Nemzetközi welcome party a Keletinél

Belpol

A demonstrációk hétvégéjének első eseménye tegnap a menekülteket segítő civilek mellett szólt. Sok tétje nem volt, de legalább normális hangulat uralta a Keleti környékét.

Ünnepelve, boldogan demonstráltak szombaton a Keleti pályaudvarnál a civilek maguk és a menekültek mellett. A Migráns Szolidaritás Csoport (MigSzol) eseménye egy európai kezdeményezés (a #refugeeswelcome) része volt, amely során országszerte a civil társadalom aktivitását (és szolidaritását) ünnepelték a súlyos humanitárius krízis kezelésében. A Baross téren ezért tegnap – másik 30 ország 80 helyszínéhez hasonlóan – zenével és különböző beszédekkel ünnepeltek.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A délután négytől este nyolcig tartó mosolygós happening egy négy nyelven elhangzó nyitóbeszéddel indult, amely során a MigSzol képviselői nemcsak azt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos elismerni a civil emberek erőfeszítéseit, hanem azt is, hogy váljék hangsúlyossá: „nem félünk az államtól, ahogy nem félünk a más kultúrájú, vallású, bőrszínű emberektől, mert nem félünk”. Az „egy ember sem illegális” jelszóval végződő beszéd után a ceremóniamester szerepét magára vállaló G. Ras vette át a szót – a reggae-énekes a gyűlöletkampány idején önkéntes plakátrongálóvá vált, míg a válságosra fordult menekülthelyzetben a civil segítők egyikévé –, aki felhívta a kezdetben jelen lévő egy-két száz ember figyelmét arra, hogy nem érdemes a politikusokra várni, inkább cselekvővé kell válnia mindenkinek.

Túlzás lenne azt állítani, hogy jelentős fordulatok történtek volna ezután. Személyes történetek kerültek elő (egy 14 éves, hazánkban élő bangladesi fiú úgy kezdte beszédét, hogy „menekült vagyok, de nem terrorista”), zene szólt (magyar és perzsa népdalok is), lengtek a molinók, pár járókelő pedig halkan maga elé motyogta, hogy „minek ez a cirkusz”.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Menekültek ekkor már alig-alig voltak a Keletinél. A Migration Aid aktivistái folyamatos takarításban és szortírozásban voltak, hegyekben állt az elvihető ruha, cipő, de még a megmaradt étel is az egykori tranzitzóna területén.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

2015-ben több mint 162 000 menekültkérelmet nyújtottak be – szeptember 11-ig – Magyarországon, de a menekültek és menedékkérők többsége a hazai befogadóállomásokon uralkodó elviselhetetlen túlterheltség (és mint nemrég láttuk, emberhez nem méltó bánásmód) ismeretében Németország felé folytatja útját. Magyarország dolga mindössze az lenne ebben a krízisben, hogy lefolytassa a menekültügyi eljárást, és megfelelő körülményeket biztosítson a menedékkérőknek a várakozás idejére – vallja a MigSzol. A magyar civil társadalom kiterjedt, jól szervezett önkéntes munkájával az állam helyett állt helyt nap mint nap – nekik okkal szólt tegnap a köszönet.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.