Forráselvonások a hátrányos helyzetű gyerekeket oktató intézményektől

Örök szégyenük marad

Belpol

Három olyan szervezettől vonja el a Fidesz-kormány a közoktatási kiegészítő támogatást szeptembertől, amelyek hosszú évek óta foglalkoznak a legrosszabb körülmények között élő gyerekek oktatásával. Céljuk, hogy esélyt és jövőt adjanak, illetve megakadályozzák az iskolából való lemorzsolódást. Mindez most veszélybe került.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) közoktatási intézményeinek (ebbe beletartoznak az óvodák is) ettől a tanévtől csak a korábbi támogatás felét, azaz 95 millió forintot hajlandó adni – de ezt is csak akkor, ha a MET-nél belemennek, hogy jövőre már semmit sem kapnak. Az Igazgyöngy Alapítvány által működtetett művészeti iskola 17 millió helyett csak 8,5 milliót kaphat, a Miskolcon működő Dr. Ámbédkar Iskolával pedig már korábban közölték, hogy a teljes éves támogatást – 30 millió forintot – elvonják. A minisztérium a MET és az Igazgyöngy esetében különböző okokra hivatkozva csökkentette a forrásokat, de az Ábdédkar esetében azzal sem fáradtak, hogy megmondják, miért nem lesz pénz.

 

Indokok

Az Iványi Gábor lelkész vezette MET több mint tíz éve vállal szerepet a hazai közoktatásban. Jelenleg nyolc intézményük működik 25 telephelyen, köztük óvodák, általános és középiskolák, illetve szakiskolák, összesen nagyjából 2500 gyerekkel; közülük többen sajátos nevelési igényűek. „Ha mélyszegénységben élőkkel foglalkozunk, akkor látni kell, hogy a lemaradás szinte behozhatatlan. Pedig ugyanannyi tehetség van a szegények között, mint gazdagabb társaik között, csak sokkal több mindent kell náluk pótolni. Sokkal több minden hiányzik otthonról, például egy saját szék, saját fiók vagy akár egy saját fekvőhely. Tehát egy saját zug. Én nagyon nagy családban nőttem fel, tizenegyen voltunk testvérek, anyám pedagógus volt. Ő mindig arra törekedett, hogy legalább egy saját fiókja legyen mindenkinek a családban és egy megjelölt helye az asztalnál, ahol dolgozni, tanulni tud” – mondja Iványi Gábor, aki szerint a szegénység leküzdésére és az esélyteremtésre a legjobb hely az iskola.

Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár augusztus elején arról tájékoztatta Iványit, hogy ettől a tanévtől csak az eddigi támogatás felét, azaz 95 millió forintot kíván adni a minisztérium, de azt is csak akkor, ha Iványi tudomásul veszi, hogy jövőre a teljes támogatást megszüntetik. Az elvonás indoka meglehetősen fura – hiszen miközben évente több százan fejezik be a MET-nél az általános iskolát és sokan érettségiznek, szereznek szakmát, Maruzsa szerint nem térül meg az a munka, amit a MET végez. A minisztériumnak azzal is problémája akadt, hogy a családiháttér-index felméréseket (olyan kérdőív, amelyben például a szülők jövedelmére, iskolai végzettségére vagy arra kérdeznek rá, hogy hány könyv van a háztartásban – CS. E. E.) alacsony arányban küldték be az Oktatási Hivatalnak. Ezeket az adatokat egyébként nem kötelező megküldeni, ezért rákérdeztük a minisztériumnál, hogy ez miért hivatkozási alap a források megvonásához, de lapzártánkig nem válaszoltak. A 444 kérdésére amúgy azt válaszolta az Emmi, hogy a csökkentésre a koronavírus-járvány miatt van szükség, mert „az adható támogatásokból a tárca egyes forrásokat a járványügyi védekezésre fordított, a csökkentés más kedvezményezettek esetén is megvalósult”. Vagyis már elköltötték a MET és más szervezetek intézményeire szánt tízmilliókat, ezért nem tudnak most támogatást biztosítani. Érdeklődésünkre lapunkkal nem osztotta meg a minisztérium, hogy pontosan mire és mennyit költöttek a járvány miatt, ahogyan azt sem, hogy kiktől vontak még el pénzt. Maruzsa egyébként felajánlotta Iványinak, hogy ha nem tudják finanszírozni az intézményeiket, akkor az állam kész átvenni azokat. Iványi az egészet elfogadhatatlan alkunak tartja és egyelőre nem is ment bele, bár a 444-nek küldött válaszában a minisztérium kész tényként kezeli, hogy idén már csak a támogatás felét fizetik ki. „Sok választásom nem lesz, mert ha nem fogadom el, azt mondják, hogy akkor ennyit sem kapunk. Viszont azt nem fogom semmiképp aláírni, hogy ezt annak fejében fogadjuk el, hogy jövőre elveszi az állam tőlünk az iskoláinkat” – mondta a Narancsnak Iványi, aki szerint Magyarországon a putyini elgondolás szerint vernek szét minden olyan intézményt, kezdeményezést, amelyek a civil szférát erősítik. „Ha valaki megszünteti a civil világot, ott eltűnik a demokrácia, ott más világ fog jönni, akinek meg nem tetszik, az húzzon el innen – ez az elv működik jelenleg. De mi nem ezért váltottunk rendszert ezekkel a senkiházi gazemberekkel együtt, akikről ki gondolta volna, hogy ilyen útonállók lesznek. Róluk közben kiderült, hogy nem az előző rendszerrel volt bajuk, hanem minden olyan rendszerrel bajuk lenne, amely nem engedi meg nekik, hogy büntetlenül lopjanak és tapossanak alapvető emberi jogainkon” – fakad ki a MET lelkésze.

„Egyelőre tesszük a dolgunk és megkezdtük a tanévet” – ezt már Erdélyi Viktória, az ukrán határhoz közel eső Márokpapin működő, a MET által fenntartott szakiskola igazgatója mondja. Ott jelenleg 250 fő kezdte meg a tanévet. A nappali tagozatra főleg halmozottan hátrányos helyzetű roma fiatalok járnak, míg a tanulók többsége esti tagozaton folytatja tanulmányait. Az oktatott szakmákban 2013 óta beszűkültek a lehetőségek, egy ideig jellemzően virágkötő-, erdészeti szakmunkás és kertészképzések voltak, de az előző tanévtől visszakapták a szociális és az építőipari szakmák oktatására a támogatást. Nyolc évvel ezelőtt az állam megvonta bizonyos szakmák támogatását. „Akkor hasonló stílusban, nem sokkal a tanév megkezdése előtt kaptuk meg erről a levelet – idézi fel Ónodi István, a MET gazdasági igazgatója –, addigra már lezajlott a felvételi, és ott álltunk támogatás nélkül. Akkor bevállaltuk azokat a diákokat, akiket felvettünk. Azóta minden évben vegyesen alakul, hogy milyen szakmákra adnak forrást, ami megyénként is változik.” A MET szakiskoláiban igyekeznek olyan szakmákat tanítani, amellyel később könnyen el tudnak helyezkedni a diákok (például pék, kőműves, asztalos, fodrász). „Egy sereg hittel indultunk neki ennek a tanévnek. Az az igazság, hogy olyan nagy mérvű ez az elvonás, amit apró adományokból nem lehet pótolni” – fogalmaz Iványi.

 

Most sikerült – de jövőre?

„A vizuális nevelésen keresztül minden tantárgy megközelíthető. A rajzon keresztül egy sor olyan készségeket tudunk fejleszteni, például figyelemkoncentrációt, amely a gyermek általános iskolai előmenetelét elő tudja segíteni” – mondja Török Zita, az Igazgyöngy Alapítvány fenntartásában működő Alapfokú Művészeti Iskola pedagógusa. Az alapítványtól szintén megvonták az idei évre a köznevelési kiegészítő támogatás felét, azonban a szervezet vezetője, L. Ritók Nóra azt mondta lapunknak, arról nem értesítették, hogy Iványiékhoz hasonlóan jövőre már ennyit sem fognak kapni. „Az RTL Klub stábjától értesültem a hírről” – mondja L. Ritók, aki húsz évvel ezelőtt alapította az iskolát, amely jelenleg hat településen (Berettyóújfalu, Komádi, Magyarhomorog, Körösszakál, Körösszegapáti, Biharkeresztes) van jelen. Összesen 650 gyerekkel foglalkoznak, 70 százalékuk hátrányos helyzetű, ezen belül a fele halmozottan hátrányos helyzetű diák. „Nem értik sokan, hogy egy művészeti iskola miért fontos. Ez nem a festegetésről szól. Maga a módszer nagyon sajátos, úgy hívjuk, hogy hármas fókuszú vizuális nevelés. Ez a vizuális kommunikációs fejlesztésen kívül hátránykompenzálást és szociális készségek fejlesztését is előtérbe helyezi. Ráadásul a művészeti nevelés mellé egy sor tanulást és családokat támogató tevékenységet társítunk, a tanodától az ösztöndíjprogramon át a tanszertámogatásig, családgondozásig” – sorolja L. Ritók Nóra. Az alapítvány egyébként jó szakmai kapcsolatot ápol a helyi tankerülettel: hatodik éve dolgoznak azon, hogy az állami iskolákban is használják ezt a módszert. „Nem könnyű ez a fajta pedagógiai munka, mert ezek a gyerekek olyan hátránnyal indulnak az általános iskola első osztályában, amit idő ledolgozni és nagy türelem kell hozzá. Sokan nem tudnak megfelelően kezet mosni, és az angolvécé használata is gondot okoz nekik, mert otthon nem találkoznak ezzel. Ha a pedagógus el tudja fogadni, hogy ezeket a gyerekeket a szociokulturális közegükkel együtt kell értelmezni, és hogy a lassabb fejlődést is sikernek könyvelje el, akkor érzi, hogy értékes és hihetetlenül fontos munkát végez. Ezek a gyerekek többszörösen hálálják meg a tőlünk kapott figyelmet, tudást és szeretetet, hiszen gyakori, hogy 6–8 gyermek is van egy családban, akikre egyszerűen otthon nem jut elég figyelem és idő” – mondja a munkájukról Török Zita.

A forráselvonás okaként a minisztérium itt nem a családiháttér-indexek vissza nem küldését hozta fel, hanem a járványhelyzet mellett a párhuzamos kifizetésekre hivatkozott. Értelmezésük szerint az Igazgyöngy olyan településen lát el művészeti oktatást, ahol erre már van példa, és az állam nem akar ugyanazért kétszer fizetni. Csakhogy az Igazgyöngy az elmúlt évtizedekben kínosan ügyelt arra, hogy olyan helyen indítson képzőművészeti képzést, ahol még nincs ilyen. „Berettyóújfaluban előttünk csak zeneiskola volt, a később a művészeti képzést felvevő egyházi iskola azonban nemcsak zenei, hanem képzőművészeti ágon is képzést indított a településen” – mondja L. Ritók, aki szerint az, hogy milyen művészeti ágakon folyik képzés, vagy hogy ki volt itt előbb, elkerüli a minisztérium figyelmét. A párhuzamos kifizetés L. Ritók szerint sokkal inkább megvan azokon a településeken, ahol eddig elégséges volt egy állami iskola a feladat ellátáshoz, ám az egyházak is elindították az általános iskolai képzésüket, aminek ráadásul kedvezőtlen, szegregáló hatása lett az állami intézményekre. Mindez szerinte hosszú távon meghatározza majd e települések jövőjét.

Az Igazgyöngynek időközben adományokból sikerült összegyűjteni az elvont pénzt, ami egyrészt öröm, másrészt innen kezdve minden egyes tanévnek úgy kell nekiindulni, hogy nem tudják, lesz-e elegendő forrás. Az alapítványtól néhány évvel ezelőtt már megvonták ugyanezt a támogatást, ám akkor a nyilvánosság nyomására újra kaptak pénzt az államtól.

 

Államosítás = bezárás?

„Megkérdezték tőlem az Emmiben, hogy miért nem hiszem el, hogy ők is ugyanolyan jól tudnák csinálni a Dr. Ámbédkar Iskolát, mint mi. Azt válaszoltam nekik, hogy ha az állam olyan jó munkát végezne, nem is lenne ránk szükség” – számol be Orsós János, a jelenleg Miskolcon működő, szintén hátrányos helyzetű diákok oktatásával foglalkozó Dr. Ámbédkar Iskola alapítója. Az Emmi velük még tavaly közölte – indoklás nélkül –, hogy 2020-tól elveszi az iskola teljes, évi 30 millió forintos támogatását. Ekkor az intézmény úgy döntött, hogy technikummá alakulnak, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) alá tartozzanak. Ez megtörtént, az ITM lapunkkal is azt közölte, hogy 61 millió forintos forrást biztosított az iskola számára például számítástechnikai eszközök beszerzésére. A technikumban informatikai, szociális gondozó/ápoló és pénzügy-számvitel szakképzéseket indítanak. Vagyis indítanának, mert bár elkezdődött a tanév, de támogatást egyik minisztériumtól sem kaptak. Az Emmihez már nem tartoznak, az ITM-hez pedig még nem. Az a jogszabály-módosítás ugyanis egyelőre hiányzik, amely lehetővé tenné az ITM számára, hogy szerződjön az intézménnyel. Orsós arról tájékoztatta lapunkat, hogy folyamatosan tárgyalnak az ITM-mel, amit megkeresésünkre a minisztérium is megerősített, ám úgy tűnik, a szükséges törvényi módosítás híján nem történik semmi. „Nem kötötték az orrunkra, hogy hol akadt el a dolog, azt viszont tudom, hogy az ITM megkérte az Emmit, hogy még ezt az egy évet fizessék ki nekünk. Az Emmi azonban visszautasította ezt” – állítja Orsós János.

A Dr. Ámbédkar Iskola korábban több kisebb településen működött (Sajókaza, Alsózsolca és Ózd), néhány éve Miskolcon zajlik az oktatás. Amióta ugyanis a kormány leszállította a tankötelezettségi korhatárt 16 évre, egyre többen nem végzik el az általános iskolát, így nem is tudnak továbbtanulni náluk. Ezért döntöttek úgy, hogy egy nagyobb városban folytatják a munkát. „Pontosan tudtuk, hogy ez egy irányított intézkedés a legszegényebbek ellen. Ezeket a gyerekeket 16 éves korukig benntartották az általános iskolákban, aztán mehettek, amerre láttak. Ha nem lett meg a nyolc általános 16 éves korára, akkor nem lett meg, és kész. Ilyen egyszerű egy szegény gyerek sorsa. Mi akkoriban jeleztük, hogy ez az intézkedés nemcsak egy-egy iskolára nézve lesz káros, hanem az egész ország gazdaságát negatív módon érinti, ha egy bizonyos társadalmi réteget kihagynak a piacképes tudásból” – mondja Orsós.

Ami az államosítást illeti, egyik szervezet sem tudja pontosan, hogy az Emmi mit ért az alatt, hogy „átvenné az iskolákat”. Sejtéseik azért vannak. „Lényeges – mondja Ónodi István –, hogy a mi iskoláink szinte kivétel nélkül a szabolcsi és borsodi falvakban egyetlen oktatási intézményként működnek. Olyan közegben jelentünk meg, ahol még meg lehetett menteni az iskolákat, olyan településeken vagyunk jelen, ahol ez az utolsó végvár, mert már bolt sincs, posta sincs, és helyben lévő parókus sincs” – fogalmaz Iványi. A MET-nél úgy gondolják, az államosítás egyet jelent a bezárással, azaz átirányítják majd a környékbeli gyerekeket másik településen lévő állami iskolába. „Vannak olyan gyerekek, akik azért nem járnak télen iskolába, mert nincsen cipőjük, ahol pedig nincsen iskolabusz, vagy a szülő nem tudja átvinni a gyerekét, az a diák ki fog hullani a rendszerből” – véli Ónodi. „Szerintem azt a száz gyereket, aki hozzánk jár, szétszórnák a környéken más iskolákba, ahol egy hónapig sem maradnának meg. Köszönjük szépen, de ebből nem kérünk” – mondja Orsós, aki szintén úgy gondolja, hogy az államosítás egyenlő lenne a bezárással.

Mindegyik szervezet úgy vágott neki ennek a tanévnek, hogy bizonytalan a jövő – az Igazgyöngyöt leszámítva sem a MET, sem az Ámbédkar vezetése nem tudja, mi lesz néhány hónap múlva. Persze, gyűjtenek adományokat, de például Iványi Gábornak ambivalens a viszonya ehhez: „Egyrészt szabad-e a megadóztatott társadalom vállára rátenni még egy terhet, és őket megszólítani? Másrészt minden fillérre áldás van és jelentős dolog, mert a legkisebb összeg is számít. Ha például valaki 600 forintot ad, az egy gyermek egynapi élelme. Ha valaki ennyit tud adni, akkor az azt jelenti, hogy egy ügyet egy napra felkarolt, és ki tudja, lesz-e holnapi nap.”

Mennyi pénzről is beszélünk?

Másképp fogalmazva: mennyi pénzt is nem hajlandó az állam áldozni ezekre a fontos feladatokra? 8 millió, 30 és 95 millió: ennyit vesz el az állam azoktól, akik a legesélytelenebbek oktatásával foglalkoznak. „Nem annyi ez, mint kiszórni milliárdokat üres stadionokra vagy megvenni az egyházak hallgatását, megvenni kül- és belföldön a szavazatokat, vagy rohanni egészen Szíriáig templomok felújításával fenntartani a kereszténység látszatát” – fogalmaz Iványi. Az állam valóban nem fukarkodik, ha egyházi intézmények felújításával vagy egyéb módon kell bizonyítania a kereszténység melletti elkötelezettségét. Idén nyáron például az Emmi több százmillió forintot osztott szét vallásos könnyűzene támogatására, vagy több mint 2 milliárdot fordított a váci ferences kolostor felújítására, és ugyanennyit kapott tavaly a magyar államtól két mexikói templom is. A milliárdok nem számítanak, amikor külföldi templomokról van szó: a szíriai görögkatolikus egyháznak 1,1 milliárd forintot adományozott a kormány 2019-ben. Az idén pedig a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből jutott 20 millió az Ismerős Arcok zenekar klipjeire, és 40 millió a Ghymes együttes és menedzserük részére, mise komponálására és bemutatására.

Neked ajánljuk