magyarnarancs.hu: Mikor döntöttél úgy, hogy kiköltözöl a Keletiben lévő menekültekhez?
G. Ras: Már hónapokkal ezelőtt is kijártam segíteni a Migration Aidnek a Keletibe, amikor még nem eszkalálódott a helyzet ennyire, és egyszerre csak tizenöten érkeztek. Lejöttem zenélni az embereknek, játszottam a gyerekekkel. Majd beütött a krízis, és azt láttuk, hogy a kormányunk tevékenysége és az európai politikusoknak az önző bénázása miatt egy magyar kamionban meghal hetvenegy ember… A számukra tartott gyertyás megemlékezésen született meg bennem az az elhatározás, hogy nemcsak úgy szeretném kifejezni a szolidaritásomat, hogy kijövök és feltartok egy ilyen feliratú táblát, hanem ténylegesen osztozni akarok a sorsukban. Ezzel felhíva a figyelmet arra, hogy mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk, csak most azt „dobta a gép”, hogy én egy szerencsésebb helyzetbe születhettem.
magyarnarancs.hu: Hogyan képzeljük el egy kint töltött napodat?
| ||
G. Ras: Pár nap múlva visszajöttem abban az egy váltás ruhában, ami rajtam volt, hoztam magammal egy takarót és egy hálózsákot, hogy teljesen ugyanolyan feltételek között legyek, mint a menekültek. Onnantól kezdve minden napomat azzal töltöttem, hogy segítsek, zenéljek nekik a Migration Aid önkénteseként. Valamint szerveztem és részt vettem a demonstrációjukon, hogy végre a kormány emberségesen kezelje a szituációt.
magyarnarancs.hu: Milyen volt a fogadtatása a döntésednek a közvetlen környezetedben?
G. Ras: Rengeteg embert sikerült inspirálnom, hogy kifejezze a szolidaritását, onnantól kezdve, hogy elkezdtük átfesteni a plakátokat, melyeket a kormány rasszista és gyűlöletkeltő célból helyezett ki. Sokan, a zenekar rajongói közül is követték az eseményeket a Facebook-oldalamon keresztül. Azt gondolom, nagy ereje van annak, ha úgy élsz, amilyen életfelfogást a színpadon is képviselsz.
magyarnarancs.hu: Úgy tudom, te voltál az első ismert hazai zenész, aki játszott is a menekülteknek. Jöttek más zenészek is? Fontosnak tartanád a magyar zenészszakma kiállását a menekültek mellett?
G. Ras: Persze, de sokáig hiányoltam a támogató hozzáállását és kiállását a magyar zenészeknek, sportolóknak, véleményformáló, híres embereknek. Szerencsére az utóbbi napokban egyre többen az ügy mellé állnak, például Palya Bea kiment a Nyugatihoz koncertet adni, találkoztam Kiss Tibivel is a Keletinél. Egyre több ember kezdi megérteni, hogy nem az állami gyűlöletpropagandára kell hallgatni. Sajnos így is sokan tartózkodnak még, abban a műfajban is, amit én képviselek, pedig a reggae egyértelműen az elesetteknek és egymás megsegítésének a zenéje.
magyarnarancs.hu: Mit gondolsz, mekkora lehet a civilek szerepe?
G. Ras: Nemrég találkoztam egy nagydarab, kopasz sráccal, aki azért jött le eredetileg pár nappal ezelőtt, hogy „rendet tegyen”, utálta a menekülteket. Majd meglátta, hogy milyenek a körülmények, családok alszanak a földön, és kétautónyi adománnyal tért vissza, a barátaival. Éppen ez a legfontosabb, hogy minél több ember rájöjjön, az egyedüli, előrevezető út a békés összefogásban és az aktivizmusban rejlik! Ahelyett, hogy egymásra mutogatnánk, meg kellene értenünk, hogy a felelősség csakis a miénk. Világszerte rákényszeríthetnénk a vezetőinkre, hogy megváltoztassák a politikájukat. Észre kell vennünk, hogy nekünk, civileknek van a kezünkben a hatalom, hogy megváltoztassuk a világ menetét, és azt, amit a politikai és gazdasági vezetők tesznek, nem vagyunk kötelesek eltűrni!
| ||
Ehhez szükség lenne arra is, hogy levetkőzzük azt a passzív hozzáállást, ami az európai emberre olyannyira jellemző: a politikai hatalom mindent megcsinál helyettünk, nekünk csak annyi a dolgunk, hogy négyévente elmenjünk szavazni. Ha kényelemben élünk, nem kell törődnünk azzal, hogy a világban máshol mennyire szenvednek, mert az valaki másnak a hibája és felelőssége, és ezért sohasem nekünk kell megoldani az adott problémát. Remélem, a mostani helyzet felrázza végre az embereket!
magyarnarancs.hu: Mennyire számított újdonságnak a menekültek számára az önkéntesek és civil szervezetek aktív jelenléte az addig tapasztaltakkal szemben?
G. Ras: Az biztos, hogy jelentős különbség volt aközött, amit itt tapasztaltak a menekültek a civilektől, mondjuk a Keleti pályaudvarnál, és amit Szerbiában vagy Macedóniában, ahol a hatóságok is gyakran bántalmazták őket.
magyarnarancs.hu: Mit tapasztaltál közöttük, mennyire tudták nyomon követni a magyar politikai ingadozásokat a státuszukat illetően? Szerinted őszinte gesztus volt Gyurcsány Ferenc részéről, hogy menekülteket fogadott be?
G. Ras: Szinte senki nem tudta, a rendőrség sem. Ezért is szálltam fel velük az osztrák határig menő buszra, mert nem lehettünk biztosak benne, hogy nem csapják-e be újra őket. Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóan politikai hasznot remélt, de emberileg ez lenne akkor is a helyes magatartás. Nem az, amikor hagyják, hogy ötszáz ember a négy fokban Röszkén, a tarlón töltse az éjszakákat, mert a táborban már nincs több hely… Ebből is látszik, hogy a magyar kormány hozzáállása a menekültekhez mennyire kegyetlen.
magyarnarancs.hu: Milyen kép bontakozott ki számodra azokból a történetekből, amelyeket a menekültektől hallottál?
G. Ras: A Keletinél a legtöbbet szírekkel beszélgettem. A menekültek döntő többsége jelenleg szír vagy afgán, akik például Aleppóból, Damaszkuszból, főleg a kurd területekről jöttek. Nagy részük kurd, akik ráadásul sokkal liberálisabbak, náluk a nők és férfiak teljesen egyenrangúak. Rengeteg keresztény is van a szírek között. A menekültek között inkább a szírek azok, akik magasabb státuszúak, középosztálybeliek, többen beszélnek angolul, még a gyerekek is. A felnőttek közül sokan diplomások, például mérnökök, orvosok, jogászok, menedzserek. Nagy házaik voltak, autójuk, vagyis olyan emberek, akik soha nem hagyták volna el az országukat, ha nincs háború. A terroristák szétrobbantották a városaikat, lemészárolták a fél családjukat, ezért minden ingóságukat pénzzé tették, és ebből igyekeznek Európa felé, ahol normális életet remélnek. Többek szerint egy menekült csak mezítláb, rongyos ruhában lehet, ezért is ítélik el azokat, akik iPhone-nal rohangásznak. A szírek között sokan nem is fogadták el az adományokat, és inkább az afgánoknak ajánlották fel.
magyarnarancs.hu: Voltak elképzeléseik ezeknek az embereknek az ausztriai vagy németországi megérkezésük utáni életükről?
G. Ras: Mindannyian keményen akarnak majd dolgozni, adózni, nem akarnak ingyen semmit. Csak pontosan azt, amire szüksége van Európának, mivel egész Európa öregszik, és az adózó, aktív népesség csökken folyamatosan. Ez Magyarországon is problémát jelent.
