Nyáry Krisztián megírta, ki nevezte korábban poloskának a liberálisokat

  • narancs.hu
  • 2025. március 15.

Belpol

Egy ruandai politikus 1992-es beszéde megágyazott a két évvel későbbi népirtásnak.

Egy szóval sem említi a miniszterelnök szombati beszédét Nyáry Krisztián irodalomtörténész, viszont felidézi, ki nevezte még poloskáknak a nép vélt ellenségeit a világtörténelemben.

Egy afrikai, hutu nemzetiségű politikus, Léon Mugesera. A Ruandai Nemzeti Egyetem bölcsészkarának oktatója,  a Nemzeti Köztársasági Mozgalom a Demokráciáért és Fejlődésért (MRND) párt politikusa 1992-ben nagygyűlésen mondott beszédet.

Mugesera az ország gazdasági válságáért a tuszi népcsoport tagjait tette felelőssé. Poloskáknak nevezte őket, ahogyan a liberálisokat is. Azt mondta, jobban járnak a megbélyegzettek, ha önként elhagyják az országot, mielőtt mint kártevőktől másképp szabadul meg tőlük az ország.

A beszédről hangfelvétel készült, amelyet két évvel később egy rádió lejátszott. Többek közt ennek hatására kezdtek népirtásba a hutu szélsőségesek. Száz nap alatt több mint nyolcszázezer ember halt meg.

„Mugasera már nem volt Ruandában, amikor 1994-ben a rádió felhívására a hutu szélsőségesek népirtásba kezdtek a tuszik és a liberálisnak gondolt ellenzékiek ellen” – folytatja a történetet Nyáry Krisztián. – „Addigra ugyanis családjával együtt Kanadába távozott, ahol ruandai állampolgárként előbb menekült státuszt, majd állandó tartózkodási engedélyt kapott. A québeci egyetem, ahol állást kapott, politikai üldözöttként tartotta számon. Néhány évvel később azonban a népirtást kivizsgáló bizottság a tettlegességet megelőző uszítás bizonyítékai közé sorolta Dr. Mugesera beszédét is. Ekkor előbb a québeci tartományi, majd a kanadai szövetségi bíróság mondta ki, hogy Dr. Mugesera beszédével aktívan hozzájárult a tömeggyilkosságokhoz, ezért egyike a népirtásért felelős politikusoknak”.

A bejegyzés tanulsága: Afrikában a diktátorok, népvezérek megtanulták, hogy nem érdemes az ellenfelet poloskának nevezni.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.