Milliókat hoz Kárász Róbertnek az eltűnt gyerekes kampányt futtató cége

  • narancs.hu
  • 2017. június 18.

Belpol

Az üzlet az üzlet!

A hét közepe óta tart a tejesdobozbotrány: hogy tudniillik olyan fiatalok fényképe szerepel rengeteg tejesdobozon, akik valójában nincsenek is eltűnve. Valaki valamikor eltűnt, de ezer éve megvan, és akad olyan is, aki tudomása szerint sohasem tűnt el.

Érdekesek az ügyre érkező reakciók is. Kárász Róbert többször hárította a felelősséget, mondván ők (mármint a kampány szervezői, a fotók kiválasztói) nem tehetnek mást, minthogy a rendőrségi adatbázist használják – nagy kérdés, hogy Kárászék ezt miért nem akarják ellenőrizni, hiszen öt perc alatt megtaláltak volna a most eltűntnek nyilvánított négyből három fiatalt. Ahogy ez a Narancsnak sikerült is. Ha ezt Kárászék megtették volna, nem lenne ma botrány. (Az utóéletről, illetve a felmerülő szakmai kérdésekről szóló publicisztikánkat itt olvashatja.)

false

 

Fotó: MTI

A kampány költségvetése alapvetően adományokból áll össze. Magán- és közpénzes adományokból több tízmillió forintnyi közpénz érkezett Kárász GAP Média nevű cégéhez (amelyben Kárász a tulajdonos és az ügyvezető is) a kampánnyal összefüggésben a Szerencsejáték Zrt.-től, a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból, a fővárostól, illetve sok vidéki önkormányzattól is. (A pontos számokról lásd a nyomtatott Magyar Narancs cikkét.)

Kárász cége – amelynek arculattervezés, rendezvényszervezés, kampányok lebonyolítása a főprofilja – szépen is teljesít, amiben értelemszerűen szerepe van az eltűnt gyerekek kampányát növelő támogatásoknak is. A már adózott eredmény 2012-ben 1,89 millió forint, egy évvel később azonban mínusz 3,5 millió, 2014-ben már plusz 9 millió, 2015-ben mínusz 730 ezer, tavaly már 4,7 millió forint volt. (Az éves bevételek a jobb években 50, a gyengébbek esetében 30 millió körül mozogtak.) A cég tehát nyereséges, amiben szerepe van a közpénzes támogatásoknak is.

Amivel még önmagában semmi gond (a probléma a kampány hibájával, a rossz fotókkal van, amelyek jelenlegi használata könnyen jogsértő lehet – a szerk.), csak érdemes mindezzel tisztában lenni akkor, amikor számos olyan gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó alapítványi vagy nonprofit szakmai szervezet ténykedik Magyarországon, akik önkéntes alapon vagy szerénynek mondható fizetésért teszik a dolgukat.

(A cégadatok az Opten rendszeréből származnak.)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.