Orbán a közeljövőben nem indítana újabb beruházásokat a fővárosban

  • narancs.hu
  • 2025. március 8.

Belpol

"Majd fejlesztjük mi Budapestet”, csak adják vissza a város törvénytelenül elvett pénzét – reagált a főpolgármester.

„Budapest fejlesztéséről nem fogunk lemondani, mert Budapest gazdasági súlya a nemzetgazdaság szempontjából meghatározó. De hozzá kell tennem azt is, hogy a korábbi arányok nem tarthatók fent. Budapest az Európai Uniós fejlettség 165-167 százalékán áll, óriási beruházások zajlanak most is a városban” – fogalmazott szombaton Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó 2025 nevű eseményén, amelyen Nagy Márton és Varga Mihály is előadást tartottak.

Mint a Telex írja, Orbán szerint Budapesten olyan nagy beruházások vannak, mint a déli elkerülő, a Pázmány Péter egyetemi fejlesztése, a Budai vár felújítása, vagy a fonódó villamosok fejlesztése, ezért

„a most futókon kívül újabbakat Budapesten most nem tudunk indítani az itt említett nyilvánvaló okok miatt”.

Orbán hozzátette, a fejlesztéseket ezentúl vidéki célpontokra fogják irányítani, mert „a vidék felzárkóztatása érdekében kell mozgósítanunk. Ezek hatalmas számok”. Mint Orbán kijelentette, ő azt várja, hogy sikerül az ország déli régióját (Dunántúlt és az Alföldet) olyan „sikeres és dinamikus pályára állítani” , mint a keleti részt. A fejlesztési forrásokat ezért ezentúl a déli részre összpontosítják majd.

Orbán bejelentésére Karácsony Gergely Facebookon reagált: a miniszterelnök „nyilván nem azokra a vállalásokra gondolt, amelyeket a Rákosrendező kapcsán kétharmados törvénybe foglaltak és nyilván nem azt akarta mondani, hogy ami jár az arab befektetőnek, az nem jár a budapestieknek. Szóval a rákosrendezői Parkváros létrehozásához szükséges, szerződésben vállalt beruházásokhoz Budapest természetesen ragaszkodik, cserében

szívesen lemondunk azokról a közpénzzabáló és káros kormányzati beruházásokról, mint a Budai Vár átépítése vagy a Józsefváros szétdúlása”.

Karácsony posztjában hozzátette: „Adják vissza a város törvénytelenül elvett pénzét és ne akadályozzák az uniós pénzekhez való hozzáférést és akkor majd fejlesztjük mi Budapestet.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.