A Fidesz ellenzéki magatartását figyelve az a benyomásunk támad, hogy relativizálják a kettős könyvelést. A legkülönbözőbb társadalmi csoportoknak követelnek tízmilliárdos többletjuttatásokat, miközben a kormány minden bevételnövelő próbálkozását amorális tettnek bélyegzik.Ahhoz, hogy felvázoljuk a Fidesz ellenzéki politikájának természetrajzát, célszerűnek látszik elfogadnunk két munkahipotézist. Először is, hogy elismerik a Medgyessy-kormányt Magyarország legitim vezetésének. (Ha visszaemlékszünk a legutóbbi választások utójátékára, ez nem is olyan magától értetődő.) Ebből következően ellenzéki szerepfelfogásuk középpontjában a parlamenti munka, vagyis a kormány - elsősorban gazdasági - lépéseinek racionális kritikája áll, és nem a kékcédulázó utcai erődemonstrációk. A második feltevés az, hogy amikor ráígérnek egy-egy költségvetési tételre vagy a bevételi oldal mérsékléséért állnak ki, akkor azt nem propagandisztikus megfontolásokból teszik, hanem egy koherens gazdasági logika mentén. Vagyis ha ők volnának hatalmon, meg is tennék, amit a koalíción számon kérnek. Idealista olvasatban: a gazdasági realitásokat szem előtt tartva fogalmazzák meg kritikáikat, azaz komolyan is gondolják, amit mondanak. Ideológiai természetű (például a Terror Háza állami támogatásához hasonló) kifogásaikkal csak akkor foglalkozunk, ha annak az állami büdzsére nézve közvetlen és jelentős költségvonzata van.
Kiadások
A Fidesz pénzügyi, gazdasági felvetéseit két nagy csoportra oszthatjuk. Az elsőbe az államkassza kiadási oldalával kapcsolatos kritikák tartoznak: mire kellene többet fordítani, és hová kellene kevesebbet (vagy egyáltalán nem) adni. Hogy a realitások talaján maradjunk, eltekintünk azoktól a tételektől, amik a Fidesz hatalmon maradásakor vélhetően jelentkeztek volna, így például a Szent Jobb, a korona Dunán, Tiszán való le-, illetve felúsztatásának költségvonzata ezért például kívül esik elemzésünk hatókörén. A második csoportot a bevételek növelését és csökkentését célzó javaslatok alkotják.
Mire kellene több pénz? A Medgyessy-kormány első jelentős intézkedése a 172 milliárd forintot kóstáló 100 napos program végrehajtása volt, amelynek fő eleme az egészségügyi dolgozóknak és a tanároknak juttatott bérek átlagosan 50 százalékos megemelése. A Fidesz rögtön az első, ellenzékben töltött napjaiban nehéz helyzetbe került. Megtalálni a helyes arányt a szociálisan demagóg és a kormány tarkóján lihegő, kíméletlen ellenzék imázsa között (ráadásul egy olyan esetben, ahol a kormány teljesíti ígéretét) nem könnyű feladat. Végül arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a lépés becsülendő, de. Bírálatuk szerint nem arról volt szó, hogy a béremelések átlaga lesz 50 százalék, így sok száz ezer érintett érzi becsapva magát. Azt is siettek leszögezni, hogy Medgyessyék az Orbán-kormány által tartalékolt pénzt osztogatják szét (különben is, pótköltségvetést kellett volna csinálniuk), egyébként sem jó szívvel adnak, hanem a közelgő önkormányzati választást szem előtt tartva közhangulatjavítottak. Ráadásul a kormány nem biztosította a béremelések fedezetét, s így az önkormányzatokra hárította a többletterheket (vegyük észre, hogy ez ellentmond a Fidesz-időkből származó tartalék érvének). Az ellenzék szerint mintegy 100 milliárd forint többletforrást kellene biztosítani az önkormányzatok számára. A Fidesz többször felrótta azt is, hogy a közszférában történt béremelések nem folytatódtak 2003-ban. A nyugdíjasoknak egyszeri juttatásként adott 19 ezer forinttal az volt a baj, hogy nem épült be a nyugdíjalapba. Pontos kalkuláció nem készült arról, hogy ez mekkora pluszkiadást jelentene a költségvetésnek (3,2 millió nyugdíjas él Magyarországon), így ezt az igényt nehézkes forintosítani. Az üzenet azonban világos: jók a száznapos programok, de keveset adnak a népnek, különösen a második a maga 64 milliárdos költségével. (Ennek a későbbi, az esztelen túlköltekezésekről szóló kritikáknál lesz jelentősége.)
A nyugdíjakkal más bajok is vannak. A Fidesz másfél éve szorgalmazza, hogy a szocialista kampányban beígért 13. havi nyugdíjakat fizessék ki (a kormány érvelése szerint az ígéret 4 évre szólt, idén egy 53. hetit tud vállalni), és az özvegyi nyugdíj szintén vállalt 50 százalékos emelése is esedékes lett volna már tavaly. (Ha idén egy lépésben vezetnék be a 13. havi nyugdíjat, az 115 milliárd forint többletkiadást jelentene az 53. heti kiadásaihoz képest.) A méltányossági nyugdíjemelésért folyamodók 80 százalékát is becsapta a Fidesz szerint a kormány, igényeiket ugyanis a szűkös (1,3 milliárdos) keret miatt nem tudták kielégíteni; minimum további 5 milliárdra lenne szükség.
Polgárszoc
Az MSZP többi választási ígéretét is nagy hévvel tartatná be a Fidesz; az idén 7,6 milliárd forint jut az ingyenes és kedvezményes tankönyvellátásra (rászorultsági alapon fogyatékosoknak, három- vagy többgyerekes családoknak és egyedülálló szülő gyermekeinek), a Fidesz viszont ragaszkodik a teljes körű ingyenességhez, mint ahogyan a gyermekétkeztetés és -utazás terén is. Ez 1,2 millió diákot érintene (és így szerepelt a legnagyobb kormánypárt programjában). A nővéreknek és szakápolóknak beígért hűségpénz jövő évi bevezetése sem segíti mind a 100 ezer érintettet, csak egy - kisebb - részüket; és 83 ezer hivatásos állományú dolgozó (rendőr, tűzoltó, határőr, katasztrófavédelmi szakember) is hiába várta a kiemelt béremelést, semmi nem történt. A Fidesz szerint mindez elfogadhatatlan, mint ahogyan az is, hogy még mindig nem ingyenesek a szív- és érrendszeri, valamint a csontritkulásos megbetegedésekre való gyógyszerek.
A kevesellt kiadások sorának koránt sincs vége. Ez év áprilisában "őszinte megdöbbenéssel" értesült az ország lakossága - na és persze a nagyobbik ellenzéki párt - arról, hogy 2012-ben nem lesz olimpia a székesfővárosban. A kormány a megvalósíthatósági tanulmány ismeretében úgy vélte, hogy nem lenne szerencsés 800 milliárd forintot előirányozni erre a következő 9 évben. (Még egyszer ennyit jelentene a játékok majdani lebonyolítása, és további 3 ezer milliárdnyi, egyébként is tervezett beruházás válna elodázhatatlanná.) A Fidesz csalódott értetlenséggel fogadta a hírt, és továbbra is állította: mindez beleférne a keretbe. Hogy érzékeltessük az extra teher nagyságát: évi 4 százalékos gazdasági növekedéssel számolva, az olimpiai kiadások a keletkező pluszbevételek 100 százalékát elvinnék. Ami egy újabb summa (évi 90 milliárd, és akkor nagyon jóindulatúan kalkuláltunk) az "ezt a pénzt bizony még el kéne költeni" fachba. A Széchenyi-tervet is jól megfojtották a komcsik: 53 milliárd helyett csak 1 milliárdot szántak rá tavaly. Ez újabb 52 milliárdos Fidesz-igény. Azt is sérelmezte a párt, hogy 25 százalékkal csökkennek idén az állami beruházások: autópálya-építésre például 80 milliárd helyett 200 milliárd kellene, a közúthálózatra pedig 55 helyett 120 milliárd.
Más, kifejezetten kiadáscsökkentést célzó intézkedéseket is komoly kritikával illetnek: a napokban bejelentett haderőreform keretében a Medgyessy-kormány számos laktanyát számolna fel, ezzel átlagosan évi 50 milliárd forintot takarítva meg a büdzsének. Simicskó István viszont az ország biztonságának csorbulásáról beszél, és ellenzi a lépéssorozatot. A kormányzati takarékossági programokat ezzel egy időben megkésettnek és hatástalannak ítélik a fideszesek. Egyik érvük szerint az állami kiadások visszafogásának pozitív hatásait teljes egészében kioltja a forint leértékelésével szentesített magasabb infláció. A Fidesz kevesli továbbá a bérlakásépítésre, a vasúthálózat-fejlesztésre és az elemi-kár-enyhítésre szánt pénzt is. A termőföldeket ért aszálykárokra hektáronként 3 ezer forint támogatást kínál a szaktárca, az érdekképviseletek és a Fidesz viszont 60-70 ezer (!) forintos hektáronkénti veszteségről beszélnek. A kormány döntött ugyan 10 milliárdnyi vissza nem térítendő támogatásról és egy további 50 milliárdos, állami garanciával nyújtott hitelkeretről (ne legyenek illúzióink: ennek nagy részét soha nem fogja senki sem visszafizetni), a Fidesz ennek ellenére 30 milliárdos vissza nem térítendőért harcol. A sertésfronton is áll a bál. A sertéshús kilójának a felvásárlási ára ma 280 forint körüli, a gazdák és az élükre álló Áder János viszont követeli a beígért 350 forintos árat (ez mintegy 400 ezer termelőt érint). A tejbomba hatástalanításának gondja is milliárdokért kiált - Orbánék szerint.
A nemzetmentő hevülettel elegyedő licitálási kedv néha kifejezetten abszurd reakciókat eredményez. A Legfelsőbb Bíróság a valamikori kismamáknak 3 évnyi jövedelempótló támogatást ítélt meg. Ez havi 6700 forint személyenként (úgy negyedmillióan vannak), a kamatterheket a döntés értelmében nem kell megfizetnie az államnak. Ez már eddig is 33 milliárd nem várt kifizetés a költségvetésnek. Ekkor szólt közbe a Fidesz (és az MDF, amely egyébként ettől az esettől eltekintve jellemzően nem a kormánykiadások reflexszerű kontrázására építi ellenzéki munkáját), és erkölcsi kötelességtudatra hivatkozva ötévnyi pótlék utólagos kifizetését kérte, kamatostul. Ez a megszólalás minimum újabb 25 milliárdot ért. És ne feledjük azt sem, hogy a kistérségek támogatásának egymilliárdos tétele az ellenzék szerint röhejes, mert sokkal több kellene (több konkrétumot erről nem mondtak).
Spór
A szédítő felsorolás után nézzük viszont, hogy mire nem kellett volna költenie a Medgyessy-kormánynak, legalábbis a Fidesz szerint! A feleslegesen elpocsékolt tételek számbavételéhez nagy segítséget nyújt Varga Mihály emlékezetes sajtótájékoztatója, amelyen 88 milliárdban állapította meg azt az összeget, amelyet az MSZP-SZDSZ-kormány az első évében elherdált. Nem kellett volna például 30 milliárdért levegőben utántölthető Gripen vadászgépeket bérelni, és a Miniszterelnöki Hivatal informatikai rendszerének 11 milliárdos fejlesztése is indokolatlan volt. A kormánytagok 100 százalékos fizetésemelése, a kormányzati luxusautók vásárlása, egy 640 milliós tűzijáték és egy 150 milliós Kossuth-évi ünnepség is e listát gyarapítja. A kancellárián ténykedő államtitkárok számának megkétszerezése is ide sorolható (a közpénzügyi felelősre például egyáltalán nem lett volna szükség), és az önálló informatikai tárca létrehozása sem a terület hatékonyabb koordinálása érdekében történt, hanem koalíciós alku eredménye volt. (E minisztérium évi 40 milliárdból gazdálkodik, de feladatai jó részét korábban is ellátták, csak máshol.) Állami kiadások nyílt megtorpedózására azóta sem találunk sok példát. Talán az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány 2,3 milliárd forintos népszavazási kampánya az egyetlen, amelynél a Fidesz pénzpocsékolásról beszélt. (Nem világos azonban, hogy mekkora összeget szántak volna erre a célra. A korábbi országimázsos projektek alapján persze lehetnek elképzeléseink.)
Okkal feltételezhetjük azt is, hogy a Polgári Szövetség legszívesebben megspórolta volna az iraki misszió közel ötmilliárdos költségét (annak ellenére, hogy végül megszavazta a részvételt), és Kertész Imre Sorstalanságának megfilmesítésére sem adtak volna 1 milliárdot (bár ezt a dotációt csak a párt holdudvarának prominensei nehezményezték). Mivel az ítélőtáblák felállítását az Orbán-kormány annak idején elszabotálta, azt is vélelmezhetjük, hogy az erről szóló tavaly júliusi kormánydöntéssel esedékessé váló 2,6 milliárdos kiadás sem volt feltétlenül szükséges szerintük. A 4-es metróról határozó tavaszi döntés miatt sem volt átütő a vezető ellenzéki párt lelkesedése. Tegyük fel, hogy ha rajtuk múlik, nem költenek 2008 végéig 34 milliárdot az államkasszából e célra (további évi 4-5 milliárdos törlesztőrészlet válik esedékessé 7 év múlva, 25 éven keresztül). Budapest-fóbiájuk miatt talán a BKV 38 milliárdos adósságát sem vállalták volna át - ez azonban már tényleg csak spekuláció. Tény viszont az, hogy az Oktatási Minisztérium félmilliárdos arculatépítési tendere ügyében határozottan - és alappal - szót emeltek. (A K&H-s sikkasztás milliárdjait viszont - a Fidesz sugalmazása ellenére - még jó-/rosszindulattal sem lehet a kormányon számon kérni, és a kormányfő kubai útjával kapcsolatos költségek körüli műbalhé sem jött be.)
És most nézzük, mely pénzekről gondolja úgy a Fidesz, hogy nem kellene (illetve nem kellett volna) beszedni. A minimálbér adómentesítése szerintük is derék dolog volt, határozottan ellenezték viszont a forgalmi és gépjárműadó emelését, csakúgy, mint az örökösödési, átírási, bírósági, eljárási, ingósági és ingatlanilletékek növelését, valamint a gyerekek után járó adókedvezmények eltörlését a magasabb jövedelműeknél, továbbá a gyógyszeráremelést. A költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében a kormány most meg azt tervezi, hogy jövőre megszünteti a lakáshitelek adókedvezményét. Az ellenzék háborog; ha a Fidesz álláspontja győzne, jövőre 35 milliárdot, 2006-ban pedig 70 milliárdnál is többet kellene e célra fordítani (vagyis nem volna szabad beszedni). Gázáremelés is volt az idén (12 százalék, bár kompenzációval egybekötve), aztán pedig előbb egy 8,7, majd egy 9 százalékos villanyáremelés nemrégiben. Ez több mint hiba: bűn. Már csak azért is, mert két kézzel veszi vissza a kisemberektől azt, amit a száznaposok adtak. A villamos energia forgalmi adójának 12-ről 23 százalékra emelése jövő januártól szintúgy. A Fidesz azt mondja: ezeket a költségvetési bevételeket nélkülözni kellett volna. (Pedig akkor kevesebb forrással gazdálkodhatnának az önkormányzatok, hiszen a személyi jövedelemadó - szja - és például a gépjárműadó nagyobb része marad mostanában helyben.)
Bevételi oldal
Összességében az idei költségvetés 300 milliárdos adóbevétel-növekedéssel számol, ami a Fidesz szerint rémisztő. Mivel egyetlen adónem bevezetését, illetve növelését sem támogatták, azt lehet hinni, hogy álláspontjuk szerint idén 300 milliárddal kevesebből kellene kijönnünk. A jövő évi szja-csökkentés tervét támogatják ugyan, de azt meg nem ők dobták be.
Nem állítható, hogy a forint júniusi leértékelése bölcs lépés volt, de az faktum, hogy 42 milliárdos árfolyamnyereséget hozott, ami 2006-tól három lépésben átszivárog a központi költségvetésbe is. A Fidesz ellenezte a döntést, ezért ez az összeg, ha rajtuk áll, nincs. (Mentségükre szolgál, hogy akkor az inflációgerjesztő hatást is megússzuk.) Jelentős privatizációs bevételek is várhatók mostanság, ám a Fidesz a nemzeti vagyon elherdálásáról beszél. (Ettől függetlenül visszatetsző, hogy miután Medgyessy Péter a kampányban megígérte Dunaújváros népének: nem adják el a Dunaferrt, rábólintott a boltra.) Pedig az ellenzék számrendszerében is jól jött volna a privatizációból idénre tervezett 196 milliárdos summa. És egy csapásra két legyet is ütöttek volna: ennyivel több jut autópálya-építésre (ez a Fidesz egyik szívügye; a kormány deklarálta, hogy ez a pénz csak arra megy, az M5-ös például a Postabank árából épül majd), ami gazdaságélénkítő programnak sem utolsó (ez a másik szívügy).
A végére maradtak azok a Fidesz-megszólalások, amelyek a bevételi oldal növelésére tesznek javaslatokat. Nem sok ilyen van. A kormányalakítás után nem sokkal a szoclib koalíció megszüntette a tőkejövedelem utáni adónemet. Köztársaságból részvénytársaságba - jött a kritika. Ez azonban csak minimális bevételkiesést jelentett az államnak, mivel a nyereséges üzletek hozamából lehetőség volt levonni a veszteségesek deficitjét (emlékezzünk: a BUX mélyrepülésének időszakában járunk). A "gazdag tőzsdespekulánsok" ezért - az orbáni szándékkal ellentétben - nem lettek jól megadóztatva, ellenben még a kitartóbbjuk is messziről elkerülte a magyar börzét, hisz ha egy keveset nyertek is volna egy-egy üzleten, még azt sem vihették egyből haza.
Pár hónapja Rogán Antal azt mondta: hiba volt a kormány részéről, hogy a 100 napos program(ok) bevételi oldaláról nem gondoskodott. Azt azonban nem árulta el, hogy miféle fedezetre gondolt: adóemelésre, esetleg privatizációra, illetve honnan vette volna el ezt a nem kevés pénzt.
Összegezve
Jól nyomon követhető a Fidesz azon szándéka, hogy az orosz államadósság ügyét is az elveszett forintok utáni ádáz hajszaként ábrázolja, azt sugallva, hogy lenne itt még elkölteni való pénz, ha a kommunisták (MDF-es segítséggel) el nem lopják. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal ugyanis idén júliusban feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mivel a magyar és az orosz nyilvántartás között 61 millió dolláros eltérést talált. (Medgyessy Péter ezért tavaly "csak" 82,75 millió dollár egy összegben történő átutalását tudta elérni, többre már nem tarthatunk igényt.) A nyomozás folyik, a pénzt úgysem látjuk egyhamar (értsd: soha), ráadásul az egész ügy a miniszterelnök heroikus pénzvisszaszerző mutatványaként is értelmezhető. A tanulság akár az is lehet, hogy az Orbán-kormány képtelen volt az oroszoktól kiénekelni e tetemes összeget, mivel többnyire szóba sem álltak egymással. Akkor járunk el fair módon, ha a végelszámolásnál egyik oldalon sem vesszük figyelembe ezt a pénzt.
Summa summarum, a Fidesz másfél éves ellenzéki ténykedésének gazdaságpolitikai üzenete számszerűsítve úgy foglalható össze, hogy az államkassza gazdálkodjon bő 500 milliárddal kevesebből, és költsön 500-1000 milliárddal többet. Ezzel párhuzamosan felső szólamként fut a költségvetési egyensúly felborulása feletti aggodalom hangja, és mindenhol ott lebeg a megszorító csomagokra készülődő Medgyessy-kormány rémképe. A Fidesz egyensúlyteremtési alternatívája kimerül az állami kiadások csökkentéséről és a gazdaságélénkítő programok hiányáról szóló üres, minden konkrétumot nélkülöző "beszédben". (Ha egyfajta Széchenyi-programszerűségre gondolnak, az inkább viszi, mint hozza a pénzt, rövid távon biztosan.) Ha a kormánykoalícióra igaz, hogy a kezdeti túlköltekezés után (és részben a nemzetközi recesszió miatt) nadrágszíj-megszorító gazdaság- és pénzügypolitikát folytat, akkor a Fideszről joggal állítható: a derékbőség zavarával küszködik.
Bugyinszki György
