Németh Szilárd már nem tud másképp megszólalni, csak ahogy a TASZ meg a Helsinki akarja

  • narancs.hu
  • 2017. március 14.

Belpol

Mutatjuk az 5 legerősebb állítást a rezsibiztos alternatív univerzumából.

Németh Szilárd rezsibiztos, a Fidesz alelnöke parádés interjút adott a Mandinernek. Ebből szemezgettük ki a legépületesebb részeket.

1. A rezsibiztossággal járó kihívásokról

Nagy tolongás nem is volt a rezsibiztosságra. 2012 decemberében beszéltem róla először a miniszterelnökkel, de még egy évvel később sem volt kapós a pozíció. Nekem nem volt egyszerű feladvány sok ezer e-mailt, levelet, SMS-t végigböngészni, eljárni az emberek közé, meghallgatni őket, megoldásokat keresni, csatázni az ellenérdekelt szolgáltatókkal, bürokratákkal, birkózni a baloldali kijárókkal…

false

 

Fotó: Németh Dániel

2. Arról, miért bukta el 2014-ben a csepeli választókerületet az Együtt jelöltjeként induló Szabó Szabolccsal szemben

Mert ha két lehetőség közül kell választani, inkább azt választják, aki az ő régi világukat képviseli, aki „a mi kutyánk kölyke”. Az elért eredmények ebben a „magasságban” nem számítanak.

3. A Transparencyről, a TASZ-ról és a Helsinkiről

Ezek nem civil szervezetek. Felszaladnak a választásokig, kormányzati ügyekben szólalnak meg, de nem méretik meg magukat, felelősséget nem vállalnak. Semmilyen politikai legitimációval sem rendelkeznek, külföldi érdekeket szolgálnak külföldi pénzen.

4. Arról, miért nem formálhatnak véleményt ezek a szervezetek közügyekben

Ők olyan mátrixot teremtenek, amelyben már nem tudsz másképp megszólalni, csak ahogy ők akarják. Nem véleményt mondanak: föl van építve egy hálózat tudományosnak látszó háttérrel, médiával, és a Soros-féle nemzetközi nagytőkések érdekeit képviselik.

5. Mészáros Lőrinc vagyonosodásáról

Most komolyan meg kellene vizsgálnunk minden vállalkozót? Amit a Jobbik meg az egész ellenzék csinál, na, az a valódi komcsi mentalitás. Valaki egy kicsit több, jobb, előrébb van, ráadásul stiklik nélkül, azt máris le akarják húzni a mocsárba.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.