Erőltetett iparosítás az ötvenes években

Nem csak az acél

Belpol

Az ötvenes évek elején – jórészt a harmadik világháborúra készülve – erőltetett ütemben jött létre a magyar szocialista ipar infrastruktúrája. Később vért izzadva próbálták átállítani az üzemek javát „civil” termelésre – és ez rengetegbe került az országnak.

A II. világháborút követően a szovjet érdekszférába került országok mindegyikében erős központi tervezés alatt megvalósított iparosítási politika zajlott. Az iparfejlesztés az állami erőforrások túlnyomó részét lekötötte, de még így is csak a mezőgazdaságtól, az infrastruktúrától és a lakosságtól elvont forrásokkal volt megvalósítható. Bár az újjáépítés hatására az ipari termelés a legtöbb országban megközelítette vagy meghaladta a háború előtti szintet – és a gyors felfutást a döntéshozók gazdasági csodaként, az ideológia sikereként értékelték –, valójában egy helyreállítási periódus volt ez, amelynek az üteme nem volt fenntartható, és a növekedési trendek már az ötvenes évek első felében megtörtek.

A magyar gazdaságtörténet régóta próbálja megmagyarázni, milyen okok vezettek a negyvenes évek végétől Sztálin haláláig, de sok tekintetben tovább tartó erőltetett iparfejlesztéshez. Nem pusztán a komoly háborús károkat szenvedett gazdaság helyreállítása vezérelte a gazdasági ügyeket már 1948 előtt is domináló, a fordulat évét követően pedig kizárólagosan uraló kommunista párt vezetőit. Ebben az esetben ugyanis sokkal inkább támaszkodtak volna a magyar gazdaság meglévő adottságai­ra, saját technológiai hagyományainkra, és inkább a gépgyártásra, az innovációt igénylő precíziós műszergyártásra, megannyi legendás, nemzetközileg is jó nevű (bár közben államosított) magyar cég minőségi termelésére helyezték volna a hangsúlyt. Továbbá a hazai nyersanyagra épülő élelmiszeripart vagy éppen a könnyűipart fejlesztették volna. Hogy nem ez történt, abban egyaránt szerepe lehet a sztálinista–rákosista vezetés szemellenzős ideologikusságának, a szovjet minták szolgai követésének, és természetesen a direkt moszkvai elvárásoknak is. A Szovjetunió kevés önállóságot engedett a kelet-európai csatlós országok vezetőinek, amit az élet minden területén feltűnt szovjet tanácsadók is nyomatékosítottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.