Az Országos Kórházi Főigazgatóság és ami mögötte van: „Jenei Zoltán nem egy született Mészáros Lőrinc”

Belpol

Az Országos Kórházi Főigazgatóság létrejöttével megszűnik az ÁEEK, és bár a főigazgatói posztot egy Pintér Sándor által is nagyra becsült ember tölti be, a tényleges irányítást nem adja ki a kezéből a belügyminiszter.

„Veszélyhelyzetben az Országos Kórházi Főigazgatóságot (Okfő) az Operatív Törzs vezetőjeként kijelölt rendészetért felelős miniszter irányítja” – áll a szerdai Magyar Közlönyben megjelent friss kormányrendeletben, amelyből az is kiderül, hogy a veszélyhelyzet jövő év február 8-ig tart. A kormány az Okfő létrehozását november 17-én jelentette be, november 18-án pedig már a főigazgatója is meglett: Orbán Viktor Jenei Zoltánt nevezte ki a szerv élére, és egy nappal később az öt helyettesét is bejelentették. Az Okfő feladatai közé tartozik többek között „az egészségügyi ellátórendszer működésének figyelemmel kísérése, a felülvizsgálatát érintő stratégiai kormányzati döntések megalapozása, melynek keretében közreműködik az egységes és átlátható új nemzeti egészségügyi irányítási rendszer kialakításában”.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban annak jártunk utána, mi lehet az oka egy újabb intézmény létrehozásának és ki is Jenei Zoltán. Bár a szerdai kormányrendelet sok mindent tisztáz, a hét elején forrásaink még tanácstalanul álltak a kérdés előtt. Az azonban már akkor is látszott, hogy az Okfő megalakulásának két oka lehet. Az egyik az egészségügy további centralizálása és militarizálása; a másik fontos pedig elem a jogviszonyról szóló törvény azon passzusa lehet, amelyen a leginkább felháborodtak az orvosok és szakdolgozók: a kirendelés. Az általunk megkérdezett szakértők szerint az Okfő létrehozásával a kirendelés könnyebbé válik, hiszen január 1-jétől minden állami egészségügyi intézmény minden dolgozójának egyazon munkáltatója lesz, aki jóval egyszerűbben tudja mozgatni a munkaerőt. „Pintér végtelenül pragmatikus ember, aki jelenleg azon dolgozik, hogy minden akadályt elhárítson annak érdekében, hogy az egészségügy jól működjön. Ő tárgyalt az orvosi kamarával is: elfogadta, hogy szükség van a béremelésre ahhoz, hogy jobb legyen a rendszer, és most a következő problémára koncentrál” – fogalmazott egy forrásunk.

Az is megtörtént, amelyről forrásaink a hét elején beszéltek: a szerdai rendelet kimondja, hogy az eddig nagyjából 90 egészségügyi intézmény fenntartójaként működő Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) december 31-éveel megszűnik, minden feladatát az Okfő veszi át.

Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató

Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató

Fotó: MTI

 

A friss Narancsban az új országos kórház-főigazgató eddigi pályáját is felvázoljuk, kezdve a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányságon eltöltött idővel a rendészeti szakállamtitkárságán át a Pécsi Tudományegyetemen eltöltött öt évéig és menesztéséig, amelyet egy Jeneit jól ismerő forrásunk úgy kommentált: „mindenki sajnálta, hogy el kellett jönnie, Palkovics is, Jenei is”, kilépéséről pedig csak annyit mondott, „Jenei nem egy született Mészáros Lőrinc. Vannak dolgok, amiben nem enged”. Jenei főigazgatói kinevezéséről pedig azt mondták forrásaink, hogy bizonyára szerepet játszik benne az is, hogy szakmai munkájáról Pintér Sándornak is igen jó a véleménye.

Jenei Zoltán portréját és az Okfő létrejötte körüli eseményeket a friss Narancsban vázoljuk fel. A lapra itt tudnak előfizetni.

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.