A Fidesz roma celebjei

Nekik húzzák

Belpol

Előbb csak a slágereiket énekelte a NER-elit, mostanra a párt holdudvarának is meghatározó arcai lettek azok a celebek, akik hangsúlyosan a roma közönséghez szólnak. Mondanivaló ugyan nincs sok, de úgy ­tűnik, működik.

A Fidesz legelkötelezettebb szavazóbázisát hosszú évek óta a kistelepülések választói adják, aligha véletlenül: a párt a Magyar Falu Programmal kezdve egészen a közmunkáig tudatosan arra törekszik, hogy ezeken a helyeken még kihívója se akadjon. Azt sem túlzás állítani, hogy annál biztosabb a Fidesz győzelme, minél szegényebb egy település: a 392 fős Csenyétén már 2018-ban sima kétharmados Fidesz-győzelem született (a maradék szavazatot a Magyarországi Cigánypárt söpörte be), 2022-ben ugyanitt az ellenzéki összefogás összesen egyetlen voksot tudott begyűjteni. Két borsodi településen, Bódvalenkén és Gadnán pedig mindenki a kormánypártok listájára szavazott, és a sor hosszan folytatható.

A 21 Kutatóközpont anyaga 2020-ban arra jutott, hogy e településtípusnál valójában nem a médiafölény, hanem a közmunka miatt lett szinte egyeduralkodó a Fidesz. A párt 2014 és 2018 között is többnyire olyan településeken tudta növelni a támogatottságát, ahol sok volt a közmunkás, továbbá ahol fideszes a polgármester, ezeken a helyeken a közmunkások számának emelkedése sokkal erősebb hatást gyakorolt a kormánypárti szavazatszámok növekedésére mint ott, ahol ellenzéki vagy független polgármester dolgozik. A már-már szegregátumnak számító települések pedig nemcsak abban hasonlítanak egymásra, hogy nagyon fideszesek, hanem abban is, hogy lakói között magas a romák aránya. A Debreceni Egyetem 2018-as kutatása szerint harminc év alatt megduplázódott a Magyarországon élő cigány népesség, s így 3,7 százalékról 8,8 százalékra nőtt a – csökkenő – teljes népességen belüli aránya; a falvakban pedig még magasabb, 11,5 százalék ez a mutató. A konkrét arányok persze változók attól függően, hogy vasi mintafaluról, vagy borsodi zsákfaluról van-e szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.