Honnan érkeznek a Tisza Párt jelöltjei?

Pályaelhagyók

Belpol

Úgy tűnik, Magyar Péter pártjában sokan vannak olyanok, akiknek bár volt kapcsolatuk a 2010 utáni rendszerrel is, utóbb mélységesen csalódtak abban.

„Volt néhány év, amikor egyszerre éltünk Brüsszelben. Egy-két alkalommal láttam őt a családjával az ottani magyar közösség rendezvényein. Mindazonáltal csak a válogatási folyamatban került sor arra, hogy először szót váltsunk egymással” – válaszolta lapunknak Gerzsenyi Gabriella jogász, író, a Tisza Párt európai parlamenti és fővárosi képviselőjelöltje arra a kérdésre, hogy korábban volt-e valamilyen kapcsolata Magyar Péterrel. Hasonlóról számolt be két további EP- és fővárosi jelölt, Bujdosó Andrea és Kollár Kinga is.

Mind ellenzéki, mind kormányoldalon fölmerült, hogy Magyar Péter színre lépése mégsem spontán, hanem nagyon is eltervezett volt és – eddig legalábbis – profi módon kivitelezett. Az egyik érv erre az EP-listás jelöltek kiválasztásának rapid, „pályázatszerű” lebonyolítása. Néhány nap alatt ezt így lejátszani nem reális, ennek a szervezése korábban indulhatott. Éppen ezért a Tisza jelöltjeinél arról is érdeklődtünk, hogy volt-e kapcsolatuk korábban Magyar Péterrel. Bár végleges válasz egyelőre nincs arra, hogy Magyar a közéleti szerepvállalását mennyire gondolta át előre, diplomata, privátszférás és NER-es múltja alapján jó eséllyel ismerhette egyik-másik mostani jelöltet korábbról is.

Improvizált vagy tudatos?

Magyar Péter februárban, közvetlenül a kegyelmi ügybe belebukott Novák Katalin köztársasági elnök lemondása után adott először interjút a Partizánnak. Első megmozdulását március 15-ére szervezte, akkor jelentette be mozgalmának nevét s azt, hogy a Talpra Magyarok Közössége politikai párttá fog alakulni. (Részletesebben lásd: Árad a Tisza, Magyar Narancs, 2024. április 24.) Április elején kiderült, hogy a Legyél a változás! Egyesület alapítói átadták szervezetüket, „hogy ezzel is lehetővé tegyék a munka mielőbbi megkezdését, és az oly sokak által ajánlott támogatások befogadását”. A szervezetet tavaly júliusban hozták létre, éppen ezért csak a bejegyző végzés lelhető fel róla. Alapítója Tarr Zoltán lelkész, aki a Válasz Online-nak adott interjújában azt mondta, elméleti lehetőségként megfordult a fejében, hogy alternatív református egyházat hozzon létre, de mivel erre „nem jutott energia”, eldöntötték, hogy megszüntetik az egyesületet – ám ekkor felbukkant Magyar Péter. Tarr Zoltán nem készült politikai pályára, de miután felszólalt Magyar mellett a Kossuth téri tüntetésen, azonnali hatállyal elbocsátották állami állásából, ez is közrejátszott abban, hogy felkerült a Tisza Párt EP-listájának harmadik helyére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.