Péntek, szeptember 25-e, 16 óra: aki mostanáig nem jelezte indulási szándékát, vagy nem adta postára erre vonatkozó terveit, az nem indulhat október 18-án. Péntek, 17 óra: mérsékelt újságírói érdeklődés mellett tartja a nevezési határidő utáni első ülését az Országos Választási Bizottság (OVB). Az ülés előtt a választási iroda honlapján csak a 13 órás adatok vannak: a 3153 településből 762-ben még mindig nincs polgármesterjelölt, pedig micsoda előrelépés ez a szerdai 1280-hoz képest. Kicsit mozdult a hiányzó kislistás jelöltek száma: pénteken egykor már csak 1048-an kerestetnek (a lapzártakor rendelkezésre álló adatokról lásd még Némi számok című keretes írásunkat). Az OVB nem foglalkozik az okokkal, nem ez a dolga, a pártküldött tagok a jelölő szervezetek nyilvántartásba vételét csekkolják, gond nincs, csak az egyik szövetségnél változott az állandó cím, meg az egyik budapesti pártszervezet tett panaszt a konkurenciára. Érdekes ügy, de kompetencia hiányában az OVB nem tárgyalja azt az abaligeti közéleti feljelentést sem, amely szerint a helyi polgármester a szociális segélyek megvonásának rémével próbál alakítgatni a voksokon - egyelőre tehát nem tudni, van-e nálunk jövője a meciarizmusnak. Aztán hirtelen "mentelmi ügy" kerül a bizottság elé, az elnök zárt ülést rendel el, a pártküldöttek nem hajlandók nyilatkozni, kiről van szó, a sajtómunkások találgatva balra el.
Értelmezések és elméletek
A hét végén Orbán (Viktor, miniszterelnök) egy polgári hajón közölte: az önkormányzati választásokon "ugyanazt a polgári Magyarországot" kell megvalósítani, mint amire a kormány törekszik országosan, a polgárok érdeke tehát, hogy "polgári önkormányzatok" alakuljanak, mivel olyan helyzet a kívánatos, amelyben "a polgároknak nem szükséges a kormányzattól várni a védelmet a helyhatóságokkal szemben". Mi lesz itt? Mit akar mondani? Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt (MEH) vezető miniszter ezt azzal tetézte, hogy nem árt a MEH közvetlen bevonása az "önkormányzatok működési feltételeinek alakításába".
Kovács László, az MSZP elnöke ezt - nem minden alap nélkül - a Fidesz-étvágy újabb megnyilvánulásaként értékelte; ő viszont ugyanazon logika mentén, csak másképp értette félre az önkormányzatiság leglényegét, amikor úgy nyilatkozott, az önkormányzatok az országos politika "ellensúlyát" kell hogy képezzék. Demszky Gábor budapesti főpolgármester (SZDSZ) szerint pedig az Orbán/Stumpf-attitűddel "a központi hatalom felügyelete alatt álló tanácsrendszer visszaállítása válik lehetővé", márpedig "az ország lakosainak nagy része elégedettebb saját választott önkormányzati testületével, mint a mindenkori kormány működésével", és sokszor pont az önkormányzatoknak kell megvédeniük a polgárt "a kormány hátrányos intézkedéseivel szemben".
"Inkább úgy fogalmaznék, a makrodemokrácia és a mikrodemokrácia mindig egymást kell hogy kiegészítse", mondta Kukorelli István, az OVB elnöke a Narancsnak. "Közigazgatás természetesen csak egy van egy országban, de az önkormányzati hatalmat mindig negyedik hatalmi ágnak tartottam." Kérdésünkre, hogy mi lehet a visszafogott vidéki jelöltállítás oka: csupán szervezéstechnikai nehézségekről vagy a helyi politika presztízsveszteségéről van-e szó, Kukorelli azt mondta: "többtényezős magyarázata lehet a folyamatoknak", de az mindenképpen kiderült, hogy "nem jó az új jelölési rendszer"; az előző koalíció által eszközölt módosítás lényege: a parlamenti választáshoz hasonlóan itt is kopogtatócédulával robognak végig a jelöltek a polgárokon, azzal a különbséggel, hogy vidéki kistelepüléseken ez valamivel nehezebb ügy. "A korábbi eljáráshoz képest egyszerűsödött a rendszer az egyfordulós választással, de az ajánlás módja bonyolultabb, időigényesebb lett." Régen egy ajánlási íven több jelöltet is lehetett támogatni, ez hatékonyabb volt. "Most megfordul a játék: minden választó kézhez kap egy négy-öt ajánlószelvényből álló leporellót, a jelöltek pedig mindenkihez be kell hogy kopogtassanak, és csak egyet lehet támogatni." Az önkormányzati jelöltek nagy része általában független, "őket sokkal könnyebb volt ajánlóíveken támogatni, mint most, kopogtatócédulákkal", mondja Kukorelli.
Az OVB elnöke szerint az elmúlt években tekintélyvesztéssel is járt az önkormányzati politizálás. "A polgármesteri tisztségnek újra meg kellene teremteni a presztízsét", ami viszont nem lesz könnyű menet, ha egyszer nincs elég jogkör a helyhatóságokhoz telepítve, a finanszírozás pedig kifejezetten az állami költségvetéstől függ. "Leértékelődni látszanak a köztisztségek." Ugyanakkor "önkormányzatokat megszervezett helyi társadalom nélkül és üres zsebbel nem lehet elképzelni". Tény.
Ki kivel?
Az idei ősz legújabb közhelye, hogy a kistelepüléseken nem rúg labdába a pártpolitika, így jóformán semmi befolyása az önkormányzati választások kimenetelére. De úgy tűnik, hogy a pártok többsége a kisebb vidéki városokban sem akar beleszólni a helyi szervezetek ügyeibe. A nyilvánosság felé legalábbis ezt hangoztatják az országos pártközpontok.
Szőke László, az MDF kampányfőnöke úgy fogalmazza meg az alapelvet, hogy a helyi szervezetek "azzal kötnek választási szövetséget, akivel csak akarnak". A helyi MDF-magok döntését egyedül a megyei választmány bírálhatja felül. A budapesti központ csak finoman ajánlja, sugallja: ha lehet és van rá mód - persze csakis abban az esetben - akkor a vidéki szervezetek vegyék már figyelembe az országos szövetségi viszonyokat. Szőke is úgy véli, a helyi ismeretség többet nyom a latban, mint a pártérdek.
Így fordulhat elő például Szarvason, hogy Demeter László (MDF), a mostani polgármester szabaddemokrata támogatással veselkedik neki a megméretésnek. Vagy ott van Jászberény példája, ahol Magyar Levente (SZDSZ) polgármester újraindítását az MDF is támogatja. Gödöllőn a nyolc éve polgármestereskedő Gémesi Györgyöt (MDF), a párt ügyvezető elnökét egyszerűen nem volt hajlandó támogatni a helyi Fidesz és kisgazdaszervezet. Õk inkább egy másik, civil jelöltet támogatnak, kifejezetten Gémesi ellenében.
Szőke lapzártánkkor még nem tudja pontosan, hány ilyen eset fordult elő az országban, csak annyit tud, hogy a 136 közepesnek számító városból tíznél kevesebben. A kérdésre, hogy van-e arra példa, hogy az MDF a MIÉP-pel közösen támogat vagy jelöl valakit, Szőke azt javasolta, hogy a választ inkább az interneten keressük. "Nem akarok senkinek rosszat."
Az MSZP országos választmányának központi direktívája úgy hangzik, hogy a helyi szocialista erők bárkivel összefoghatnak, kivéve a MIÉP-et és a még tőle is jobbra álló, uszító szervezeteket. "Végül is a pártban szövetségkötési szabadság van, még ajánlást sem fogalmaztunk meg", mondták a Köztársaság tér sajtóosztályán.
Az MSZP a jelek szerint arról sem fogalmazott meg ajánlást, hogy az utolsó előtti pillanatban visszalépteti-e Budapesten Katona Béla volt titkosszolgálati és idegenforgalmi főfelelőst, aki - ha minden esélytelenségét összeszedve tényleg elindul Demszky Gábor ellenében - óriási szolgálatokat tehet Latorcai Jánosnak. Megbízható információnk szerint Kovács László pártelnök, Kósáné Kovács Magda elnökségi tag, de még az SZDSZ-barátsággal nem vádolható Krausz Tamás baloldali oszlop is erősen amellett lobbyznak, hogy Katonát léptesse vissza az ebben illetékes budapesti pártértekezlet. Katonát viszont, aki szívesen bizonyítana önállóan, annyira elbizonytalanította a lebegtetése, hogy levélben kérte a pártvezetést, tisztázzák mán´, kell-e ő még nekik. Most mindenesetre elválik, hogy fontosabb-e a "külön indulás" dicsfénye, mint a főváros átengedése a jobboldalnak, illetve hogy mekkora még az MSZP-ben az SZDSZ-ellenesség bázisa, amely a jelek szerint független attól, mennyi szolgálatot tett májusban az SZDSZ a nagyobbik koalíciós partnernek visszaléptetésileg.
A 3153 településből 2573-at független polgármester irányít, és a tízezer lakos alatti települések képviselő-testületeiben is törpe kisebbségben vannak a pártok. Az elmúlt hetekben a leginkább a "pártmentes övezeteknek" tekinthető kistelepüléseken hiányoztak jelöltek, mégpedig főként Közép- és Kelet-Magyarországon. Vagy délen, vagy észak-északnyugaton: Udvaron (Baranya megye) októberben nem lesz polgármester-választás. Fischer Antalné belefáradt már ebbe a munkába, nyolc éve viszi az ügyeket. Ez önmagában nem lenne baj, csak hát a kutya sem akar a falu polgármestere lenni. Csakúgy, mint a Győr-Sopron megyei Nagybajcson. A Duna-parti falu jelenleg arról nevezetes, hogy nem akar sem polgármestert, sem képviselőket választani. Egyáltalán semmit sem akar választani. Pedig október 18-án Nagybajcson is kiteszik az urnákat, s a falu népe mehet a megyei közgyűlés tagjaira szavazni. Már most borítékolható, hogy nem fog menni.
Közömbösség és cselezés nyugaton
Gömbös Géza, Gérce (Vas megye) polgármestere sem akart újra indulni, de miután megneszelte, hogy két nem falubéli is pályázik a posztjára, úgy döntött, függetlenként ismét ringbe száll. "Régóta vagyok már közéleti szereplő, annak idején még tanácselnök is voltam. Nem akartam én már indulni, de két vidéki is elindul", mondta. Két ellenfelét nem ismeri, a nevüket sem tudja, csak azt: állítólag sárvári illetőségűek és függetlenek; a faluban "nincs gyökerük a pártoknak".
Gércén nem indul elegendő jelölt ahhoz, hogy új képviselő-testületet válasszon a falu; a hétfős testület egyetlen nő tagja gondolta csak, hogy ismét meg kéne próbálkoznia. A hét helyre öten pályáztak, a polgármester szerint azért, mert "nem jelent rangot az ilyen tisztség, az emberek felesleges pénzkidobásnak tartják, hogy új testületet kell választani, azt mondják, jó lesz a régi". Áprilisig - az immár elkerülhetetlen időközi választásig - biztosan jó lesz, és maradnak a régiek, akik, úgy néz ki, továbbra is ingyen, tiszteledíjukról lemondva végzik képviselői teendőiket. Gömbös polgármester is társadalmi munkában vitte az ügyeket az elmúlt négy évben, és a képviselők néhány ezer forintos tiszteletdíja mellett az övé is a "közösbe" került. Hogy ez mennyi pénzt jelent, arra nem tudott felelni, "mert még sohasem számfejtették", de így mégiscsak jobban jártak, mondja, mert ha felveszik a pénzüket, az adót levonják belőle, a falu költségvetéséből azonban nem. Csak azt sajnálja, hogy a közösbe adott pénz tartalék címen szerepel az 1250 fős falu 38 millió forintos büdzséjében, ezért nem lehetett mondjuk a tűzoltószertár korszerűsítésére költeni, pedig a képviselők "nagyon szerették volna".
Keléden, Viszákon és az 540 lakosú Pankaszon (mind Vas megye) sem lesz új képviselő-testület. Fölnagy Géza, Pankasz polgármestere nem tud okot megnevezni. "Ezen már én is gondolkodtam, de nem tudtam megfejteni. Talán azért, mert nincsenek pártok, akik ezt megszervezzék."
Szombathelyen, a megyeszékhelyen sem stimmel minden, az egyik választókörzetben például két fideszes jelöltre is lehet voksolni. Történt, hogy Kugler Istvánt, a Fidesz egyik alapítóját, aki a májusi győztes választás szombathelyi kampánya körül tüsténkedett, "rossz magaviselete" miatt megpróbálták kizárni a pártból. Csakhogy elfelejtették ajánlott küldeményben postázni az elbocsátó szép üzenetet, ezért a párt alapszabálya szerint az nem volt érvényes. Utána - bár a helyi szervezet rábólintott a jelölésére - a megyei választmány megvétózta Kugler indítását, és új jelöltet állított. Viszont ismét elcseszték az adminisztrációt: ezúttal az országos választmányt nem értesítették. Ennek köszönhetően a szombathelyi 10-es körzetben két fideszes jelöltre lehet szavazni.
Egyébiránt Shakespeare (William, drámaíró és költő) sem találhatott volna ki olyan cselvetéseket, mint amit manapság néhány szombathelyi pártmogul kifundált. Az SZDSZ listáján eredetileg harmadik helyen Orbán Róbert, a helyi pártszervezet egyik alapítója, jelenlegi ügyvivője szerepelt. Ezzel a listával egyetértett Wagner András (SZDSZ) polgármester is, aztán kisvártatva Orbán helyén Németh Kálmán neve bukkant föl. Németh a jelenlegi testület pénzügyi bizottságának elnöke, az önkormányzati tulajdonnal is bíró Prenor Kft. ügyvezetője, Wagner egyik közeli embere. Információink szerint őt azért kellett föltuszkolni a lista bronzérmes helyére, mert - a korábban fideszes polgármesterjelöltként is emlegetett - dr. Prugberger Emil végül Németh körzetében indul mint képviselőjelölt, s Németh nem szeretne ügyvezetőként közgyűlési hinterland nélkül maradni. A döntés nyomán viszont Orbán azonnal lemondott, s visszavonta jelölését az egyik egyéni körzetben is.
A helyi szocialistáknál a kitűnő vadász hírében álló László Győző élesíti a tőröket. Miután kiderült, hogy a jóval esélyesebbnek vélt Csermelyi András is vállalja a polgármester-jelöltséget, az erre szintén aspiráló László Győző a párton belül elérte, hogy megszavaztassák a párttagságot. Néhány hirtelenjében előkerült párttag segítségével - két voks különbséggel - ő lett a a szocik polgármesterjelöltje.
A polgármesteri székért harmadszor startoló Wagner esélyeit növeli, hogy a polgári oldalon függetlenként gyürkőzik neki Harangozó Bertalan, a megyei közgyűlés egyik - amúgy kereszténydemokrata érzelmű - alelnöke, és Szabolcs Károly, a Lokálpatrióta Egyesület főpatriótája: ők a fideszes Szabó Gábor esélyeit rontják. Mindeközben a maszopos László Győző rendületlenül mosolyog földön, vízen és levegőben. Mint aki tud valamit.
Szombathelytől Hódmezővásárhely nagyon messze van. A helyi viszonyok is nagyon különböznek.
Furcsa koalíció keleten
A jelölés utolsó napjának délelőttjéig ketten jelezték indulásukat a megyei jogú város polgármesteri székéért, rögtönöz tájékoztatót (és biztosít minket a pártatlanságáról) Bubecz György jegyző, aki a választási bizottság elnöke is egyben. Az egyik jelölt Rapcsák András jelenlegi polgármester, a város országgyűlési képviselője. Ellenfele Kőhegyi András alpolgármester, akit tizenhárom csoport, pártok, társadalmi szervezetek támogatnak. Mondhatnánk, tiszta helyzet. De nem az.
"Mindig a legerősebb embert akarják legyőzni", mondja Bubecz, aki - a beázott plafon miatt beállványozott irodájából - nem megy messzire egy példáért, ott van neki az amerikai elnök, aki tényleg "a legerősebb, és mégis mindig le akarják váltani". A helyi Clinton, ha jól értettük, Rapcsák lehet. Népszerűségét és erejét pontosan jelzi a Vásárhelyi Almanach (Városismertető és ki kicsoda Hódmezővásárhelyen) 251-252. oldala, amelyik a települést a mezővárosi ismeretlenségből kiemelő Rapcsák Andrásról szól. Az egykori fizikusról és feltalálóról, akit úgy rángattak be nyolc évvel ezelőtt a polgármesteri székbe, hogy nem volt tagja a képviselő-testületnek, aki három hónap ténykedés után úgy nyújtotta be lemondását, hogy hozzátette, ezt utoljára teszi. A testület tesztelése jól sikerült, huszonnyolc képviselőből csak egy szavazott a lemondás elfogadására. Rapcsák maradt, győzött a második ciklusban is, és az idei országgyűlési képviselő-választáson függetlenként már az első fordulóban tagja lett a parlamentnek. Pedig, derül ki Bubecz jegyző szavaiból, "a sajtó akkor is tele volt mindenféle támadással", és egyébként "nincs reális esélye, hogy [a kampány során Rapcsák Andrásnál] többet ígérjen valaki".
A városban egyébként már kevés olyan emberrel találkozni, aki elégedett Rapcsákkal. Miért? A stílusa miatt, például azért, mert a "szavazásnál mindig elsőnek teszi fel a kezét, aztán csak körülnéz, hogy követi-e a testület", amelyik egyébként olyan emberekből áll, "akik függnek tőle": iskolaigazgatók, kórházigazgató, megannyi alkalmazottja a város önkormányzatának. Fura egy helyzet.
"Vannak nála", kínál hellyel a polgármester előszobáinak egyikében a titkárság valamelyik vezetője. Európa-napra készülnek (PHARE-pénzből, tudjuk meg később a polgármestertől), a sok meghívott, a sok program előkészületei állhatnak a tíz-egynéhány fős titkárság elmélyült munkájának hátterében. A helyi televízió operatőre és technikusa jön ki a polgármester szobájából. Csorba Mária szerkesztő bent marad, "gondolom, nem zavarja magukat", mondja Rapcsák, "de maguk után jön majd vissza a kamera is, dolgozunk". Nem zavar, a polgármester titkára megnyomja a diktafon rec gombját, mi is elindítjuk a felvételt. Késve, így éppen az hiányzik, hogy melyik korábbi cikkünkért és miért megyünk majd bíróságra, ám most tényleg nem erről van szó, Rapcsák András is csak legyint.
"Szomorú vagyok, hogy az ellenségeimet is nekem kell kinevelni ebben a városban", állítja. Kőhegyi Andrásról, az ellenjelöltről beszél, akit ő kért fel alpolgármesternek, akit régóta ismert, aki egyébként "szegről-végről" még rokona is. Rapcsák egyébként örül annak, hogy van ellenfele, "így nem eshetek abba a hibába, hogy azt higgyem, nem lehet nálam jobban csinálni". Négy szervezet támogatja, a Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Szövetség, valamint a Polgári Szövetség Hódmezővásárhelyért (PSZH) nevű, pártoktól független társadalmi szervezet, "ahol nem nézik, kinek milyen a párthovatartozása, milyen a rokonszenve".
"Világéletemben forrt körülöttem a levegő, kitartó vagyok, szeretem keresztülvinni elképzeléseimet", jellemzi magát Rapcsák András. Titka a jó kommunikációs készség: "nyolc év alatt nyolcezer cikk jelent meg rólam vagy a városról... most is bemehetek úgy egy kocsmába, hogy találkozom jó ismerősökkel, és tudok velük beszélgetni... gazda típus vagyok, de nem úgy, mint Sztálin". Úgy érzi, ellenfelei ugyanazok, mint a korábbi polgármester-választásnál (Mónus Áron is jelölt volt), amikor 76 százalékos támogatottsággal nyert. "Most kerestek egy joviális, jobboldali beállítottságú embert [Kőhegyi Andrást], akinek ha majd belebújtak a bőrébe, [és azt hiszik], tudnak valamit csinálni." Rapcsák úgy véli, a trójai faló "bájos története inspirálta ezt a szövetséget", és tart attól, hogy "a vásárhelyi lakosság átlát ezen a manőveren". Kérésünkre esélylatolgat: "az biztos, hogy András lesz a polgármester Vásárhelyen, és az is biztos, hogy Kőhegyi András nem lesz alpolgármester. Gondolkozzanak ezen!"
Kőhegyinek tehát, ezek szerint, annyi, lett légyen jó munkatárs, "vízügyi szakember, fontos tudás az egy ilyen városban", rokon meg egyéb. Nincs ebben dölyfösség, választás lesz vagy mi, az alpolgármester személyét pedig a polgármester terjeszti a testület elé, vagy nem, ha Kőhegyiről van szó.
"Ahhoz, hogy valaki megértse ezt a szituációt, ebben a városban kell élnie", avat be "ad hoc választási irodájában" - egy városszéli gyár dohányfüstös helyiségében - Kőhegyi András, jelezve: kívülálló nehezen értheti meg, hogyan szakadt ennyire ketté Vásárhely, mik lehetnek azok a mozgatórugók, amelyek eltérő felfogású pártokat (MIÉP, SZDSZ, Munkáspárt) és szervezeteket egységbe tömörítenek Rapcsák András ellen. Rövid helyszínrajz szükséges a dolgok megértéséhez. Vásárhelyen van egy körtöltés, azon belül van "a város", amely élvezi azokat az előnyöket, melyeket Rapcsák vezetése alatt elért és biztosított az önkormányzat; ami azon kívül van, nos, azok szívnak, ha jól értjük Kőhegyi szavait. Nekik nem jut a közvilágításból, a város büszkeségének számító egykori Arany Sas Szálloda felújításából származó előnyöket nem élvezik, az informatikai rendszerrel nem tudnak mit kezdeni, az önkormányzati beruházásokból referencia híján kimaradnak, és jobb dolguk nem lévén, Kőhegyit támogatják. Aki - ne feledjük - egyelőre alpolgármester Rapcsák mellett.
Miért nem állt fel, miért asszisztált neki nem tetsző döntéseknél? "Többször eszembe jutott, de az engem támogató politikai erők [a kisgazdapárt] hevesen tiltakoztak ez ellen, hátha így tompítani tudjuk a konfrontációt", állítja Kőhegyi, akinek tagságát később - amiért nem lépett ki korábbi támogató szervezetéből, a PSZH-ból - felfüggesztette az FKGP.
"Akik engem támogatnak, politikai feltételek nélkül teszik, nincs szó megállapodásokról, paktumokról a pártok között", állítja Kőhegyi, "ezek a pártok a különféle körzetekben egymás ellen indítanak jelölteket, nincs visszalépés egymás javára, csak felálltak mögém". A megméretéstől nem fél, szerinte ő ugyanolyan ember marad akkor is, ha veszít, "a demokráciát nem egy vagy két ember elvárásaihoz kell felépíteni, senki sem hiheti azt, hogy csak ő képes Vásárhely vezetésére". Kőhegyi hisz abban, hogy neki akkor sem kell lehajtott fejjel járnia az utcán. Ha nyer, "a megkezdett beruházásokat akkor is be kell fejezni, de a külteleki fejlesztésekre is oda kell figyelni, negyvennyolcezer hektár, mintegy kétszázezer aranykorona a külterület, az arányok eltalálásának óriási szerepe van".
A városi könyvtár olvasótermében minden szék foglalt. Az emelvénynél Boross Péter, a kormányfő tanácsadója kampányol Rapcsák András mellett, a beszélgetést a városi televízió - aznap már látott - szerkesztő-riportere, az önkormányzat tulajdonában lévő média igazgatója vezeti. A szerencsések, akik a polcok mellett ülnek, le-leemelnek egy könyvet, lapoznak, olvasgatnak egy keveset, a legnépszerűbb rész a könyv kartonja, hányas látogató és hányszor kölcsönözte ki a könyvet.
Boross Péter ezúttal is helyre rak dolgokat. Nem engedhető meg az, hogy a kormányzati munka és a települési önkormányzat úgy kettéváljon, mint az történt az eddigi választásoknál. Ehhez kér segítséget az - ottani - olvasóktól, szóba hozva a város gazdagságát meg a kasszát, amire most más akarja rátenni a kezét. Rapcsák András és a tévériporter egyetértőleg bólogat.
Seres László
Kovács Róbert
Fodor Sándor
Pálinkás Szüts Róbert
Némi számok
A fordulat - nem kis részben az OVB komplikált adatfeldolgozási technikája miatt - a hét végén következett be: megvan a százezer jelölt, hétfőn délben 31, lapzártánkkor, hétfőn este már csak két polgármesterjelölt és 17 kislistás jelölt hiányzott. A legtöbb jelölt, mintegy 37 ezer, ismét független színekben indul, utána nagy szünet, majd a pártok közül az FKGP indítja a legtöbb jelöltet (5 és fél ezer), a két dobogós: Fidesz (5 ezer) és MSZP (4 és fél ezer). Az SZDSZ a maga 2800 jelöltjével épp hogy megelőzi a KDNP-t, a MIÉP-et és a Munkáspártot. (Négy éve az MSZP tarolt, utána következett az SZDSZ, a Fidesz, az FKGP.)
Egyébként meg ha akad jelölt, akkor azt látjuk, hogy helyben is arat a patriarchátus: az OVB honlapjának összeállítása szerint a jelöltek túlnyomó többsége (mintegy 12 és fél ezer) 51 és 60 év közti hímnemű, utánuk következnek (mintegy 12 ezren) a 41 és 50 év közti hímneműek, bronzérmesek a 61 és 70 év közti hímnemű magyarok. Nőket elvétve szánnak önkormányzati képviselőnek vagy vezetőnek, pedig - az egészségügyi és a pedagógusi pályához hasonlóan - presztízsvesztett pozíciókról van szó, amelyek ilyenkor nőkkel szoktak feltöltődni.
Egy örmény Lakos
Az Alkotmánybírósághoz (AB) fordul a szombathelyi Lakos Dezső, aki ötödmagával örmény kisebbségi önkormányzat létrehozását kezdeményezte a vasi megyeszékhelyen. Három nappal késték le az augusztus tizedikei, jogvesztő hatályú határidőt, így a törvény értelmében a szombathelyiek nem támogathatják voksaikkal az örmény kisebbségi önkormányzat megalakulását. Lakos fellebbezett a városi és megyei választási bizottságoknál, de elutasították. Hacsak a taláros testületet nem kapja el az örmény nemzeti érzés, újabb négy esztendőt kell várni ahhoz, hogy Szombathelyen kibonthassák az örmény lobogót.
"Igazság szerint görög önkormányzatot szerettem volna alapítani", avat be a kezdeti dilemmákba Lakos Dezső, "ugyanis a görög népzene nagyon közel áll a lelkemhez". Hogy miért nyergelt át mégis örményre, egyszerű a magyarázat. Hazugságnak érezte, hogy magyar létére görögnek vallja magát, ezért új nemzetiség után nézett. Ráadásul nem sikerült verbuválnia további négy görög főt, így a törvényi előírásnak sem feleltek volna meg. Pedig a törvény semmiféle diszkriminációt nem tartalmaz, elég, ha öten görögnek vallják magukat. Lakos a Görög Pizzeriában három perc alatt kikiálthatta volna a szombathelyi görög önkormányzatot. Csakhogy fölülkerekedett benne a moralista.
Viszont a nagymamájától valamikor régen olyan öntudatos kijelentéseket hallott, hogy örmény felmenőik is voltak néhány száz esztendővel ezelőtt: tálcán kínálkozott a megoldás, örmény önkormányzatot kell gründolni. Lakos talált egy polgártársat, aki tizenketted részben örmény, rajta kívül pedig három magyar vállalta az örmény kisebbség nehéz sorsát. De az örmény kezdő ötös csak augusztus tizenharmadikán tudott kiállni, viszont augusztus tizedikén délután négy órakor lejárt a határidő. Lakos az AB-hez küldött beadványában kifogásolja, hogy nem teremtették meg az esélyegyenlőséget köztük és a helyi önkormányzati választásokon induló jelöltek között. Ez utóbbiakra nem volt érvényes a rövid, tíznapos határidő, és nem kellett maguk mellé további négy jelöltet szervezniük.
Lakos Dezső - annak ellenére, hogy magát a dolgok állását kívülről figyelő szemlélőnek nevezi - közismert figurája a helyi közéletnek. Legjelesebb megmozdulása a Total benzinkút építéséhez fűződik. A benzint okádó hétfejű sárkány fölbukkanását a székesegyház és a püspöki palota közelében Lakos a multinacionális cégek karmai között vergődő, elembertelenedett világ támadásaként értelmezte, amely megnyomorítja az emberi környezetet, ennek elfogadása pedig a büszkeséget, a jellemet és a polgári tartást tapossa mocsokba. Esőverte szegénylegényeket idéző, rajtaütésszerű tüntetéseinek az lett a következménye, hogy helyi népszavazást tartottak az ügyben, ám a képviselők - arra hivatkozva, hogy a telek eladásából származó százmilliós bevétel kiesése minden polgárt érint -, nemcsak az érintett körzetben írtak ki népszavazást, hanem kiterjesztették az egész városra. Ennek köszönhetően érvénytelen lett a voksolás. A népszavazás kezdeményezőjét viszont a szájhagyomány Lakossági Dezsőként kezdte emlegetni.
Lakosban amúgy erős a romantikus hajlam. Annak ellenére, hogy matematika- testnevelő szakon tanári diplomát szerzett a szombathelyi főiskolán, rövidesen sírásónak állt. Később élte az újpesti dokkmunkások, a mecseki bányászok és a fővárosi nagycirkuszosok hétköznapi életét. Évek óta munkanélküli, segélyt jó ideje nem kap, alkalmi munkákból él. Havi háromezer forinttal ellavírozgat, egy zsemlye és egy májkrém már megnyugtatóan hat a gyomrára.
Napjai jelentős részét a megyei könyvtárban tölti, ide jár haza, mondja. Olvasgat és szemlélődik. Ilyen a habitusa; a politikát szíve szerint nagy ívben elkerülné, de egy baráti kapcsolat révén az előző önkormányzati választásokon már belekeveredett. A szombathelyi roma önkormányzat alelnöke lett, a barátja az elnöki posztot töltötte be. Hogy cigány-e, azt csak a magyarok szokták megkérdezni, a romák soha.
Lakos úgy véli, most igazság szerint vissza kéne húzódni, kivárni, mert érezhető, hogy nagy változások vannak készülőben. Valami új születik, ami jót hoz. Arról, hogy az örmény önkormányzat létrehozásának terve mennyiben számít kivárásnak, elmondja: ez egy segélykiáltás. Azt érzi jó néhány sorstársával egyetemben, hogy egyre inkább körön kívülre kerülnek. Kénytelenek valami hivatalosan elfogadott utat választani, hogy komolyan vegyék őket. Hogy ne röhögjenek gúnyosan a szemükbe, ha bele óhajtanának szólni a számukra is fontos dolgokba. Mert csak az számít, aki hivatalból számít valakinek. "Kiáltani kell, különben a kövek kiáltanak", szól hitvallása. Olyan erővel törnek rá a valóság borzalmai, hogy kénytelen - akarata ellenére - szót kérni és szót emelni az igazságtalanságok ellen.
Ezért lettek örmények. Nem pedig az esetleges tiszteletdíjért. Egyébként is a kisebbségi önkormányzatokról készült legutóbbi felmérés szerint a képviselők hatvan százaléka semmilyen tiszteletdíjat nem vesz föl. S ha netán megkeresték volna őket a magyarországi örmények képviselői, azzal rázták volna le a zaklatókat, hogy az örmény kommunisták utódjaival nem paroláznak. "Persze, ez csak vicc", mosolyintja el magát Lakos, "mindenkihez szeretettel közelítenénk, s megpróbálnánk föltámasztani az örmény szellemet Szombathelyen". Valahol olvasta, hogy él itt egy festőművész, "ő például igazi örmény".
Ebben maradunk. Nem volna jó olyannak látni, mint egy szomorúan ücsörgő, felöltöztetett óvodást, akiért még este hétkor sem jött senki.
