Erőltetett iparosítás az ötvenes években

Nem csak az acél

Belpol

Az ötvenes évek elején – jórészt a harmadik világháborúra készülve – erőltetett ütemben jött létre a magyar szocialista ipar infrastruktúrája. Később vért izzadva próbálták átállítani az üzemek javát „civil” termelésre – és ez rengetegbe került az országnak.

A II. világháborút követően a szovjet érdekszférába került országok mindegyikében erős központi tervezés alatt megvalósított iparosítási politika zajlott. Az iparfejlesztés az állami erőforrások túlnyomó részét lekötötte, de még így is csak a mezőgazdaságtól, az infrastruktúrától és a lakosságtól elvont forrásokkal volt megvalósítható. Bár az újjáépítés hatására az ipari termelés a legtöbb országban megközelítette vagy meghaladta a háború előtti szintet – és a gyors felfutást a döntéshozók gazdasági csodaként, az ideológia sikereként értékelték –, valójában egy helyreállítási periódus volt ez, amelynek az üteme nem volt fenntartható, és a növekedési trendek már az ötvenes évek első felében megtörtek.

A magyar gazdaságtörténet régóta próbálja megmagyarázni, milyen okok vezettek a negyvenes évek végétől Sztálin haláláig, de sok tekintetben tovább tartó erőltetett iparfejlesztéshez. Nem pusztán a komoly háborús károkat szenvedett gazdaság helyreállítása vezérelte a gazdasági ügyeket már 1948 előtt is domináló, a fordulat évét követően pedig kizárólagosan uraló kommunista párt vezetőit. Ebben az esetben ugyanis sokkal inkább támaszkodtak volna a magyar gazdaság meglévő adottságai­ra, saját technológiai hagyományainkra, és inkább a gépgyártásra, az innovációt igénylő precíziós műszergyártásra, megannyi legendás, nemzetközileg is jó nevű (bár közben államosított) magyar cég minőségi termelésére helyezték volna a hangsúlyt. Továbbá a hazai nyersanyagra épülő élelmiszeripart vagy éppen a könnyűipart fejlesztették volna. Hogy nem ez történt, abban egyaránt szerepe lehet a sztálinista–rákosista vezetés szemellenzős ideologikusságának, a szovjet minták szolgai követésének, és természetesen a direkt moszkvai elvárásoknak is. A Szovjetunió kevés önállóságot engedett a kelet-európai csatlós országok vezetőinek, amit az élet minden területén feltűnt szovjet tanácsadók is nyomatékosítottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.