Nemzetközi welcome party a Keletinél

Belpol

A demonstrációk hétvégéjének első eseménye tegnap a menekülteket segítő civilek mellett szólt. Sok tétje nem volt, de legalább normális hangulat uralta a Keleti környékét.

Ünnepelve, boldogan demonstráltak szombaton a Keleti pályaudvarnál a civilek maguk és a menekültek mellett. A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) eseménye egy európai kezdeményezés (a #refugeeswelcome) része volt, amely során országszerte a civil társadalom aktivitását (és szolidaritását) ünnepelték a súlyos humanitárius krízis kezelésében. A Baross téren ezért tegnap – másik 30 ország 80 helyszínéhez hasonlóan – zenével és különböző beszédekkel ünnepeltek.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A délután négytől este nyolcig tartó mosolygós happening egy négy nyelven elhangzó nyitóbeszéddel indult, amely során a MigSzol képviselői nemcsak azt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos elismerni a civil emberek erőfeszítéseit, hanem azt is, hogy váljék hangsúlyossá: „nem félünk az államtól, ahogy nem félünk a más kultúrájú, vallású, bőrszínű emberektől, mert nem félünk”. Az „egy ember sem illegális” jelszóval végződő beszéd után a ceremóniamester szerepét magára vállaló G. Ras vette át a szót – a reggae-énekes a gyűlöletkampány idején önkéntes plakátrongálóvá vált, míg a válságosra fordult menekülthelyzetben a civil segítők egyikévé –, aki felhívta a kezdetben jelen lévő egy-két száz ember figyelmét arra, hogy nem érdemes a politikusokra várni, inkább cselekvővé kell válnia mindenkinek.

Túlzás lenne azt állítani, hogy jelentős fordulatok történtek volna ezután. Személyes történetek kerültek elő (egy 14 éves, hazánkban élő bangladesi fiú úgy kezdte beszédét, hogy „menekült vagyok, de nem terrorista”), zene szólt (magyar és perzsa népdalok is), lengtek a molinók, pár járókelő pedig halkan maga elé motyogta, hogy „minek ez a cirkusz”.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Menekültek ekkor már alig-alig voltak a Keletinél. A Migration Aid aktivistái folyamatos takarításban és szortírozásban voltak, hegyekben állt az elvihető ruha, cipő, de még a megmaradt étel is az egykori tranzitzóna területén.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

2015-ben több mint 162 000 menekültkérelmet nyújtottak be – szeptember 11-ig – Magyarországon, de a menekültek és menedékkérők többsége a hazai befogadóállomásokon uralkodó elviselhetetlen túlterheltség (és mint nemrég láttuk, emberhez nem méltó bánásmód) ismeretében Németország felé folytatja útját. Magyarország dolga mindössze az lenne ebben a krízisben, hogy lefolytassa a menekültügyi eljárást, és megfelelő körülményeket biztosítson a menedékkérőknek a várakozás idejére – vallja a MigSzol. A magyar civil társadalom kiterjedt, jól szervezett önkéntes munkájával az állam helyett állt helyt nap mint nap – nekik okkal szólt tegnap a köszönet.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.