Erőltetett iparosítás az ötvenes években

Nem csak az acél

Belpol

Az ötvenes évek elején – jórészt a harmadik világháborúra készülve – erőltetett ütemben jött létre a magyar szocialista ipar infrastruktúrája. Később vért izzadva próbálták átállítani az üzemek javát „civil” termelésre – és ez rengetegbe került az országnak.

A II. világháborút követően a szovjet érdekszférába került országok mindegyikében erős központi tervezés alatt megvalósított iparosítási politika zajlott. Az iparfejlesztés az állami erőforrások túlnyomó részét lekötötte, de még így is csak a mezőgazdaságtól, az infrastruktúrától és a lakosságtól elvont forrásokkal volt megvalósítható. Bár az újjáépítés hatására az ipari termelés a legtöbb országban megközelítette vagy meghaladta a háború előtti szintet – és a gyors felfutást a döntéshozók gazdasági csodaként, az ideológia sikereként értékelték –, valójában egy helyreállítási periódus volt ez, amelynek az üteme nem volt fenntartható, és a növekedési trendek már az ötvenes évek első felében megtörtek.

A magyar gazdaságtörténet régóta próbálja megmagyarázni, milyen okok vezettek a negyvenes évek végétől Sztálin haláláig, de sok tekintetben tovább tartó erőltetett iparfejlesztéshez. Nem pusztán a komoly háborús károkat szenvedett gazdaság helyreállítása vezérelte a gazdasági ügyeket már 1948 előtt is domináló, a fordulat évét követően pedig kizárólagosan uraló kommunista párt vezetőit. Ebben az esetben ugyanis sokkal inkább támaszkodtak volna a magyar gazdaság meglévő adottságai­ra, saját technológiai hagyományainkra, és inkább a gépgyártásra, az innovációt igénylő precíziós műszergyártásra, megannyi legendás, nemzetközileg is jó nevű (bár közben államosított) magyar cég minőségi termelésére helyezték volna a hangsúlyt. Továbbá a hazai nyersanyagra épülő élelmiszeripart vagy éppen a könnyűipart fejlesztették volna. Hogy nem ez történt, abban egyaránt szerepe lehet a sztálinista–rákosista vezetés szemellenzős ideologikusságának, a szovjet minták szolgai követésének, és természetesen a direkt moszkvai elvárásoknak is. A Szovjetunió kevés önállóságot engedett a kelet-európai csatlós országok vezetőinek, amit az élet minden területén feltűnt szovjet tanácsadók is nyomatékosítottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.