Csurka Istvánt mintha cserben-hagyta volna dramaturgiai érzéke: korábban ugyanis arról volt szó, hogy a MIÉP augusztus 20-án választási végeredményt is befolyásoló bejelentést tesz a polgármester-jelöléssel kapcsolatban. A pártelnök aztán mégsem várta meg az állami ünnepet, hanem vasárnap világgá kürtölte: a liberális Demszky Gábor és a "posztkommunista" Katona Béla legyőzése megér annyit, hogy a korábban többször is bírált Latorcai Jánost segítsék hozzá a főpolgármesteri szék elnyeréséhez. Korántsem mellékes az a kérdés, hogy a bejelentés előtt folytattak-e informális egyeztetéseket az érintett pártok képviselői.
A MIÉP nélkül nem megy?
A Fidesz és a MIÉP egyaránt cáfolja, hogy bármiféle tárgyalást folytattak volna az önkormányzati választásokon való együttműködésről. Deutsch Tamás Csurka bejelentése után kezét széttárva közölte: nem egyezkednek, de az egyoldalú visszalépéseket nem tudják megakadályozni. A kisgazda Pokol Béla ezzel szemben a Népszabadságnak adott szombati nyilatkozatában nem köntörfalazott: Budapesten a MIÉP támogatása nélkül a szociálliberális métely ellenében nem győzhet Latorcai, ezért ezzel a párttal is háttértárgyalásokat kellene folytatni. Demszky legyőzése érdekében addig kell elmenni, ameddig csak lehet, tette hozzá sokat sejtetően. Azt egyetlen forrás sem erősítette meg, hogy a Fidesz vagy a másik két kormánypárt a háttérben tárgyalt volna Csurkáékkal, bár egyes - szintén meg nem erősített - feltételezések szerint a nagyobbik kormánypárt a kisgazdák közvetítésével próbált egyezkedni a MIÉP-pel.
Az, hogy valóban folyt-e a háttérben ilyen alkudozás, csak néhány hónap múlva derülhet ki. Akkor például, ha a koalíció fővárosi győzelme esetén a MIÉP is kap egy főpolgármester-helyettesi tisztséget. Pokol Bélán kívül a Fidesz stratégái is tudják, hogy Latorcai megválasztásához szükség lehet a budapesti MIÉP-hívek voksaira. Annál is inkább, mert az FKGP támogatottsága a fővárosban vajmi keveset jelent.
Mivel azonban az ellenzéki pártok nem indítottak közös jelöltet, egyáltalán nem biztos, hogy megfelel a valóságnak az az állítás, miszerint a koalíció teljes bizalmát élvező Latorcainak a MIÉP nélkül semmi esélye a győzelemre. Az is valószínűsíthető, hogy Csurkáék úgynevezett indulata sok szavazót eltaszíthat Latorcaitól, így a koalíció akár elvi kérdésként is kezelhetné a MIÉP-pel való összefogás ügyét. Elvben erre az együttműködésre ugyanis könnyen rászorulhatnak a kormánypártok az önkormányzati választások után, ha a fővárosi közgyűlésben összefog az MSZP- és az SZDSZ-frakció. Kérdés, hogy erre a MIÉP-pel való nyílt vagy színfalak mögötti folyamatos alkudozással válaszol-e majd a Fidesz, vagy pedig elutasít mindenfajta MIÉP-es kapcsolatot. Előbbi esetben elmosódnának a mérsékelt és a szalonképtelen jobboldal közötti határok: ez sem az országnak, sem a kormányerőknek nem lehet érdeke.
Repedések a koalícióban
Nem csupán a MIÉP-pel való esetleges együttműködést ítélik meg eltérő módon hivatalos nyilatkozataikban a Fidesz és az FKGP politikusai, hanem más vitás kérdések is terhelik a két meghatározó kormánypárt viszonyát. Mint az várható volt, a kisgazdák nagyobb befolyást kezdtek követelni az érdemi döntésekbe. Szóvá tették, hogy Nemcsók János kormánybiztos leváltásáról és utódja személyéről ők is csak a sajtóból értesültek, majd sajátos logikával bejelentették igényüket a balatoni kormánybiztos posztjára. Nem meglepő az sem, hogy aggodalommal figyelik a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörének folyamatos bővítését. A kancellária kiépítésének egyik alig titkolt célja az egyes minisztériumok érdekkijáró törekvéseinek visszaszorítása, ez pedig különösen érzékenyen érinti az FKGP által irányított tárcákat. Az FKGP néhány vezetőjének múlt heti bíráló nyilatkozata egyelőre nem több egy halovány figyelmeztetésnél, amit a kormányszóvivő és Deutsch Tamás még elintézhet annyival, hogy a koalíciós frakciók megállapodása részletesen foglalkozik a közös döntéshozatal kérdésével, s hogy előírja a kormánypárti képviselőcsoportok folyamatos tájékoztatását. A jelek szerint azonban Antall Józsefhez és Horn Gyulához hasonlóan Orbán Viktor is határozottan igyekszik szigorú korlátok közé szorítani koalíciós partnerei cselekvési terét. Nem nehéz megjósolni, hogy ez már az őszi parlamenti szezonban számos konfliktust eredményez, s a kisgazdák első figyelmeztetését várhatóan újabbak követik majd.
Amíg az FKGP a kormányzati döntésekbe való érdemi beleszólásért, addig az MDF a fennmaradásáért küzd. Lapzártánkkor még nem született megállapodás a két párt között az önkormányzati választásokon való együttműködésről. Ennek legfőbb oka a fővárosi listaállítás ügye. Az MDF - érthetően - a saját identitása elleni támadásként értelmezi azt a javaslatot, hogy a kisebb jobbközép pártok és mozgalmak néhány politikusa a Fidesz budapesti listáján kapjon helyet. Az MDF ragaszkodik az egyenrangúság látszatát keltő közös listához, miközben beleegyezett abba, hogy a főváros 23 kerületéből mindössze egy helyen indítson a koalíció közös polgármesterjelöltet. A nézetkülönbség ellenére várhatóan rövidesen megszületik a megállapodás. A mostani összezördülés már a pártunióról szóló későbbi, nehéznek ígérkező tárgyalások főpróbájának is tekinthető.
Kovách Márton
