Interjú

„Nyerőnek kell lenni”

Törley Katalin és Palya Tamás tanárok

Belpol

Szeptember végén bocsátották el őket a budapesti Kölcsey gimnáziumból, azóta a tíz hónapja tartó pedagógustüntetések arcai lettek. Hol tart most a munkajogi per, és le lehet-e váltani az oktatási rendszert a nagyobb rendszer cseréje nélkül? Ezekről beszélgettünk velük.

Magyar Narancs: Pontosan két hónappal azután, hogy önöket kirúgták, november 30-án újabb nyolc tanárnak mondtak fel budapesti gimnáziumokban. Úgy tűnik, ez csak fokozta a tiltakozók dühét. Hogy áll most a tanárok ügye?

Törley Katalin: A tiltakozók elszántsága csak nagyobb lett, és egyre többen hajlandók radikálisabb módszerekhez folyamodni. Nem lehet már azt mondani, hogy csak a pedagógusok kis százaléka vesz részt az engedetlenségben. Gyarapodunk. Kevesebb reményem van abban, hogy milyen eredményeink lesznek. Azokból a követelésekből, amiket megfogalmaztunk az oktatási rendszert, az alaptantervet, az óraszámokat, az esélyegyenlőséget és persze a béreket illetően, talán meghallgatják és teljesítik azokat, amelyek pénzzel megoldhatók. A béremeléseken és az infrastrukturális fejlesztéseken túl azonban a rendszer lényegét érintő kérdésekben ezzel a kormányzattal nem lehet egyezkedni. Ez a rezsim nem engedheti meg magának, hogy autonóm, decentralizált, korszerű oktatási rendszer működjön, hiszen ez az ő hatalmi koncepciójukkal összeegyeztethetetlen.

MN: Ha jól sejtem, ezt a nézetet nem minden pedagógus osztja.

Törley Katalin: Ennél sokfélébbek vagyunk, és a küzdelemben is máshol tartunk. Én 2016 óta, a Tanítanék Mozgalom létrehozása óta azért harcoltam, hogy párbeszédre kényszerítsük a kormányt. Ma már nem akarok velük beszélgetni.

MN: Akkor most mi lesz?

Palya Tamás: Nem lehet egyik napról a másikra új Nemzeti alaptantervet írni, de ha egyik napról a másikra létrejött egy energetikai minisztérium, akkor egy oktatási minisztériumnak is van helye. Nem lehet már a szőnyeg alá söpörni, ami az utóbbi időszakban történt. Az elmúlt héten több száz tanár állt be a polgári engedetlenségi mozgalomba, a következő napokban pedig, úgy tudom, még többen készülnek rá. A mindent eldöntő kérdés tényleg az, hogy pár napra bezárjuk az iskolákat, mert tiltakozunk, vagy állományi hiány miatt sokkal több időre nem nyitnak ki. A felhorgadó tiltakozási kedv miatt én most optimistább vagyok, mint a karinthysok kirúgása előtt.

MN: Annyiszor éreztük már az elmúlt kilenc évben, hogy most majd lesz valami, de a társadalom kritikus része is kifáradt már. Most lesz valami?

Törley Katalin: Új fejlemény a diákok ismételt és kitartó kiállása. Nemcsak szolidaritásukat nyilvánítják ki, hanem a saját problémáikat és követeléseiket is megfogalmazzák. Rengeteg erőt ad ez nekünk, pedagógusoknak. A legkomolyabb kihívásunk, hogy fenn tudjuk-e tartani és meddig a tiltakozások hevét. És nem is csak ez, hanem hogy legyen honnan tiltakoznunk. Mert ha a Karinthyból elküldenek még három tanárt, akkor az iskola működésképtelenné válik. Nézze meg, kiket küldtek el onnan: az egyik tanár németül tanít biológiát, a másik angolul földrajzot, vagyis olyan szakembereket, akik pótolhatatlanok.

Palya Tamás: Sokkal rosszabb az oktatás helyzete, mint 2016-ban volt. Már csak azért sem fognak kifulladni a tiltakozások, mert – szinte – nincs mit veszíteni.

MN: Van két pedagógus-szakszervezet, nagyobb és sporadikus mozgalmak, a Tanítanék, a Tanárok a Tanárokért, diákfrontok, egyre több a vidéki becsatlakozó – de megszületett-e és fenntartható-e az egységük?

Törley Katalin: Azt hiszem, a vidéki hálózat is kiépülőben van, lassan túllépünk azon, hogy ez fővároscentrikus mozgalom. De nagy a szétszakítottság az országban. A szakiskolákban, a szakképző intézményekben és a szegregált iskolákban dolgozók nehezebben csatlakoznak be, pedig ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint mi, ha nem súlyosabbakkal, és sokkal hosszabb ideje. Velük még meg kell találni az együttműködés módját.

Palya Tamás: Többször elmondtam már, hogy a szakszervezetek mozgásterét én szűknek tartom. Szerintük csak a törvényes sztrájk elfogadható, az én kérdésem meg az, meddig hagyjuk, hogy nyirbálják a sztrájkjogot. Ha – ez csak gondolatkísérlet – majd ötvenezer forintot kell fizetni, hogy sztrájkolhass, azt is becsengetjük, mert benne van a törvényben?

Törley Katalin: Az olyan mozgalmaknak, mint a Tanítanék, más, bizonyos szempontból szabadabb a mozgásterük, mint a szakszervezeteké, amelyek viszont, noha csak törvényes sztrájkra biztathatnak, tájékoztatással és jogilag is segítik az „engedetlenkedőket”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”