Magyar Narancs: Feltűnt, mennyivel gördülékenyebben beszélt a vasárnapi antifasiszta demonstráción, mint visszatérése alkalmából, október 23-án a Szabad Sajtó útján. Van egy kommunikációs csapat, amely segít a felkészülésben, vagy csak megkönnyebbült, hogy átesett a visszatérésen?
Bajnai Gordon: Máshol van a megfejtés. Október 23-án már az előttem beszélő Juhász Péter és Kónya Péter is sápadtan jött le a színpadról, és mondták, hogy borzasztó a hangosítás - körülbelül egy másodperc késéssel hallottuk vissza a saját hangunkat, óriási erővel. Hozzáértők később mesélték nekem, hogy ilyenkor a beszélő ösztönösen lelassítja a beszédét, és nem tud intonálni. Ezt sokan félreértették, és azt gondolták, hogy valami félelem vagy izgalom lett rajtunk úrrá. Pedig inkább volt inspiráló a tömeg látványa.
MN: Most vasárnap váltott pár szót a helyszínen Rogán Antallal, Mesterházy Attilával?
BG: Persze, beszéltünk néhány mondatot, hiszen mindkettejükkel régóta ismerjük egymást. Ez így természetes, és én olyan országban szeretnék élni, ahol ez természetesnek is hat. Gratuláltam Rogán Antalnak a beszédéhez és ahhoz, hogy eljött egy olyan környezetbe, ahol egyébként okkal tarthatott attól, hogy a közönség esetleg ellenségesen viszonyul majd hozzá. Örültem, hogy az alkalomhoz illő, méltó fogadtatásban részesült. Fontosabbnak tartom a náciktól való elhatárolódást, mint azt, hogy egyébként meglévő politikai különbségeinket ebben az ügyben is megpróbáljuk lejátszani. Én vasárnap a belpolitikát egyetlen ponton tartottam fontosnak megemlíteni. Mindenkinek össze kell fognia a nácik ellen, de nem elfogadható sem most, sem a jövőben, ha valaki a nácikkal szövetkezik a hatalom megszerzése érdekében.
MN: Van egyébként ma is élő - akár formális, akár informális - kapcsolata fideszes politikusokkal?
BG: Nincs, a létező kapcsolatok mostanában befagytak.
MN: Október 23-i beszédének fő üzenete az volt, hogy "van remény". Azóta viszont mintha sokasodnának az akadályok az ellenzéki együttműködés útjában. Az LMP végül elutasította az ajánlatukat, és egyelőre nem látni, hogy a mozgalomnak sikerült volna megnyernie mondjuk a Fidesszel korábban szimpatizáló értelmiségieket. Még az Orbán-kritikus sajtó is szkeptikus az áhított politikai közép megteremtésének esélyeit illetően.
Fotó: Németh Dániel
MN: Az LMP-nek tett ajánlat valamelyest elsietett lépésnek látszott. Ráadásul súlyos frontokat nyitott meg mind a zöld párton belül, mind az ellenzéki oldalon. Róna Péter, a zöldek pártalapítványának társelnöke Schiffer Andrásnak címzett, lemondásáról nyilatkozó nyílt levelében egyenesen arról írt, hogy önök egy "álnok, cinikus és erőszakos banda", akik fenyegetően léptek fel az egyeztetéseken.
BG: Róna Péter levelén - és különösen a hangvételén - nagyon meglepődtem. Akár meg is sértődhetnénk azon, hogy (később, az ATV-nek november 18-án adott interjújában) kriptofasisztának nevezett bennünket, miközben sem a programunk, sem a politikánk, sem a vele folytatott megbeszélésünk nem adott okot erre. De azt hiszem, inkább neki kell magyarázkodnia e minősítések miatt, nem nekünk. Az említett alkalommal öten voltunk jelen, és még közelítőleg sem hangzott el - sem tartalmában, sem stílusában - semmi olyan, amiről Róna úr beszél. Tisztelem Róna Péter elmúlt évek során kifejtett közéleti aktivitását, de nem értem a sértett reakcióját. Soha, senkivel nem szoktam így beszélni sem négyszemközt, sem többszemközt - és nem fogadnám el mástól sem. Ami az LMP-nek tett ajánlatot illeti, az ő kongresszusuk már jóval korábban ki volt tűzve, mint hogy az Együtt 2014 egyáltalán létrejött volna. Az őket feszítő belső konfliktusok nem újak, és egy éve már a nagyközönség számára is nyilvánvalóak. Ezen viták nagy része - úgy tűnik nekem kívülről - nem a mozgalom alapítóiról szól, hanem valódi stratégiai nézetkülönbségekről. A nyilatkozatok alapján van egy olyan érzésem, mintha az együttműködésre tett ajánlatunk inkább ürügy lett volna arra, hogy a párt tisztázza a belső nézeteltéréseit. Más kérdés, hogy a mi szerepünk így, ebben az összefüggésben nem túl kellemes. Senkit nem állítottunk választás elé, csupán javasoltuk az LMP-nek, hogy kezdjen velünk tárgyalásokat, és elküldtük nekik azt az együttműködési megállapodást, amit mi egymás között - a Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás Egyesület - már megkötöttünk. Ez a megállapodás egyébként számos jogot tart fenn ma is a részt vevő szervezetek számára, például vétójogot a további csatlakozók felvételére.
MN: Róna a hvg.hu-nak adott múlt heti interjújában azt állítja, nem igaz, hogy vétójogot ígértek volna az LMP-nek.
BG: Ez egy nyilvános dokumentum, amit az alapító szervezetekkel közösen, kamerák előtt írtunk alá. A szövegben teljesen egyértelműen az áll, hogy minden lényegi kérdésben a felek konszenzussal döntenek. Lehet, hogy Róna Péter ezt nem olvasta figyelmesen. De volt egy olyan érzésem is, hogy számára eleve fontosabb lehetett az ellenérveket hangsúlyozni.
MN: Nemcsak Róna, más kritikusai is a fejére olvasták, hogy nem tett meg mindent a devizahitelek elszaporodása ellen.
BG: Nem ez az egyetlen hamis állítás, ami a kormányzásunkról elterjedt. Amikor én - és a kérdésben érintett Oszkó Péter pénzügyminiszter - 2009-ben kormányra kerültem, már nagyon súlyos volt a helyzet: 310 felett járt a forint az euróhoz képest, és 6,3 százalék volt az ország által fizetendő kockázati felár a normál kamaton felül. Egy év alatt az euróárfolyam 310 forintról a kormányváltás időpontjára 265 forint környékére csökkent. Ezzel a problémával, illetve azzal a gyakorlattal szembesülve, hogy ezeket a többletterheket a bankok egyoldalúan a devizahitelesekre kezdték áthárítani, gyorsan lépni kellett. Az általunk megalkotott banki magatartáskódex lehetővé tette, hogy az állam az egyes pénzintézeteket 2 milliárd forintig terjedő büntetéssel sújthassa. Ez világosan előírta a pénzintézeteknek, milyen alapon lehet és nem lehet módosítani szerződéseket, és lényegében ezt a kódexet emelte később törvényre a Fidesz is. A kockázati kamattöbblet - amit fizetniük kellett az adósoknak - egy év alatt 6,3 százalékról 1,7 százalékra esett le. Ehhez képest az, amit az Orbán-kormány a devizahitelesek védelmére hivatkozva csinált a bankadóval, az ügyfeleken semmit nem segített, sőt. A bankadó okozta többletterhet a bankok átterhelik az ügyfelekre, így valójában a kormány a devizahitelesektől és általában az ügyfelektől vesz el pénzt - csak ehhez a bankokat jelöli meg mumusnak. Sokkal többet ért volna, ha - és Róna Péter nézeteiben ezen a ponton van igazság, csak épp a kritikáját nem jó helyre címezi - azt a többletnyereséget, amit a bankok korábban az ügyfelekkel való sportszerűtlen magatartásukkal beszedtek, a kormány egy hosszú távú alku keretében az ügyfeleknek visszaszerezte volna. Ehelyett ezt a pénzt elvették, hogy finanszírozni tudják belőle az amúgy fenntarthatatlan gazdaságpolitikájukat, a devizahitelesek többsége számára pedig elhalasztották a problémát.
MN: Milyen formális, illetve informális viszony van most Mesterházy Attila és ön, illetve a mozgalom és az MSZP között? Okozhat-e konfliktust az, hogy múlt héten immár az MSZP is együttműködésre hívta az ellenzéki erőket?
BG: Ha az ellenzéki együttműködés a téma, másról sincs szó, mint hogy ki kivel hajlandó szóba állani, illetve kinek milyen ambíciója van. Vajon mennyi embert érdekel választói oldalon ez a kérdés? Rengeteg probléma van, ami nem a bennfenteseknek, hanem a választói tömegeknek fontos, de ezek döntően nem a személyes vagy az egyes szervezetek ambícióiról szólnak, hanem arról, hogy hogyan tudjuk az embereket megszabadítani attól a rezsimtől és attól a helyzettől, amely fojtogatja őket, és amely épp most rabolja el a jövőjüket. Erről kevesebb szó esik, mint a személyes konfliktusokról. Pedig ez egy nagyon veszélyes folyamat, mert jól elvitatkozgathatunk egymással, csak ha közben itt marad ez a rezsim a nyakunkon, akkor ennek az országnak egy emberöltőre befellegzett. Mi azt mondjuk, hogy a rezsimváltáson túl korszakváltásra is szükség van - ez pedig csak akkor lehet sikeres, ha a rezsimbontást követően jó kormányzás valósul meg Magyarországon. Ebből a logikából az következik, hogy az ellenzéki összefogásnak nem elég a rezsim leváltását szolgálnia; közös nevezőre kell jutni egy új korszak alapelveiben, és e kifacsart választási rendszer miatt már előre meg kell tudni állapodni egy kormányprogramban, ami Magyarországot gyarapodó pályára állítja. Ezért üdvözöljük a szocialista párt múlt szerdán közzétett együttműködési ajánlatát és annak felismerését, hogy most összefogásra van szükség. Az ellenzéki összefogás felépítésének helyes útját abban látjuk, hogy a választóink számára megpróbálunk közösen biztosítékokat adni arra, hogy a sikeres rezsimváltás után nem a 2010 előtti utakra térünk vissza, hanem valóban új korszakot nyitunk. Ezért mi azt javasoljuk a demokratikus ellenzék többi szereplőjének is, hogy először állapodjunk meg azokban az alapelvekben, amik az új korszakot meghatározhatják. Ezután beszéljünk a jogállamiság helyreállításának kritériumairól - hiszen egyfajta nulladik lépésként egyedül a jogállam adhatja meg a kereteit egy jó kormányzásnak -, és csak ezt követően térjünk rá az egyes szakpolitikai programok megvalósíthatóságára, amik aztán alapot adhatnak egy kormánykoalícióhoz a sikeres választások után. Mi úgy hisszük, csak ezen a logikai úton lehet eljutni egy közös és eredményes választási fellépésig.
MN: Az Együtt 2014 tizenkét pontban már megfogalmazta az együttműködés alapelveit. Ezeket tekinthetjük az együttműködés előfeltételeinek?
BG: Mi nem támasztunk feltételeket, csupán azt írtuk le, hogy milyen elvek mentén képzeljük el az együttműködést - és arra kérjük az együttműködés pártolóit, hogy egészítsék ezt ki a saját alapvetéseikkel. De hadd emeljek ki néhány példát a számunkra kiemelten fontos alapvetések közül. Nemcsak az elmúlt két évet, de az ezt megelőző húsz évet is agyonnyomta az ügynökakták kérdése. Ebben annak idején az általam vezetett kormány, egészen pontosan az általunk felkért Kenedi János vezette bizottság elkezdett egy folyamatot, amit a mostani kormány megállított. Azt gondoljuk, hogy e kérdésben végérvényesen tiszta vizet kell önteni a pohárba. Ilyen alapelvnek tekintjük a kettős állampolgárságról és az azt követően megadott szavazati jogról szóló döntés véglegességét. Azt mondjuk, hogy bár nagyon sok és káros vita zajlott erről az elmúlt tíz év során a magyar közéletben, iszonyatos károkat okozva a nemzet egészének, ezeket a vitákat nem szabad újranyitni. Nem érheti másodszor is jogfosztás a határon túli magyarokat: aki ilyesmiben gondolkodik, az nem a mi szövetségesünk.
MN: Az önkritika rendre megjelenik a megszólalásaiban - így volt ez a 2006-os őszi események kommentálása során, de még a vasárnapi antifasiszta tüntetésen is. Ön vár hasonló gesztust az MSZP-től is?
BG: Minden politikai erőnek magának kell világossá tennie, hogy mi a viszonya a múltjához, de ebben mi nem támaszthatunk elvárásokat senkivel szemben. Az MSZP-nek van kb. 1,2 millió szavazója, akik pontosan ismerik a párt eddigi történetét, és ezzel együtt támogatják azt. Nincs jogunk megkérdőjelezni ennek a sok embernek a véleményét és akaratát. Én nem a múlttal szeretnék foglalkozni - az csak összeveszésre ad lehetőséget. Engem jobban érdekel, hogy az egyes szövetségesek milyen vállalásokat tesznek a jövőre vonatkozóan.
MN: Az Együtt 2014 alapelvei között ott van például a párt- és kampányfinanszírozás rendezésének ügye. Ezen a területen az MSZP-nek volna elszámolnivalója.
BG: A párt- és kampányfinanszírozás akkora hazugsága a magyar politikának, hogy arra ma már komplett hatalmi rendszer épül Magyarországon. Rá hivatkozva lehet közpénzből jelentős magánvagyonokat építeni, és sakkban tartani pártokat, politikusokat. Fel kell számolni ezt a pártfinanszírozási rendszert, szembe kell nézni ezzel a hazugsággal, és ki kell mondani azt, ami egyébként az alapelveink között is szerepel, hogy a politika igenis pénzbe kerül. Az a szerencsés, ha a köz átlátható módon finanszírozza a politikát, miközben keményen megtorol minden olyan tevékenységet, ami ezen kívül esik. Amikor én kormányoztam az MSZP-frakció támogatásával, kétszer terjesztettünk be - többek között az Eötvös Károly Intézet által kidolgozott - párt- és kampányfinanszírozási javaslatot. A Fidesz ezt mindkétszer visszautasította, megakadályozva ezzel a kétharmados törvény megváltoztatását. Az MSZP-ben akkor megvolt a változtatási igény, és nem hiszem, hogy ebben ma más volna a helyzet.
MN: Mitől várja, hogy sikerül megszólítani a Fideszből kiábrándult jobboldali szavazókat?
BG: Ma nem az a kérdés, hogy a bal legyőzi-e a jobboldalt, vagy viszont. Hanem az, hogy a normális országban élni akarók széles tábora össze tud-e fogni azért, hogy megszabaduljon attól az akarnok, hataloméhes rezsimtől, amely visszaélve a kétharmados felhatalmazással, manipulatív eszközökkel megpróbálja betonba önteni saját hatalmát, és korlátok közé szorítani a magyar társadalom életét. 2014-nek ez a tétje. A bizonytalanok rekordot jelentő számából kiolvasható az is, hogy egyre többen már nem a bal és jobb oldal között húzzák meg a vonalat. Már csak azért sem, mert ma már a többség számára nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem egy mérsékelt jobbközép konzervatív párt, hanem egy populista, forradalmi, radikális és államkapitalista nézeteket valló hatalmi formáció, körülvéve egy erős, de szűk gazdasági holdudvarral, amely döntően befolyásolja nemcsak ennek a pártnak, de azon keresztül a kétharmados parlamenti többségnek és ennek az országnak a működését. Egy erős politikai középre van szükség Magyarországon, amely kizárja a politikai szélsőségeket mindkét irányban. Ahhoz, hogy ez létrejöhessen ebben a - tudatosan, cinikusan, hatalmi megfontolásból - kettéosztott magyar társadalomban, ahhoz újra meg kell állapodnunk alapvető kérdésekben, hosz-szú távra. Négy kérdést tettünk az asztalra, amiket a jogállam helyreállítását követően elő kell vennünk. Első a nemzet kérdése: Magyarországon nem kirekesztő, hanem befogadó nemzettudatra van szükség. A második a haladás, illetve a modernizáció kérdése: be kell látnunk, hogy nem révedhetünk állandóan a múltba, hanem értelmes, a társadalom által elfogadott változásokkal haladnunk kell előre. A harmadik a szolidaritás kérdése. Mi azt mondjuk, hogy Magyarországon új szolidaritási szerződést kell kötni. A társadalom felső rétegeinek elemi érdeke, hogy szolidárisak legyenek az alulra csúszottakkal, de az alul lévőknek is mindent meg kell tenniük a közös célokért. Olyan közösséget akarunk Magyarországon, amelyben köny-nyebb felemelkedni és nehezebb lecsúszni, mint ma. Az ehhez szükséges "alkut" újra kell kötni, mert a Fidesz azt felrúgta. Szolidaritás nélkül nincs stabil társadalom. A negyedik Európa kérdése, és szerintem a magyar társadalom többsége egyetért abban, hogy nekünk Európában a helyünk. Ha ezekben a kérdésekben választási ciklusokon túlnyúlóan meg tudunk állapodni, az képes lehet megteremteni egy erős társadalmi-politikai közepet. Mi ehhez szeretnénk megszólítani minél több választót.
MN: Mi lesz, ha mégsem sikerül?
BG: Ha ez a közép nem jön létre, viszont marad a megosztottság és az állandó háború, az tönkreteszi az országot. Azzal csak azok járnak jól, akik a háborút finanszírozzák, vagy annak a "beszállítói". A rezsim már most fél. Az a lejárató kampány legalábbis, amit elindítottak ellenünk, azt mutatja, hogy megijedtek - és okkal félnek, mert rendkívül rosszul kormányoznak. Még az én lejáratásomra indított kampányból sem tudták kihagyni az oligarchákat, hiszen a Simicska Lajos-féle Mahír és Publimont cégek birtokolta hirdetési felületeken folytatják a lejáratást. Az oligarcháik zsebébe folyik vissza annak a valószínűleg közpénzből finanszírozott kampánynak a költsége is, amit ez az álcivil szervezet folytat. Még egy lejárató kampányt sem tudnak úgy végigcsinálni, hogy ne magukat járatnák le vele.
MN: Október 23-án arra utalt, hogy fenyegetik a háttérből.
BG: Nem csak magamra utaltam. Rengeteg ismerősömtől hallom, hogy Magyarországon ma az uralkodó rezsim a megfélemlítés politikájára épít. Más példa. Sokan mondják a lakossági fórumokon, hogy ez a vállalkozó vagy az az egyetemi tanár, állami alkalmazott nem mert eljönni, mert a HírTv minden egyes előadáson ott van és veszi a műsort. 'k pedig tartanak attól, hogy lefilmezik őket, s emiatt esetleg elveszítik az állásukat, vagy más gondjuk lesz belőle.
MN: "Nagyon sok olyan ismerősöm van, vállalkozók, munkavállalók, akik nyilvánvaló üzeneteket, zsarolásokat kaptak. Van olyan ismerősöm, akitől elvették, elkérték az üzletrészét" - ezt néhány hete nyilatkozta az index.hu-nak. Tett feljelentést?
BG: Feljelentést az tud tenni, akinek erre bizonyítéka van. Az ő dolguk, hogy kiálljanak a nyilvánosság elé, vállalják és bizonyítsák azt, amit nekem legfeljebb elmesélnek. Én csak akkor tudnék feljelentést tenni - de akkor tennék is -, ha a kezemben bármilyen bizonyíték lenne. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesznek ilyen feljelentések. Ha abból indulok ki, mennyi ilyen ügyről hallok, akkor ez egy elég elterjedt "üzleti viselkedés" ebben az országban. S akkor még nem beszéltünk a megfélemlítés azon - sokkal nehezebben - tetten érhető formájáról, amikor állami alkalmazottakat vagy megrendelésekkel rendelkező vállalkozókat félemlítenek meg.
MN: Ha elveszítik a választásokat, akkor beül az ellenzéki frakcióba? Eldöntötte, hogy politikus lesz, vagy csak erre a választási együttműködésre vállalkozik?
BG: Azt döntöttem el, hogy egy ügyet szeretnék szolgálni: mégpedig azt, hogy Magyarországot visz-szatereljük a normális országok sorába. Hogy visszafordítsuk Magyarországot Európa felé, és létrehozzunk egy erős társadalmi és politikai közepet, amely Magyarországot tartósan a jó irányban tarthatja. Amíg ezt az ügyet érdemben szolgálni van módom, esélyem, addig ezt szeretném csinálni, és ebben nem a pozíció fontos. Egyelőre ennyit tudok, nem készítek személyes terveket.
