkat.) Ízlés szerint lehetne röhögni és sírni is a levél szemtelenségén és álnaivitásán – ám a jelek arra utalnak, hogy a szokásos ködösítés és figyelemelterelés mellett ezúttal valóban mérges tüske került a miniszterelnök körme alá.
| A provokátor Június közepén ötven amerikai kongresszusi képviselő fordult levélben Orbán Viktorhoz a magyarországi antiszemita megnyilvánulásokra reagálva (a hivatkozott esetek némelyike nem éppen új – sajnos akadtak volna frissebb esettanulmányok is). A levél konkrétan említette Morvai Krisztina EU-képviselő asszony némely kijelentéseit és konkrétan is hivatkozott a Jobbikra, mint a gyűlöletpolitika fő aktorára – esetükben azt is nehezményezték, hogy a közelmúltban törvényjavaslatban próbálták kriminalizálni a homoszexualitás „promotálását”. A levél ugyanebben a kontextusban felemlegette az Alföldi Róbert elleni hajszát is – ezt is a Jobbiknak tulajdonítva (pedig hát tudjuk, e tekintetben a kormánypártok némely prominensei sem makulátlanok). Végezetül a képviselők arra kérték Magyarország vezetőit, hogy tekintélyük és autoritásuk latba vetésével lépjenek fel az antiszemitizmus és a bigottság más formái ellen. Az üzenetet akár visszafogottnak is minősíthetjük, hiszen egy szót sem szól a legnagyobb kormánypárt vagy annak tollforgatói holdudvarából érkező kétértelmű (vagy sokszor nagyon is egyértelmű) célzásokra. A múlt héten azután nyilvánosságot látott Orbán Viktor válaszlevele, Joseph Crowley kongresszusi képviselőnek címezve. A kissé meghökkentő hangvételű szövegben Orbán hosszasan hivatkozik saját politikai közösségének szabadságharcos hagyományára és a kommunizmus elleni harcban szerzett érdemeire – no meg ama kérlelhetetlen harcára, melyet az emberi méltóságért folytat (csak közbevetnénk: ez általában akkor szokott előkerülni, ha éppen a sajtószabadságra helyezett présen akarnak egyet srófolni). A legfeltűnőbb azonban, hogy a miniszterelnök levelében hivatkozik a saját közösségét és őt magát ért antiszemita támadásokra – azt állítván, hogy ezeket az Egyesült Államokból kapják. Itt azután meg nem nevezve, de előkerül a kuruc.info portál, amely a magyar kormány elől (de nem az Orbán-, hanem a gyűlölt előd, a Gyurcsány-kabinet elől) az Egyesült Államokba menekült, s onnan végzi „gyalázatos tevékenységét”. |
Noha a posztjára Orbán bizalmából került Szalai Annamária már 2010 őszén azt állította, hogy az általa vezetett médiahatóság (NMHH) szükség esetén az uszító hangvételéről hírhedt, nagy olvasottságú kuruc.info ellen is fel tud lépni, végül semmit sem tudott tenni ez ügyben. A médiajog szakértői akkor megállapították, hogy a magyar médiajogszabályokat Magyarországon kívül legfeljebb az EU területén működő, ott letelepedett médiatartalom-szolgáltatónál lehetne viszonylag könnyen érvényesíteni. A magyar rendőrség akkor járhatna el olyasféle gyűlölet-bűncselekmények esetén, melyeket joggal lehetne az említett „hírportálnak” tulajdonítani, ha azt a Magyar Köztársaság területén követték volna el, illetve ha olyan, külföldi állampolgár által külföldön elkövetett cselekményről volna szó, amely mindkét államban büntetendő. Márpedig, fájdalom, Amerikában a szólásszabadságot sokkal tágabban értelmezik, mint Magyarországon. Adott esetben az, ami Magyarországon rágalmazásnak, esetleg közösség elleni izgatásnak számít, az a tengerentúlon nem is minősül bűncselekménynek, csupán a vélemény szabad kinyilvánításának. Vagyis ha a kuruc.info tartalma amerikai szervereken van, akkor a magyar rendőrség tehetetlen. Ezt a tényt már arcába kapta Pintér Sándor és Navracsics Tibor is egy amerikai miniszterekkel épp e tárgykörben tartott megbeszélésen tavaly tavasszal, de úgy tűnik, Orbán Viktorig nem jutott el ez a tudás – igaz, Pintér és Navracsics sem sokat értett az ott elhangzottakból, legalábbis ez derült ki nyilatkozataikból. (Erről lásd Emészthetetlen szabadságjogok című keretes írásunkat.)
Miután jeles státuszférfiaink láthatóan nem boldogultak az amerikaiak megtörésével – a mostani lépés meglehetősen kétségbeesettnek és meddőnek tűnik (ha egyáltalán komolyan vesszük). Igaz, egy tény a kormányzati szándék mellett szól, bár erről valószínűleg nem tudnak: a kuruc.info szokásos mocskos módszerével kiszerkesztett Darányi Andrásnak több alkalommal is sikerült – ha rövid időre is – leállíttatni a portált. Ám Darányi, ahogyan azt a magyarnarancs.hu-nak elmesélte, közvetlenül a kuruc.info szerverszolgáltatóihoz és más kiszolgálóihoz fordult, hivatkozva az adott szolgáltató (például a Pay Pal) saját működési szabályzatára, AUP-jére (acceptable use policy), mely sok esetben tiltja a gyűlöletkeltő tartalmak forgalmazását. A szolgáltató ilyenkor egy zártkörű fórum, úgynevezett ticket keretében folytatott diskurzus után dönthet úgy, hogy felbontja a szerződést, s lekapcsolja a portált – mint tette ezt 2008 júliusában a SoftLayer cég. Más kérdés, hogy ezek a polgári kezdeményezések ma már aligha lehetnek eredményesek – a kuruc.info is sokkal rafináltabb módokon (például ún. proxy szerverek közbeiktatásával) jut el a sajátos ízlésű magyar médiafogyasztókhoz. (Belebuknak ebbe a próbálkozásba a szlovák hatóságok is, akik felvidéki nemzettársaink számára tettek hozzáférhetetlenné bizonyos magyar nyelvű tartalmakat. Az egyik érintett, a Szent Korona Rádió technikai tippet ad a tiltott tartalmakhoz való hozzáféréshez itt.)
| Emészthetetlen szabadságjogok Pintér Sándor belügyminiszter még 2011 áprilisában egy a számítógépes bűnözésről tartott konferencián egyeztetett amerikai kollégáival (a bel- és igazságügy-miniszterekkel) arról, hogyan lehet megakadályozni az olyan törvénysértő cselekményeket, amelyeket külföldi szervereken keresztül hajtanak végre (a találkozóról kárörvendve számolt be a kuruc.info is). Pintér ekkor úgy vélte, hogy a Magyarország tekintetében „dehonesztáló, törvénysértő tartalmakat” közlő internetes portálok problémájának rendezéséhez meg kell vizsgálni azt az alapvető jogi kérdést, hogy meddig terjed a szólásszabadság – nyilván az Egyesült Államokban. „Ezt kell közösen megfogalmazni ahhoz, hogy valamennyien eljárhassunk ebben az ügyben, ne csak Magyarországon legyen ez elítélendő jogsértő cselekmény, hanem abban az országban is, ahol a szerver telepítve van.” (Értsd: Az Egyesült Államok változtassa meg törvényeit.) Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az egyeztetés után megállapította, hogy az amerikai fél tágan értelmezi a szólás-, illetve információszabadságot. Az Európában egyre inkább teret nyerő és a közfelfogás részévé váló szabályozás – hogy tudniillik nem minden tartalom közlése engedhető meg az internetes tartalomszolgáltatásban – „az Egyesült Államokban még úgy tűnik, hogy várat magára” – jegyezte meg szomorúan Navracsics. |
Ugyanakkor ne feledjük: Pintér belügyminiszter már tavaly tavasszal utalt arra, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda intenzíven vizsgálódik a kuruc.info ügyében. Nem csupán gyűlölet-bűncselekmény miatt, mivel az Athena Intézet újságíróinak leleplezése szerint szabálytalan finanszírozással és adócsalással is meg lehetne vádolni a portál vélelmezhető működtetőit (akik nagy valószínűséggel magyarországi illetőségű honfitársaink). A hatóságok és az igazságszolgáltatás impotenciáját jelzi, hogy a nyomozás nem vezetett eddig eredményre, sőt a független magyar bíróság (legutóbb a múlt év novemberében a Fejér Megyei Bíróság) még azt sem látta bizonyítottnak, hogy M. Balázsnak (nyílt titok, hogy legalábbis egy jó ideig ő főszerkesztette a kuruc.infót) egyáltalán hozzáférése lett volna a portál felületéhez.
A gyűlöletcsoportok megfigyelésére szakosodott Athena Intézet is utalt arra: a kuruc.infóra nem sajtótermékként, hanem egy úgynevezett „gyűlöletcsoport” propagandakiadványaként kell tekinteni, amelyre nem érvényesek a sajtó szabályai, amelyre így a médiatörvény logikája sem vonatkozik. Azzal ugyanis, hogy a magyar hivatalos szervek nem véleményportálként, hanem újságként tekintenek a kuruc.infóra, mintegy sajtótermékként legitimálják azt. Mindez pedig erősen kontraproduktív az efféle portálokon olvasható nézetek terjedésének visszaszorításában. Igaz, ez eltörpül amellett, hogy kormányunk az amerikaiakat hibáztatja – pláne en bloc! – a honi antiszemitizmusért.
