Orbán: Ami valaha az antant volt, az ma a nyílt társadalom, multikulturalizmus és genderideológia

  • MTI/narancs.hu
  • 2021. december 14.

Belpol

A miniszterelnök Sopronban standupolt a Hűség napja alkalmából. Elmondta, szerinte annak idején fizikai, ma szellemi a megszállás.  

Orbán Viktor a Hűség napja Sopronban járt, ahol nemcsak arra jutott ideje, ahogy azt az MTI fotói mutatják, hogy szelfizgessen az ünneplőkkel, hanem még egy hosszas beszédet is tartott, amelyben sikerült Trianontól a Soros-tervig, az antanttól a genderideológiáig jutnia.

Mindezt szolid közhelyességgel kezdte, miszerint a szabadság és a hazafiság a magyar politika két nagy hagyománya, "az ezeréves Magyarország két nagy tartóoszlopa, ezt a két tartóoszlopot pedig a hűség gerendája köti össze" - mondta el a megemlékezésében, hosszátéve, hogy arra kéri Sopront, hogy maradjon a következő száz évben is a hűség városa, amely összeköti a hazát és a szabadságot, "és ezzel olyan szilárd építménnyé teszi Magyarországot, amelyben mi, magyarok otthon érezhetjük magunkat".

A H?s?g napja ?nnepi megeml?kez?s Sopronban

 
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbén Viktor  Hűség napja ünnepi megemlékezésen Sopronban
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
 

 

A miniszterelnök aztán lendütes ívet húzott a trianoni békeszerződés és napjaink állapotai között. Elmondta, hogy annak idején politikai vihar tombolt Magyarországon, egyszerre sújtot vesztes háború, társadalmi és gazdasági összeomlás, spanyolnátha-járvány, elvették az ország kétharmadát, más országokhoz csatolták a magyarok harmadát. (Orbán szerint egyébként a háborúért nekünk kellett mindenkinél jobban bűnhődnünk, "pedig ezt a háborút mi nem akartuk és nem is mi kezdeményeztük". Sőt még azért is meg akartak büntetni, mert "magyarok voltunk, és azok is akartunk maradni." Viszont "Sopron és környéke a népszavazással jelezte a világnak, hogy nem akarunk részt venni a saját temetésünkön" - fogalmazott.)

Természetesen ezzel csupán azt akarta mondani, hogy ma is népszavazással kell döntenünk: "újra nemet akarunk mondani a magyar jövőt fenyegető külföldi tervekre".

Meg akarjuk védeni a gyermekeinket az LMBTQ és társai propagandájával szemben ugyanúgy, ahogy megvédtük a magyar családokat a migránsokkal szemben

- jelentette ki.

Orbán kifejtette, hogy "szomszédságunkban újra háborús veszély fenyeget, milliók vándorolnak egyik kontinensről a másikra, járványok szedik áldozataikat, energiaválság gyötör több országot, gazdaságok mennek tönkre egyik napról a másikra, ráadásul a Góliátok ismét visszaélnek hatalmukkal, "újra meg akarják mondani nekünk, hogy kik legyünk, kivel és hogyan éljünk együtt".

Orbán szerint azt akarják, hogy felejtsük el ezeréves történelmünket, a kultúránkat, vágjuk el magunkat a keresztény gyökerektől. Közölte:

egykor Clemenceau-tervnek hívták, ma Soros-tervnek, amit egykor Párizs környéki békének hívtak, azt ma Európai Egyesült Államoknak. Ami valaha az antant volt, az ma a nyílt társadalom, multikulturalizmus és genderideológia, "akkor fizikai, ma szellemi megszállás".

Kitért rá: az Alkotmánybíróság kimondta, jogunk van nemet mondani "a brüsszeli emberkísérletekre". Buzdításai közt elmondta: "Ha erősek leszünk és összefogunk, akkor most nemcsak Sopron és környéke, hanem az egész magyarság együtt szavaz majd, sőt, ha szerencsénk lesz, talán Európa szíve is megdobban". Szerte Európában látják majd, hogy vannak, akik "nemet mernek mondani a brüsszeli szép új világra", láthatják, hogy érdemes küzdeni és soha fel nem adni, "hiszen ahogy Sopron is visszatért a hazához, úgy Európa is visszatérhet a keresztény civilizációhoz" - hangoztatta.

A miniszterelnök azt is mondta, hogy száz éve is voltak, akik Magyarország ellen és Ausztria mellett kampányoltak. Ma is vannak, akiknek az az európai, aki feladja a hitét, nemzetét, nyelvét és értékeit.

 Hosszasan kifejtette, hogy ők maguk azonban eddig sem engedtek és nem is fognak, ugyanis az elmúlt évtizedben egyesítették a nemzetet, munkát adtak mindenkinek, aki dolgozni akar, megerősítették a családokat, csökkentették a rezsit, gondoskodtak a legalacsonyabb keresetűekről és megvédték az országot az illegális bevándorlóktól.

Végül hangsúlyozta: "azt javasoljuk, hogy Magyarország előre menjen és ne hátra."

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.