Az elsősorban a szegregált iskolájáról és az ellopott kisebb-ségi önkormányzatáról elhíresült falu polgárjogi aktivistája tíz éve küzd a ladányi romák kisebbségi jogaiért. Az év végén Kisebbségekért díjat kapott az államtól Kállai László, a jászladányi cigány önkormányzat korábbi elnöke. A napokon belül startoló cigány tanodában a díjról, az iskolahelyzetről, a közelgő kisebbségi választásokról és a roma politika esélyeiről kérdeztük.
Magyar Narancs: Miközben a kormányzat a jelek szerint egyetért az ön és a helyi cigányság apartheidellenes törekvéseivel - hiszen a minisztérium és a megyei közigazgatási hivatal adminisztratív eszközökkel megpróbálta biztosítani a kisebbségi jogok védelmét -, a kedvezőtlen bírósági ítéletekből leszűrhetően a jogrendszer és az igazságszolgáltatás egyelőre nem alkalmas, illetve képes véget vetni az iskolai szegregáció jogsértő gyakorlatának. Önt viszont most kidekorálták egy kitüntetéssel. Nem érzi ezt kicsit visszásnak?
Kállai László: Dehogynem, so-kat beszéltünk erről. Volt, aki azt mondta, hogy vissza kell utasítani, mert milyen cinikus dolog, hogy semmit sem tesz az állam a szegregációs gyakorlat felszámolásáért, viszont díjazza azt, aki az erőszakmentességet hirdetve fellép ellene. Aztán azt gondoltuk, hogy mégis át kell venni, hiszen a díjnak az az üzenete, hogy nekünk van igazunk, és nemcsak engem, hanem az egész közösséget díjazzák ezzel a kitüntetéssel.
MN: De az Országgyűlés jelentős részben épp Jászladány negatív példáján felbuzdulva módosította a kisebbségi törvényt, hogy ilyesmi többet ne történhessen. (Az előzményekről lásd keretes anyagunkat - a szerk.)
KL: Azt, hogy az új szabályok beválnak-e, majd ősszel meglátjuk, bár bízom benne. De ha működnek, és ha felül is vizsgáljuk majd a mostani cigány kisebbségi önkormányzat (ckö) határozatait, minket az nem véd meg. A mi iskolánk problémájára, a jászladányi cigányok elleni társadalmi bűncselekményre a kisebbségi törvény módosítása már nem orvosság.
MN: Mi szólt még a díj átvétele mellett?
KL: Számomra nagyon fontos volt, hogy a díjjal nem járt pénz. Ha adtak volna, soha nem vettem volna át. Gandhi szelleme lebegett a szemem előtt, hiszen úgy éreztem, nem lefizetni akarnak, és ezért átvehetem.
MN: Mi igaz abból a hírből, hogy meghalt az új iskolát finanszírozó alapítvány létrehozója, és az örökösök már nem kívánják támogatni a szegregációs gyakorlatot?
KL: Három dolog miatt szűnhet meg az iskola. Az egyik a polgár-jogi ellenállás. Tüntetésekkel véget tudnánk vetni az egésznek, de erre kicsi az esély, mert óriási szervezés kell hozzá, és hiányzik a lendület; még egyszer éhségsztrájkot tar-tani nem fogunk. A másik, hogy a 2006-os választások után olyan testület áll fel, amely megálljt parancsol, mondván, az iskolaépületet állami pénzből finanszírozzuk, és nem adjuk ki bérbe a felét. Vagy ha mégis, akkor - mivel különálló alapítvány bérli - fizessék is meg az árát úgy, hogy megérje az állampolgároknak. Azaz ne évi 500 ezer forintért, úgy, hogy abból még az önkormányzat fizeti a rezsit, mert az nevetséges. A harmadik út valóban az, hogy megszűnik az alapítványi támogatás; de az alapító haláláról én is csak pletykaszinten, bár számomra hiteles forrásból hallottam.
MN: Azt gondolom, hogy ez utóbbi lenne polgárjogi szempontból a legrosszabb eset.
KL: Bár az első a helyi roma közösség erejét, kitartását, összefogását mutatná meg, nekünk a második verzió lenne a legszerencsésebb, ezért is kell készülnünk a 2006-os helyi választásokra.
MN: A háromezer forintos tandíjat a kirekesztés eszközéül szánták, hiszen az iskola megálmodói - főleg Dankó István polgármester - úgy kalkuláltak: a szegények, köztük a romák nem tudják majd megfizetni. Hogyan működött ez a gyakorlatban?
KL: 2003. augusztus elsején, támogatásból megszerezve a tanévhez szükséges hárommillió forintot, száz roma gyereket szerettünk volna egy évre beíratni az alapít-ványi iskolába. Tudtuk nagyon jól, hogy nem fogják őket felvenni. Ezért is voltunk ott az elsők között reggel nyolckor, vittük a pénzt, közöltük, hogy elfogadjuk a házirendet, tessék felvenni a gyerekeinket.
MN: Mire hivatkoztak az elutasításkor?
KL: Hogy már korábban kellett volna jelezni az igényt a kuratórium felé. Akkor azt mondtam az igazgató asszonynak, hogy egy nem létező szervezet felé nem tudtuk jelezni az igényünket, hiszen akkor hivatalosan még nem állt fel a kuratórium. Azt is mondtam, hogy volt egy hivatalos beiratkozási nap, és ha ezen a napon jelen vagyok szülőkkel, akkor a gyerekeiket fel kell venni. Ez természetesen nem így lett, elutasítottak, ezután indítottunk magánpereket.
MN: Épp a szegregáció vádjának kivédésére ígérte az alapítványi iskola, hogy fel fog venni tehetséges, de szegény családból származó roma gyerekeket. Úgy tudom, ez meg is történt.
KL: Ez így van, olyan családok gyerekeiről van szó, akik nem igazán vállalják fel a cigány származásukat. 'ket csak azért vették fel, hogy megmutassák, mégiscsak járnak ide cigány gyerekek. 10-15 tanulóról van szó a 190-ből, miközben a faluban 30-35 százalék a romák aránya.
MN: Mi lett a perekkel?
KL: Megszüntettük a pereket, mert nem mind a száz gyerek szülője vett részt benne, csak kettő-három. Azért sem láttuk értelmét a pereskedésnek, mert az ügyeink érdekes módon mindig azokhoz a bírókhoz kerültek, akikről már a kezdet kezdetén tudtuk, hogy soha nem ítélnének a mi javunkra.
MN: Zajlanak helyette viszont olyan perek, melyeket a megyei közigazgatási hivatal indított az önkormányzati iskola fenntartója ellen az épületbérleti szerződés miatt. Igaz, ezeket első fokon az önkormányzat nyerte meg.
KL: Az, hogy a szülők vagy a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet (JRPSZ) nem indított pereket, nem jelenti azt, hogy ez nem is áll szándékunkban. Megvárjuk, amíg a magyar igazságszolgáltatáson ez az egész ügy végighalad. Ha továbbra is minden lépcsőfokon ellenünk ítélnek, akkor külföldi fórumra visszük.
MN: Úgy tudjuk, éltek az új le-hetőséggel, és próbálkoztak az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH).
KL: 2005-ben adtunk be indítványt. Az EBH olyan döntést hozott, hogy nekik meg kell várniuk a közigazgatási hivatal által indított perek végét, és az ottani döntés ismeretében alakítják majd ki az álláspontjukat. Nagyon rosszulesett, mert ha ez a hatóság sem képes betölteni a neki szánt szerepet, akkor mi értelme van? De a ladányi ügyet öt éve tologatják, az EBH előtt a hivatalok és a bíróságok is. Ezért sokan vannak úgy, hogy belefáradtak az egészbe - ami érthető.
MN: Meddig hiteles az ön harca, ha épp az érintettek, a jászladányi romák közül fásulnak bele egyre többen a küzdelembe?
KL: Mindig lennie kell egy olyan embernek, aki a felszínen tudja tartani ezt az ügyet, és most nem is a sajtóra gondolok, hanem magára a helyi közösségre. Vannak azért pozitív jelek is, sokan mondják, hogy akár megint utcára megyünk, mert ezt az állapotot nem szabad jegelni.
MN: Miután a választási szabályokat kijátszották önök ellen, a jászladányi ckö 2002 ősze óta nem tekinthető hiteles képviseletnek. Van értelme a cigányság ügyeinek megoldását továbbra is a helyi ckö-kön keresztül szorgalmazni?
KL: Visszakanyarodnék oda, hogy 2002 októbere katasztrófa volt Jászladányban. A konfliktus alapja az volt, hogy mi komolyan vettük a kisebbségi önkormányzatot, nem hagyományőrző rendezvények szervezésére alakultunk. Ha nincs meg a jogbiztonságunk, ha az alapvető jogaink sérülnek, akkor nincs kedvünk táncolni, hagyományőrző rendezvényeket tartani.
MN: Mi a stratégiájuk 2006 őszére?
KL: Sokan mondják, hogy nekik nem élelmiszercsomag kell, amit a mostani ckö osztogatott karácsonykor, hanem jogbiztonság, amit a JRPSZ hirdet. A módosított kisebbségi törvény értelmében romának kell vallania magát a jelöltnek és a szavazónak is. Minimum 30 választónak kell majd kitöltenie egy regisztrációs lapot, amely a polgármesteri hivatalban lesz kifüggesztve, hogy a kisebbségi választás elinduljon. Szavazólapot csak a magukat ilyen módon cigánynak valló szavazópolgárok fognak kapni.
MN: A regisztráció bevezetése önmagában elég lenne a többség távol tartására?
KL: Aki nem romaként 2002-ben elment a ckö-re szavazni, az most ezt nem fogja felvállalni. Részint mert eltelt négy év. Észrevették, hogy nem mindenben a polgármesternek volt igaza. Hiszen én azt hirdettem, hogy nem lehet leragadni az iskolaügynél, fejleszteni kell a települést, köves utat kell építeni. Itt viszont megállt az élet. És persze nem fogják magukat nyilvánosan romának vallani. Nekünk ez jó, a mi cigányaink fognak választani.
Más településeken viszont az új rendszer nem lesz jó azoknak, akik most ckö-képviselők. Ha a környező településeken a mi példánkat követték volna, mindenhol Jászladány lett volna. Minden egyes településen. De sokan behúzták fülüket-farkukat, jó színben tűnnek fel a helyi polgármester, a képviselők, azaz a többség előtt, és akármilyen törvénysértő dolog történik, ők fedezik. Ezeket az embereket nem a romák választották meg, hanem a többségiek. Nekik olyan ember kell, aki nem szól bele azokba az ügyekbe, amelyekben a cigányok érdekében fel kellene lépni.
MN: Azért válhatott Jászladány szimbólummá, mert önök komolyan vették a mandátumukat. Ugyan-akkor kevés az olyan település, ahol a konfliktusokból lemérhetően a ckö valóban a dolgát teszi.
KL: Ez így van. De itt is egész más lett volna a helyzet, ha a települési önkormányzat 13 képviselője között mondjuk van három roma.
MN: Gondolt arra, hogy a települési választáson méresse meg magát?
KL: Nem tudom, hogy milyen sikerrel járnék. A többségből sokan elmondják ugyan a véleményüket négyszemközt, de bennem elsősorban akkor sem a számukra esetleg szimpatikus törekvések képviselőjét látják, hanem azt, hogy cigány vagyok. A többség pedig igenis cigányellenes. Egy dolog, hogy most nekem adnak igazat, és másik, hogy cigány irányítsa a falut.
MN: Milyen segítséget kapott a cigány politikusoktól?
KL: Van pár roma magas beosztásban, miniszterelnöki tanácsadótól politikai államtitkáron át országgyűlési képviselőig, akitől azt vártuk, hogy mivel mégiscsak a testvérünk, majd segít szóval vagy tettel. A legtöbbjük soha semmit nem tett értünk. Egyszer sem fordult elő, hogy azt mondták volna: te Laci, ne te gyere már föl, majd én lemegyek, mert tudom, hogy nincs pénzed utazni. Elvárnák, hogy felmenjek Pestre, pedig én azért, amit itt csinálok, nem kapok fizetést. Az, hogy ilyenkor irodában ülök öltönyben, egy dolog, de fe-ketemunkából tartom el a csalá-domat, szegélykövet rakok, ások, földet túrok, nem tudok Pestre rohangálni.
MN: Említette, hogy sokan belefáradtak a küzdelembe. Önnek van még energiája?
KL: Nekem kevés, amit most csinálok. Akkor fulladozom, ha semmit sem tudok tenni. Alig várom január 19-ét, nagy tömeget akarok vinni Szolnokra, az önkormányzat elleni per következő tárgyalására. Ámbár szerintem nem fogunk nyerni.
MN: Önt már a konfliktus kitörésekor azzal vádolta Dankó István polgármester, hogy a romák lázításával csak a saját politikai karrierjét egyengeti. Gondolkodott az országos szintű politizáláson?
KL: Saját szervezeten igen, de rosszak a tapasztalataim, kevés olyan embert találtam, akinek nem a pénz a fontos. Másrészt nem roma politikáról kellene beszélni. Ha a pártoknak szükségük van emberre, ne azért vegyék fel, mert cigány. Amíg ezt nem tudjuk elérni, addig nem beszélhetünk előrelépésről.
MN: De ez egy csapdahelyzet, mert Kállai László nem tud nem cigány lenni, még ha a törekvéseinek sok része illeszkedik is egyik vagy másik párt programjába.
KL: Engem öt vödör fehér festék sem fehérítene ki, sosem tudnék nem cigány lenni. Megkeresett az egyik parlamenti párt, hogy csináljak náluk roma tagozatot. Azt válaszoltam, hogy már a kezdés se jó: miért kell cigány tagozatot létrehozni? Miért akar egy párt ezzel büszkélkedni? Hogy amikor az embereket választásra kell ösztökélni, azt mondják, hogy te ne szólj a magyarokhoz, neked nem az a dolgod, te a cigányoknak mondd el a választási programot? Ezért mondtam azt, hogy nem.
Miklósi Gábor
Jászladányi kronológia röviden
2001. február: A ckö-elnök Kállai László vezetésével a romák éhségsztrájkot tartanak a polgármesteri hivatal udvarán, hogy tiltakozzanak Dankó István polgármester szerintük jogsértő intézkedései, köztük az új általános iskola tervezett magánosítása ellen.
2001. június: Jászladány az országos média érdeklődésének előterébe kerül, miután a romák ellen már egy ideje tartó éjszakai, csuklyás támadásokat júniusban két Molotov-koktélos attak követte.
2002. augusztus: A megyei közigazgatási hivatal törli az új alapítványi iskola bejegyzését, mert hiányzik a helyi kisebbségi önkormányzat jóvá-hagyása. Ugyanerre hivatkozva az Oktatási Minisztérium nem adja ki a regisztrációs számot, az új iskola formálisan nem indulhat el az új tanévben.
2002. október: A helyi cigány kisebbségi önkormányzati választást a többségi választók szavazatainak "köszönhetően" a település vezetéséhez hű, többségében nem roma jelöltek nyerik. Az új ckö egyik első döntésével megadja az alapítványi iskola indításához szükséges hozzájárulást.
2003. szeptember: Hivatalosan is elindul a tanítás az alapítványi iskolában, amely a helyiségeit a község új általános iskolájától bérli.
