"Tisztelt Országgyűlés! Illetve helyesebbnek tűnik a Tisztelt Ház megszólítás..." - kezdte beszámolójának ismertetését az egyik ombudsman, elég találóan: a pártok vezérszónokain kívül csak azok tartózkodtak a teremben, akik elfelejtették kivinni magukkal újságjaikat a folyosóra. Pedig az országgyűlési biztosok beszámolói elsősorban a parlamenti képviselőknek szóltak volna, amennyiben szó szerint vesszük azt, hogy az ombudsmanok az alkotmányban foglalt emberi jogainkat védik.
Többen emlékeztettek ama jóslatokra, hogy az állampolgári biztosok, miután megkezdik munkájukat, azonnal bele is fulladnak az aktatengerbe, annyian keresik majd meg őket. Eddig, úgy tűnik, állták a rohamot, de amint arra Kutrucz Katalin, az MDNP vezérszónoka rámutatott: az ombudsmanoknak igen szűk a mozgásterük, ha tevékenységük ellátásáról van szó.
Váratlan fordulatot nemigen tartogatott a forgatókönyv: ombudsman beszámol, bizottsági elnök javaslatot tesz a beszámoló elfogadására, következő ombudsman is beszámol és így tovább.
Gönczöl Katalin,
az állampolgári jogok országgyűlési biztosa beszámolója elején a "jogsérelem" fogalmát definiálta: akkor beszélhetünk erről a tényállásról, ha valamely hatóság nem tart be egy jogszabályt, vagy be akarja tartani, de a jogszabály rossz; épp a magyar jogszabályi kuszaság eredményezte azt, hogy 139 esetben kérte egy-egy jogszabály módosítását vagy új jogszabály megalkotását (ezek közül huszonkilenc már hatályba is lépett), sokszor tapasztalták ugyanis, hogy alacsonyabb szintű jogszabály bírál felül magasabb szintű rendelkezéseket.
Az ombudsmani hivatalhoz érkezett beadványok közül több mint ötezret kellett hatáskör híján elutasítani, ilyenkor azonban rövid, "tanácsadó jellegű" levelet is mellékeltek az érintettnek, hogy hová fordulhat. A törvény értelmében a hivatalhoz érkező panaszok kivizsgálásának ugyan nincs határideje, ám belső minősítés szerint "sürgős" címkével látnak el minden olyan ügyet, amely alapvető emberi jogot sért, sokakat érint vagy a késedelmes intézkedés jogvesztő hatállyal sújtaná a beadvány megfogalmazóját. A másfél éve működő ombudsmani intézmény tavaly év végéig több mint tízezer panaszt regisztrált, harmadrészük feldolgozása még nem fejeződött be. A biztosok és munkatársaik hivatalból majdnem száz ügyben indítottak vizsgálatot, inkább több, mint kevesebb sikerrel: a Legfőbb Ügyészséget nem számítva (velük hatásköri vitái vannak az ombudsmanoknak) az érintett hatóságok általában készségesek voltak a vizsgálódó biztosokkal szemben. Gönczöl jónak mondta az együttműködést a parlament alkotmányügyi és az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsággal is. A megszólított hatóságok az ajánlások 80 százalékát elfogadták. Több ügyben parlamenti vizsgálat lefolytatását tartják szükségesnek; ilyen például a felsőoktatásban vezetőként dolgozó nők diszkriminációja (!) vagy a felsőoktatásból személyre szóló indoklás nélkül, pusztán a Bokros-csomag megszorításai miatt elbocsátott dolgozók ügye. Általában nőtt a földhivatalokkal és a rendőrséggel szembeni panaszok száma: utóbbi szerv esetében leginkább a rendkívüli halálesetekkel kapcsolatos, valamint a fogva tartás időszakában keletkezett panaszokból és a lőfegyverhasználattal foglalkozó beadványokból volt a legtöbb.
A kisebbségi jogok
országgyűlési biztosa beszámolójában kiemelte azokat az ügyeket, amelyek nem feltétlenül nemzeti és etnikai kisebbségeket érintenek, de rájuk is vonatkozó, mindenképpen diszkriminatív ügyek; a Kaltenbach Jenőhöz érkező panaszoknak több mint a fele ilyen. A diszkrimináción persze nem csak azt kell érteni, ha valakit mondjuk azért nem engednek be a diszkóba, mert roma: közvetetten is megnyilvánulhat a megkülönböztetés, ha egy - egyébként teljesen jogszerű - intézkedést diszkriminatívan alkalmaz a hatóság. Kaltenbach külön foglalkozott beszámolójában a hatósági mellett az oktatási, a foglalkoztatási, valamint a médiában megnyilvánuló diszkriminatív gyakorlattal, és felhívta a figyelmet arra is: e gyakorlatnak sokszor egyáltalán nincsenek szankciói. Beszámolójában megismételte, amit eddig is nemegyszer elmondott már: a parlament mulasztásos alkotmánysértést követ el, amikor figyelmen kívül hagyva mind az Alkotmánybíróság idevonatkozó határozatát, mind pedig a saját maga által alkotott Nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényt, nem alkotta meg a kisebbségek parlamenti képviseletét lehetővé tévő törvényszöveget.
Majtényi László,
az adatok védelmét ellátó országgyűlési biztos beszámolóját azzal a bejelentéssel kezdte, hogy Magyarországon ma egyszerűen nincs konjunktúrája az emberi jogoknak, ám ezzel nem túlságosan rázta fel a jelentését hallgató kókadozó képviselőket. Az adatvédelem célja kettős - fejtette ki -, mert nemcsak az lenne a fontos, hogy az állampolgár láthatatlan legyen az állam számára, hanem az is, hogy az állam intézményei váljanak teljesen átláthatóvá az állampolgár számára. Majtényi nem először tette szóvá, hogy a bűnözés növekedése ellen ne a szabadságjogok korlátozásával lépjenek fel a hatóságok, és ismét hangsúlyozta azt is, hogy a rend és a szabadság szembeállítása hamis dilemma. (Az adatvédelmi biztos irodájához mintegy hétszáz panasz érkezett, de 1997 első negyedében már megháromszorozódtak a beadványok a korábbiakhoz képest.)
A legközelebbi beszámolót - feltehetően - már új összetételű parlament hallgatja majd, valamikor a választások után. Már ha jut rá ideje.
Vultur Csaba
