Megbízható embert a strasbourgi bíróságra

Nevek a semmiből

Belpol

Önkényes eljárásban választotta ki a kormány három strasbourgi bírójelöltjét. Emiatt akár az egész listát visszadobhatják.

Kisegyházak leminősítése, bírók kényszernyugdíjazása, engedély nélküli lehallgatások, a parlamenti szólásszabadság korlátozása.

E példák is érzékeltetik, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) az Orbán-kormányok számára létfontosságú ügyekben mondhatja ki a végső szót.

Az Európa Tanácsot (ET) alkotó 47 állam küldötteiből álló bíróság magyar tagjának mandátuma januárban lejár, és Sajó András utódlása máris vitákat gerjesztett. A kormány augusztus 26-án Schanda Balázst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezetőjét, Füzi-Rozsnyai Krisztina miniszteri biztost és Tallódi Zoltánt, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesét jelölte a pozícióra.

A Magyar Helsinki Bizottság vezetésével 15 civil szervezet a jelölési folyamat önkényessége és átláthatatlansága miatt tiltakozik: a kormány nem írt ki nyilvános pályázatot, Trócsányi László igazságügyi miniszter közelebbről nem részletezett konzultációk után egyszerűen megnevezte a három jelöltet. A civilek azt kérik az ET parlamenti közgyűlésének illetékes bizottságától, hogy utasítsa el a teljes listát, és kötelezze Magyarországot új, méltányosabb jelölési procedúrára. Az MSZP szerint a Fidesz-kormány Európában is támadja a bírói függetlenséget, amikor a „saját embe­reit akarja az EJEB-be ültetni”. A szocialisták képviselője az ET parlamentjében elvben megkísérelheti befolyásolni a bíróválasztás körüli, döntően politikai alkufolyamatot.

Az utolsó szalmaszál

„Amióta a kormányoldal itthon elfoglalta a független intézményeket, az EJEB az egyetlen fórum, ahol viszonylagos biztonsággal számíthatunk az emberi jogokat az állammal szemben is védelmező ítéletekre” – mondja Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója. – Egyáltalán nem mindegy, hogy a testületben a magyar kormány iránt lojális bíró foglalko­zik-e a magyar ügyekkel.” A TASZ csatlakozott a Helsinki Bizottság kezdeményezéséhez, ami nem meglepő, hiszen Szabó szerint az elmúlt időszakban kifejezetten Strasbourgra koncentrálva végzik jogvédő tevékenységüket, abban bízva, hogy egy-egy jó EJEB-ítélet a magyar jogrendszerre is visszahat.

Az EJEB az Európa Tanács mellett működő bíróságként az Emberi Jogok Európai Egyezményében szereplő alapjogok betartatásáért felel. Bárki fordulhat a bírósághoz, akinek valamely, az egyezményben garantált alapjogát megsértették, és kimerítette a belföldi jogorvoslati lehetőségeket. Az elmúlt években igen magas a magyar ügyek száma, az EJEB legfrissebb statisztikája szerint a függőben lévő ügyek tekintetében csak Ukrajna, Oroszország és Törökország előz meg minket. Igaz, az esetek jelentős része viszonylag egyszerű megítélésű tucatügy, a panaszosok jellemzően a bírósági eljárások aránytalan elhúzódása vagy az embertelen börtönkörülmények miatt perelik a magyar államot.

Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke szerint ugyanakkor több közelmúltbeli jogeset a jogállamiság rendszerszintű problémáira is rámutatott. „Itt érzékeljük az EJEB korlátait is, hiszen csak egyedi ügyekben lehet a bírósághoz fordulni. A panaszosnak megítélhetik az akár jelentős összegű kártérítést, de a jogsérelemhez vezető szabályozás megváltoztatására nem mindig tudják rákényszeríteni Magyarországot” – véli Kádár.

A tapasztalatok vegyesek. Szabó Máté pozitívumként említi, hogy a vörös csillag viselésének büntető törvénykönyvi tényállását hosszú évek strasbourgi ítéleteinek hatására végül módosította a jogalkotó. Kádár András Kristóf a börtönök „különleges biztonságú körleteiben” szigorú, jogkorlátozó körülmények között fogvatartottak helyzetének javulását emeli ki. Egy strasbourgi döntés után módosult a szabályozás, a rabokkal immár közölni kell különleges fogva tartásuk okát, és biztosítani kell számukra a megfelelő jogorvoslatot is.

Ezzel szemben hiába kapott Szabó panaszosként kártérítést amiatt, hogy a magyar törvények bírói engedély nélkül is lehetővé teszik bárki titkos megfigyelését, a szabályozás azóta – a tavaszi terrorcsomag részeként – tovább szigorodott. Az EJEB 2014. áprilisi ítélete és a kisegyházak sorának megítélt kártérítések ellenére a kormány mindeddig nem orvosolta az egyházügyi törvény problémáit sem. Néhány esetben – bírói kényszernyugdíjazások, trafikkoncessziók – nehézkes is lenne az eredeti állapot helyreállítása, és mivel a lehetséges panaszosok száma véges, a kormány okoskodhat úgy, hogy visszakozás helyett inkább kipenget akár százmilliós kártérítéseket is.

A strasbourgi bíróság az ítéleteit rendszerint három- vagy hétfős tanácsokban hozza, a magyar bíró befolyása mégis igen nagy a magyar ügyekre. A Magyarországról érkező beadványok főszabály szerint a magyar bíró tanácsához kerülnek, és bár az ítéleteknek hivatalosan nincs előadó bírája, az ügyeket a nemzeti bíró irányítása alatt álló nemzeti iroda készíti elő. Így a bíróság magyar tagjának véleménye nemcsak a végső döntéskor meghatározó, de akkor is, amikor a keresetek befogadásáról dönt a bíróság. Lattmann Tamás nemzetközi jogász szerint ez a rendszer az államok jogkövetését is segíti, a nemzeti bíró miatt a tagállamok nem mondhatják, hogy a többi ország politikai okokból támadja őket – ugyanakkor a tanácsban ítélkezés elejét veszi a túlzott engedékenységnek is. Persze, a magyar politikusok nem mindig tartózkodnak az éles kiszólásoktól: Kövér László házelnök egy 2011-es interjújában „strasbourgi idiótákról” beszélt a vöröscsillag-döntés okán, az Emmi pedig az egyházügyi törvény elkaszálásáról mondta, hogy az „beleillik egyes nemzetközi érdekcsoportok Magyarországgal szembeni támadássorozatába”.

A bíró személyének fontosságát jelzi az is, hogy a tisztséget 2008 óta betöltő Sajó Andrással többnyire elégedettek az emberi jogvédelem szószólói (Sajót tavaly a bíróság alelnökévé is választották). Az 1991-től 2007-ig bíráskodó Baka András tevékenységét értékelő tanulmány szerint az első magyar strasbourgi bíró hajlamosabb volt a panaszosokkal szemben az államok oldalára helyezkedni, és nem erőltette az izgalmasabb magyar ügyek befogadását sem.

Eljárás nélkül

„Egyik jelölt sem vállalhatatlan, én magam előzetesen rosszabbra számítottam. Ugyanakkor mindhárom jelölt egyértelműen kormányközelinek tekinthető” – mondta egy lapunknak nyilatkozó jogász. Az Európa Tanácsnak nincsenek túlzottan részletes elvárásai a jelöltekkel szemben, mindössze annyit követel meg, hogy alkalmasak legyenek a küldő állam legmagasabb bírói tisztségére, vagy legyen számottevő jogtudományi munkásságuk. Ezeknek a feltételeknek Trócsányi három jelöltje valószínűleg megfelel.

Érdekesség, hogy a HVG augusztus 18-i száma Schanda Balázs és Tallódi Zoltán mellett Raisz Anikó minisztériumi tanácsadó jelöltségéről írt, a véglegesen benyújtott listán azonban Füzi-Rozsnyai Krisztina szerepel. A kormánynak az augusztus 26-i határidő előtt három hónappal konzultálnia kellett a jelöltekről egy az ET mellett működő tanácsadó testülettel, így elképzelhető, hogy ők javasolták a mindössze 36 éves Raisz lecserélését egy tapasztaltabb jelöltre. Az Igazságügyi Minisztérium lapzártánkig nem válaszolt ezt firtató kérdésünkre.

A jogászvilág egyöntetűen Schanda Balázst tartja a legesélyesebb jelöltnek, mivel hármuk közül neki a legnívósabb a tudományos tevékenysége, és a leginkább független jelöltnek is ő tűnik. (A politikai függetlenség nem bíróvá választási feltétel, de az ET parlamenti közgyűlésében azért számíthat.) Szabó Máté szerint elképzelhető, hogy a kormánynak valójában egy igazi jelöltje van, vagy legalábbis erősen sugalmazza, hogy Schandát szeretné a bírói székben látni, „és felkértek mellé két kormánytisztviselőt, akik nem tudnak nemet mondani”.

Schanda konzervatív egyházjogász, korábban több évig volt a Pázmány Egyetem jogi karának dékánja, az első Orbán-kormány idején pedig a Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetőjeként dolgozott. A korabeli cikkek szerint ő dolgozta ki a kormány 2000-ben bemutatott egyházügyi törvénytervezetét, amely ellen a kisegyházak már akkor is tiltakoztak, mert vallási közösségekké minősítette volna vissza őket. Nem tudni, hogy az egyházi törvény 2011-es újraszabályozásakor a kormány végül mennyire támaszkodott Schanda koncepciójára, de az biztos, hogy a jogász egy tanulmányában élesen bírálta és „félreértéseken alapulónak” nevezte az EJEB egyházügyi törvénnyel kapcsolatos, 2014-ben született ítéletét. Az új magyar egyházi szabályozást jogsértőnek találó döntéssel a jelenlegi magyar bíró, Sajó András egyetértett.

Az ET parlamenti bizottsága előtt minden bizonnyal nehéz dolga lesz Füzi-Rozsnyai Krisztinának és Tallódi Zoltánnak, mivel előbbi a közigazgatási perrendtartás kodifikációs munkáiért felelős miniszteri biztosként, utóbbi főosztályvezető-helyettesként egyértelműen kötődik a jelölő minisztériumhoz. Igaz, Tallódi 1990 óta az IM munkatársa, így nem mondható tisztán politikai jelöltnek. 1998 óta dolgozik nemzetközi jogi területen, az utóbbi években ő vezette a kormányt a strasbourgi bíróságon képviselő csoport munkáját. Emiatt nyilván kiválóan ismeri az EJEB esetjogát, de egy forrásunk szerint a meghallgatásán kínos lehet, hogy a kormány „néhol a vállalhatatlanság és a röhejesség határán billegő” érvrendszerét kellett védelmeznie. Ráadásul Tallódi az érintettsége miatt vélhetően kimaradna egy sor jelenleg függőben lévő, és január után is folytatódó magyar ügy tárgyalásából.

Trócsányi László miniszter tájékoztatása szerint a magyar bírójelöltekről várhatóan októberben szavaz az ET 324 fős parlamenti közgyűlése (a közgyűlésben a nemzeti parlamentek delegáltjai ülnek, Magyarországról például Németh Zsolt, Mesterházy Attila vagy a jobbikos Gyöngyösi Márton). Előtte a jelölteket meghallgatja a parlament illetékes bizottsága, és javaslatot terjeszt a közgyűlés elé (az EJEB-tagok választásával foglalkozó bizottságnak jelenleg nincs magyar tagja). A bizottság elutasításra javasolja a teljes listát, ha a jelöltek nem felelnek meg a bíróvá választás feltételei­nek, de visszadobhatja a neveket akkor is, ha a nemzeti jelölési eljárás nem volt tisztességes, átlátható és konzisztens.

A civilek szerint ez utóbbi esetkörbe tartozik a magyar jelölési procedúra, amely az ET egy 2009-es – igaz, nem kötelező érvényű – határozatával szemben nyilvános pályázat és lefektetett eljárási szabályok nélkül, teljesen ad hoc módon zajlott. Kádár András Kristóf azt mondja, tisztában van vele, hogy a parlamenti közgyűlés politikai testület és így politikai döntést fog hozni. De ha elfogadják a magyar jelölteket, azzal bebizonyosodik, hogy semennyire nem veszik komolyan a saját szabályzataikat, hiszen azokat „ennél jobban és egyértelműbben nem nagyon lehetne megsérteni”.

A másik három

Az EJEB-et könnyű összetéveszteni az Európai Unió Bíróságával, de a valóságban két egymástól teljesen független intézményről van szó. Az EU luxembourgi székhelyű bírósága az uniós jog betartatásáért felel a (britek kilépéséig még) 28 tagállamban. A bíróság legutóbbi jelentős magyar vonatkozású ítéletében a hazai cafetériarendszer jogellenességét mondta ki. Luxembourgban végződhetnek az Európai Bizottság tagállamokkal szemben indított kötelezettségszegési eljárásai és az uniós versenyügyek, de a dolog fordítva is működik: a magyar kormány például az EU bíróságán támadta meg a tavaly szeptemberi uniós menekültkvóta-döntést, mert az szerinte ellentétes az alapszerződésekkel.

A 47 tagállamból álló nemzetközi szervezettől, az Európa Tanácstól két hasonló nevű uniós szervet kell megkülönböztetnünk. Az Európai Tanács az uniós tagállamok állam- és kormányfőinek testülete, az EU politikai irányvonalát alakítja. A másik, a Miniszterek Tanácsa különböző formációi – például bel- és igazságügyi, gazdaság- és pénzügyi – a tagállamok illetékes minisztereinek a tömörülése, és a rendes jogalkotási eljárásban az Európai Parlamenttel együtt az uniós jogszabályok társjogalkotója.

 

Neked ajánljuk

Öt év börtönre, pénzbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték a volt mezőberényi lelkészt

Folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés, sikkasztás és költségvetési csalás bűntettében, amely bűnszervezeti alakzatot is felvett, bűnösnek mondta ki a Gyulai Törvényszék pénteki ítéletében R. János volt mezőberényi református lelkészt és vádlott-társait. A lelkészt 5 év letöltendő börtönbüntetésre, 2,5 millió forint pénzbüntetésre és jelentős nagyságrendű vagyonelkobzásra ítélték.