Interjú

„Nagy szemfényvesztés”

Holoda Attila volt energiaügyi helyettes államtitkár Paksról, érdekkörökről és a rezsicsökkentésről

  • Magyar Krisztián
  • 2017.06.24 07:00

Belpol

A paksi bővítés után nőni fog a villamos energia ára, és általában is drágulnak az energiahordozók, ami a hazai piaci verseny kiiktatásának a következménye. A NER oligarchiái megtalálják a számításukat, a propaganda pedig tovább kábítja a lakosságot a rezsiharc fantasztikus eredményeivel.

Magyar Narancs: A nagy államosítási hullám után ismét várható némi átrendeződés a hazai energiapiacon. A Mátrai Erőmű Zrt.-től megválnának a német többségi tulajdonosok – mi ennek az oka? És miért érheti meg egyes kormányközeli köröknek a megvétele?

Holoda Attila: Ezt elsősorban a németek – az RWE Power, illetve az EnBW – tudják, de az energiapiaci tendenciákból lehet következtetni a döntés okaira. Nyilván alaposan megvizsgálták, hogy ott, ahol működnek, mennyire stabil a gazdaság, mennyire tudnak valóban piaci alapokon érvényesülni, és ha ez nem lehetséges, akkor miként lehet kiszállni. A németek általában ragaszkodnak ahhoz, hogy a jogszabályi és gazdasági környezet kiszámítható legyen – nos, ez Magyarország esetében most a legkevésbé sem igaz, és ezt ők is megtapasztalhatták a saját bőrükön. Amikor még a minisztériumban dolgoztam, 2012-ben beköszöntött a nagy multiellenesség, és jött a kérés, hogy vizsgáljunk meg olyan szolgáltatásokat, amelyeket addig – teljesen jogosan – a fogyasztókkal fizettettek meg, de most majd le lehet tolni a multik torkán. Ezután találták ki a közmű­adót, amelyet a víz-, a szennyvíz-, a földgáz-, a hő-, a villamosenergia- vagy a hírközlési vezeték tulajdonosának kell megfizetni. A németeknek nem tetszett a dolog, különösen az nem, hogy nem mindenkit érintett egyformán a teher. Egyeztetni kezdtek erről a kormánnyal, és közölték: rendben, de akkor mindenki egyformán fizessen. Ment az alkudozás, hogy nem akkora lesz az adó mértéke, és hogy egyformán fizet majd mindenki, de éppen az utolsó tárgyalás idején az Országgyűlés megszavazta az akkori nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György javaslatát. Mindez biztosan megingatta a németek hitét a magyar jogrendszerben, a politikusok megbízhatóságában. Aztán jött Paks 2, és minden bizonnyal látták, hogy a bővítés olyan változásokat hozhat a piacon, amelyek után nekik nem éri meg itt lenni. Ha egyáltalán megvalósul a gigaberuházás, lesz 4-5 olyan év, amikor a régi és az új blokkok együtt fognak működni, ami a Mavir (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. – M. K.) előrejelzése szerint azt jelentheti, hogy a magyarországi villamosenergia-termelés több mint 70 százaléka Paksról jön majd – ez az arány most 40 százalék körüli. Azt is látni kell, hogy a paksi erőmű nem túl rugalmas, tehát nem lehet növelni gyorsan a teljesítményét, ezért ha hirtelen energiaszükséglet jelentkezik, a kiegyenlítő energia előállítására olyan erőművek alkalmasak, amelyeket gyorsan be és ki lehet kapcsolni. Nem véletlenül vette meg a francia tulajdonostól a kormányközeli üzletemberekhez is köthető MET a Dunamenti Erőmű Zrt.-t, amely ilyenre megfelelő. Viszont hiába a mátrai az ország második legnagyobb erőműve, kiegyenlítő energia előállítására nemigen képes, tehát csak akkor éri meg azt üzemeltetni, ha van garancia arra, hogy megfelelő ideig és áron, kiszámítható körülmények között tudják értékesíteni az ott előállított villamos energiát. A MET-nek minden bizonnyal van olyan állami szerződése, amely garantálja a Dunamenti Erőmű Zrt. hosszabb távú nyereséges működtetését, a németeknek talán nincs ilyen, így a kivonulás mellett döntöttek.

MN: Pedig évről évre jelentős a nyereségük.

HA: Most igen, hiszen a hazai áramtermelésben 40 százalék körül áll a paksi atomerőmű, és húsz-egynéhány százalékot hozhat a mátrai erőmű. Vannak a kisebb erőművek, azok összesen olyan 10 százalékot adhatnak, az ezek feletti rész pedig olcsó importból jön.

MN: Külföldről olcsóbban tudunk venni áramot, mint amennyiért itthon előállítják?

HA: Persze, azért veszik. Ez is nagy ellentmondás: a magyar kormány azt mondja, hogy az energiapiacon is erősíteni kell az állam szerepét, de közben külföldről hozzuk az olcsóbb áramot. Hiszen a rezsicsökkentést valahogy finanszírozni kell! De ha Paks 2 megépül, akkor az lesz a lényeg, hogy az ott drágábban termelt energiát értékesítsék, vagyis mindez hatással lehet majd az energiaárakra. De hát örülhetünk, hogy nem függünk senkitől, főleg nem az olcsóbb külföldi áramtól.

MN: Mészáros Lőrincnek vagy a Garancsi Istvánhoz is köthető MET-nek – ők is tettek vételi ajánlatot – miért éri meg megvásárolni a mátrai erőművet?

HA: Igen, itt jön az a kérdés, hogy Paks 2 után versenyképes-e a magyar piac vagy nem az – hát, attól függ, kinek. Mészáros Lőrincnek és társainak egészen versenyképes piaca lehet majd, nyilván nem véletlenül vágnának bele ebbe a bizniszbe is. Ma Magyarországon úgy lehet ilyen lassú megtérülést produkáló energetikai befektetésbe kezdeni, ha a befektető már tudja, vagy legalább sejti, hogy számíthat egy hosszabb távú szerződésre, amit egy esetleges kormányváltás után sem lehet könnyen felbontani.

Holoda Attila

Holoda Attila

Fotó: Németh Dániel

MN: Jelen esetben mi lehet a felállás?

HA: Hangsúlyozom: ezek csak az én feltételezéseim. De talán az lehet, hogy Paks 2 mellett lesz egy állandó szelet a mátrai erőműnek és a MET által üzemeltetett Dunamenti Erőműnek. Utóbbi a tulajdonosváltásig annyira rossz helyzetben volt, hogy le is állította a turbináit, a környékbeli fűtési kötelezettségeit inkább kazánokkal biztosította. Egyszerűen nem érte meg bekapcsolni a turbinákat – aztán egyszer csak a MET-nek már megéri. Valami ilyesmire lehet számítani a mátrai erőműnél is, amely most közel sem működik teljes kihasználtsággal. Egyébként teljesen érthető, hogy a szabadpiaci szereplők számára nem vonzó piac az, ahol egy idő után már csak azon múlnak a szerződések, hogy ki milyen kapcsolatban van a miniszterelnökkel.

MN: Mennyit érhet a németek tulajdonrésze a mátrai erőműben?

HA: Nehéz meghatározni. A hazai kereskedelmi gáztárolók 300 milliárd forintos megvásárlási áránál biztosan nem lehet több – szerintem 180 és 200 milliárd között mozoghat, de ez tényleg csak tipp. Az ehhez szükséges hitelt meg is kaphatja a leendő vevő, aki majd bemegy az adott pénzintézetbe és bemutatja, milyen szerződéseket köt a Magyar Villamos Műveken keresztül az állammal. A bank pedig oszt és szoroz, és a garanciákat látva nyilván meg is adja a kért hitelt.

MN: Tehát ha jól értem, Paks 2 elkészültével arra lehet számítani, hogy emelkedik a villamos energia ára?

HA: Paks 1 most olcsón termel áramot, és jön Paks 2, amely jó drágán fog, hiszen ott lesz egy hatalmas adag visszafizetési kötelezettségünk az oroszok felé. De Mari néni és Pista bácsi eddig is elhitte, hogy jól járnak a rezsicsökkentéssel, hát majd Németh Szilárd megint kiáll, és elmondja, hogy ugyan emelkedtek az árak, de valójában nem is, mert ez a miénk, ettől stabilabbak vagyunk, és megvédtük magunkat a gonosz Brüsszeltől. Ezt rengetegen elhiszik majd, miközben az egész egy nagy szemfényvesztés.

MN: Lesz olyan eleme a paksi beruházásnak, ami előnyére válhatna a magyar embereknek?

HA: Inkább úgy fogalmaznék, hogy lehetne. Minden ilyen hatalmas beruházás hozhat magával fejlődést: új technológiákat, ezekhez új követelményeket ismerhetnek meg a hazai beszállító cégek, s ezzel nőhet a kis- és középvállalati szektor versenyképessége is. Még ha tudjuk is, hogy Paks 2 nem lesz megtérülő beruházás, lehetne jó hozadéka is, ahogy egy stadionépítésnek is – de csak akkor, ha jól csinálják. Csakhogy megint olyanok keveredhetnek oda, akik például a „csodás” stadionokat rosszul csinálták meg. Paks 2-nél az a veszély fenyeget, hogy a magyar vállalkozásoknál lecsapódó pénzek jelentős része elfolyik majd a feketegazdaságban. Talán nem a legjobb példa, de Mészáros Lőrinc a gyorsan jött pénzéből, a sok-sok milliárd kifizetett osztalékból nem teremt új gyárakat, nem kísérletezik új technológiákkal, nem termelődik új tudás, nincsenek új fejlesztések – focicsapat van belőle és luxusvilla Horvátországban. Ha ez a réteg itthon fejlesztésekre fordítaná a pénzt, nem biztos, hogy ilyen rossz lenne a megítélésük. Nem akarom mosdatni Simicska Lajosékat, de ők legalább normálisan megcsinálták a sok-sok nagyberuházást, amelyekhez a politikai kapcsolataik révén hozzájutottak. A mostaniak viszont eljutottak a kontárkodás fázisába: nem minden esetben végeznek jó munkát, de mindezt hatalmas felárral teszik. Azt a fránya felcsúti stadiont sem tudták rendesen összerakni, ami a koronagyémántja a miniszterelnöknek.

MN: Mit tudnának hasznosítani a paksi nagyberuházásból a magyar cégek?

HA: Az aktív vízhűtéses módszerben a magyar atomenergia-mérnökök nem rosszak. A mostani erőmű biztonsági rendszerében a hazai szakemberek olyan fejlesztéseket hajtottak végre, amelyek miatt a paksi létesítmény a világ három legbiztonságosabb atomerőműve között van. E fejlesztéseket később az oroszok is hasznosították más munkáiknál. Magyarországon ez a mérnöki tudás megvan, de a beszállítói ipar már nem áll ennyire jól, annak ellenére sem, hogy a magyar kormány azt hangoztatja, a Paks 2-beruházásban 40 százalékos lesz a hazai cégek beszállítói szerepe. A közelmúltban egy konferencián ezt hangsúlyozta Aszódi Attila is (a paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős kormánybiztos – M. K.), meg azt, hogy a magyaroknak döntő szavuk van ebben a kérdésben. Utána kiállt a Rosz­atomhoz tartozó atomenergiai cégcsoport képviseletében Valerij Zorja és közölte: a beszerzési szabályzatuk nem teszi lehetővé, hogy bárkinek mindenféle előnyöket nyújtsanak csak azért, mert az valahonnan jött, nekik az számít, hogy az adott vállalkozás rendelkezzen a biztonságos atomerőmű-építéshez szükséges minősítésekkel, és kell valami együttműködési megállapodásnak is lennie az oroszokkal. Ezután megemlítette, hogy rendben van a 40 százalékos magyar beszállítói arány, de Magyarországon jelenleg csak néhány olyan kisebb cég van, amellyel van megállapodásuk. Majd elkezdte dicsérni a cseheket, hogy bezzeg velük vannak jó együttműködéseik. Erre néhány nap múlva kiderült, hogy Mészáros Lőrinc többségi tulajdont szerzett a Královopolská Ria magyarországi leányvállalatában. A cseh anyacég, a KPERIA jelentős munkákat kapott a szlovákiai mohi atomerőmű építésénél, és a végül el nem készült osztrák erőműnél is, és már egy ideje kereste a helyét a magyar energiaiparban – hát most Mészáros mellett megtalálta. A felcsúti polgármester tulajdonképpen bevásárolta magát abba a tudásba, amellyel a csehek rendelkeznek: van együttműködési megállapodásuk az oroszokkal, megvan a minősítésük, van sok megfelelő referenciájuk, tervezői és kivitelezői szaktudásuk. A 40 százalék úgy is összejöhet, hogy a mostani cseh vonal mellett magyar oligarchák bevásárolják magukat olyan orosz cégekbe, amelyeknek van beszállítói tapasztalatuk, megfelelő referenciáik és minősítésük – majd létrehoznak nálunk kisebb vállalatokat. De ezekben a cégekben külföldi kivitelezők dolgoznak majd külföldi tudással és referenciákkal, a hazai szakembergárda ebből nem sokat profitál, nem beszélve az iparról.

MN: Említette a rezsicsökkentést, ahol a villamos energia mellett a másik fontos a tétel a gáz. Több helyen felmerült, hogy a gáz világpiaci ára jóval alacsonyabb az állam rögzítette dí­jaknál, miközben a kormány azt mondja, ők védik meg a magyar embereket a magas rezsitől.

HA: Manapság már korántsem jelent akkora fenyegetettséget a gázellátás, mint ahogy azt a kormány próbálja előadni. Persze, volt egy időszak, amikor az orosz ellátási lehetőségektől erősebben függtünk, ez a lehetőség nem is volt kiváltható más helyről érkező gázzal, de ennek már rég vége. Közben születtek más csővezetéki kapcsolatok is, amelyekbe, ha baj lenne, életet lehetne lehelni; bővítették az osztrák–magyar HAG-vezeték kapacitását is, és a nemzetközi piacon jelentősen esett a gáz beszerzési ára. Ez hatással volt a magyar–orosz gázszerződésre is, amely 2015-ben lejárt, és megújítás helyett úgy módosította a két fél, hogy a korábban le nem hívott mennyiséget kapjuk most, legalább 2020-ig. Az oroszok rugalmassága annak is köszönhető, hogy rájöttek, ha nem engednek, hátrébb szorulnak az európai gázpiacon. Nekik nem érdekük, hogy összerúgják a port az európaiakkal. Az már külön érdekesség, hogy az oroszok a magyar szerződés módosítása után otthon bejelentették, hogy az árban is lejjebb mentek egész Európában, így nálunk is.

MN: Az árcsökkenés mértékéről a magyar kormány nem szívesen beszél.

HA: Amikor rákérdeztek, hogy mennyiért vesszük az új megállapodás után a gázt, az Energiahivatal azt mondta, nem tudja. Majd az MVM Partner közölte, ez üzleti titok, miközben a gáztörvény előírja, hogy az Energiahivatalnak be kell mutatni a szerződés részleteit. Ez az egész egy szemfényvesztés, nyilván az Energiahivatalnál is tudják, mennyivel kevesebbért jön a gáz, de magasabb körökből jöhetett az ukáz, nehogy kiderüljön, hogy jóval olcsóbban érkezik Oroszországból a gáz. Hiszen akkor a láthatatlan ellenségtől sem lehetne megvédeni a szerencsétlen magyarokat, akik a rezsicsökkentéssel lettek elkábítva. Mindenki tudta, hogy a gázpiaci tendenciák miatt is lehetett árcsökkenés, de az emberek számláin ez nem mutatkozik meg máig sem. Hol­ott az árak már jóval a 20 százalékos rezsicsökkentés szintje alatt vannak: 2013 óta körülbelül 50 százalékkal esett a gáz piaci ára. Külön érdekesség, hogy a rezsicsökkentésből kimaradtak a kis- és középvállalkozások, a cégtulajdonosok pedig kiakadtak emiatt – ma már örülhetnek, hiszen a szabadpiacon sokkal olcsóbban jutnak gázhoz, mint a lakosság.

MN: Mivel tudja ezt magyarázni a kormány?

HA: Hitelt érdemlően semmivel, de nyilván itt is megy a kábítás. Hasonlót a 70-es években is eljátszottak, csak akkor a rendszert KGST-nek hívták: akkor azt mondták, hogy zsinóráron adják az olajat, így nem lesz gond, ha máshol nő az ára. Itt most a kormány azt mondja, hogy mindenkit megvédenek, nem kell félni, nem lesz gázáremelés. Hát így nem nehéz, hogy közben máshol hatalmasat csökkentek az árak. Ráadásul a rendelkezésre állási díjat is az embereknek kell kifizetni, ami pedig magasabb, mint amikor a „gaz” multik voltak a vezetékek fenntartói. A rezsicsökkentés után az is kiderült, hogy állami tulajdonban mégse olyan könnyű ezt a rendszert fenntartani, több pénz kell rá, amit persze az emberekre vertek rá.

MN: Akkor van pénz a következő körös rezsicsökkentésre is.

HA: Igen, de az MVM Partnernél és a Főgáznál keletkezett nyereségeket az évek során akkor sem az adófizetőkre költötték. Nem mondták azt, hogy lám, itt van egy rakás pénz, hát fizessenek kevesebbet az emberek. Az állam elvont egy csomó pénzt osztalékként, de jutott egyebek közt a CÖF-nek meg a kormánypropaganda finanszírozására is, és tartalékolhattak a választások előtti akciókra. Így ismét el lehet sütni a csodafegyvert, a rezsicsökkentést, amit aztán az összes nem létező ellenségtől meg kell majd védeni.

MN: A kormány a saját maga által összeállított energiastratégiával is trükközik, legalábbis azzal a résszel, amelyben vállalta, hogy 2020-ig a megújuló energia a hazai felhasználásban eléri a 14,65 százalékos részarányt.

HA: Igen, olyannyira, hogy már most elérték a 14,65 százalékot, sőt, már túl is teljesítették. De van ezzel egy kis probléma. Úgy sikerült teljesíteni a számokat, hogy közben kitalálták, szerintük az úgynevezett lakossági biomassza-felhasználás is beleszámolható a megújuló energiatermelésbe. Az új statisztikai kimutatásba ezért belevették a lakosságnál keletkezett, szerintük „biomassza” energiát is, tehát azt, amikor a szerencsétlen fogyasztó, aki már rég kimaradt a rezsicsökkentésből vagy már elzárták nála nem fizetés miatt a közüzemi szolgáltatást, már csak faaprítékkal vagy azokkal az éghető hulladékokkal tud fűteni, amit éppen az árok szélén talál. A kormányzat értelmezésében a biomassza nem más, mint – egyebek közt – az apróra vágott fa vagy a kevésbé apróra vágott, de a kályhákban eltüzelt fa. Ez aztán minden, csak nem megújuló és tiszta energia: nézzük csak meg egy téli napon a kéményeket.

Néhány hónapig bírta

Holoda Attila 1989-ben a moszkvai Gubkin olaj- és gázipari egyetemen szerzett bányamérnöki, 2000-ben a budapesti Közgázon MBA-diplomát. 2012-ig a Mol különböző közép- és felső vezetői beosztásaiban dolgozott. 2009–2012 között a Magyar Bányászati Szövetség elnöke volt, 2012 augusztusában lett a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkára, de már ugyanabban az évben le is mondott. Azért is döntött a távozás mellett, mert „lobbiszínezetű” megbízásokat kapott, és olyan szabályok megalkotásában kellett volna részt vennie, amelyek mögött egy bizonyos érdekcsoportot sejtett; de ellenezte az E.ON gázcégeinek állami megvásárlását is. Jelenleg egy energetikai cég ügyvezetője és Hajdúszoboszló alpolgármestere.

Neked ajánljuk