Pártot alapít a legszélsőjobb

Nekik puha a Jobbik

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017.06.25 12:05

Belpol

Neonácik és újnyilasok tűnnek fel egy vállaltan szélsőjobboldali új politikai alakulat körül. Ha az összefogás tényleg megvalósul, az fájni fog Vonáéknak.

„A Jobbik nem szélsőjobboldali párt már. Mi viszont a szélsőjobboldalon kívánunk tevékenykedni” – szögezi le Tyirityán Zsolt, amikor az új mozgalom Jobbikhoz való viszonyáról kérdezem. A Betyársereg vezetőjének véleményével összecseng a partne­reié is, amiből az is következik, hogy bár korábban a Jobbik így vagy úgy, de ellátta a nem szalonképes szélsőjobboldali szubkultúra képviseletét, ez az időszak, úgy tűnik, ma már a múlté.

Július 8-án, a pozsonyi csata évfordulójára időzítve ugyanis új szélsőjobbos politikai csoport bont zászlót Vecsésen. A három szövetségre lépő alakulat az Identitesz, a Betyársereg és az Orosz Mihály Zoltán vezette Érpataki Hálózat lesz. A mozgalom három különböző réteg egyesítésének a kísérlete: az Identitesz az egyetemistákat, a városi fiatalokat, a Betyársereg a paramilitáris vonulások és erődemonstrációk kedvelőit „szólíthatja meg”, míg az érpataki polgármester a vidéki önkormányzatok alternatíváját kínálhatja sokat kritizált modelljével. E koncepcióban tehát fölfedezhető a gárdistákra építő, főleg vidéken akciózó és gyökeret eresztő, de a pártvezetés szintjén az egyetemekről sarjadó korai Jobbik struktúrája is.

 

Nyilas múlt

Jelentős különbség ugyanakkor, hogy ezúttal olyanok tartanak a politika felé, akik még a középre húzó, néppártosodás előtti Jobbiknak is vállalhatatlanok voltak. László Balázs, az Identitesz vezetője – aki politológiából BA-hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen – néhány éve a Pax Hungarica nevű szálasista, nyilas szervezetben kezdte egyenruhásként, de területi vezető is volt a Magyar Nemzeti Arcvonalból (MNA) kivált szervezetben. László a nyilas időszakot firtató kérdésünkre azt mondja: „Nem fogunk energiát fordítani arra, hogy mint egy kijelölt történettudományi intézet magyarázkodjak politikai szempontból lényegtelen, és csak a megszokott lejáratások érdekében feltett kérdésekre, pláne a baloldalnak. A politikai opportunizmus messze áll a lényemtől, így itt le is szögezem, hogy bárki szeretne hasonló kérdéseket feltenni a jövőben, bennem nem talál vitapartnerre. Engem a jelen és a jövő érdekel, aki pedig vissza akar minket húzni az elmúlt évtizedek unalmas közbeszédének medreibe, rideg közönyre talál bennünk.” (A debreceni Identitesz-vezető korábban Szálasi- és Hitler-idézeteket osztott meg a Facebookon az Átlátszó cikke szerint.)

A jelenleg pár tucatnyi egyetemistából álló Identitesz a francia identitárius mozgalmakra nyúl vissza, amelyek szerint az európai identitás összezavarodott. Ez a káosz a multikulturalizmus, a bevándorlás, valamint a ’68-as kulturális forradalom hatásának a következménye – ezért is kritizálják e jelenségeket hevesen. Az Identitesz (amely a franciákkal ellentétben hangsúlyozza a tradíció és vallásosság fontosságát) például emlékezeteset alakított, amikor az ELTE büféjében skandálta a „szodómia” szót két, egymásnak csókot adó nő láttán. „Valaminek születünk, valamik vagyunk, valami alkotja a lényegünket, nincs olyan, hogy megválasztom, hogy nő leszek, hogy harmadik nemem lesz!” – nyilatkoztatta ki emelt hangú, hadonászós stílusában László az N1Tv-ben, amikor az „egyén természetes biológiai determinizmusának” kötelező érvényűségéről szónokolt, miközben mélységesen elítélte a gendertudományt. Ahogyan azokat a fiatalokat is, akik gazdasági szempontok miatt hagyják el Magyarországot, mert szerinte a megélhetés pusztán materiális, azaz alsóbbrendű szempont. Az Identitesz vallja, hogy a nemzettudat „legyen mérvadó az egyén számára. Hogy a nemzettudat legyen az egyén lelki minőségében az első számú prioritás”. László az Echo Tv-ben néhány hónapja arról beszélt, hogy az európai „immunrendszert” gyöngítik az olyan ’68-as gondolatok, mint az egalitarizmus és az individualizmus, ezek miatt nincs rend a mai fiatalok fejében – nyilván őket leszámítva.

Bár nem tüntetik föl, az Identitesz központi irodája egy Teréz körút 24. szám alatti, második emeleti lakásban található. Ezt a helyiséget a putyinista, a brit keményvonalas szélsőjobboldalt szervező háttéremberhez, Jim Dowsonhoz köthető „templomos lovagrendtől” kapták használatra, állítólag szívességből. Dowson fáradhatatlanul járja a kelet-középeurópai országokat, és keresi szélsőjobboldali és paramilitáris szereplők társaságát. Az Identitesz Dowsonékkal szervezte a márciusi nemzetközi Soros-ellenes konferenciát, de Lászlóék baráti látogatást tettek tavaly Toroczkai Lászlónál, és részt vettek a Jobbik által közpénzzel bőségesen dotált Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) eseményén is. A konkrét célokat és lépéseket firtató kérdéseinkre László úgy reagált: ezekre csak július 8-a után lehetséges válaszolni, de azt azért elmondta, hogy „megannyi volt jobbikos részéről érkezik megkeresés az épülő jobboldali mozgalom irányába”.

 

Vállaltan náci

A másik résztvevő, a 2008-ban alakult Betyársereg önmagát sport- és patrióta közösségnek határozza meg, ám a Toroczkai László és Tyirityán Zsolt alapította szervezet ennél jóval több – a Magyar Idők titkosszolgálati jelentések alapján például az MNA utáni második legveszélyesebb paramilitáris csoportnak nevezte őket. Tyirityán korábban többször nyilatkozta, hogy magát „nácinak” tekinti, leszögezve, hogy az emberi „fajok” között hierarchiát lát, a „cigányokat az árja magyaroknál” például értéktelenebbnek tartja. A magyarnarancs.hu elsőként számolt be arról, hogy bárki kihívhatja a Betyársereget, ha például roma szomszédjával van gondja; ők maszkot húzva megjelennek, de egy kisebb falut akár teljesen megszállnak.

Tyirityán a Győrkös István-féle Magyar Nemzeti Arcvonalban indult, de mélységi felderítőként szolgált a honvédségben is, majd rasszista indíttatásból elkövetett testi sértés miatt börtönbe került, ahonnan 2006-ban szabadult. A hierarchiába szerveződő klánokból álló Betyársereg társadalmi veszélyessége főképpen abban áll, hogy legalább 200 olyan kiképzett, folyamatosan edzésben lévő, kigyúrt korábbi zsoldosról, rendőrről vagy akár titkosszolgálati tisztről van szó, akik gyorsan kivezényelhetők valahová. (Tyirityán szerint a hazai nemzetbiztonság folyamatosan figyeli őket, ő rendőr és TEK-es „téglát” is feltételez a seregben.) Devecserben a Betyársereg a jelenlegi Jobbik-alelnök, Toroczkai László vezette HVIM-mel és a Magyar Önvédelmi Mozgalommal 2012-ben vonult, és a felvételek tanúsága szerint nem kellett volna sok hozzá, hogy romák elleni lincselésbe torkolljon a neonáci akció. Tyirityán azt mondta: „Láthattuk, hogy milyen gyűlöletet, utálatot váltott ki tisztességes magyar emberekből egy cigánynak a megjelenése, és ez, gondolom, nem a véletlen, egyértelműen nem, mert ez a fajta úgy van kódolva genetikailag, hogy benne van a bűnözés.”

A Jobbikhoz korábban lojális volt a sereg, Vona Gábor pártelnök két éve azt mondta: fontos, hogy bár a Jobbik és a Betyársereg „között nincs formális kötődés, ez nem akadályozza meg azt, hogy a tagok között létezzen informális vagy akár baráti kapcsolat, hiszen a nemzeti oldal – sajnos – nem olyan nagy család. (…) Nekem is vannak betyár barátaim, és azt is vállalom, hogy Zsolttal (Tyirityánnal – N. G. M.), a vezetőtökkel is jóban vagyok”. Noha 2014-ben a Betyársereg a Jobbikra való szavazásra buzdított, mára jócskán eltávolodtak egymástól. Tyirityán azt mondta a Narancsnak, az év elején azért alakult meg a sereg politikai szárnya, mert „úgy éreztük, senki nem képvisel minket, ezért kellett lépnünk. A véleményünket így jobban tudjuk képviselni a nyilvánosságban”. A vezető hangsúlyozta: a Betyársereg, amely „egy több száz fős patrióta sportközösség” ettől függetlenül működik, és nincs konfliktus a Jobbikkal, viszont igaz, hogy „Vona többször nem azonosult azzal, amit képviseltünk”. (Érdekes, az említett Dowson épp azon a rendezvényen adományozott rendőrségi mellényt a tagoknak, amikor Tyirityánék létrehozták politikai szárnyukat.)

 

Kell a párt

A mozgalom harmadik tagja az Érpataki Hálózat. Orosz Mihály Zoltán, az érpataki modell kiötlője azzal hívta fel magára a figyelmet évekkel ezelőtt, hogy az önkormányzat feltételekhez kötötte a segélyek kifizetését, a helyi közösséget pedig „rombolókra” és „építőkre” osztotta. A romákról úgy nyilatkozott, „van egy szűk bűnözőréteg, egy szűk együttműködő, beilleszkedni vágyó réteg, egy szűk megélhetési szaporodásból élő réteg. A többség pedig ingadozik”. Az érpataki modellt a Jobbik sokáig szimpátiával kezelte, ám ettől az évtől Vona Gábor ezt már nem vállalja. Ez mélyen érintette a polgármestert, aki azt mondja a Narancsnak, hogy azért érezték szükségét az új politikai formáció létrehozásának, mert „ma nincsen következetes, érték­elvű jobboldali, se szélsőjobboldali párt Magyarországon. Akik vannak, azok valójában csak áljobboldaliak és kiszámíthatatlanok, mert csak a pillanatnyi érdekeik szerint politizálnak”. Orosz ilyen pártnak tartja a Fidesz mellett a Jobbikot is. Két példát is említ, hogy miért. Vona Gáborék „egy ideig ugyan kacérkodtak az érpataki modellel, de amikor úgy látták, hogy a cukikampányban emiatt csökkenhet a népszerűségük, elfordultak tőle. A Jobbikban ma már félnek a balliberális mé­dia­terroristáktól, régebben ez nem volt így. De itt a perkátai Horthy-szobor esete, amikor a nemzetmentő, hiteles jobboldali értékeket és ősi rendet képviselő Horthy Miklóst egyik párt sem merte felvállalni. Ezért sem hiteles a Jobbik”. (A Fejér megyei Perkátán korábban a fideszes vezetés is támogatta a kormányzó közterületi szobrát, de a növekvő tiltakozás miatt kihátráltak az ügy mögül. Az emlékművet végül egy másik településen állították fel magánterületen, az avatáskor szerepet vállaltak cikkünk szereplői is – N. G. M.)

Orosz úgy véli, ha tartós és hiteles érdekképviseletet szeretnének, akkor a mozgalomból előbb-utóbb pártot kell létrehozni (az Identitesz is kész a pártalapításra), Orosz el is indulna egyéniben a parlamenti választáson a nyírbátori körzetben. Volt jobbikosok már keresték telefonon, de szerinte csak úgy csatlakozhat valaki, ha bebizonyítja, nemcsak egyéni karrierje vezérli, hanem „a valódi nemzetmentés tiszta szándéka vezérli”. (A közelmúltban a Jobbiknak számos alapszervezete feloszlott vagy szembehelyezkedett a párttal: a pomázi, a nyírturai, a vámosmikolai, de a pócsmegyeri is – N. G. M.) „A mozgalmat komoly tudású, szilárd jellemű és rátermett férfiaknak kell vezetni.” Ebben a vonatkozásban az Identitesz egyelőre ifjúsági tagozat lehet csak, Orosz szerint „a fiatalok nagyon jó energiákat hozhatnak, de sokat kell még tanulniuk, és sok élettapasztalatot kell gyűjteniük, hogy érett személyiséggé váljanak, addig pedig a tapasztaltaknak kell alárendelni magukat”.

 

A Jobbik szerint

A magyar szélsőjobboldal az elmúlt tíz évben a Jobbiktól egészen az újnyilas alakulatokig (Pax Hungarica, MNA) húzódott, és bár a két véglet nem érintkezett közvetlenül, mellékelt ábránkon jól látható, milyen szoros kapcsolati háló létezik a magyar szélsőjobboldal egyes szereplői közt. Jó példa erre, hogy milyen fontos esemény a szereplők számára a Becsület napja (ebből az elsőt az MNA rendezte, majd a Vér és Becsület volt a szervező) és a Kitörés-túra, amelyeken paramilitáris szervezetek (Betyársereg, Pax Hungarica) és tiltott önkényuralmi jelképek tűntek fel. A szélsőjobbos világ jellegét mutatja, hogy a Kitörés-túra szervezője, a Becsület-nap egyik résztvevője rendre az a HVIM, amely évek óta a Jobbik pártalapítványának egyik kiemelt kedvezményezettje (erről lásd keretes írásunkat). Mindez mutatja a szcéna adottságát: a Jobbikhoz fűződő közvetlen vagy közvetett kapcsolatok magas számát, valamint azt, hogy a szubkultúra legnagyobb finanszírozója éppen a Jobbik volt az elmúlt évtizedben, ez pedig óhatatlanul függő, lekötelezetti helyzeteket állított elő – ezért is érdekes fejlemény, hogy a Jobbikkal való szélsőjobbos szembeszegülés ebből a közegből indul. (Igaz, nem ez az első kísérlet a szélsőjobboldalon: ilyenek voltak a Magyar Hajnal és a Magyar Főnix Mozgalom is, ám ezek mind elhaltak, jelezve, hogy eddig e terepen a Jobbikon túl nem volt élet.) Az új mozgalom hírére reagálva a Jobbikból ezt írták a Narancsnak: a „Jobbik nem más pártokkal, hanem a kormányváltással foglalkozik, azzal, hogy hogyan lehet újra élhető, igazságos, biztonságos és szabad Magyarországot teremteni. Mindazonáltal sok sikert kívánunk nekik.” Ha az új alakulat valóban sikeres lesz, az könnyen korábbi jobbikos szavazatokkal valósulhat meg, jóllehet a Jobbik eddig egyszer sem szenvedett népszerűségvesztést radikálisai (Novák Előd, Zagyva György Gyula, Gaudi-Nagy Tamás) kiűzésével. Most annyiban más a helyzet, hogy egy politikai tér elfoglalásának, újraosztásának a kísérlete zajlik (már ha tényleg komolynak bizonyul a mozgalom próbálkozása): a politikába igyekvő három fél például közös állásfoglalást adott ki a CEU ellen, szembemenve a Jobbik cizelláltabb álláspontjával. A „hármaktól” várhatók vonulások és szimbolikus akciók is, felmelegíthetik a Jobbik által újabban mellőzött „roma-kártyát” – vagyis olyan politikai megmozdulásokról beszélünk, amelyek annak idején a Jobbik szavazóbázisának megszilárdulását eredményezték.

Ám hogy a Jobbik valódi szélsőjobboldali ellenfelet kapjon, ahhoz a nagyon is különböző hátterű alakulatokból összeálló „hármaknak” el kellene kerülniük a belső konfliktusok előre megjósolható sorát. Nem látszik például, ki az a központi, erős figura, aki a párttá válás után a szervezeti és egyéb döntéseket konszenzussal meghozza; a magyar szélsőjobb története ráadásul tele van gyors és igen heves összeveszésekkel. Mindeközben a pártfinanszírozási rendszer továbbra is lehetőséget ad arra, hogy egyéni jelöltek, esetleg országos listát állító szervezetek állami százmilliókhoz jussanak, hiszen az ígéretek ellenére a kormány nem szigorította az ezt szabályozó törvényi hátteret. Így, ha mást nem, egy a választáson alig teljesítő kamupártot bárkinek megéri alapítani.

Kevesebb közpénzt radikalizmusra

Alaposan megváltozott a Jobbik pártalapítványának (Gyarapodó Magyarországért) támogatási gyakorlata a közelmúltban, miután a korábbinál jóval kevesebb pénz jut a radikális, extrém projektektre. Az Átlátszó által kikért korábbi adatokból kiderült, hogy 2012-ben csaknem 20-20 milliót kapott a Hatvannégy Vármegye és az okkult-tradicionalista-szélsőjobbos ideológiagyártással foglalkozó, mára megszűnt Attila Király Népfőiskola, de Hegedűs Lóránt temploma vagy Budaházy György húga, Edda is többször jutott közpénzes támogatáshoz, ahogy számos „ősmagyar, hun” projekt is. A Narancs kikérte a 2015-ös, 2016-os adatokat, amelyekből az derül ki, hogy a korábbiakhoz hasonlóan most is a Jobbik-közeli média kapta a legnagyobb támogatást, ám ennek aránya igencsak megnőtt, és az alkalmanként, akárcsak pár százezres támogatások, vagy például az iskola- és koncerttámogatások szinte eltűntek. 2016-ban az Alfahírt és az online N1Tv-t kiadó Kiegyensúlyozott Médiáért Alapítvány összesen 149 milliós támogatásban részesült (ez az alapítvány 2014-ben „csak” 24, míg 2015-ben már 102 milliót kapott), és tavaly 18 milliót kapott a Barikádot kiadó Magyar Hírek Kft. is. A médiafront erősítése mellett szembetűnő a Hatvannégy Vármegye csökkenő finanszírozása: a pártalapítvány által megküldött adatok szerint tavaly a 2015-ös összeghez képest csaknem harmadára (5,6 millióra) esett vissza az adomány. A vármegyések többször feltűntek az Identitesz körül, külső megfigyelőként a mozgalom alapításakor is ott lesznek. Hogy ez a Jobbiktól való távolodást jel­zi-e, nem tudni: ez irányú érdeklődésünkre lapzártánkig nem reagáltak.

Neked ajánljuk