Ukrajnai menekültek kilátásai Budapesten

A közelítő tél

Belpol

Az Ukrajnából Magyarországra érkezett és itt maradt menekültek száma több tízezerre tehető, ám csak töredéküket tudják elérni a segítő szervezetek, egyházak. A tél ráadásul az intézményeket is krízishelyzetbe sodorhatja.

November 29-ig 32 271 Ukrajnából menekült állampolgár folyamodott menedékes státuszért Magyarországon; ugyanezen időpontig 1,813 millióan léptek be az országba Ukrajna felől a háború kitörése óta az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint.

Ez nem azt jelenti, hogy 32 ezer menekült él tartósan Magyarországon. Egyrészt nem tudni, hogy közülük hányan álltak azóta tovább, másrészt ez az adat nem számol a kettős (magyar–ukrán) állampolgárokkal. A magyar útlevéllel rendelkező kárpátaljai magyarok közül sokan eleve Magyarországon dolgoztak, és a háború kitörésekor vagy a férfiak mentek haza, vagy (és vélhetően többnyire) a család jött át Magyarországra. Bár pontosan nem lehet megmondani, hány ukrajnai menekült él most Magyarországon, az International Organization for Migration (IOM) kimutatása alapján az itt maradtak 82 százaléka Budapesten talált menedéket. Kérdés, milyet.

Fogadó

Hideg van, az épületen belül is kell a kabát. A gyerekeket ez nem zavarja, viháncolva és sikítozva próbálják megmászni a pókhálóként kifeszített, kézi gyártású függőágyakat.

A Dévai Fogadót november 30-án nyitotta meg a Magyarországi Evangélikus Egyház józsefvárosi gyülekezete azzal a céllal, hogy az Ukrajnából menekültek segítésére kialakított infrastruktúra új helyre kerüljön. A fogadó elnevezés az irgalmas szamaritánus történetére utal, aki a bajba jutott felebarátját a közeli fogadóba kísérte. Korábban a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség által működtetett Mandák Ház biztosított helyet a menekültellátásra is, de az egyre kevésbé volt alkalmas a feladatra. A rengeteg ember mozgatása, az adományosztás, a logisztika egyre inkább megnehezítette a ház szokásos működését, így logikus döntés volt egy új hely keresése.

A XIII. kerületi Dévai utca évek óta üresen álló épületében valaha cipőfelsőrészeket gyártottak, de erre már csak egy kint feledett, ortopéd cipőket hirdető cégér utal. Az önkormányzati tulajdonban álló ingatlant fel kellett újítani, ezt tárgyi és egyéb felajánlásokból, önkéntes munkával végezték el. Az elmúlt fél évben több forrásból mintegy 100 millió forint jutott a menekültek segítésére, ebből 10 milliót maga az Evangélikus Egyház, 2 milliót az Ökumenikus Segélyszervezet adott, 50 millióval az UNHCR segített partnerszervezetként, 20 millióval pedig egy holland alapítvány, a Stichting Vlüchteling. A támogatásban egyaránt van pénzbeli adomány, élelmiszer, építőipari alapanyag és bútor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.