Erőltetett iparosítás az ötvenes években

Nem csak az acél

Belpol

Az ötvenes évek elején – jórészt a harmadik világháborúra készülve – erőltetett ütemben jött létre a magyar szocialista ipar infrastruktúrája. Később vért izzadva próbálták átállítani az üzemek javát „civil” termelésre – és ez rengetegbe került az országnak.

A II. világháborút követően a szovjet érdekszférába került országok mindegyikében erős központi tervezés alatt megvalósított iparosítási politika zajlott. Az iparfejlesztés az állami erőforrások túlnyomó részét lekötötte, de még így is csak a mezőgazdaságtól, az infrastruktúrától és a lakosságtól elvont forrásokkal volt megvalósítható. Bár az újjáépítés hatására az ipari termelés a legtöbb országban megközelítette vagy meghaladta a háború előtti szintet – és a gyors felfutást a döntéshozók gazdasági csodaként, az ideológia sikereként értékelték –, valójában egy helyreállítási periódus volt ez, amelynek az üteme nem volt fenntartható, és a növekedési trendek már az ötvenes évek első felében megtörtek.

A magyar gazdaságtörténet régóta próbálja megmagyarázni, milyen okok vezettek a negyvenes évek végétől Sztálin haláláig, de sok tekintetben tovább tartó erőltetett iparfejlesztéshez. Nem pusztán a komoly háborús károkat szenvedett gazdaság helyreállítása vezérelte a gazdasági ügyeket már 1948 előtt is domináló, a fordulat évét követően pedig kizárólagosan uraló kommunista párt vezetőit. Ebben az esetben ugyanis sokkal inkább támaszkodtak volna a magyar gazdaság meglévő adottságai­ra, saját technológiai hagyományainkra, és inkább a gépgyártásra, az innovációt igénylő precíziós műszergyártásra, megannyi legendás, nemzetközileg is jó nevű (bár közben államosított) magyar cég minőségi termelésére helyezték volna a hangsúlyt. Továbbá a hazai nyersanyagra épülő élelmiszeripart vagy éppen a könnyűipart fejlesztették volna. Hogy nem ez történt, abban egyaránt szerepe lehet a sztálinista–rákosista vezetés szemellenzős ideologikusságának, a szovjet minták szolgai követésének, és természetesen a direkt moszkvai elvárásoknak is. A Szovjetunió kevés önállóságot engedett a kelet-európai csatlós országok vezetőinek, amit az élet minden területén feltűnt szovjet tanácsadók is nyomatékosítottak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.