„Nyerőnek kell lenni”

Törley Katalin és Palya Tamás tanárok

Szeptember végén bocsátották el őket a budapesti Kölcsey gimnáziumból, azóta a tíz hónapja tartó pedagógustüntetések arcai lettek. Hol tart most a munkajogi per, és le lehet-e váltani az oktatási rendszert a nagyobb rendszer cseréje nélkül? Ezekről beszélgettünk velük.

Magyar Narancs: Pontosan két hónappal azután, hogy önöket kirúgták, november 30-án újabb nyolc tanárnak mondtak fel budapesti gimnáziumokban. Úgy tűnik, ez csak fokozta a tiltakozók dühét. Hogy áll most a tanárok ügye?

Törley Katalin: A tiltakozók elszántsága csak nagyobb lett, és egyre többen hajlandók radikálisabb módszerekhez folyamodni. Nem lehet már azt mondani, hogy csak a pedagógusok kis százaléka vesz részt az engedetlenségben. Gyarapodunk. Kevesebb reményem van abban, hogy milyen eredményeink lesznek. Azokból a követelésekből, amiket megfogalmaztunk az oktatási rendszert, az alaptantervet, az óraszámokat, az esélyegyenlőséget és persze a béreket illetően, talán meghallgatják és teljesítik azokat, amelyek pénzzel megoldhatók. A béremeléseken és az infrastrukturális fejlesztéseken túl azonban a rendszer lényegét érintő kérdésekben ezzel a kormányzattal nem lehet egyezkedni. Ez a rezsim nem engedheti meg magának, hogy autonóm, decentralizált, korszerű oktatási rendszer működjön, hiszen ez az ő hatalmi koncepciójukkal összeegyeztethetetlen.

MN: Ha jól sejtem, ezt a nézetet nem minden pedagógus osztja.

Törley Katalin: Ennél sokfélébbek vagyunk, és a küzdelemben is máshol tartunk. Én 2016 óta, a Tanítanék Mozgalom létrehozása óta azért harcoltam, hogy párbeszédre kényszerítsük a kormányt. Ma már nem akarok velük beszélgetni.

MN: Akkor most mi lesz?

Palya Tamás: Nem lehet egyik napról a másikra új Nemzeti alaptantervet írni, de ha egyik napról a másikra létrejött egy energetikai minisztérium, akkor egy oktatási minisztériumnak is van helye. Nem lehet már a szőnyeg alá söpörni, ami az utóbbi időszakban történt. Az elmúlt héten több száz tanár állt be a polgári engedetlenségi mozgalomba, a következő napokban pedig, úgy tudom, még többen készülnek rá. A mindent eldöntő kérdés tényleg az, hogy pár napra bezárjuk az iskolákat, mert tiltakozunk, vagy állományi hiány miatt sokkal több időre nem nyitnak ki. A felhorgadó tiltakozási kedv miatt én most optimistább vagyok, mint a karinthysok kirúgása előtt.

MN: Annyiszor éreztük már az elmúlt kilenc évben, hogy most majd lesz valami, de a társadalom kritikus része is kifáradt már. Most lesz valami?

Törley Katalin: Új fejlemény a diákok ismételt és kitartó kiállása. Nemcsak szolidaritásukat nyilvánítják ki, hanem a saját problémáikat és követeléseiket is megfogalmazzák. Rengeteg erőt ad ez nekünk, pedagógusoknak. A legkomolyabb kihívásunk, hogy fenn tudjuk-e tartani és meddig a tiltakozások hevét. És nem is csak ez, hanem hogy legyen honnan tiltakoznunk. Mert ha a Karinthyból elküldenek még három tanárt, akkor az iskola működésképtelenné válik. Nézze meg, kiket küldtek el onnan: az egyik tanár németül tanít biológiát, a másik angolul földrajzot, vagyis olyan szakembereket, akik pótolhatatlanok.

Palya Tamás: Sokkal rosszabb az oktatás helyzete, mint 2016-ban volt. Már csak azért sem fognak kifulladni a tiltakozások, mert – szinte – nincs mit veszíteni.

MN: Van két pedagógus-szakszervezet, nagyobb és sporadikus mozgalmak, a Tanítanék, a Tanárok a Tanárokért, diákfrontok, egyre több a vidéki becsatlakozó – de megszületett-e és fenntartható-e az egységük?

Törley Katalin: Azt hiszem, a vidéki hálózat is kiépülőben van, lassan túllépünk azon, hogy ez fővároscentrikus mozgalom. De nagy a szétszakítottság az országban. A szakiskolákban, a szakképző intézményekben és a szegregált iskolákban dolgozók nehezebben csatlakoznak be, pedig ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint mi, ha nem súlyosabbakkal, és sokkal hosszabb ideje. Velük még meg kell találni az együttműködés módját.

Palya Tamás: Többször elmondtam már, hogy a szakszervezetek mozgásterét én szűknek tartom. Szerintük csak a törvényes sztrájk elfogadható, az én kérdésem meg az, meddig hagyjuk, hogy nyirbálják a sztrájkjogot. Ha – ez csak gondolatkísérlet – majd ötvenezer forintot kell fizetni, hogy sztrájkolhass, azt is becsengetjük, mert benne van a törvényben?

Törley Katalin: Az olyan mozgalmaknak, mint a Tanítanék, más, bizonyos szempontból szabadabb a mozgásterük, mint a szakszervezeteké, amelyek viszont, noha csak törvényes sztrájkra biztathatnak, tájékoztatással és jogilag is segítik az „engedetlenkedőket”.