Nemzetközi welcome party a Keletinél

Belpol

A demonstrációk hétvégéjének első eseménye tegnap a menekülteket segítő civilek mellett szólt. Sok tétje nem volt, de legalább normális hangulat uralta a Keleti környékét.

Ünnepelve, boldogan demonstráltak szombaton a Keleti pályaudvarnál a civilek maguk és a menekültek mellett. A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) eseménye egy európai kezdeményezés (a #refugeeswelcome) része volt, amely során országszerte a civil társadalom aktivitását (és szolidaritását) ünnepelték a súlyos humanitárius krízis kezelésében. A Baross téren ezért tegnap – másik 30 ország 80 helyszínéhez hasonlóan – zenével és különböző beszédekkel ünnepeltek.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A délután négytől este nyolcig tartó mosolygós happening egy négy nyelven elhangzó nyitóbeszéddel indult, amely során a MigSzol képviselői nemcsak azt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos elismerni a civil emberek erőfeszítéseit, hanem azt is, hogy váljék hangsúlyossá: „nem félünk az államtól, ahogy nem félünk a más kultúrájú, vallású, bőrszínű emberektől, mert nem félünk”. Az „egy ember sem illegális” jelszóval végződő beszéd után a ceremóniamester szerepét magára vállaló G. Ras vette át a szót – a reggae-énekes a gyűlöletkampány idején önkéntes plakátrongálóvá vált, míg a válságosra fordult menekülthelyzetben a civil segítők egyikévé –, aki felhívta a kezdetben jelen lévő egy-két száz ember figyelmét arra, hogy nem érdemes a politikusokra várni, inkább cselekvővé kell válnia mindenkinek.

Túlzás lenne azt állítani, hogy jelentős fordulatok történtek volna ezután. Személyes történetek kerültek elő (egy 14 éves, hazánkban élő bangladesi fiú úgy kezdte beszédét, hogy „menekült vagyok, de nem terrorista”), zene szólt (magyar és perzsa népdalok is), lengtek a molinók, pár járókelő pedig halkan maga elé motyogta, hogy „minek ez a cirkusz”.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Menekültek ekkor már alig-alig voltak a Keletinél. A Migration Aid aktivistái folyamatos takarításban és szortírozásban voltak, hegyekben állt az elvihető ruha, cipő, de még a megmaradt étel is az egykori tranzitzóna területén.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

2015-ben több mint 162 000 menekültkérelmet nyújtottak be – szeptember 11-ig – Magyarországon, de a menekültek és menedékkérők többsége a hazai befogadóállomásokon uralkodó elviselhetetlen túlterheltség (és mint nemrég láttuk, emberhez nem méltó bánásmód) ismeretében Németország felé folytatja útját. Magyarország dolga mindössze az lenne ebben a krízisben, hogy lefolytassa a menekültügyi eljárást, és megfelelő körülményeket biztosítson a menedékkérőknek a várakozás idejére – vallja a MigSzol. A magyar civil társadalom kiterjedt, jól szervezett önkéntes munkájával az állam helyett állt helyt nap mint nap – nekik okkal szólt tegnap a köszönet.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.