A 2002-es vereség után Orbán Viktor nem a Fideszben, hanem egy pártok feletti mozgalom létrehozásában látta saját politikai túlélésének az esélyét, s közvetve a visszavágás lehetőségét. A polgári körök életre hívásával még az is felmerült, hogy a Fideszt kiüríti, de végül a párt lett annak a szövetségnek az alapja (névadó szponzorként), amely megpróbálta egyesíteni az egész jobboldalt a megmaradt pártdarabkák integrálásával, továbbá az ajtó nyitva hagyásával az MDF és a radikális jobboldal (MIÉP, Jobbik) felé. Ám nemhogy a demokrata fórum, de még a MIÉP sem hagyta magát teljes mértékben feloldani a polgári körökön átömlesztett jobboldali turmixban. Így viszont a szövetséggé alakulás folyamata jóval kevesebb politikai nyereséget hozott, mint amennyi személyi-szervezeti feszültséget szült.
A feszültség
abból származott, hogy Orbán az "egy a tábor, egy a zászló" stratégiát borsos áron adta el a Fidesznek. Visszatértét a párt élére 2003 februárjában ugyanis ahhoz kötötte, hogy gyakorlatilag az összes személyi döntés az ő kezében fusson össze, amiről szabályszerű szerződés is született a vezető Fidesz-politikusok (megyei elnökök, elnökségi tagok) egyetértésével. A pártelnöki jogkör kiteljesedésének illusztris példája a listaállítás újraszabályozása volt. Orbán az egyéni képviselőjelöltek kiválasztására a - területi alapon választott szervezetek mellett felálló - felülről vezérelt választókerületi rendszeren keresztül szerzett döntő befolyást. A területi listák összeállítására vonatkozó javaslattételi jogot a megyei választmánytól átruháztatta az elnökségre, amely az országos listáról is rendelkezett. A befutott fideszesek így a felmenő rendszer miatt végső soron Orbán kegyelméből nyertek mandátumot, csak volt, aki még meg is dolgozott érte. Ellenben azok a - jellemzően régi - fideszesek, akik a szövetségi politika vagy a társadalmi érdekcsoportok megjelenítésére létrehozott tagozatok vezérkáderei miatt szorultak le a listás befutó helyekről, vagy akik a pártjukkal ellentétben maguk jól teljesítettek, most joggal dühösek.
A választások világosan megmutatták: a szövetség meg a tagozatok csak egyetlen nagy tervet váltottak valóra - Orbán hatalmának a maximalizálását. A vidéket a Gazdaszövetség meg a kisgazdamaradvány sem tudta megnyerni a Fidesz javára, ahogy például a nőtagozat élén álló Pelczné Gáll Ildikó vezette megyei lista is nagyot bukott Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Orbán hatalommegtartásának és -kiteljesítésének egyetlen eszköze sem tudott megfelelően integrálódni a szövetségbe: a polgári körök csak plakátragasztóknak és tömegnek kellettek a rendezvényekre, a tagozatokról pedig egyetlen megkérdezett fideszes sem tudta megmondani, hogy mit tettek le az asztalra. Az újsütetű képviselők mindössze hat egyéni körzetet hoztak a 69-ből, negyvenen pedig csak annak köszönhették a bejutásukat, hogy előkelő helyen szerepeltek a listán. Amikor Orbán Viktor a múlt hétfőn a NapKeltében a választási vereséggel kapcsolatban arról beszélt, hogy egy: mindenért egy személyben vállalja a felelősséget, kettő: még azon szavakért is, melyeket nem ő mondott - tulajdonképpen a kijelentés abszurditása ellenére is joggal fogalmazott úgy, ahogy. A politikai stratégiát Orbán találta ki és fogadtatta el, és még akik a kampányt tervezték, vagy hülyeségeket beszéltek a finisben, azok is az ő köpönyegéből bújtak elő. A felelősség kérdését persze csak annyiban gondolta komolyan, hogy az önkritika látszata ki legyen pipálva. "Ez már a múlt, és a jövő felé kell tekinteni" - mondta a választás után négy nappal a frakció csütörtöki munka-értekezletén, ahol bárki elsírhatta, mi nyomja a szívét, de Orbánon kívül név szerint senkit sem kritizálhattak.
Ha valahol megfogalmazódik a számonkérés igénye, az valószínűleg nem a frakció lesz, melyben sokan személyesen is Orbánnak köszönhetik, hogy bekerültek az országos politikába. Áder János frakcióvezető a hírek szerint épp a leendő képviselőcsoport összetétele miatt nem vállalta annak irányítását. Vannak, akik azt mondják, hogy a sok zöldfülű politikus miatt; ám a valószínűbb ok az, hogy valamennyi Orbán embere. A posztra legnagyobb eséllyel Pokorni Zoltán pályázik, bár információink szerint senki sem vágyik túlzottan Orbán mögött a második embernek lenni. A pártelnök a testre szabott frakcióelnöki tisztséget tölti majd be, ami az egyébként korlátozott megszólalási lehetőség mellett főként azt jelzi, hogy kinél lesz a kasszakulcs. (A házszabály, a képviselők jogállásáról, valamint a képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény nemcsak a képviselőknek, hanem a frakcióknak járó juttatásokat is szabályozza.)
Bár palotaforradalomról a frakción kívül sincs szó, a jobboldali sajtó, az értelmiségi holdudvar és - jobbára a színfalak mögött - vezető fideszes politikusok is bírálták Orbán Viktort a választási vereség miatt. Az ismertebb politikusok közül
nyíltan egyedül
Illés Zoltán, a Fidesz volt alelnöke, környezetpolitikus vállalta véleményét. Kósa Lajos, aki már az első forduló másnapján zárt ajtók mögött támadta a Fidesz MDF-fel szembeni politikáját, szerdán a NapKeltében szólt arról, hogy ha a Fidesz nyerni akar, akkor 2010-ben valószínűleg nem Orbán lesz a kormányfőjelöltje. Pénteken a Hír TV-n, Csermely Péter és Bayer Zsolt vendégeként Stumpf István volt kancelláriaminiszter, szombaton a Magyar Nemzetben Tölgyessy Péter mondta el nagy vonalakban megegyező véleményét. Mindketten amellett érveltek, hogy a jobboldali egypártrendszer kiépítésének erőltetése helyett vissza kell térni a széles, szofisztikált szövetségi politizálást igénylő gyűjtőpárt eszményéhez. Tölgyessy tovább ment: szerinte a "személyre szabott hatalmi szerkezet lényegi megváltoztatása", azaz Orbán távozása is szükséges.
A Narancsnak nyilatkozó Illés Zoltán is úgy látja, hogy Orbán Viktornak előbb-utóbb be kell látnia tévedéseit, mert ha a külső körülmények nem változnak és a Fidesz politikája sem, akkor a jobboldal ismét vereséget szenved a következő választásokon. Terézváros egyéni képviselőjelöltje, aki kiesett a parlamentből, úgy véli, nemcsak Orbán, hanem a baloldal is érdekelt a helyzet konzerválásában, mert a koalíció szavazó-táborát is részben az Orbán-fóbia tartja össze. A pártelnököt Illés a politikai példaképhez, Helmut Kohl kancellárhoz hasonlította, aki éveken át "nyírta" maga körül pártbéli ellenfeleit, ám végül a teljes felépítmény a fejére omlott. Illés szerint Orbán is játszva leszerelheti a próbálkozásokat; de ha marad a status quo, előbb-utóbb megbukik, mert a romló imázsú, személyi összetételű és politikai kultúrájú csapat egyre kevésbé lesz képes teljesítményre. Illés szerint vissza kell térni a 2003 előtti állapotokhoz, ami az akkor Orbán Viktor érdekében megváltoztatott alapszabály újbóli módosítását igényli. Újra kell teremteni a területi struktúra és a kerületi csoportok autonómiáját, többes jelölés és valódi titkos szavazás kell a pártlisták összeállításánál és a vezető tisztségviselők (alelnökök) megválasztásánál. Magyarán helyre kell állítani a pártdemokráciát. Ha ez megvan, hiteles, a vidéknek és a fővárosnak is elfogadható programot kell kínálni, amely szakmailag megalapozott, nyitott és a valóságot írja le. Illés nem hiszi, hogy a változás egyik pillanatról a másikra megtörténhet. De sok függ attól, hogy a május 20-i rendkívüli kongresszusra, ahol a teljes elnökség felajánlja lemondását, lesz-e a Fideszen belül megfelelő méretű kritikus tömeg, amely megszüli az új alapszabály-javaslatot, és ha az elkészül, az országos választmány beviszi-e a kongresszus elé. A változás azonban időben elhúzódhat; ez függ az önkormányzati választás eredményétől és attól, hogy mi történik a KDNP-frakció leválása után, továbbá attól, hogy mi várható a jövő évi rendes Fidesz-kongresszuson.
Illéshez hasonlóan szintén egy évre tekintett előre Orbán Viktor a Fidesz hétfői nagygyűlésén. Szerinte ennyi idő kell ahhoz, hogy az emberek többsége igazat adjon azoknak, akik most a Fidesz programjára szavaztak. Orbán a kudarcot azzal magyarázta, hogy nem tudták bizonyítani az ország valós helyzetét, azaz a töpörödést meg a romlást, mégpedig azért nem, mert a pénz győzedelmeskedett az igazság fölött. Így továbbra is arra játszik, mint a választási kampányban és a két forduló között. Vagyis, hogy nagy baj van, amit a kormány elhazudik; megszorító intézkedések jönnek, a reformok miatt érdekek sérülnek - és ez az Illés által is emlegetett külső körülmény újra megerősítheti a Fideszt. A pártelnök szavaiból az is kiderült, hogy nem fogják támogatni a koalíció reformterveit, ami a kétharmados törvények felülvizsgálatára is vonatkozhat. "Nemzeti összefogást ajánlanak majd" - mondta a leendő Gyurcsány-kabinetről, ami Orbán szerint azt jelenti, hogy "együtt fizessük meg a kormányzásuk árát, (...) amire nemet mondunk".
A jelek arra utalnak, hogy Orbán a politikáját ugyanúgy erőből viszi tovább: mozgósít (tagtoborzó körúttal) és "megvéd", ami annyit tesz, hogy változatlanul a választók félelemérzetére apellál (Társadalmi Önvédelmi Testület létre-hozását hirdette meg hétfőn). Orbánnak poli-tikai térképet sem kell cserélnie. Úgy véli, az MDF-et végérvényesen áttolta a baloldalra, viszont hosszas küzdelem után az is eldőlt, hogy a KDNP külön frakciót alakít, amely a "frakciószövetség" nevű szimbiózisban él majd a Fidesszel.
Azt, hogy ez mit jelent, ugyanúgy a következő év döntheti el, mint a Fidesz stratégiájának és Orbán politikájának a tarthatóságát.
A Fidesz és a KDNP közötti választási szövetségről szóló megállapodás az önálló kereszténydemokrata frakció alakításának kérdését nyitva hagyta. Ennek az volt az oka, hogy a felek a Fidesz győzelméből indultak ki, és a házelnöki poszt okkupálásához szükség lett volna a legnagyobb létszámú képviselőcsoportra. A Narancs úgy tudja, Orbán már másfél évvel ezelőtt
megígérte Erdő Péter
bíborosnak, hogy a kereszténydemokratáknak önálló parlamenti képviselete lesz, hiszen attól sokkal inkább elvárható, hogy az egyház tanításait politikájában tételesen megfogalmazza. Orbánra mégis jellemző, hogy a jelöltállítás napján az országos választmányi ülés többek között azért csúszott két órát, mert a Fidesz vezére kormányfőhelyettesének Mikola Istvánt nevezte meg, aki korábban a KDNP-ben politizált, de az újjászervezésében már nem vett részt. A poszt várományosa joggal lehetett volna Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, vagy bármelyik Fidesz-alelnök. De egyrészt Orbán hatalmi technikái közé tartozik, hogy olyan embert emel vezető pozícióba, aki mögött nincs a pártban számottevő erő, másrészt kifelé is jelzett: a Fidesz "keresztényibb" a KDNP-nél. (Amivel persze a szövetségesét fúrta.) Mikola a kampányban erőteljesebb is volt Semjénnél a radikális szavazók megnyerésében (határon túli magyarok állampolgársága, "szingli hordák"); jutalma, hogy táborában ma első számú közellenség.
Orbán a választási vereség után igyekezett tudatosítani, hogy nem szeretné, ha önálló KDNP-frakció alakulna. Noha a bűnbakkeresés a felülről jövő ukáz miatt hivatalosan elmaradt, azért Mikolát Deutsch-Für Tamás szóvivő egyik nyilatkozatában megpróbálta áttolni a KDNP térfelére, amikor egy lapon emlegette vele Semjént, mint akiket azonosíthatóan bíráltak a csütörtöki frakcióértekezleten. A hét elején még úgy volt, hogy az összefogás azt követeli, ne legyen külön KDNP-frakció, noha az ellenzéknek úgy több megszólalási lehetősége és köztestületi helye (alkotmánybíró-jelölő testület, ÁPV Rt. és a Magyar Nemzeti Bank Rt. fb-je, ORTT) lenne, a kérdés anyagi vonzatairól nem is beszélve. (Az Országgyűlés finanszírozza a frakciók működésének tárgyi és személyi feltételeit a telefonköltségtől és irodahasználattól kezdve a frakciószakértők díjazásáig.) A hét második felében már elhangzott: a KDNP-frakció, amely 22 képviselőjével a harmadik legnagyobb képviselőcsoport lehet az Országgyűlésben, később biztosan feláll - ennek időpontját az önkormányzati választások utánra valószínűsítették. Mivel azonban egy frakciónak már a parlament alakuló ülésén léteznie kell, hogy létrejöhessen a párt működését finanszírozó pártalapítvány, jogilag már az első napon megalakul a képviselőcsoport - csak éppen szorosan ("szövetségben") fog együttműködni a Fidesszel, melynek a kereszténydemokraták "hűségesküt tesznek". A hétvégén a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) Harrach Péter vezetésével visszatért a KDNP-be, mint a párt támogatására működő kulturális egyesület. A döntő azonban az, hogy mennyire képes önálló tartalmi politizálásba kezdeni a frakció, hogyan alakul a munkamegosztás a legnagyobb ellenzéki párttal, és talál-e olyan témát, ami markánsan megkülönbözteti a Fidesztől (egyházügyek, abortusz stb.).
Orbán a hétfői nagygyűlésen mindenesetre a KDNP-vel való frakciószövetségre, az előtte felszólaló Pokorni Zoltán alelnök (leendő frakcióvezető) pedig az egységes jobboldalra utalt, amely azonban nem egyforma, mert "meg kell őriznie kinek-kinek az arcát".
