Beszólt a Közgép

A Marcalit elkerülő út építési tenderén nyert Teerag Asdag Kft.-t (TEA) a Közgép közbelépése nyomán kizárták a pályázatból. A bíróság – első fokon – helybenhagyta a kizárást. A történet érdekessége, hogy a pályázatot kiíró Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt a cégnek adott igazat, ám a bírósági eljárásban már átült az alperes mellé.

„Ha referencia nélkül adjuk be a pályázati dokumentációt, akkor lehet hiányt pótolni, ha viszont nem teljesen megfelelő referenciával, de beadjuk, akkor nem?” – tette fel a kérdést a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében október 17-én a felperes TEA jogi képviselője. A válasz igenlő volt az alperes Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) képviselője részéről. A magyarnarancs.hu által megkérdezett közbeszerzési jogász szakértő nonszensznek tartotta, hogy ezt a jogértelmezést elfogadja egy bíróság, de ez történt. A tárgyaláson a Fővárosi Törvényszék a TEA érvénytelen ajánlatára hivatkozva elutasította keresetét: a tendert nem függesztette fel, és nem utasította az ajánlatkérő Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t (NIF) új kiírására.
Pedig a NIF első körben jogosnak találta, hogy a TEA referenciájával kapcsolatos hiányát pótolja, hogy érvényes ajánlatot tudjon beadni. A helyzet akkor változott meg, amikor „érdekelt félként” közbelépett az ugyancsak induló Közgép Zrt.–Magyar Aszfalt Kft. konzorciuma, amely azt fejtette ki a döntőbizottságnak, hogy érvénytelen a TEA pályázata, és hogy ki kell zárni. A KDB szinte maradéktalanul elfogadta a Közgép érveit, és utasította a NIF-et a TEA pályázatának érvénytelenné nyilvánítására, a hiánypótlással kapcsolatos döntései megsemmisítésére.
A Magyar Narancs augusztusban (http://magyarnarancs.hu/belpol/a-nyertes-is-huzhatja-a-rovidebbet-81302) számolt be arról, hogy a Közgépnek a nyertest sikerült pályán kívülre küldeni. A NIF 2011 decemberében írt ki tendert a 68. sz. főút Marcalit elkerülő szakaszának kivitelezési munkáira. A nyertesnek a tervezésen felül 8 kilométer hosszú, kétszer egysávos másodrendű utat kell építenie műtárgyakkal együtt. Minimális feltételként szabta, hogy a pályázónak rendelkeznie kell az elmúlt 5 évből nettó 3 milliárd forintot elérő befejezett út- vagy hídépítési referenciával. A beruházás becsült értéke nettó 3 milliárd 179 millió forint volt, a bírálat elsődleges szempontja a legolcsóbb árajánlat volt – ennek az eredmény szempontjából különös jelentősége lett.
Öten próbálkoztak: a legtöbbért a Doprastav a. s. és a Dömper Kft. DD konzorciuma, valamint a Közgéppel felturbózott Marcali MK (MMK) 68 konzorcium vállalta, nagyjából megegyezve a becsült értékkel (nettó 3 milliárd 178, illetve 3 milliárd 176 millió forintért). A Baranya Aszfalt és Betonelemgyártó Kft.-ből, a Sztráda 92. Kft.-ből álló Marcali BSZ 2012. konzorcium épített volna a legolcsóbban (2 milliárd 797 millió forint). A Teerag-Asdag Építőipari Kft. (TEA) 2 milliárd 958 millió forintért, az EuroAszfalt Építő Kft., a becsült értéken túllépve, 3 milliárd 186 millió forintért ígérte elvégezni a beruházást.
Április 26-án a NIF hiánypótlásra szólította fel a TEA-t, mert a dokumentációban nem volt egyértelmű, hogy az első számú referenciaigazolásánál kivel kötött szerződést. A TEA pótolta az adminisztrációs elírásból fakadó hiányt. A NIF-nek ezzel nem is akadt több baja, viszont a 3 milliárd forint igazolásával igen. Május 10-én a hiánypótlás és felvilágosításkérés keretében a TEA-t arra hívta fel, tisztázza, 3 milliárdos referenciája egy vagy több szerződésből állt-e össze, mert csak akkor érvényes, ha eggyel teljesítette. A NIF kifogása szerint a TEA a 4 milliárd 446 millió forintos referenciaigazolását három szerződésből bontja le, miközben a dokumentáció másik oldalán önálló tételként szerepel az összeg. A NIF a közbeszerzési törvénnyel (Kbt.) összhangban az ellentmondás feloldását kérte, egyúttal engedélyezte további dokumentumok becsatolását, vagy akár hiánypótlás keretében új referenciaigazolás bemutatását. A TEA ez utóbbival élt: május 14-én bemutatta az eredeti ajánlatban is szereplő munkát, az M7-es autópálya 2006-os Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közötti 35,5 kilométeres szakasza építését – ezt anyacége a tendert elnyerő és kivitelező konzorcium vezetőjeként abszolválta. Az autópálya építését azonban három teljesítési egységre bontották, kilométerszelvényektől függően, mert így átláthatóbb volt, mire hány forintot költöttek. Ebből három számla keletkezett, miközben ugyanarról a beruházásról volt szó, s a TEA ezeket nyújtotta be referenciaként. De mivel ezek egyenként nem érték el a referenciaként elvárt összeghatárt, benyújtotta az anyacége által teljesített, immár az egész beruházásra vonatkozó 47 milliárd forint értékű referenciát, amit a törvény szerint megtehetett. „A Döntőbizottság több határozatában is arra az álláspontra helyezkedett, hogy közös ajánlattétel esetében, amennyiben nem állapítható meg, hogy a konzorciumon belül konkrétan melyik tag milyen munkát végzett, ennek elhatárolása nem lehetséges, úgy a konzorcium bármely tagja az egész munkát saját referenciamunkájának felhasználhatja” – indokolta a NIF, miért fogadta el a hiánypótlást, ami a KDB addigi döntési gyakorlatából következett.
Nos, a hiányos referencia kiegészült, jött az eredményhirdetés, a tender nyertese a Teerag-Asdag Kft. lett. A Közgép által jegyzett konzorcium a KDB-nél támadta meg a végeredményt. Kérte a második hiánypótlással kapcsolatos eljárás megsemmisítését, ami aztán a nyertes kizárását jelentette. A Közgép szerint a hiánypótlások indokolatlanok voltak, a TEA 3 milliárdos referenciaigazolása igenis több szerződés összeadásából jött létre, erről ők meggyőződtek, amikor megtekintették az ajánlatát. Vagyis nincs miről beszélni, az ajánlat érvénytelen. A közgépes konzorcium a NIF-et is kárhoztatta, amiért lehetővé tette a TEA-nak a kétszeres hiánypótlást, továbbá törvénysértőnek találta, hogy a NIF az érvénytelen ajánlatot egyáltalán bevonta a bírálati szakaszba.
A NIF a KDB előtt – a közbeszerzési törvény írott normaszövegével egyezően – védekezésében arra hivatkozott, hogy ajánlatkérőként kötelessége volt másodszor is hiánypótlásra felhívni a pályázót, mivel két eltérő tartalmú hiányt észlelt, márpedig nem tekinthet el az ajánlatok tartalmának vizsgálatától. Ahogyan az újabb hiánypótlási felhívástól sem, amennyiben újabb hiányra bukkan. A NIF utalt a KDB korábbi döntéseire is, és azokkal összhangban biztosította a TEA-nak az új referencia bemutatásának lehetőségét. A NIF szerint az eljárásával ellentétes jogi álláspont nem vezethető le a közbeszerzési törvényből, sőt az „ilyenfajta értelmezés a Kbt. alapelveinek sérelmét, a preambulumban meghatározott célok megsértését eredményezné”. Ehhez a markáns jogértelmezéshez képest a NIF a szerdai tárgyaláson változtatott hozzáállásán, s Hankó Ferenc bíró legnagyobb meglepetésére, a KDB alperesi képviselője mellett foglalt helyet.
A KDB a Közgép érvelését magáévá tette, 2012. július 4-i határozatában gyakorlatilag szó szerint egyetértett a fellebbezővel. A „döntőbizottság megállapította, hogy nem felelhet meg az alkalmassági igazolására bemutatott referencia az ajánlatkérő előírásának, mivel a referenciamunka nem egy, hanem több szerződés alapján valósult meg”. A KDB véleménye szerint ezért a NIF-nek az ajánlat érvénytelenségét kellett volna megállapítania. A KDB megsemmisítette a NIF május 10-i hiánypótlási felhívását és tájékoztatáskérését, továbbá az adott közbeszerzési eljárásban ezt követően hozott valamennyi döntését. Annak ellenére, hogy a KDB érvelése – és erre éppen a NIF hívta fel a figyelmet – teljes mértékben szembement korábbi döntési gyakorlatával.
Ezek után a KDB már nem vizsgálta a TEA referenciaigazolását, hiszen ennek benyújtására a közgépes konzorcium versenytársának nem is volt joga. A nyertesből tehát vesztes lett, amit a TEA nem tudott elfogadni, a döntés után beperelte a KDB-t.
A Fővárosi Törvényszék ugyancsak a KDB – közgépes érveit is magáévá tevő – jogi álláspontját tartotta helytállónak és elutasította a keresetet, mondván, a TEA ajánlata érvénytelen volt. Attól függetlenül, hogy 2010-ben az Országgyűlés a közbeszerzési törvényt – többek között – a hiánypótlási szabályokban mutatkozó téves joggyakorlat megszüntetése érdekében módosította, egyértelművé tette. (Lásd keretes írásunkat.) Erre a TEA képviselője a tárgyaláson is hivatkozott, de a bírói ítéletet nem befolyásolta. Ahogy a KDB jogi képviselője a tárgyaláson fogalmazott: „a miniszteri indoklásokkal csínján kell bánni.”  
A tender győztese végül nem a Közgép lett, mert azt is kizárták a versenyből. A nyertes a legdrágább ajánlatot adó cég lett (annak ellenére, hogy – mint már említettük – az elbírálás elsődleges szempontja az ár volt), a beruházásra rendelkezésre álló forrásnál többet kérő, a Dunai György és családtagjai érdekeltségében lévő EuroAszfalt Kft. lett.
A magyarnarancs.hu információi szerint a TEA másodfokra viszi az ügyet.

A miniszter indokol
„A módosítás célja az ajánlat érvénytelensége esélyének csökkentése, ezáltal a ténylegesen legkedvezőbb ajánlatot tevővel való szerződéskötés elősegítése, ami a közpénzek takarékos felhasználását fokozza. (…) A feleslegesen érvénytelenné nyilvánított jó ajánlatok a költségvetés kiadásait növelik, mert ugyanazért többet kell fizetni. Tehát fontos a hiánypótlást a lehető legszélesebb körben biztosítani, és az erre vonatkozó szabályokat teljesen egyértelművé tenni. (… Annak érdekében, hogy minél több ajánlat legyen érvényes (…), azokat úgy kell módosítani, hogy a Kbt. a hiánypótlást minél kisebb, csak a legszükségesebb körben tiltsa, és az ajánlatnak a hiánypótlás során való módosítását minden egyéb esetben egyértelműen tegye lehetővé. Semmi nem indokolja ugyanis, hogy ha az ajánlattételi határidőben valami az ajánlatban nem megfelelően van, azt ne lehessen néhány nap múlva korrigálni vagy beadni, kiegészíteni. A Kbt. céljai szempontjából mindegy, hogy az ajánlattételi határidőben tökéletes az ajánlat, vagy csak néhány nappal később, ha az ajánlatban az elbírálási részszempontokkal összefüggő elemek nem változnak. (…) Az ajánlaton minden olyan változtatás eszközölhető, mely elősegíti, hogy érvényes legyen, megfeleljen a rá vonatkozó követelményeknek.”