Nemzetközi welcome party a Keletinél

Belpol

A demonstrációk hétvégéjének első eseménye tegnap a menekülteket segítő civilek mellett szólt. Sok tétje nem volt, de legalább normális hangulat uralta a Keleti környékét.

Ünnepelve, boldogan demonstráltak szombaton a Keleti pályaudvarnál a civilek maguk és a menekültek mellett. A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) eseménye egy európai kezdeményezés (a #refugeeswelcome) része volt, amely során országszerte a civil társadalom aktivitását (és szolidaritását) ünnepelték a súlyos humanitárius krízis kezelésében. A Baross téren ezért tegnap – másik 30 ország 80 helyszínéhez hasonlóan – zenével és különböző beszédekkel ünnepeltek.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A délután négytől este nyolcig tartó mosolygós happening egy négy nyelven elhangzó nyitóbeszéddel indult, amely során a MigSzol képviselői nemcsak azt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos elismerni a civil emberek erőfeszítéseit, hanem azt is, hogy váljék hangsúlyossá: „nem félünk az államtól, ahogy nem félünk a más kultúrájú, vallású, bőrszínű emberektől, mert nem félünk”. Az „egy ember sem illegális” jelszóval végződő beszéd után a ceremóniamester szerepét magára vállaló G. Ras vette át a szót – a reggae-énekes a gyűlöletkampány idején önkéntes plakátrongálóvá vált, míg a válságosra fordult menekülthelyzetben a civil segítők egyikévé –, aki felhívta a kezdetben jelen lévő egy-két száz ember figyelmét arra, hogy nem érdemes a politikusokra várni, inkább cselekvővé kell válnia mindenkinek.

Túlzás lenne azt állítani, hogy jelentős fordulatok történtek volna ezután. Személyes történetek kerültek elő (egy 14 éves, hazánkban élő bangladesi fiú úgy kezdte beszédét, hogy „menekült vagyok, de nem terrorista”), zene szólt (magyar és perzsa népdalok is), lengtek a molinók, pár járókelő pedig halkan maga elé motyogta, hogy „minek ez a cirkusz”.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Menekültek ekkor már alig-alig voltak a Keletinél. A Migration Aid aktivistái folyamatos takarításban és szortírozásban voltak, hegyekben állt az elvihető ruha, cipő, de még a megmaradt étel is az egykori tranzitzóna területén.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

2015-ben több mint 162 000 menekültkérelmet nyújtottak be – szeptember 11-ig – Magyarországon, de a menekültek és menedékkérők többsége a hazai befogadóállomásokon uralkodó elviselhetetlen túlterheltség (és mint nemrég láttuk, emberhez nem méltó bánásmód) ismeretében Németország felé folytatja útját. Magyarország dolga mindössze az lenne ebben a krízisben, hogy lefolytassa a menekültügyi eljárást, és megfelelő körülményeket biztosítson a menedékkérőknek a várakozás idejére – vallja a MigSzol. A magyar civil társadalom kiterjedt, jól szervezett önkéntes munkájával az állam helyett állt helyt nap mint nap – nekik okkal szólt tegnap a köszönet.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.