Miután az ügyészség megvádolta Molnár Csaba rendőr alezredest, az ORFK pénzmosás elleni osztályának egykori vezetőjét, hogy együttműködött Kulcsár Attilával a Pannonplast-ügy eltussolása érdekében, a hvg.hu hozzáférhetővé tette a Kulcsár ügyészségi kihallgatásairól készült jegyzőkönyvek javát. Mivel a nyomozás során a szembesítés elmaradt, a Narancs a K&H-ügy volt nyomozóját a bróker vallomásának egyes részleteiről faggatta.
Magyar Narancs: Mikor ismerkedett meg Kulcsár Attilával?
Molnár Csaba: A nyomozás első napján, június 23-án, hétfőn találkoztam vele először, amikor tanúként idéztük be a Pannonplast-ügyben, miután a felügyeleti vizsgálat jegyzőkönyve őt jelölte meg a vizsgált értékpapír-tranzakciók koordinátoraként. Egyébként mindenkit, aki nagyobb összeggel érintett volt a Pannonplast-felvásárlásban, beidéztünk.
MN: Kulcsár Attila azt vallotta, hogy a sikkasztott pénzből 1997-től kezdve 3-3,5 millió dollár értékben vásárolt valutát araboktól. A pénzmosás elleni osztály a nepperek zuhanyhíradójából sem értesült Kulcsár működéséről?
MCS: Korábban sem magánszemélyként, sem a munkám miatt nem kerültem vele kapcsolatba, és nem is hallottam róla. Ha araboknál váltott, nyilván megkért rá valakit, és akkor az ő neve ki sem bukhatott az operatív felderítés során. A bankok ügyvezető igazgatói közül is csak azokat ismertem, akik a tevékenységemhez köthető banki területen, a belső ellenőrzésen dolgoznak. Amikor Kulcsárt beidéztük, az Equities (a K&H brókercége - B. Zs.) vezetőjét hívtuk fel, mert nem volt hozzá közvetlen elérhetőségünk.
MN: A K&H Equities belső ellenőrzése egy évvel a Pannonplast-ügy kirobbanása előtt, 2002 nyarán együttesen több száz milliós jogcím nélküli tranzakciókra figyelt fel. A bejelentések dacára a pénzmosás elleni osztály mégsem indított eljárást. Kulcsár szerint annak köszönhetően, hogy bűntársai elsimították az ügyet.
MCS: Először is a statisztika azt mutatja, hogy a bejelentéseket követő vizsgálat 99,9 százalékban nem vezet a büntetőeljárás megindításához. Tehát inkább az lett volna a nagy szám, ha erre mégis sor kerül. Másodszor: a belső ellenőrzés nem Kulcsár bűnös tevékenységére, hanem a Betonút Rt.-hez köthető nagy értékű ügyletekre hívta fel a figyelmet. Ezek egyszerű értékpapír-adásvételek és tulajdonosi kifizetések voltak, melyek a cég valós üzleti tevékeny-ségével és évi több száz milliárdos forgalmával teljes mértékben arányban álltak. Azt pedig hadd hangsúlyozzam, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha egy társaság milliárdokat utal egy offshore-cégnek, amíg nem találunk arra utaló nyomot, hogy a pénz bűncselekményből származik. Ha a számlaforgalomban azt tudom például visszakövetni, hogy az utalás egy önkormányzattól érkezett, amely kifizette neki az útépítést, akkor a vizsgálatot le kell zárnom, mert egyértelműen megállapítottam, hogy a pénz nem bűnös tevékenységből ered. Mást a pénzmosás elleni osztály nem is vizsgálhat. Kulcsár Attila állításával ellentétben soha nem faxon értesítjük "az ügyfeleinket" a vizsgálataink eredményéről. Az a történet pedig, ahogy Kulcsár Attila állítólag megkeresett minket 2002 nyarán, számomra máig nem világos és nem követhető. (Kulcsárnak - saját elmondása szerint - azt javasolták a bűntársai, hogy Bácskai Jánoson, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ vezetőjén és Papp Csabán, az ORFK SZBEI gazdaságvédelmis osztályvezetőjén keresztül próbálják elérni a vizsgálat beszüntetését. Miután a brókercéget értesítették az eljárás befejezéséről, Kodela László helyettes államtitkárnak Kulcsár állítólag átadott ötmillió forintot, aki nem kötötte az orrára, "konkrétan kinek kell" a pénz, és azt Kulcsár nem is kérdezte. - B. Zs.)
MN: Pedig a bróker szerint ugyanennek a rendőrségi "riadóláncnak" (Bácskai, Papp, Molnár) köszönhető, hogy a rendőrség a bankfelügyeletet (PSZÁF) megelőzve juthatott hozzá a Pannonplast-ügy irataihoz.
MCS: Ilyen információs vonal 2002-ben sem indult be. Pedig ha valakinek kellett volna róla tudnia, az én vagyok. Ez a versenyfutás is teljesen értelmetlen kitaláció. A rendőrség feljelentéskiegészítést folytatott, melyben nem rendelkezik a lefoglalás jogával. De ha nyomoz, akkor is kötelessége a társszerveknek másolatot adni a hozzá került iratokról. A felügyelet, folytasson bármilyen ellenőrzést, csak másolatot hozhat el. Vagyis, ha törvényes keretek között folytatják a munkájukat, egyikük sem rejthet el semmilyen iratot a másik elől.
MN: Kulcsár azt állítja, hogy átadott egy listát Bácskainak, melyben lajstromba szedte azokat az iratokat, melyeket a rendőrségnek be kellett volna szereznie a Pannonplast-ügy elsimításához. Ezt látta június 23-án az ön kezében, amiből arra következtetett, hogy "Molnár Csaba is tud az elhozatal okairól".
MCS: Ez a történet már megjárta a katonai hadbíróságot, ahol Bácskai vádlottként, Papp Csaba és én tanúként egyaránt azt vallottuk, hogy a kérdéses időben csak telefonon érintkeztünk, így senki nem adhatott át semmilyen listát a másiknak. Ilyen lista szerintem nem is létezett.
MN: A vád szerint a kihallgatás során ön elárulta Kulcsárnak, hogy milyen iratokkal (adásvételi szerződés, átutalási megbízás) lehet "lepapírozni" a Pannonplast-ügyet, ami a felderítést megnehezíti.
MCS: A nyomozati utasítás szerint kötelező a nyomozónak tájékoztatni a tanút, hogy miről kívánja meghallgatni. Hogy hallgassam ki, ha nem mondom meg neki, hogy miről akarom kérdezni? Képzeljenek el egy ilyen párbeszédet: "Beszéljen arról a tranzakcióról!" "Melyikről?" "Azt nem mondom meg, mert akkor megtudja, hogy melyiket kell meghamisítani." Ez abszurd. Ha én rákérdezek egy tranzakcióra, és ön azt mondja, hogy természetesen erről megvan az adásvételi szerződés, amit aztán bekérek, akkor ez azt jelenti, hogy felszólítottam arra, készítse azt el? Szerintem csupán azt kérem öntől, hogy állítását igazo-landó hozza be magával az adásvételi szerződést. Megjegyzem, az sem túl életszerű, hogy a nyomozás nulladik napján, amikor igazán még azt sem tudom, hogy a történetet eszik vagy isszák, tanácsot adok Kulcsárnak és segí-tőinek. Arról nem is beszélve, hogy nincs rá semmiféle indítékom. Miért tettem volna ilyet?
MN: Poltikai nyomásra, felettesei parancsára...
MCS: ...akkor miért nem idézik be tanúként a feletteseimet, és kérdezik meg, hogy parancsoltak-e nekem ilyesmit? Megjegyzem, Kulcsár szinte mindenütt másképp említi azokat a bizonylatokat, amiket átadott: egyszer nyolc eredetiről, másszor ugyanannyi másolatról beszél. Aztán két eredetiről, majd két másolatról. Egy ötödik alkalommal pedig azt mondja, hogy az eredetiket odaadta a titkárnőjének, mielőtt a nyomozás elindult volna. Az ő baja, hogy nem emlékszik, de valakinek meg kellene tőle kérdezni, hogy mi is volt valójában. Ezt az ügyészség valamiért nem tette meg. Eddig összesen két szembesítés zajlott, Kulcsár mindkettőt elbukta, és úgy néz ki, a többire már csak a bíróságon kerülhet sor.
MN: Kulcsár mesélt arról is, hogy ön "szinte mint ügyvéd" segédkezett a Pannonplast felvásárlásában részt vevő egyik cég vezetőjének tanúkénti meghallgatásakor.
MCS: Ugyanakkor az állítólagosan jelen lévő négy fő közül hárman azt állítják, hogy ilyen nem történt. A kihallgatás idején magam bent sem voltam a rendőrség épületében, amit a mobiltelefonom cellapozíciója igazol. És megint adódik a kérdés, hogy miért asszisztált volna ehhez a hatóság, és ha már ez a vád, miért csak a két rendőrre terhelték rá, és ebben az ügyészség Kulcsárt miért csupán tanúként kezeli? Az pedig már merő kíváncsiság a részemről, hogy ugyan mi lehetett az a kérdés, amire Kulcsár segítsége nélkül nem született volna válasz. Amikor Nagy Károlyt (az előbb említett felvásárló cég vezetője - B. Zs.) egyetlen szerződésről kérdezték, melyet ott szorongatott a kezében, aki, ha mást nem, hát felolvassa, ami benne áll.
MN: Visszatérő vád ön ellen, hogy a nyomozás megtagadásával lehetővé tette Kulcsár Attila szökését.
MCS: Ha elrendelem a nyomozást, akkor is ugyanúgy átléphette volna a határt, mert az eljárás nem ellene indult volna, hiszen ebben az ügyben ő csak tanú volt. A határozatot június 30-án hoztuk, noha az ügyészség szerint egyszer július hatodikáról dátumoztuk vissza, a vádirat szerint viszont nem is vissza-, hanem előre datáltuk június 29-re. Ami tény: a határozat megszületett, és másfél évig, míg a sikkasztássorozat fő vádlottja nem tett vallomást, mindenki elfogadta. Csak utána derült ki, hogy valamiért nincs rendben.
MN: Ma is úgy látja, hogy a rendőrség megfontolt döntést hozott, amikor megszüntette a Pannonplast-ügyben a nyomozást?
MCS: A bankfelügyelet két hónapig vizsgálta ezt az ügyet, és legfeljebb csak sanda gyanúja volt, ami viszont nem büntetőjogi kategória. Mi hét napig foglalkoztunk az ügy egy aprócska szeletével - arra a bejelentésre vonatkozóan, amit a PSZÁF tett. Ez alatt az idő alatt mindent beszereztünk, ami alátámasztja a Pannonplast felvásárlásához kötődő tranzakciók valódiságát vagy meg nem történtét. Azon a héten csütörtökön tartott sajtótájékoztatót a gazdasági miniszter, aki belső vizsgálatra hivatkozva azt mondta: nem történt olyan visszaélés, ami miatt feljelentést kellett volna tenniük. Abból indultam tehát ki, hogy az iratok és a számlaforgalmi kimutatások szerint, melyek valódiságáról meggyőződtünk, az ügyletek ténylegesen végbementek. A bankfelügyelet és a minisztérium nem tárt fel bűncselekményt, az Állami Autópályakezelőt (ÁAK) nem érte kár; márpedig a hűtlen vagy a hanyag kezelés feltétele a károkozás. Emiatt a négy szempont miatt akkor még nem beszélhettünk bűncselekmény alapos gyanújáról.
MN: Kulcsár azt állítja, Bécsből ő vette fel magával a kapcsolatot.
MCS: Tényleg ő hívott először telefonon, de nem azért, hogy feladja magát, hanem hogy megjelenjen-e az idézésen. Adott egy e-mail címet is, melyen keresztül végig arra ösztökéltem, hogy jöjjön haza. Nem tette. Július 17-én kiadtuk ellene az elfogatóparancsot, és ekkor beszéltem meg vele, hogy találkozzunk. Lehet rajta spekulálni, hogy mi történt: az biztos, hogy mindketten Bécsben voltunk, osztrák rendőrök fogták el és vették őrizetbe, és a közreműködésem miatt otthon jutalmat kaptam.
MN: Rendőrnyomozóként hogyan értékeli a Friderikusz műsorában, A szólás szabadsága című tévés politikai magazinban a Kulcsár ügyészségi kihallgatásáról bemutatott videodokumentáció részleteit?
MCS: Sehogyan nem szeretném megítélni. Tapasztalatból csak azt tudom mondani, hogy nincs két egyforma kihallgatás. A cél persze az, hogy eredményes legyen, így van, amikor kiabálunk, máskor meg kedvesnek kell lenni. Egy kihallgatás hangulatából nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. De ennél többet nem szeretnék erről mondani.
MN: E videokazettát a stop.hu internetes hírportál szerezte meg, amely a felvételről szóló írása mellett közölt önnel is egy interjút. Később kiderült, ennek közlésére ön nem adott engedélyt, és az online újság munkatársával állítólag egyáltalán nem is beszélt.
MCS: Szégyenletes, ahogyan ez az interjú ilyen tartalommal, ebben a lapban elhelyezve, a videokazettával összakapcsolva a tudomásom nélkül megjelenhetett. Az ügyemről több újságíróval beszélgettem, mint most a Magyar Narancséval is. Ilyenkor mindig azt kérem, hogy a kész anyagot juttassák el a részemre, hogy ellenőrizzem a szöveget. Ha ön az interjút megváltoztatva eladja máshová, azzal nem tudok mit kezdeni.
MN: Még csak szerkesztőségi állásfoglalást vagy bocsánatkérést sem követel?
MCS: Azzal csak még egyszer felkapnák az ügyet. Nincs semmi értelme.
MN: Hallott már arról, hogy a stop.hu-t a szocialista pártpénztárnok, Puch László körüli médiacsoporthoz kötik, akinek egyes üzleteiről Kulcsár is említést tesz a vallomásában?
MCS: Nem.
MN: Az ön ellen most indult büntetőeljáráson kívül másodfokon folyamatban van az ön "sütis-tolltartós" állítólagos vesztegetési ügye. Hogyan látja a jövőjét a rendőrségnél?
MCS: Egyértelműen az eljárások végkimenetelétől függ, hogy mi lesz a sorsom.
A Magyar Nemzet cikksorozata és a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentése nyomán 2003 decemberében rendőrségi vizsgálat indult Molnár Csaba ellen, miután meggyanúsították, hogy "az elfogadhatónál és a normálisnál sokkal mélyebb kapcsolatba" került "arab pénzváltókkal", és bizalmas információkért cserébe ajándékot (süti, tolltartó, karkötő) fogadott el tőlük. Egy hónappal később a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal hivatali viszaéléssel, vesztegetéssel és államtitoksértéssel gyanúsította meg. Ekkor járták be a sajtót a könnyező főnyomozóról készült fotók. Az eljárás ellenére nem szerelték le a rendőrségtől, hanem rendelkezési állományba helyezték. A Molnár elleni büntetőeljárással párhuzamosan nyomozás kezdődött pénzmosás gyanúja miatt azok ellen az arabok ellen is, akikkel a nyomozót hírbe hozták. Noha eleinte 50-60 milliárd forint tisztára mosásáról volt szó, az ügyet végül bűncselekmény hiányában megszüntették. Molnár büntetőügye első fokon idén januárban felmentéssel végződött (a bíróság a vád egyetlen pontját sem találta megalapozottnak). Az ügyészség fellebbezett, a per októberben folytatódik.
