Oroszország veszteségei - Számok és életek

  • - szbz -
  • 2011. május 12.

Belpol

A mai moszkvai hivatalos álláspont szerint a Szovjetunió a háború éveiben "csaknem 27 millió embert" veszített el. Ennyi katona és civil halt meg: többségükben oroszok, ukránok és beloruszok, de jelentős számban voltak köztük tatárok, zsidók, kazahok és üzbégek is. Ez a végszámla azonban nem mindig ennyin állt.

A mai moszkvai hivatalos álláspont szerint a Szovjetunió a háború éveiben "csaknem 27 millió embert" veszített el. Ennyi katona és civil halt meg: többségükben oroszok, ukránok és beloruszok, de jelentős számban voltak köztük tatárok, zsidók, kazahok és üzbégek is. Ez a végszámla azonban nem mindig ennyin állt.

*

Moszkva először 1946 februárjában közölt adatot háborús veszteségeiről. Ekkor még - talán, mert a szovjet hatóságok sem voltak tisztában a tényekkel, vagy mert helyesebbnek ítélték a veszteségeket mérsékelni - "csupán" hétmillió ember haláláról számoltak be. Sztálin egy hónappal később, Churchill fultoni beszédét kommentáló interjújában megismételte ezt az adatot, s hozzátette, hogy mindez többszöröse az Egyesült Államok és Nagy-Britannia együttes veszteségeinek. Amiben igaza is volt, hisz a brit és amerikai együttes veszteségek is alatta maradtak az egymillió főnek.

Növekvő számsorrend

A számok szovjet történetében Nyikita Hruscsov 1961. november 5-én nyitott új fejezetet: ekkor jelentette be, hogy az ország valós veszteségei elérhetik a húszmillió főt. Évtizedekre ez lett Moszkva hivatalos álláspontja - mígnem 1990 márciusában újabb fordulat következett. A moszkvai hadtörténeti folyóirat, a Vojenno-isztoricseszkij zsurnal - többéves kutatómunkára hivatkozva - új adatokkal állt elő. Eszerint a teljes szovjet háborús emberveszteség eléri a 26,5-26,7 milliót. Mihail Gorbacsov a háború befejeződésének 45. évfordulóján már erre az új adatra hivatkozott, s azóta is ez a hivatalos moszkvai álláspont.

Ez a nagyságrend már önmagában is elborzasztó - ám még inkább azzá válik, ha a Szovjetunió háborús ellenfeleinek veszteségeivel vetjük össze. A szovjet veszteség több mint duplája a németek és szövetségeseik által elszenvedettnek. A szovjet katonai veszteségeket - a háború első szakaszát jellemző káoszon és szervezetlenségen túl - tovább növelte a hadifogságba esett katonák rendkívül alacsony túlélési esélye is. A németek és szövetségeseik - a hivatalos orosz adatok szerint - mintegy 4,6 millió szovjet hadifoglyot ejtettek, ám ebből alig többen mint kétmillióan élték túl a borzalmas körülményeket. (Christian Streit, a hadifogolykérdés német kutatója szerint a szovjet hadifoglyok száma ennél is több volt: elérte az 5,7 milliót, s közülük mintegy 3,3 millióan haltak meg a német táborokban.) A Szovjetunió 4,4 millió hadifoglyot ejtett, köztük 2,4 millió német katonát. A hivatalos orosz adatok szerint közülük mintegy 450 ezren haltak meg szovjet fogságban. Ha ezek az adatok valósak, úgy a szovjet hadifoglyok túlélési esélye legfeljebb harmada volt, mint hasonló sorsra jutott ellenfeleiké. A szovjet katonai veszteségek mellett a civil áldozatok száma is rendkívül magas volt. A németek és szövetségeseik által elfoglalt szovjet területeken a megszálló erők 7,4 millió embert gyilkoltak le. További több mint négymillióan a megszállás szörnyű körülményei miatt, az éhségtől, a járványoktól, az orvosi ellátás hiányától pusztultak el. A Szovjetunióból Németországba hajtott 5,3 millió emberből pedig 2,2 millióan nem élték túl a kényszermunkát.

Joggal merülhet fel viszont a kérdés, hogy e hivatalos veszteséglistán nem szerepelnek-e olyanok is, akik nemhogy nem védték a Szovjetuniót, hanem ellene harcoltak. Moszkva 1939 ősze és 1941 nyara közt - a balti államok, a korábban Lengyelországhoz tartozó Nyugat-Ukrajna és Nyugat-Belorusszia, valamint a Romániához tartozó Besszarábia annektálásával, illetve Finnország keleti határának nyugatra tolásával - mintegy 450 ezer km2-nyi területet és 22,2 millió új lakost csatolt magához. Az ezeken a területeken élők egy része az új hatalmat megszállónak tekintette, s a szovjet rendszerrel szemben a háború alatt (és nem egy esetben utána is) fegyverrel vette fel a harcot.

A mások élete

Az ebből adódó veszteségeket nehéz pontosan számba venni, de a nagyságrendek rekonstruálhatók. Az többé-kevésbé pontosan tudható, hogy a három balti állam - ekkor már szovjet tagköztársaság - 1941 és 1945 közt össznépességéből megközelítően 650-680 ezer embert veszített. Százezernyi lett, észt és litván csatlakozott vagy a német, vagy a szovjet hadsereghez: az utóbbi kötelékében több mint 160 ezren, míg a német oldalon közel 200 ezren harcoltak; közülük a szovjet hadsereg katonájaként 45 ezren, míg a német hadseregben 35 ezren estek el. Ezen túl az is tudható, hogy a litván és lett területek civil áldozatainak jelentős része zsidó volt. A litvániai zsidó áldozatok száma elérte a 135 ezer, a lettországi zsidóké a 85 ezer főt. (Az észtországi zsidó áldozatok száma 9-10 ezer főre tehető.) Mindebből az következik, hogy legkevesebb 275 ezer ember halála biztosan nem a szovjeteknek tulajdonítható; miként ama további 60 ezeré sem, akik végzete a németországi kényszermunka lett. Azaz a balti térség 1941 és 1945 közti emberveszteségének minimum fele nem írható Moszkva számlájára. És bár a szovjet rezsim kegyetlenségét ez mit sem menti, nem alaptalan annak feltételezése sem, hogy az áldozatok másik feléhez is csak kisebb részben volt köze a szovjet hadseregnek és a belbiztonsági erőknek. Hasonló következtetésre juthatunk Besszarábia esetében is: az arányok és nagyságrendek nem térnek el érdemben a baltiaktól. Azaz: azok valószínűsíthető száma, akik a szovjet hatalom ellenében veszítették el életüket - vagy mert harcoltak ellene, vagy mert a szovjet represszió áldozatai lettek - jóval a milliós nagyságrend alatt marad.

Bonyolultabb a helyzet Ukrajna - és részben Belorusszia - esetében. Nemcsak azért, mert Nyugat-Ukrajna elcsatolásával csaknem 9,4 millió (lengyelországi) lakos lett szovjet állampolgár, hanem mert e vidékeken a "nemzeti szembenállások" bonyolult rendszere jött létre. Itt nemcsak német-szovjet háború folyt, de ukrán-szovjet, ukrán-német, ukrán- zsidó és ukrán-lengyel is, már ha az utóbbi két pogromjellegű konfliktust háborúnak lehet nevezni. Ugyanakkor itt sem feltételezhetjük, hogy milliós nagyságrendű lenne a szovjethatalommal való szembenállás veszteséglistája. Az 50-es évek elejéig elhúzódó partizánháborúban elesettek száma - a ma ismert adatok szerint - 100-150 ezer lehet: őket azonban az orosz történészek aligha könyvelhették el a honvédő háború áldozatai közt. Miként azokat az ukrán nacionalistákat sem, akik a németek oldalán harcoltak és estek el, például az ukrán önkéntesekből verbuvált SS Galícia hadtest tagjaként.

Ám még ha el is könyvelték volna őket együtt azokkal a fogságba esett szovjet katonákkal, akik készek voltak a németek oldalán harcolni, illetve rendfenntartó feladatokat teljesíteni - nos, még ez sem tenné érdemben vitathatóvá a mai hivatalos veszteséglista nagyságrendjét. Ugyanakkor az orosz történészek egy része szerint helyesebb lenne, ha nem "közel 27 millió", hanem "25-30 millió" áldozatról beszélnénk - többek között épp azért, mert az áldozatok egy részéről ma már lehetetlen megállapítani, hogy miért és kinek a kezétől pusztult el.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.