Nyáron gyerektáborokban élik ki politikai pedofíliájukat a fideszes képviselők

Belpol

Aktivisták látogatása nem, a politikusoké úgy tűnik, belefér, de attól, hogy ajándékot visznek a gyerekeknek, még nem lesz törvényes a velük való fotózkodás. 

Miközben Brüsszelből óvodákba, iskolákba küldött LMBTQ-aktivistákkal riogat az Orbán-kormány, és teljesen felesleges "gyermekvédelmi népszavazást" tart irányított kérdésekkel, a kormánypárti képviselők továbbra is javában élnek a "politikai pedofília" lehetőségével a fiatalok körében, és

minden gond nélkül bejárnak hozzájuk az iskolába.

Ha nyár, akkor gyerektáborok, ha gyerektáborok, akkor a fideszes politikusok kihasználják a lehetőséget – egy kis gyümölcs, pogácsa a táborozó gyerekeknek és máris lehet fotózkodni velük, kormánypropagandát hinteni köreikben.

A három Jász-Nagykun-Szolnok megyei fideszes országgyűlési képviselő meg is ragadta az alkalmat, és mindhárman ellátogattak gyerektáborokba:

  • Kállai Mária a kőtelki általános iskola napközis táborába ment fotózkodni a gyerekekkel, posztja szerint talán gyümölcsöt is vitt nekik; 
  • Boldog István Cibakházán járt a gyerekeknek rendezett Nyári Képzőművészeti Alkotótáborban, ő túrós buktát és üdítőt vitt magával; 
  • és a dinnyetermesztő Pócs János a jászalsószentgyörgyi gyerektáborba ment, kiposztolt fotója szerint dinnyét vitt nekik. 

Tették ezt úgy, hogy nem biztos, hogy ehhez a szülők hozzájárultak, sőt lehet, nem is tudtak előre róla. Ráadásul bár a képviselők elvileg ajándékot vittek a gyerekeknek, ettől még ugyanúgy kiposztolták a fotóikat a politikusi Facebook-oldalukra, és ugyanúgy felhasználták a gyerekeket saját kampánycéljaikra, ami aligha számít törvényesnek. 

Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos 2018-ban a Dívány.hu-nak elküldött állásfoglalásában ugyanis éppen azt hangsúlyozta, hogy ha egy gyerekről (vagy felnőttről) fotót, vagy videót készítenek, a felvétel személyes adatnak minősül, tárolása és felhasználása pedig adatkezelésnek, és

ha a felvételen politikusok közéleti megnyilvánulása látható, akkor az arról készült fotók/videók politikai véleményre vagy pártállásra vonatkozó különleges személyes adatok is egyben.

Ezek pedig olyan szenzitív adatok, amelyek nyilvánosságra kerülése súlyos következményekkel járhat, ezért a hatályos jogszabályok szigorúbb feltételeket határoznak meg.

Politikai véleményre vagy pártállásra vonatkozó személyes adatok akkor kezelhetők főszabály szerint, ha ahhoz az adatalany írásban hozzájárult,

gyerekeknél, 14 éves korig a szülő aláírása szükséges, 16 éves kor felett pedig a gyerek saját hozzájárulása is érvényes.

De nem elég az aláírás, a hozzájárulásnak megfelelő és előzetes tájékoztatáson kell alapulnia.

Magyarul ha a képeken gyerekek is szerepelnek, akkor további követelményeknek is meg kell felelni: 

  • az adatkezelőnek (vagyis akinek a megbízásából a fotó készült), minden egyes 16 év alatti gyermekről közzétett fotóhoz rendelkeznie kellene a szülő írásbeli hozzájárulásával,
  • ha pedig ugyanazt a képet újra fel akarják használni, akkor megint be kell szerezni az aláírást. 

Az az általános hozzájárulás, amelyet az oktatási intézményekben aláíratnak a szülőkkel annak érdekében, hogy az iskola honlapjára és kiadványaira felkerülhessenek a gyerekről készült fotók, az nem ugyanez a hozzájárulás, itt külön kellene hozzájárulni a képek készítéséhez, ha pedig sajtótermékekben szeretnék nyilvánosságra hozni a képet a gyerekről, akkor kénytelenek minden egyes alkalommal beszerezni az érintettek tájékoztatáson alapuló hozzájárulását. 

Péterfalvi ugyanakkor kitért arra is, hogy nincs szükség az érintett hozzájárulására fotó/videó készítéséhez és annak felhasználásához tömegfelvétel, és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén, vagyis ha a fotó nyilvános eseményen, rendezvényen, táj- és utcarészletekről készült. A gyerektábor ugyanakkor korántsem nyilvános esemény. 

Nem hinnénk, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság álláspontja változott volna az évek során, főleg az egyre érzékenyebb fideszes erkölcsök árnyékában. Viszont nem tudni, hogy Kállai, Boldog vagy Pócs külön engedélyt kért-e a gyerekekkel való közös fotózkodásra a tanszünet kellős közepén. 

Akkor sem oké, ha a szülő beleegyezik

Megkerestük az ügyben a Hintalovon Gyermekjogi Alapítványt, amely szintén egyértelműen fogalmazott. Németh Barbara, az alapítvány gyermekrészvétel programvezetője azt mondta, szerintük a politikusok inkább azzal tudják megmutatni, hogy fontosak nekik a gyerekek, ha segítik jogaik érvényesülését, nem pedig azzal, hogy fotózkodnak velük. 

Mint mondta, a gyerekek nem kampányeszközök, hanem jogokkal bíró állampolgárok. A szándékosság hiánya mellett is

politikai eszközt csinál a gyerekekből, ha a velük való találkozásról nyilvános felvétel készül, ha a saját gyerekeiről posztol egy politikus, ha mondatokat adnak a gyerekek szájába. 

De a politikai visszaélések legsúlyosabb formája, amikor ürügyként használják a gyerekeket, és a politikai játszmák küzdőterévé teszik a gyerekek védelmét. 

A gyerekek védelme megkívánja, hogy tiszteljék a gyerekek jogát a véleménynyilvánításhoz, a magánélethez, és méltósághoz – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy

egy óvodás gyerek például biztosan nem tud tájékozottan dönteni a részvételétől, ezért az akkor sem oké, ha abba a szülő egyébként beleegyezik.

Az alapítvány egy útmutatót is készített szülők, felelős felnőttek számára, ami segíti felismerni a politikai visszaélések formáit, és támpontokat ad ahhoz, hogy mit gondoljon át egy szülő, mielőtt beleegyezik a gyerekek részvételébe. 

(Borítóképünk illusztráció) 

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.