"Nem azért jöttem haza, hogy pártelnök legyek, hiszen az MSZP-nek már van elnöke, de azért sem jöttem, hogy a sor végére álljak. Én valami másért szállok küzdelembe. Ha ez a miniszterelnökség, akkor azért" - nyilatkozta június elején a hatvani tévének Németh Miklós exkormányfő. Három nappal később a szocialisták városligeti juniálisán Kovács László pártelnök is bejelentette: kész vállalni a kormányfőjelöltséget. Szocialista politikusok a sajtóban ezt úgy kommentálták: nem rivalizálásról van szó, a két esélyes csak kimondta, amit mindenki tudott.
Nem nyilvánosan azonban sokan úgy vélik, Kovácsnak nem lett volna szabad reagálnia Németh megjegyzésére. Különösen, hogy Németh valószínűleg elszólta magát a provokatív újságírói kérdésre; ha tudatos bejelentésre készült volna, nem egy vidéki tévéből üzen. "Kovács kényszerhelyzetben volt: akár hallgat, akár megszólal, ő húzza a rövidebbet" - vélte egy szocialista párti tanácsadó, aki szerint a két politikus önjelöltsége jól jött az MSZP-nek: a párt végre "tematizálja a közéletet", Orbán és Torgyán helyett Némethről és Kovácsról folyik a szó. Többen viszont attól tartanak, ezzel a párt azt a képet sugallja, hogy elindult a személyi vetélkedés, az általában higgadt Kovács pedig kiesett szerepéből.
A népszerűségi listák felső régióiban tanyázó diplomatát 1998-ban pártja azért választotta meg pártelnök-frakcióvezetőnek, mert a leginkább integráló személynek tűnt, aki kívülállásával képes lesz kimozdítani a pártot a választási vereség okozta sokkból. A több párttag szerint "szürke háttérember" meghatározó politikussá vált, akinek sikerült felhoznia pártját a jelenlegi (a párt történetében példátlan) 40-45 százalékra. A kifelé ünneplendő tény befelé nagy bizonytalanságot okoz: a szocialistáknak most amiatt fő a fejük, hogy ennél több százalékot nem tudnak elérni, kormányzóképes szövetségesek hiányában ez viszont nem elég az egységes jobboldal legyőzésére. A Munkáspárthoz való közeledés nem jött be Fehérgyarmaton, az SZDSZ épphogy eléri az öt százalékot, és mivel a szocialisták szerint e két párt szavazóinak egy része jobb híján úgyis az MSZP-re fog szavazni, nem is foglalkoznak szavazóbázisuk átcsábításával. A tét a bizonytalanok megnyerése, ehhez pedig nem programra vagy jól körülírható politikára, hanem megnyerő, karizmatikus személyiségekre van szükség, akik a saját bázison túl is képesek megszólítani a szavazókat. Németh és Kovács mellett szóba jöhet Horn Gyula, esetleg Medgyesy Péter, a Horn-kormány volt pénzügyminisztere is, ám a fő kérdés már most felmerül: ki vezeti a kampányban a pártot?
Kimerült tartalékok
Kovács képes stabilizálni a szavazóbázist, nagyszerű médiaszereplő, ám újabb választói csoportok megszerzéséhez a többség szerint új, Kovácsnál "harcosabb" vezetőre és "karizmatikusabb" politikusra van szükség.
A sajtóban gyakran a világlátott legkisebb királyfiként jellemzett Némethtel szemben a párton belül leggyakrabban felhozott vád az árulás: a rendszerváltást követően Németh az MSZP-ből átült a függetlenek közé, felfüggesztette mandátumát, majd elhagyta az országot. "Amikor 1990-92 között állandóan azt vágták a fejünkhöz, hogy bolsevikok vagyunk, ő hallgatott, majd lelépett. Már a 90-es választási plakáton se akart szerepelni, amikor látszott a vereség" - mondta a Horn-kormány egy volt minisztere. Ennek ellenére a párt több alkalommal próbálta hazacsábítani az országot 1988 novembere és 1990 márciusa között vezető, a kilencvenes évek elején rendkívül népszerű politikust. Az 1994-es választások előtt fél évvel Németh mégis a banki állást választotta, és visszakozott Õ97-ben is, amikor neve Horn Gyula lehetséges utódaként vetődött fel a pártban. Nem csoda, hogy Horn tavaly nyáron vissza akarta küldeni Némethet a sor végére: aki kilencévi távollét után politizálni akar, az kezdje csak képviselőjelöltként, emelte fel mutatóujját Horn. A párt egy része megsértődhetett Németh egy kioktató nyilatkozatán is, amelyben az MSZP-t "még nem korszerű, a nyugat-európai normáknak nem megfelelő" pártnak nevezte; mint ahogy sokak számára kényelmetlen lehet az is, hogy a "bankár" (a vele szimpatizálók szerint), illetve a "személyzetis" (az őt nem kedvelők szerint) Németh a párt erkölcsi megújulásáról, feddhetetlen és a közvélemény számára is tisztának tűnő képviselőkből álló csapatról beszél.
E kritériumoknak persze Kovács is megfelel: a pártelnökről még szóbeszéd szintjén sem hallani negatívumot (a női nem iránti élénk érdeklődését még pártbeli ellenfelei is büszkén emlegetik), külpolitikai és európai uniós ismereteivel pedig jól tájékozott européernek számít pártjában.
A hazatelepülő Németh Miklós viszont pontosan ezeken a területeken számít még Kovácsnál is megingathatatlanabb tekintélynek. Közeli ismerői szerint "hihetetlen" nemzetközi kapcsolatrendszere jól jön még az ország EU-csatlakozásánál. Pártbeli ellenfelei persze kétségbe vonják a "nyugati pénzvilágban elismert bankár" imázsát, ám a lényeg úgyis az, amit a választók elhisznek. Márpedig a pártban egyöntetű a vélekedés, hogy a 2002-es kampányt leginkább a kommunikáció fogja eldönteni. A mérce: Orbán.
Programbonyolítás
Kéri László politológus tavaly beszédstílusa miatt a "járási pártbizottság agitprop-osztályáról jövő" figuraként jellemezte Némethet. Néhány médiaszereplése kisebb riadalmat keltett az MSZP-ben: egyes szocialisták és a Némethet elemző egyes publicisták szerint "poros", "kádári", "tíz évvel ezelőtti" beszédmódja, követhetetlen fogalmazása tökéletesen alkalmatlanná teszi Némethet médiaszereplésre, pláne egy esetleges Orbán-Németh-vitára. (Való igaz, Némethnek e tekintetben van még lehetősége a fejlődésre. Nemrégiben az egyik kereskedelmi rádió kérdésére, hogy mit keres egy vidéki városban, válaszát imigyen intonálta: "Most, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei programot bonyolítok...") Kovács László ezzel szemben gyorsan reagál, összeszedett, alkalmanként humoros, és képes két másodpercben is nyomdakészen fogalmazni. Párton belüli közhely, hogy míg Kovács főleg a (fő)városi, értelmiségi rétegek megnyerésére képes, Némethet inkább a vidéki, nyugdíjaskorú, nem értelmiségi lakosságra kellene ráereszteni. "A városi értelmiség és a fiatalság vért fog hányni a stílusától" - vélte egy Némethet kedvelő szocialista.
Néhány naivabb szocialista politikus attól tart, hogy Németh belemerevedik a mítoszokkal cicomázott díszbráner szerepébe: ám ők figyelmen kívül hagyják Németh hatalomakarását és politikusi képességeit. És a hátralévő két évet. Habár információink szerint Kovács László frappáns és megnyerő lakossági fórumokon - a zsebkendőket telekönnyező nyugdíjas néniktől körberajongott Horn Gyuláról nem is szólva -, Németh az általunk látott zalai gyűléseken hasonló képességekről tett tanúságot. Mondanivalója világos és érthető. Nem reagál gyorsan és pontosan, de nem lehet eldönteni, hogy nem tud (mert nem ismeri behatóan a témát, és nem mer konkrétumokat mondani), vagy nem akar (mert taktikázik). Mondanivalóját a közönség összetétele szerint minimálisan változtatja: a keszthelyi polgáribb, inkább szocialista hallgatóság előtt visszafogottabb, a zalai parasztok között színesebb volt. Orbánhoz hasonlóan kihasználja vidéki születését; finoman érzékelteti katolicizmusát; felvillantja az első generációs értelmiségi képét (nagypapájának azt akarta úgymond bizonyítani, hogy a politika nem csak úri huncutság); közhelyes szövegeit egyszerűen és hihetően adja elő; és legfőképpen: figyel a hallgatóira. Kiválóan hallgat; nem ő akar beszélni, mert "mindent" tud, "ami könyvekből megtanulható", hanem azért jött vissza, hogy az ő népét szolgálja. "Mondják el, hogy élték meg az elmúlt tíz évet, hol fájt, hol szorít a cipő." Orbántól hülyére röhögnénk magunkat azon, hogy "egy-egy könnycsepp, mosoly többet mond el, mint egy vaskos kötet", de Némethtől még a jól szituáltabb közeg is jó néven veszi ezt. (Más kérdés, hogy ez a közeg szocialista vagy legalábbis baloldali szimpatizáns: Németh valódi hatása tehát nem mérhető le rajta.)
Németh nem megy bele a kormányt bíráló kérdésekbe, legfeljebb általánosan, kis áthallással érzékelteti, hogy szerinte nem mennek jól a dolgok. Elemelkedik a napi politikától: amolyan mádlos békéltető szerepet nyomat: "Mindenkit az foglalkoztat, hogy mit mondott az Orbán, a Torgyán, hogy reagált erre a Kovács. Silány! Nem elég európai!" "Aggasztják" a törvénysértések, amelyeket "nem csak a mostani parlament követ el". "Erkölcsi kötelességének" érzi, hogy "leszakadó testvéreinket helyzetbe hozzuk". És ha az általánosságokban taknyol is néha, konkrét ügyekben, különösen azokban, amelyekhez ért (EU-csatlakozás, gazdaság, multinacionális tőke), határozott, és elutasítja a demagógiát. Amikor hallgatósága azt lobbantotta a szemére, hogy a szoclib kormány "kiárusította" a magyar termőföldet a külföldieknek, ellentmondást nem tűrő hangon utasította vissza az idegengyűlöletet. Nyíltan beszél az EU-csatlakozás egyes hátrányairól, gyakran emlegeti a civil szervezeteket (kevésbé gyakran a szakszervezeteket), szembeszáll az "EU rabszolgái leszünk" kezdetű népi gondolattal. Stílusa megfelel a vidéki szavazóbázis igényeinek, a tartalom túlmutat azon. A kettő közti diszkrepancia kétségessé teszi azt a szocialista vélekedést, miszerint Németh a vidéki, idősebb, tanulatlan népek politikusa, a szocialisták Torgyánja lehet: előélete, gazdasági tapasztalatai és állandóan hangoztatott nyugat-európai ismeretei miatt mégis idegenként reagálhat rá ez a (nem szocialista) közeg, míg a vállalkozó, városi rétegeket megnyerheti ezzel. Egy fővárosi értelmiségi körben folytatott beszélgetést követően az egyik - Némethet fenntartásokkal szemlélő - szocialista szakértő szerint Németh "túl fog nőni" Kovácson. És van egy vitathatatlan előnye vele szemben: nincs beleragadva a napi politikába.
Egyelőre.
Szabad verseny
Némethnek nem kell interpellálnia a parlamentben, nem kell pártot vezetnie, nem kell nyilatkoznia, és elzárkózhat a sajtó elől is. Hangoztathatja, hogy a dialógus híve, és lehet emelkedetten moralista. A Medián egy 1999 júniusában végzett közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 85 százaléka ismerte Némethet, aki 67 százalékos népszerűségével pedig maga mögé utasította Kovácsot (58 százalék) és Hornt (45 százalék). Az 1200 fős minta személyes megkérdezésével készült vizsgálatban csak Göncz és Demszky előzték meg a volt kormányfőt. (Izgalmas lesz, ha Göncz lekerül a listákról, Németh pedig megelőzi Mádlt.)
Németh politikai súlyát és Kováccsal szembeni lépéselőnyét egyelőre leginkább kilencéves távolléte adja. A "messziről jött ember" képe viszont szertefoszlik, mihelyst Németh konkrét szerepet vállal a pártban. Márpedig játszani csak őszig tud: a novemberi kongresszuson előreláthatóan a párt második emberévé fogják választani. "Nem véletlen, hogy Kovács többször nyilatkozta: legjobb lenne, ha Németh valami konkrét feladatot vállalna. A napi csaták ugyanis elkoptatnák Némethet" - mondta az egyik, Némethtel rokonszenvező politikus.
Többen veszélyesnek tartják azt is, hogy a szocialisták - miközben a Fidesz "ti a múlt, mi a jövő" koreográfiát igyekszik a köztudatba sulykolni - megint múltbeli figurát vesznek elő. "A Horn-Kovács-váltás pont arról szólt, hogy le akarjuk mosni magunkról ezt a bélyeget. Némethtel csak mélyebbre égetjük a stigmát" - vélte egy Kovácsot támogató politikus. Ez utóbbiból kevés van: a többség nyíltan nem áll egyik fél mellé sem. A párt fiataljai éreznek leginkább választási kényszert, és ők aggódnak leginkább, hogy a párt megint a szokásos gerontokrata felállás felé mozdul el, amiben bizonytalan az ő szerepük. "Ha az öregek kérdeznek valamit, el kell gondolkodni, hogy mit akarnak mondani" - mutatott rá a generációk közti különbségekre a párt egy fiatalabb képviselője. Pedig nekik van legkevesebb okuk az aggodalomra: Németh - Kovácshoz hasonlóan - inkább a Horn-kormány prominenseit hagyná ki a játékból. Csapatot egyelőre egyikük se fog építeni: Kovácsról akkor azt hinnék, megijedt, és ahelyett, hogy a párttal foglalkozna, emberekben gondolkodik, Némethre pedig ráfogják, hogy szervezkedik. Ezért Németh néhány tanácsadót leszámítva a szocialisták szerint nem foglalkoztat senkit. A megkérdezett politikusok szimpátiára való tekintet nélkül egyben egyetértenek: a két politikusnak össze kell fognia a győzelem érdekében; és ezt meg is teszik majd. "Ragyogó mosollyal fogják egymást dicsérni a képernyőn. Két profival van dolgunk" - vélte egyik beszélgetőpartnerünk. "Bonyolultabb technikákkal kezeljük egymást, mint más pártokban: nyílt pofán vágás helyett gyakran aljasabban, de a látszatot fenntartva demonstráljuk, hogy szeretjük egymást. Ezt még az első ciklusban tanultuk meg" - vélte egy, a fiatalabb generációhoz tartozó politikus. És egy dologban amúgy is nagy az egyetértés: az Isten óvjon mindenkit a pártban "a Gyulától".
Horn nevének a puszta említése is dühöt vált ki a legtöbb szocialista politikusból. Néhányan úgy vélték: Kovács szúrta el Õ98-ban, amikor nem talált ki megfelelő tisztséget a volt miniszterelnöknek. Nem mintha párttársai nem értékelnék nagyra Horn politikai kvalitásait, ám a tőle való félelem vagy a vele szembeni frusztráció miatt a többség szabadulna tőle. Horn azonban kioktatja Kovácsot, Némethet, és mindenki szerint továbbra is meghatározó figurája, "királycsinálója" akar maradni a szocialista pártnak. Szerintük Horn csak a szocialista szavazóbázis egy szűk részében népszerű, rajtuk kívül viszont mindenkit taszít. (Zsúfolásig megtelt lakossági fórumai és a könyvének dedikálására váró sorok némileg ellentmondanak ennek.) Szocialisták szerint Horn alkalmatlan arra, hogy a bizonytalanokat meghódítsa. A Hornnal szembeni indulatokat jól mutatják beszélgetőpartnereink kifejezései: "arra vár, hogy kitörje a nyakunkat", "mindennel zavart akar kelteni", "állandóan keveri a szart".
"Németh és Kovács között erős kapocs lehet, hogy megpróbálják Hornt semlegesíteni" - vélte egyikük. Horn mindkettejüket támadja: év elején a pártelnöki és frakcióvezetői poszt szétválasztásának ötletével Kovács alól akarta kihúzni a szőnyeget, Németh hitelét pedig azzal a tavalyi megjegyzéssel próbálta rontani, miszerint Németh nem élte át "azt a rengeteg kínt, feszültséget, gyalázkodást", ami rendes MSZP-s politikusnak az elmúlt években kijutott.
Németh a múltról nem beszél, lakossági fórumokon azt hangsúlyozza, hogy minden korábbi döntését vállalja. Lépéseire vigyáznia kell, mert ez az utolsó visszatérési lehetősége a magyar politikába: ha a párt nem győz 2002-ben, azért ő lesz a hibás. De ha őszre csökken a népszerűség, azért is ő lesz majd felelős: tartós negyven százalék fölötti eredményt nyilván csak az ő hazatérése ronthatott el. Kovács is tojáshéjon táncol: ha dicséri Némethet, felértékelheti, ha bírálja, felelőtlenül támadja, és a párt népszerűségét veszélyezteti.
"Ha az MSZP profi módon használja ezt a két embert, akkor azt szólítunk meg, akit akarunk" - vélte a Horn-kormány egy volt minisztere, aki szerint a Fidesz nem azért fél jobban Némethtől, mert erősebb, mint Kovács, hanem mert képes lenyúlni a saját szavazóbázisukat, a vidéki, paraszti, keresztény lakosságot. Amit egyelőre csak feltételezhetnek a szocialisták.
Varró Szilvia
kovács lászló diktafont fenyeget budapesten
