önkényes lakásfoglalók: Minden részvét nélkül

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szociális kérdésekben a büntetőjog szigorát előszeretettel használó kormány újabb és újabb gesztusokkal igyekszik elnyerni a "rendes" szavazópolgárok bizalmát: most épp a - többségében roma - önkényes lakásfoglalókkal játszatják el a bűnbak szerepét. Akik, ha lakni akarnak, s ezért az önkormányzatok által nem használt lakásokba költöznek, március elsejétől - Juharos Róbert fideszes képviselő javaslatára - már "társadalomra veszélyes cselekményt" követnek el, ami 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy 60 napig terjedő elzárással büntethető. Lapzártánk után szavaz a parlament Juharos másik javaslatáról, amely meggyorsítaná a kiköltöztetésüket: a jövőben nem kellene az önkormányzatnak a (független) bíróságok "töketlenkedésére" várnia, hanem a jegyző is elrendelhetné a lakás kiürítését, a végzéstől számított három vagy nyolc napon belül pedig az önkényes visszahullhatna oda, ahonnan jött: az utcára.

A szociális kérdésekben a büntetőjog szigorát előszeretettel használó kormány újabb és újabb gesztusokkal igyekszik elnyerni a "rendes" szavazópolgárok bizalmát: most épp a - többségében roma - önkényes lakásfoglalókkal játszatják el a bűnbak szerepét. Akik, ha lakni akarnak, s ezért az önkormányzatok által nem használt lakásokba költöznek, március elsejétől - Juharos Róbert fideszes képviselő javaslatára - már "társadalomra veszélyes cselekményt" követnek el, ami 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal vagy 60 napig terjedő elzárással büntethető. Lapzártánk után szavaz a parlament Juharos másik javaslatáról, amely meggyorsítaná a kiköltöztetésüket: a jövőben nem kellene az önkormányzatnak a (független) bíróságok "töketlenkedésére" várnia, hanem a jegyző is elrendelhetné a lakás kiürítését, a végzéstől számított három vagy nyolc napon belül pedig az önkényes visszahullhatna oda, ahonnan jött: az utcára.

"Újságírók, jöjjenek azonnal, mert betörik a lakást a kommandósok!" Az ózdi Árpád vezér út 12/C második emeletén öt terepruhás, gumibotos őrző-védő karbafont kézzel, terpeszben hallgatja az összesereglett romákat. "Törjétek be, no mire vártok, benne van a bútorom, a pénzem" - kiabálja Horváth Ilona. "Menjen az utcára a gyerekekkel tán?" - áll a fiatal nő mellé egy testesebb asszony. "Ne nekem tessék mondani, én kaptam egy utasítást az önkormányzattól" - csillapítaná az asszonyokat az őrző-védők parancsnoka. "Oszt hazaviszed tán a gyerekeket magadhoz?" - kérdezi a szomszéd férfi. "Nekem nem az a feladatom, hogy gondoskodjam a családról, nekem ide be kell jutnom, mert önök innen ki vannak lakoltatva. De hol a lakat kulcsa?" - kérdi elbizonytalanodva a bajszos "kommandós". "Honnan tudjuk? Törjétek fel, ha be akartok jutni!" - fordít nekik hátat Horváth Ilona. A kínos perceket új utasítás oldja fel, és az őrző-védők távoznak. A romák üdvrivalgásban törnek ki, tudomást sem véve arról, hogy a helyzet a "média" miatt, vagyis csak ideiglenesen oldódott meg.

Újszülött önkényes lakásfoglaló

Három nappal az akció előtt Horváth Ilona éppen szoptatott, amikor megérkezett a bírósági végrehajtó és a rendőrség. Ilona előző nap hagyta el a szülészetet, miután császárral megszülte harmadik gyermekét. A hatóságok az előzetes értesítésnek megfelelően kilakoltatták a lakást egy éve használó "jogcím nélküli családot". Ilona még aznap visszajutott a lakásba. "Nem az intézetnek szültem a gyereket. Ha újra kiraknak, beköltözöm az önkormányzatba, ott főzök meg tévézek" - mondja. A városban 170 jogcím nélküli lakáshasználó kapta már meg a bírósági végzést, hogy el kell hagynia eddigi lakhelyét. Az önkormányzat tájékoztatása szerint a lakók 105 milliós tartozást halmoztak fel; egy részük részletfizetési kedvezménnyel visszafizette az összeget, ezért az önkormányzat kiutalta nekik a lakást, a többség azonban nem tud fizetni. Még ők is kedvezőbb helyzetben vannak viszont, mint sorstársaik országszerte: az ózdi önkormányzat második éve működteti a családok átmeneti otthonát. Habár a családsegítő vezetőhelyettese, Papliczki Ilona szerint még egyetlen kilakoltatott család sem jelentkezett náluk, tartanak fenn üres helyeket. Igaz, az összesen 25 férőhelyes otthon kevés lenne: a városban március eleje óta egy napra átlagosan két kilakoltatás esik.

Hasonló otthonokat a törvény értelmében 1997 óta minden önkormányzatnak működtetnie kellene, ám országosan mindössze 1200 férőhely van hajléktalanná váló családok, gyermekes anyák számára. Az önkényesek számáról pontos adatok nincsenek: a fővárosi önkormányzatok hivatalos adatai szerint 640 lakásban, a kerületi családsegítők becslései szerint 2100 lakásban élnek önkényesek. A Szociális és Családügyi Minisztérium (SZCSM) Szociális Tanácsának adatai szerint országosan legfeljebb ötezer önkényes van, ők az üresen álló lakások legfeljebb két százalékát foglalják el. Juharos Róbert ennél lényegesen nagyobb számról beszél: szerinte az üres önkormányzati lakásállomány közel felét önkényesek lakják. Eltér a két fél értékelése arról is, kik az önkényesek, és milyen típusú lakásokba költöznek be.

Szabadulni tőlük

A fideszes Révész Máriusz szerint önkényesek azok, "akik kellő orcátlansággal fogják magukat, feltörnek egy lakást, és oda beköltöznek". A MIÉP-es Fenyvessy Zoltán a parlamenti vita során "agresszívan deviáns, gyakran verekedős hajlamú" önkényesekről beszélt, akik "életvitelszerűen törnek fel lakásokat". A szabálysértési törvény - Juharos javaslatára - március 1-jétől társadalomra veszélyes cselekménynek minősítette az önkényes lakásfoglalást. Juharos szerint az önkényesek "tipikusan nem fizetnek lakbért és közműdíjat, lelakják a lakásokat", "iszonyatos károkat" okoznak az önkormányzatnak, a lakások címét maguk között árulják, gyakran előbb, mint hogy az önkormányzat tudomást szerezne megüresedésükről. Szombath Tibornak, a IX. kerületi szegénygettó, a Dzsumbuj közepén működő Dzsumbuj Help munkatársának tapasztalatai szerint az önkényesek általában sokgyermekes családok, esetleg állami gondozottak; közel kétharmaduk vidéki, akik összedőlt, lakhatatlanná vált házukat hátrahagyva, a korábban a fővárosba költözött rokonságot követik. Ladányi János szociológus szerint az önkényesek elsősorban szegény, többgyermekes, általában roma származású vagy annak tartott emberek, akik értékesíthetetlen, eladhatatlan lakásokba költöznek be. Egyetért ezzel Győri Péter, a főváros Szociális és Lakásügyi Bizottságának elnöke. "Egy kezemen meg tudom számolni, hány önkényes foglalt el kétszobás lakást: többségük egyszobás, komfort nélküli, piaci szempontból értéktelen területeken, részben nem lakás céljára szolgáló helyiségekbe költözik be."

Ráadásul gyakran fogalmuk sincs a bérlakással kapcsolatos tulajdonviszonyokról. Szombath Tibor szerint "boldogan vesznek meg pár tízezerért egy lakást, és csak az első felszólítások után döbbennek rá, hogy becsapták őket: nem tulajdonosok, hanem lakásfoglalók". A bizonytalanság a beköltözéssel sem szűnik meg: az intézmények jóindulatától függ, hogy járathatják-e iskolába, óvodába gyermekeiket, részesülhetnek-e orvosi ellátásban vagy segélyben. Győri Péter szerint az önkényesek többsége rendszerint fizeti az előző lakó nevére érkező rezsiszámlákat, és sokan fizetnének lakbért is, ami persze szerződés híján nem lehetséges.

Az SZCSM Szociális Tanácsa szerint ezek a lakások éppen azért állnak üresen, mert az önkormányzat pénzhiány miatt nem tudja vagy nem akarja felújítani, az igénylők pedig rossz minőségük miatt nem fogadják el őket.

Így állt éveken át üresen a VII. kerületi Király utca 25. számú ház 18 lakása.

Király

"Éppen kukáztam, nem szégyellem, amikor látom, hogy tele üres lakással. Se ajtó, se ablak, ganéj mindenhol. Éveken át az utcán laktunk az élettársammal. Nekem a nap miatt, mert asztmás vagyok, az emeleti kellett, hiába nincs víz. Vettem egy csomag nejlonzacskót, abban vittük le heteken át a szemetet. Lomtalanításból ajtót meg ablakot vettem", mondja Varga Dezsőné, aki egy éve költözött be a Király u. 25.-be. A ház két üres lakásában ma is plafonig áll a szemét, a többit azonban a beköltözők felújították. Az ötgyermekes Horváth Sándorné az első lakók egyike volt: "Állítólag csövesek laktak itt, vödrökbe belehugyozva, kövek feltörve, vakolat leverve." Horváthné is ajtót, ablakot rakatott a lakásra, kifestette, kicsempéztette, nemrég a telefont is bevezettette. A lakók az önkormányzathoz fordultak bérbevételi ajánlattal, ám kérelmüket elutasították. Habár az önkormányzat korábban semmit nem tett a lakások állagának megőrzéséért, az újonnan beköltözöttek pedig nem zavarták a jogcímmel rendelkező lakókat, az önkormányzat megbízásából több alkalommal megjelentek egy őrző-védő szolgálat emberei, akik demonstratív fellépésükkel ráijesztettek ugyan a lakókra, ám a kiköltözésre már nem bírták rá őket. Horváthné néhány héttel ezelőtt megkapta a bírósági végzést: ki kell költöznie a lakásból. Hogy hova, nem tudja: "Saját lakásunk sose volt, az előzőből el kellett jönnünk, mert tartozásunk volt, meg mert cigányokat nem néztek jó szemmel. Nem megyek sehova, beszögelem magunkat a gyerekekkel."

A Király u. 25. lakói egy év alatt barátságosan lakhatóvá tették a volt szemétdombot. Beilleszkedtek a kerület életébe is: gyermekeik a környékbeli óvodákba, iskolákba járnak. "Mit irigyelnek tőlünk? Azt, hogy a patkány még nem költözött át hozzájuk?" - kérdezi Vargáné.

A családok, így Horváth Sándorné és az őt képviselő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) megfellebbezték a bíróság kiköltözésre felszólító határozatát. Szikinger István ügyvéd szerint a lakás kiürítésére vonatkozó végzésével a bíróság nagyobb jogsérelmet okoz, mint amelynek az elhárítására törekszik: a családok utcára kerülése sérti az emberi méltóságot. A gyermekvédelmi törvény értelmében gyermeket kizárólag anyagi okokból nem lehet elszakítani családjától: ha pedig a kilakoltatott szülő nem tudja elhelyezni gyermekét, akkor a gyámügy gondoskodik róla. Bihari László, a NEKI jogi referense szerint túl sokat nem tehetnek a családokért, hiszen a bíróság kizárólag egy dolgot vizsgál az eljárás során: van-e jogcímük a lakóknak, vagy nincs. Ha pedig elismerik, hogy önkényesen költöztek be a lakásokba, gyakorlatilag semmi sem mentheti meg őket attól, hogy újra az utcára kerüljenek.

Rossz gazda

Ami elméletben nem azt jelentené, hogy végleg kiesnek a szociális hálóból: a szociális törvény értelmében az önkormányzatnak elhelyezési kötelezettsége van, ha veszélyeztetett a rászorulók élete és testi épsége. Márpedig a hajéktalanná váló családok esetében ez a helyzet. Ha pedig az önkormányzat nem tud gondoskodni az ilyen családokról, akkor maga is törvényt sért (más kérdés, hogy rajta ezt senki nem kéri számon).

Ráadásul az önkormányzat az önkényesek esetében az okot gyakran felcseréli az okozattal. Szombath Tibor szociális munkás szerint az önkormányzat a saját felelősségét másra hárítja, amikor a lakásfoglalót teszi felelőssé a saját fogyatékos működéséért, vagyis azért, mert nem gondoskodott megfelelően a lakásokról. Mint a Király u. 25. esetében, ahol az elhagyatott, koszos lakásokba beköltözők nem mástól vették el a lakásokat: az önkormányzat nem fordított kellő figyelmet a hosszú ideje üresen álló lakások biztosítására, nem utalta ki a rászorulóknak.

Győri Péter szerint a lakások egy része azért áll üresen, mert senki nem vette őket igénybe: "A fővárosnak is vannak lakásai, amelyek olyan állapotban vannak, hogy senki nem akar beköltözni, mert a kerületnek nincs pénze felújítani: ezeket a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek rendelkezésére bocsátjuk." Szerinte a huzamosabb ideje lakásfoglalók által lakott házakat az önkormányzatok családok átmeneti otthonává nyilváníthatnák, ami mindkét félnek hasznos lenne: a lakásfoglalók legális lakhatáshoz és szociális gondoskodáshoz, az önkormányzat pedig jelentős (személyenként évi 360 ezer forint) normatív támogatáshoz jutna.

Az önkormányzatok azonban egyelőre csak üres lakásaik biztosításának gondolatáig jutottak el: őrző-védő cégekkel ellenőriztetik üresen álló tulajdonukat. A cégek kezdetben csak a lakókat riasztgatják puszta megjelenésükkel (mint a Király utcában), ha azonban az önkormányzat szabadulni akar a jogtalan lakóktól, segítenek ennek végrehajtásában is. Mint "zdon. Vagy bárhol.

A kilencedik kerületi, 364 lakásból álló Dzsumbuj lakói hozzászoktak már az önkormányzattal szerződésben álló cég gyakori vendégeskedéséhez. Az őrző-védők rendszeresen látogatják az üresen álló önkormányzati lakásokat, például lepecsételik őket, ami nyilván hihetetlen visszatartó erőt jelent. Ha a lakó a bírósági végzés ellenére sem hajlandó kiköltözni, a derék legények a segítségére sietnek.

Győri Péter szerint az őrző-védők alkalmazása sokba kerül az önkormányzatoknak; szerinte olcsóbb lenne kiutalni vagy befalaztatni a lakásokat. A IX. kerületi lakásosztály vezetője, Várkonyi Imréné azonban úgy látja, a cégekkel többet megtakarít az önkormányzat, mint ha az önkényesek által elfoglalt lakások utáni fizetetlen számlákat kellene állnia. Tájékoztatása szerint az őrző-védő cégnek fizetett összeg nem nyilvános. Juharos Róbert a parlamentben "több száz millióról" beszélt, amit az önkormányzatok (egyenként) a lakások őriztetésére fordítanak.

Győri Péter szerint viszont törvénysértő, ha egy önkormányzat őrző-védőkkel próbálja kirakatni az önkényeseket: "Kizárólag hatóság intézkedhet; a cég nem nyúlhat a lakó holmijához, bútoraihoz, mert azzal sérti a személyi szabadságjogokat."

Kód

Kérdés viszont, mit tehet az önkormányzat, ha a lakó nem költözik ki. Ezt a gyakori helyzetet igyekszik sajátos módon orvosolni a Juharos Róbert javaslatára módosított szabálysértési törvény. Március elsejétől az önkényes lakásfoglalás társadalomra veszélyes cselekménynek minősül, és az eddigi maximum tízezer forint helyett 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal, illetve 60 napig terjedő elzárással büntethető. A Narancs által megkérdezett fővárosi önkormányzatok lakásosztályain egyöntetűen állítják: nem lesz hol behajtani ezt a pénzt. A IX. kerületi lakásosztály vezetője szerint az önkényesek többségének nincs rendszeres munkája vagy jövedelme, tehát nem fog tudni fizetni, ezért a kiróható büntetés nem fogja visszatartani őket.

Ladányi János szociológus szerint a törvény etnicizálja a szegénységet: "Mint ez a szakirodalomból ismeretes, nem lehet egyértelmű határt vonni érdemes és érdemtelen szegénység közé, ezért a szelekció az életmódbeli különbségek alapján történik: a hatalom azt üldözi, amit >>cigány életmódnakA törvény ráadásul nemcsak drága (elzárás esetén az államnak a gyermekekről is gondoskodnia kell), de többek szerint alkotmányellenes is, mert aránytalanul korlátozza a személyi szabadság alapjogát. Halmai Gábor, az Emberi Jogi Információs és Dokumentációs Központ Alapítvány (INDOK) vezetője ezért az Alkotmánybírósághoz (AB) fordult: szerinte az AB eddigi gyakorlatában a tulajdonhoz való jogot a leginkább korlátozható alapjognak tekintette, ebben az esetben viszont a törvényhozó ennek rendelt alá ennél fontosabb alapvető jogokat.

És ez még csak a kezdet.

Kriminalizált szegénység

Lapzártánk után szavaz a parlament Juharos másik, az önkényeseket érintő javaslatáról. A képviselő szerint ellentétes a jogállamisággal, hogy a tulajdonos önkormányzatnak gyakran több mint egy évet kell várnia a bíróság döntésére, hogy a tulajdonával rendelkezhessen. Ahogy azt parlamenti felszólalásában elmondta, a lakásfoglalók "a címeket adott esetben hamarabb szerzik meg, mint a hatóság, és abban a pillanatban máris áruba bocsátják ezeket, és nagyon sokszor távoli megyékből jönnek föl - migrációs hullámot indukálva - Budapestre, hivatkozással azokra a címekre, amelyeket pénzért vásároltak meg".

Tény, hogy előfordul: az önkényesek egymás közt cserélik a lakásokat, így a bírósági határozat már új lakót talál a lakásban, az eljárást pedig újra kell kezdeni. Nem könnyíti meg az önkormányzatok helyzetét a márciustól életbe lépett büntethetőség sem, mert - mint Juharos a vita során fogalmazott - az önkényes "leüli a 30 nap elzárást, és visszaköltözik".

Újabb javaslata szerint ezért a jövőben a bíróság mellett az önkormányzati jegyzők is elrendelhetnék a lakás kiürítését. Nem kellene várni a körülményesen eljáró bíróságokra sem: Juharos szerint három (egy nagylelkű módosító indítvány szerint nyolc) nap alatt lehetne kipenderíteni az önkormányzati tulajdonból az önkényest. Ezt a javaslat értelmében akkor is meg lehet tenni, ha az önkényes megtámadta a jegyzői végzést. Ha pedig e néhány nap alatt az önkényes nem viteti el a cókmókját, akkor megteszi azt helyette az önkormányzat, amely saját "raktárba" viteti az ingóságokat, csak épp az önkényes fogja állni a cechet.

Hivatalos vélemények

A javaslatot a civil szervezetek mellett a Szociális és Családügyi Minisztérium is bírálja. A Szociális Tanács április 7-i ülésén elfogadott ajánlása szerint az önkényesen birtokba vett lakások használata fokozatosan legalizálható: a tanács javasolja az önkormányzatoknak, hogy amennyiben a családok kicsi, értéktelen, komfort nélküli vagy félkomfortos lakásokban hosszabb ideje laknak, fizetik a felmerülő költségeket, és megfelelő kapcsolatuk van az önkormányzati intézményekkel, úgy kiutalható legyen nekik a lakás.

Nem örülne ennek Csécsei Béla, a VIII. kerület szabaddemokrata polgármestere, aki a Népszavának úgy fogalmazott: "ki kell a törvényteleneket hajítani."

Szabó Zoltán VII. kerületi polgármester meg tudja érteni a Juharos-javaslat indítékait, mert szerinte náluk is "sok gondot okoznak" az önkényesek, ám szerinte a hatályban lévő törvény a gyengébbet védi, ezért rendelheti el a lakás kiürítését kizárólag a bíróság. "Juharos javaslata alapján a jegyző azért is kirakhat valakit, mert mondjuk a polgármester akar beköltözni a lakásba", mondta Szabó a Narancsnak. Habár szerinte az önkényesek a lakások állapota vagy rendezetlen jogi helyzete miatt nem okoznak nagy kárt az önkormányzatnak, a Szociális Tanács állásfoglalásáért ő sem lelkesedik: "Egy polgármesternek azokra is kell gondolnia, akik soha nem juthatnak lakáshoz." ´k azok, akik Juharos szerint kivárják a sorukat, rendesen beadják a lakáskérelmüket, és türelmesen várnak éveken át. Kérdés viszont, hogy ezek a "rendesek" beköltöznének-e mondjuk a félkomfortos Király utcai lakásokba vagy a Dzsumbuj közepére. Setét Jenő, a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársa szerint ez a fajta érvelés, amire a törvényjavaslat is épül, kiválóan alkalmas arra, hogy szembefordítsa a lakásigénylőket az önkényesekkel, vagyis a társadalom különböző csoportjait kijátssza egymás ellen.

A javaslatot a parlamenti vita során hevesen támadták a szabaddemokrata képviselők, módosítóra azonban már nem futotta erejükből. Szinte egyöntetűen hallgattak a szocialisták, ketten közülük viszont legalább önálló indítványban fordultak a kormányhoz. Kósáné Kovács Magda és Kökény Mihály szerint a Juharos-javaslat elfogadása esetén növekedni fog a hajléktalanok száma, ezért felszólítják a kormányt, mérje fel, hány, legalább hat hónapja üres lakás van az önkormányzatok tulajdonában, működtetik-e a családok átmeneti otthonát, és a legfontosabb: terjesszen az Országgyűlés elé olyan szociális lakásépítési koncepciót, amely az önerőből lakást építeni nem tudók számára is megoldást jelenthet.

Más kérdés, hogy a kormánypártok az ellenzéki indítványokat mérlegelés nélkül söprik le az asztalról, így csak abban reménykedhetünk, hogy nem minden kormánypárti és ellenzéki képviselő osztja Juharos véleményét, hogy "az önkényes lakásfoglalással való leszámolás nem szociálpolitika".

Varró Szilvia

szerző
Varró Szilvia
publikálva
2000/21. (05. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra