| ||
Magyar Narancs: Vona Gábor tavaly egy interjúban azt mondta: a Jobbik régen radikális, határokat átlépő, tabudöntögető politikai közösség volt, mára azonban nemzeti néppárt lett. Mondhatjuk, hogy ön inkább a radikálisabb vonalat képviseli a pártban?
Dúró Dóra: Túlzott leegyszerűsítésnek tartom, ha pusztán radikális, nem radikális kategóriákba sorolunk be akár engem, akár más politikust. Van olyan kérdés, amiben radikális vagyok, van, amiben egyáltalán nem; a meggyőződésemet követem, úgyhogy nincsenek lelkiismereti problémáim. A néppártosodást azért tartotta szükségesnek a párt vezetése, mert a Jobbik azt tűzte ki célul, hogy a társadalom egészét képviseli, például új választói rétegeket is megszólít.
MN: Például míg Vona Gábor a korábbi álláspontjához képest megengedőbben nyilatkozott a melegekről, a Pride-ot pedig nem tiltaná be, addig ön igen, és bár azzal egyetértett, hogy mindenkit képviselnek, kiemelte, hogy nem támogatja a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatát, vagy azt, hogy gyereket fogadhassanak örökbe.
DD: Ezekben az esetekben a párt aktuális programját testesítem meg. A radikálisabb megnyilvánulásaimban is a Jobbik hivatalos álláspontját képviselem, a Pride kapcsán is, nem pedig a magánvéleményemet.
MN: Ezek szerint a párt programjából Vona Gábor véleménye lóg ki.
DD: Ebben az esetben igen. Persze elképzelhető, hogy valaki a magánvéleményét fogalmazza meg, akár a párt álláspontjával ellentétesen is, és ez nem baj, sem Vona Gábor, sem az én esetemben. De a melegek kapcsán nem arról volt szó, hogy nagyon radikálisat akartam mondani. Más témában tartottam sajtótájékoztatót, ahol rákérdeztek, hogy várjuk-e a melegek szavazatát is, én pedig mondtam, hogy igen, az övékét is, mert a mindenkibe ők is beletartoznak. Nem tehetek róla, hogy a mindenkiből őket emelték ki.
MN: Azt mondta, van olyan ügy, ahol a magánvéleményét fogalmazza meg, akár radikálisabban is. Mire gondolt?
DD: Elsősorban a családalapítás, a családtámogatások témája olyan, amire többet fordítanék, a demográfia területén szeretnék gyökeresebb változást. Fontos, hogy a saját meggyőződésemet is érvényre juttassam, de azt nem érezném helyesnek, hogy ellene kommunikáljak a Jobbik hivatalos álláspontjának. Egy közösségben elvárható egyfajta lojalitás, ahol a többség álláspontját kell képviselni, hiszen a pártnak egységet kell mutatnia.
MN: A CEU-törvény alkotmányossági vizsgálata kapcsán ön volt az egyik a két jobbikos képviselő közül, akik nem írták alá a képviselői beadványt. Mennie kellene vagy maradnia a CEU-nak?
DD: Nehéz erre válaszolni, mert ha a felsőoktatás egészét nézzük, nem tartom annyira kardinálisnak a CEU kérdését. Az már egy húsba vágó probléma, hogy a hallgatói tanulmányi ösztöndíjak tíz éve nem növekedtek, a társadalmi mobilitás csatornái szűkülnek, csökken az államilag finanszírozott helyek száma, és a kollégiumi férőhelyek 85 százaléka nem felel meg a jogszabályi minimumkövetelményeknek. Sajnálom, hogy nem azokról beszélünk inkább, akik nem tudnak bekerülni a felsőoktatásba, vagy ha bekerülnek, diákhitelt kell felvenniük. Majd ha ezeket megoldottuk, lehet a CEU-ról is beszélni.
MN: A civil szervezetekkel kapcsolatos törvényről is beszéltek már 2013-ban és 2016-ban is, amikor egy, a mostanihoz hasonló beadvánnyal éltek, „ügynök szervezeteknek” nevezve azokat, akiket most „külföldről támogatott civileknek” nevez a törvény. Ezúttal nem támogatták a jogszabályt. Mi változott?
DD: A mostani civiltörvény teljesen más volt, mint amit mi beadtunk. Ez szakmaiatlan volt. Egy valós problémát a Fidesz rendkívül leegyszerűsítve és primitív módon próbált megoldani, ezzel az egész ügyet lejáratva. Épp, mint a bevándorlás esetében: ott szintén valós a probléma, amit lehetne jól kezelni, de a Fidesz nem ezt teszi.
MN: Miért volt szakmaiatlan?
DD: A Fidesznek elsősorban az átláthatatlan finanszírozás és a politikai befolyás volt a problémája, de a CÖF állami támogatása már nem okoz nekik gondot. Emellett kiskaput is hagyott: ha egy külföldi állampolgár bejegyez egy szervezetet Magyarországon, és itt tölti fel pénzzel, arra nem vonatkozik a törvény.
MN: Morvai Krisztina a párt radikálisabb vonalát támogatja, és ön kiállt mellette, amikor Morvai kijelentette, szakít a Jobbikkal. Volt erről vita a pártban?
DD: Vita nem volt. Ezt száz százalékban emberi gesztusnak szántam, tudtam, hogy lesz, aki politikai tettként fogja értelmezni, vagy a radikális–nem radikális vonalat próbálják erősíteni vele, de a cél nem ez volt. Nagyon sokra tartom Morvai Krisztinát, és hiszem, hogy a politika szegényebb lesz nélküle, ő Magyarország legkarizmatikusabb politikusnője. Ezért álltam ki mellette és méltattam politikusi pályáját, de ezzel nem tettem semmi radikálisat.
MN: Férje, Novák Előd 2016-ban távozott a pártból. Felmerül a kérdés: ebből nem volt konfliktus önök között? Egyértelmű volt, hogy ön marad a pártban?
DD: Nagyon méltatlannak tartottam, amit vele tettek, akkor ezt nehezen éltem meg. Sok bizonytalanság volt bennem, több forgatókönyvet végiggondoltam, de a maradásomat végül jórészt annak köszönhetem, hogy Előd is ezt javasolta, támogatott engem. Ő a Jobbikot saját gyermekének tekinti, még ha csalódást is okozott neki. Vona Gábortól pedig politikailag és emberileg is sok támogatást kaptam, így sikerült rendezni ezt a helyzetet.
MN: Ha mérleget vonunk mindebből, mit lehet elmondani, melyik a Jobbik igazi arca: a régi vagy az új, a cukiságkampány utáni? Fejlődésről vagy változásról beszélhetünk?
DD: A politikát leginkább a hosszútávfutáshoz tudnám hasonlítani: az embernek változik a tempója, nem egyenletesen fut, mégis halad. A néppártosodás és a radikalizmus szembeállítása azért leegyszerűsítés, mert a néppártosodás nem tartalmi változásokat jelent, hanem inkább stílusváltást. Nem tagadom, vannak tartalmi változások is. A fő motiváció az volt, hogy bár eddig is sokan tudtak azonosulni a programunkkal, mégsem sikerült olyan áttörést elérnünk, amilyet szerettünk volna.
MN: A Pride-dal kapcsolatos kijelentések vagy Vona Gábor hanukaüdvözlete inkább tűnnek tartalmi változásnak, mint csupán stílusbelinek.
DD: Igen, ezért mondtam, hogy vannak azért tartalmi változások is.
MN: És ön ezekkel tud azonosulni?
DD: Van, amelyikkel igen, van, amelyikkel nem. De a vitákat belül kell lefolytatnunk, nem szeretnék kifelé más álláspontot képviselni, mint a párt álláspontja.
MN: Ezek konszenzusos döntések voltak, vagy a párt vezetői eldöntötték, hogy ez az új irány?
DD: Ilyen is, olyan is, de én nem vagyok tagja egyik döntéshozó szervnek sem, erre nincs rálátásom.
MN: Vagyis meghallgatta és elfogadta, hogy ez lesz?
DD: Igen. És ha szükséges volt, elmondtam belül az ellenvéleményemet.
MN: Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) által kiszabott gigabüntetés miatt először kérdéses volt a választáson való indulásuk is, aztán Varga Mihály haladékot adott a befizetésre, a Jobbik pedig 70-80 milliót gyűjtött közösségi finanszírozással. Mi lesz: elkezdik a részletfizetést?
DD: Semmiképpen. Ez az eljárás abszurd, és az ügyészség is kimondta, hogy az ÁSZ hazudott a Jobbikról, nem is akadályoztuk semmivel a munkavégzésüket. Ezzel részben megnyertük az ügyet. Jogellenesen kiszabott büntetésről van szó, ezért nem fizetjük ki. Ez egy politikai alapon meghozott döntés a legnagyobb ellenzéki párttal szemben, aminél látta a kormány, hogy nagy felháborodást váltott ki az emberekből, ezért visszakoztak, és júliusra tolták át a Jobbik ellehetetlenítését. Ez elképesztő.
MN: Azt tudja, hogy a közösségi finanszírozás során küldött-e pénzt Simicska Lajos a Jobbiknak?
DD: Nem tudom, de nem hiszem. Nincs rálátásom a több mint hatezer adományozó nevére.
MN: Hogyan képzeli el a Jobbik kormányzását?
DD: Ahogy a szlogenünk is mondja: magyar szívvel, józan ésszel, tiszta kézzel. A biztonság kérdése nagyon fontos, ahhoz pedig, hogy az ország versenyképességét erősíteni tudjuk, alapvető szemléletváltás kell a politikában: először is a korrupciót kell visszaszorítani, az ezért felelősöket el kell számoltatni. És ami a legfontosabb, hogy a társadalom egészét kell képviselni, nem csak a Fidesznek kedves brancsot.
MN: Ön milyen pozícióban képzeli el magát?
DD: Az én jövőmmel kapcsolatban nem beszéltem még senkivel, most a kampányra koncentrálok.
MN: Budapesten a 6. választókerületben indul országgyűlési képviselőjelöltként, ami a 8. és a 9. kerület egy részét fedi le. Ott mi lenne az első lépése?
DD: Ez egy olyan közeg, amit senkinek nem kell bemutatni: lakhatási, megélhetési, biztonsági problémák vannak. Ezért meg kell erősíteni a közbiztonságot és a köztisztaságot, rendezni kell a lakáshelyzetet, fel kell számolni a szegénységet, meg kell szüntetni a szegregációt. Béremelés kell és valódi bérlakásprogram, amivel elsősorban a fiatalokat támogatjuk.
MN: Ha jól tudom, a Jobbik benyújtott egy tervezetet a ferencvárosi önkormányzathoz, hogy ezentúl csak erkölcsi bizonyítvánnyal lehessen bérlakáshoz jutni.
DD: Így van. Azt látom ezekben a kerületekben, hogy számos olyan nehéz helyzetben élő, tisztességes, dolgozó ember van, aki nem jut lakáshoz, ezért kellenek olyan kritériumok, amivel őket előrébb lehetne sorolni. Az erkölcsi bizonyítvány lehetne egy ilyen kritérium.
MN: Ez megfelel a Jobbik programjában szereplő átfogó, mindenki számára elérhető otthonteremtési programnak? Nem kirekesztő?
DD: Minden egyes kérdésben kirekesztünk valakit, mert nem jut mindenkinek lakás. Miért ne élvezzen előnyt az, aki büntetlen előéletű? Szerintem ez egy érték.
MN: 2016-ban azért mondott le a frakcióvezető-helyettesi posztjáról, hogy egy Jobbik-körüli értelmiségi holdudvar építésébe fogjon. Mire jutott ezzel a másfél év alatt, kik csatlakoztak, mennyire vonzó a Jobbik az értelmiség számára?
DD: Valóban főként ezért mondtam le az akkori pozíciómról 2016-ban, de ezt a munkát már hamarabb, 2014-ben elkezdtem. Ez az egyik legszínesebb része az életemnek, nagyon sok nemzeti érzelmű és színes gondolkodású embert megismertem. Nagy sikernek tartom, és nagyon örülök, hogy Vona Gábor tavaly az évértékelőjén az egyik legnagyobb előrelépésnek nevezte a holdudvar kiépítését. Ez egybeesik a Fidesz azon törekvésével, hogy negligálják az értelmiséget, egyszerűen nem foglalkoznak velük, abba a gondolkodásmódba, amit most képviselnek, nem fér bele. Látom, hogy félelem van az értelmiségben: egzisztenciális okokból vagy a Fidesz bosszújától tartva. Ezért, bár sokan vannak, csak néhányan merik vállalni, hogy akár képviselőként, akár szakértőként ebbe a holdudvarba tartoznak. Ennek a munkának köszönhetően lett jelöltünk Steinmetz Ádám olimpiai bajnok vízilabdázó, Brenner Koloman egyetemi docens, Kovács Tamás világbajnok vívó, Fonyódi Tibor író, Tóthné Pásztor Zsuzsa, a Hungexpo korábbi vezérigazgatója, Bozsik József korábbi fogathajtó szövetségi kapitány, Menyhárt Miklós, a világhírű demenciakutató vagy Bardócz-Tódor András, a Keresztény Pedagógusok Szakszervezetének elnöke.
MN: Tehát sokan vannak, csak kevesen mutatkoznak meg?
DD: Igen, több százan vannak.
MN: Őket nem is fogjuk látni a kampány során?
DD: A több száz főt nem tudom bemutatni. Az pedig egyéni élethelyzettől függ, hogy ki az, aki otthagyná mostani pozícióját és átjönne az államigazgatásba dolgozni, és ki az, aki tanácsadói munkát vállalna, vagy csupán a szabadidejében segítene minket. Mindenki nagyon fontos, mert csak a szakmai kormányzás tud sikeres lenni, amiben nekik nagy szerepük van. Ezért az egyetemi világból is szükségünk lenne még több szakemberre, habár már vannak kiváló szakértőink az agrártudomány vagy az energetika területéről, olyanok is, akik közéleti szerepet vállaltak a Fideszben, ezért nem tudjuk nyilvánosan bemutatni őket. Nézzük csak meg, mit műveltek Ángyán Józseffel.
