Mindhalálig Városliget – Max, Big, Csongor és Dóri, Ligetvédők

  • Bárdos Deák Ágnes
  • 2016.04.23 08:33

Belpol

Azok közé tartoznak, akik egy hónapja beköltöztek a Városligetbe, és egy percre se hagyják magukra a kivágásra ítélt fákat. Ám céljuk nem csupán a fák kivágásának megakadályozása és a nagyvárosi zöld környezethez való jog érvényesítése, hanem az Európában már több évtizede virágzó autonóm közösségi kultúra meghonosítása.

magyarnarancs.hu: Mekkora kihívás, hogy nem fürödhettek mindennap?

Dóri: Itt az is kihívás, hogy vécére menj, mivel nincs víz, amivel lehúzd... Kis praktikák azért vannak a folyamatos vízhordáson túl is… Például a papírt egy külön kukába kell dobni. Átszocializálódunk, és ez tök jó.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: Hogyan telt a mai napod?

D: Lefeküdtem, amikor felkelt a nap. Valakinek éjjel is mindig ébren kell lennie. A hatalom döntéshozói folytatni akarják a Liget átalakítását – és mi továbbra sem fogjuk hagyni.

Big: Az is rohadt érdekes, hogy amint  elkezdtük occupy-olni (elfoglalni – a szerk.) a helyet, hirtelen megjavult a hátsó közvilágítás, ott hátul, a BNV régi épületeinél. Megjelent egy karbantartó brigád, és megcsinálták azt az áramkört.

magyarnarancs.hu: Tisztára, mint a Brazil című filmben.

B: Nem tudnak a rendőrök járőrözni a sötétben. Nem látják, hogy ki jön-megy…

Csongor: Én a második napon érkeztem (március 18-án – a szerk.). Terv és előítélet nélkül jöttem, és itt ragadtam.

magyarnarancs.hu: Úgy tűnik, nem csökken az érdeklődés irántatok. Nemrég itt járt megint Illés Zoltán.

Cs: Akkor én már nem voltam itt, másnap korán mentem dolgozni. Nem csak a támogatottságunk és a „nézettségünk” nő: az Orczy-kert kapcsán látjuk, hogy mozgalommá kezdi kinőni magát a dolog. Igyekszünk segíteni nekik, amiben tudunk, de helyi önszerveződés, helyi aktivitás nélkül sehol nem indulnak be a dolgok. De technikai segítséget tudunk adni.

magyarnarancs.hu: Például a know-how-t? Azt, hogy hogyan szervezzenek meg egy riadóláncot? Úgy tudom, hogy vannak köztetek olyanok is, akik jól ismerik a nyugat-európai occupy mozgalmakat.

Cs: Így igaz, és valószínűleg nekik is köszönhető, hogy felfigyeltek ránk a London mellett hat éve ott squatolók. Ott egy repteret akartak kibővíteni, de nem hagyták. Elfoglalták – és máig is tartják magukat. Egy kis ökofalut építettek ki,  üvegházakkal, napelemekkel.

B: Én is a második nap óta itt vagyok. Erre bringáztam, megéreztem, hogy tüzet raktak, mondom, ezek kurva jó fejek, hogy tüzet raknak a Városligetben. Itt lakom a közelben, régebben is órákat töltöttem kinn.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: Bringázással?

B: Meg pingpongozással. Évekkel ezelőtt kihoztak ide pár asztalt az Ugrálóvárhoz, szemben a tóval. Hiába kérték, hogy tartsák karban, újítsák fel, nem csináltak semmit. Végül a pingpongozók megunták az egészet, és összedobták ötszáz forintjával a felújításra valót. Azóta minden évben, akik ott játszanak, összedobják. És most is az az öt asztal használható, amit mi rendbe hoztunk. Ez például nagyon jól megmutatja ennek az idióta, megalomán Liget-projektnek az abszurditását. Nagyjából húszezer forint volt egy asztal felújítása… Plusz százezerből a többit is fel lehetne újítani.

magyarnarancs.hu: Az is egy közösség?

B: A pingpongozók?! Kérlek szépen, vannak, akik negyven éve járnak le, mindennap. Olyan szintű játékosok vannak, hogy Budapest 1., Budapest 2.

magyarnarancs.hu: Szerinted sikerülhet összefogni a különféle itteni csoportokat? A kutyásokét, a babakocsisokét, a környékbeli iskolák tornaóráin részt vevő diákokét, az öregekét, a magányos sétálókét? Akiket senki nem kérdezett meg, jó-e nekik a tervezett átalakítás?

B: Az tény, hogy a pingpongosok itt vannak pár száz méterre, mégse tudnak nagyon arról, hogy mit csinálunk, mi, a Ligetvédők. De összelobbiztunk a volt Kertembe is egy asztalt, kicsit majd beleláthatnak az életünkbe a pingpongosok is.

magyarnarancs.hu: Klasszul berendezkedtél te is, és úgy tudom, szeretsz síelni, ami egy  kifejezetten középosztálybeli dolog, nem? Csak azért mondom, mert érdekel: szerinted igaz-e, hogy a középosztálynál van a demokrácia önvédelmének a kulcsa?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

B: Az igaz, hogy a szüleim író-olvasó emberek voltak, jó könyvek közt nőttem fel, de nem voltunk jómódúak, amikor gyerekkoromban vidékre költöztünk, egy kis faluba. Egy hatalmas nagy kertben, tulajdonképpen a természetben nőttem fel, tizenéves koromig tévét se néztem. Nagy kóborló vagyok, nekem nem probléma nomádnak lenni. Főleg, hogy van egy lakásom a közelben, innen tizenöt percre és hazajárhatok fürdeni. Amúgy eddig nem vonzottak a mozgalmak, pláne, ahol a politikai szervezetek is felbukkantak. Ha itt is lenne bármilyen pártlogó, engem többé nem látnának, az biztos. Így viszont már négy hete itt vagyok, gyerekek és kutyák közt… Egy romhalmaz közepén csináltunk egy viszonylag élhető helyet, közösségi kerttel, kulturális eseményekkel.

Cs: Ami a középosztályt illeti, hidd el, vannak itt nagyon szegény emberek is, akik „életvitelszerűen” aktivistáskodnak köztünk.

magyarnarancs.hu: A középosztálybeli fogalma inkább a kultúrához való hozzáférés lehetőségét és az abból fakadó nyitottságot jelenti számomra, mint a jómódét.

Cs: Értem, én viszont csak azt akartam mondani, hogy sokféleség van ebből a szempontból is. Például a tüntetőlogóink kivitelezését egy komoly egzisztenciális háttérrel rendelkező támogatónknak köszönhetjük. Épp azért sikerült működő közösséggé válnunk, mert nem hagyjuk, hogy a régi, rossz minták érvényesüljenek.

magyarnarancs.hu: Az életkorra is vonatkozik ez a sokszínűség?

D: Azt hiszem, én vagyok a legfiatalabb 21 évesen, de a „Kapitány” 70 fele jár, ő például egy konkrét hajléktalan, aki eddig is a Ligetben lakott.

magyarnarancs.hu: Azt mondtátok, hogy bázisdemokrácia alapú a közösségetek. Kívülről nézve elég nehézkesnek tűnik, ahogy a plenáris megbeszélésekkel a döntéshozatalig eljuttok.

D: A második nap este volt az első „plenárisunk”, ahol valaki, akinek volt már erről tapasztalata, elkezdte moderálni a vitát. Mi addig azt se tudtuk, hogy mi ez. A negyedik naptól ez lett a rendszer.

magyarnarancs.hu: Mindig mindent megszavaztok?

Cs: Igen, és általában nagyon látványos többséggel.

D: Mivel a  49:51 arányú szavazásnál valójában nincs igazi konszenzus, a vitát addig kell folytatni, amíg a túlnyomó többség az egyik oldalra nem áll.

magyarnarancs.hu: És ti addig folytatjátok?

D: Igen.

magyarnarancs.hu: Nem féltek, hogy közben stikában kivágnak néhány fát?

Cs: Ott ülünk a fák alatt.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

magyarnarancs.hu: De nem csak a fákkal foglalkoztok!

B: Nem hát. Az egész Városligetet, sőt az egész országot meg akarjuk védeni attól az idiotizmustól és konformizmustól, ami lassan elpusztítja a normális élet lehetőségét. Nem szeretnénk jobbágyok lenni az új földesurainknál. Szeretnénk, ha nem olyanok döntenétek a fakivágásokról, akik máshol természetvédelmi területekbe illegálisan belevágott telkeken hatalmas palotákban laknak, fenn a budai hegyekben. Vissza lehet keresni a sajtóban, hogy melyik politikusnak, képviselőnek, üzletembernek mije van, hova épült, milyen természetvédelmi bírságokat kaptak: pár százezres összegeket… Az internet nem felejt, még ha az újabb botrányok az előzőeket el is feledtetnék!

Cs: Egyre több olyan olyan döntést hoz a hatalom, ami az emberek többségének az érdekével, gondolatával szembemegy, Kishantostól a Ligetig, az Orczy-kertig, sorolhatnánk.

magyarnarancs.hu: Na jó, de hol vannak a felháborodottak tömegei?

Cs: A magyar ellenállás kultúrájának a hiányából eredeztethető jelenség, hogy kevesen vannak.

D: Annak idején én a szüleimmel Duna-körös tüntetésekre jártam. Láttam azt is, ahogy ’89-ben, október 23-án több száz ember gyülekezett, vonult fáklyákkal. Szóval, van egy ilyen sikertörténetünk is. Helyre kell állítani a közösségbe vetett bizalmat. A mostani hatalom megint úgy kezeli az országot, mint a saját latifundiumát. Az új tulajdonosi osztályról beszélek, ami kialakult ebben az országban az elmúlt évtizedekben.

magyarnarancs.hu: Máshol ez hogy megy? Max, te külföldön mit tapasztaltál? Egyáltalán, miért hagytad itt Magyarországot?

Max: Besokalltam. Az ELTE-re jártam, de 2013-ban elegem lett. Azóta főleg Spanyolországban és Portugáliában éltem.

magyarnarancs.hu: Miért  hagytad abba az egyetemet?

M: Olyan szakára jártam a természettudományi karnak, ahol az elméleti kutatáson volt a hangsúly. Engem a környezetvédelem és az ezzel kapcsolatos társadalomtudományi alapelvek meg a nonprofit működés összefüggései érdekeltek – a gyakorlatban. Aztán, amikor bejött az egyetemünkre az egyik nagy cég ügynöke, hogy a legbriliánsabb fejek előtt meglebegtessen egy majdani munkaszerződést, ami mesés fizetéssel jár, akkor a professzorunk figyelmeztetett minket, hogy gyerekek, vigyázzatok, mert ezek nagyon szeretik magukat „zöldre festeni”. Na, ettől sokalltam be.

magyarnarancs.hu: Láttam, hogy a szüleid itt voltak, és hoztak egy kis hazait.

M: Nem tudunk máshol találkozni. Elhatároztam: itt maradok a Ligetben. Ilyet eddig csak külföldön láttam, hogy kisebb-nagyobb autonóm közösségek boldogan élik a mindennapjaikat.

magyarnarancs.hu: Mi volt rád a legnagyobb hatással az utazásaid során?

M: Láttam, hogy egyre többen próbálnak meg függetlenedni mindenféle államhatalomtól, és ez egy bárki számára járható út az autonóm közösségekben.

magyarnarancs.hu: Tényleg? Ez a hatvanas évek ellenkultúrájának reményeit idézi…

M: Benne van annak korszaknak is a tapasztalata az autonóm közösségek mostani történetében.

Cs: A rendszerváltás óta az emberek ellenállása kimerül abban, hogy petíciókat írnak alá, esetleg kimennek tüntetni, majd hazamennek, mint akik jól végezték dolgukat. És aztán minden mehet tovább. Most mi elkezdtünk valamit, mivel a hatalom minden más lehetőséget kivett a kezünkből, ellehetetleníti a népszavazást, leszarja, hogy hány aláírást gyűjtenek össze… Ők maguk kényszerítik ki, hogy ilyen eszközökhöz nyúljunk, hogy elfoglaljuk azt a területet, amit tönkre akarnak tenni.

Neked ajánljuk